Magyar Nemzet, 1902. július (21. évfolyam, 155-181. szám)
1902-07-01 / 155. szám
Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, hogy a lap szétküldése fennakadást ne szenvedjen. A hármas szövetség, Budajest, június 30. Szál Kálmán miniszterelnök a képviselőház június 13-iki ülésén, egy korábbi interpellációra válaszolólag, többi között a következőket mondotta: Mind a három hatalomnak képviselői : Olaszország, Németország és Ausztria-Magyarország képviselői egyaránt kijelentették abbeli készségüket, hogy a szövetséget megújítani halandók. Kötelező nyilatkozatot cseréltek hivatalos úton arra nézve, hogy ez a szövetség meg foljittatni és idejekorán fognak a megújítást támazó okmányok aláíratni. Ha tehát formaileg nem történt is meg, a szövetség megtsa iránt semmi kétség fenn nem forog. A pedig a szövetség tartalmát illeti, annyit adhatok hogy mind a három hatalomréi nyilatkozatok történtek azon irányban, s ennek (a megújított) szövetségnek a táma teljesen egyenértékű lesz a lejárt szövettartalmával és a maga lényegében, a maga jó czéljaiban és feladataiban és a maga nagy fívumaiban azonos lesz a régi szövetséggel. Az interpelláló országgyűlési képviselőkor homályosnak és hiányosnak mondta a miniszterelnök világos és pontos s világosítását, amely minden elfogulatt politikus előtt kétségtelenné tette, hogy a hármas szövetségi szerződés megújítása rövid időn belül lényeges változás nélkül várható. Az események hamarosan igazolták Széll Kálmánt és bebizonyították, hogy június 13-án igen korrektül tájékoztatta a képviselőházat és a közvéleményt a szőnyegre hozott fontos kérdésben. Mert, amint szombaton délután közöltük, a berlini Wolffbureau június 28-án, tehát tizenöt nappal a miniszterelnök fennebb jelzett nyilatkozata után, a következő hivatalos jelentést adta ki: Az Olaszországgal való szövetség meghosszabbítására vonatkozó szerződést ma délelőtt írták alá Bülow gróf német birodalmi kanczellár, Szögyény Marich osztrák-magyar és Lanza olasz nagykövet. A hármas szövetséget változatlan formában újították meg. Ez a hivatalos berlini közlés eloszlat minden kételyt az iránt, hogy a magyar miniszterelnök, élvén a törvény által reája ruházott joggal és kötelességgel, teljesen beavatja magát a monarchia nemzetközi politikájának az intézésébe. Mert, ha öszszehasonlítjuk a június 28-iki berlini jelentést a miniszterelnök június 13-iki nyilatkozatával, akkor meggyőződünk , róla, hogy a diplomácziai szokások által parancsolt diszkréczió határai között Széll Kálmán már két héttel korábban közölte a képviselőházzal azt, amit a berlini közlés immáron mint befejezett tényt ad a világnak tudomására. Széll Kálmán ugyanis kijelentette, hogy a szövetség megújítása biztosítottnak tekintendő; a szövetséges hatalmasságok képviselői tényleg aláírták az új szerződést Berlinben f. hó 28-án. Széll Kálmán biztosította a Házat, hogy az új szerződés lényegében változatlan és a régivel egyenértékű lesz; ugyanezt mondja a berlini jelentés más szavakkal: a hármas szövetséget változatlan formában újították meg. Utólagosan, a befejezett tények alapján megállapíthatjuk tehát, hogy jogosulatlan volt a miniszterelnök június 13-ai nyilatkozatára gyakorolt kritika, mintha a miniszterelnök homályba burkolózva, tájékozatlanul hagyta volna a Házat. A hármas szövetség, Olaszország hozzájárulásával a magyar-osztrák-német szövetséghez, 1883-ban keletkezett. Jövő évi májusban járt volna le; megújítása ezek szerint közel egy esztendővel a lejárása előtt következett be. Ami mellett megjegyzendő, hogy a megújítás a magyarosztrák-olasz és a német-olasz szövetségre vonatkozik, mert a magyar-osztrák-német szövetséget nem köti semmiféle határidő. Mi, akik a hármas szövetséget nemzetközi politikánk sarokkövének tekintjük, amint már szombaton kifejtettük, őszinte megelégedéssel fogadjuk a szövetség megújítását. Fokozza megelégedésünket az a reménység, hogy a szövetséges hatalmasságok politikai viszonyának ez a szerencsés rendezése lényegesen meg fogja könynyíteni a kereskedelmi szerződésekkel kapcsolatos kérdések méltányos elintézését. Könnyelmű legényke volt, csinált gondtalanul egy csomó ifjonti adósságot, amit egyébként a fél lajbi zsebéből játszva kifizet egy Károlyi gróf. A nagyúri jóneveléshez tartozó utazásainak, afrikai vadászkalandjainak eleven, számos leírását kapjuk az első kötetben. Élete végzetes fordulóponthoz ér, mikor Párisban megismerkedik a feleségével. Egyszerű magyar polgárleány. Valami elbájoló, elmés, kedves teremtés lehetett, aki egy, minden jel szerint felszínes lélekben oly határtalan, mindenre elszánt, a sfontul is tartó, nagy szenvedélyt volt képes fölkelteni s lankadatlanul ébrentartani. Innéttől a Károlyi Gábor élete teljesen felolvadt a hitvesi szerelemben, familiáris érzületben. Leirhatatlan gyöngédség, odaadó hűség, feláldozó önmegtagadás jellemzi ezt a szenvedélyt. Az arisztokrata családi közszellem soha sem bírta megbocsátani Károlyi Gábornak ezt a »ballépését«. Pedig az apja, anyja, testvérei gyöngéden szerették. Pedig egy, aztán korán elhunyt, kedves fiúcskával is megáldotta szerelmüket a gondviselés. A büszke oligarcha nagyapa sohasem látta meg unokáját. De látta, kis barátjává fogadta, szívből regszerette a múlt század utolsó szabadsághőse, Iraribaldi. Azok a fejezetek, melyek a kis Endre életével, halálával foglalkoznak, oly megdöbbentő közvetlenséggel írvák, hogy az olvasó kész pörbe A „MAGYAR NEMZET“ TARGZAJA. — Junius 30. — mellém a kandallóhoz. . . A mi oktalan álszemérmünk persze nem engedi, bezzeg a bölcs angol élettudománya egyenest megköveteli, hogy akár julius derekán is »föl legyen szítva melege«. Már t. i., ha szükség van rá, mint ahogy például a jelenleg való zordon nyár elején volt. A szobába zárkózó didergés unalmában az ember önkénytelenül a hosszú téli estékre s ezzel eszmetársulásban a könyvekre gondol, melyekkel az idétt esett kedves társalkodása. így akadt a kezem ügyébe az Eötvös Károly gyűjteményes munkáinak két legújabb kötete, mely tartalmazza a »Gróf Károlyi Gábor följegyzéseit«. A teremtett világon a legkülönösebb memoár ez. Könyv, amely olvastatja magát. Nem mondom, hogy ez magában véve valamely magasabb irodalmi mínősültség. Mindenesetre érdem, legalább az olvasó szempontjából az. Kritikai összbenyomásképp konstatálom, hogy én még ilyen gyönge könyvét nem olvastam Eötvös Károlynak. Hogy a régi esztétikai nyomokon haladjunk, tartalma szétfolyó, szerkezete laza, formája olykor boszantóan pongyola és szeszélyes. Amit ebben a két kötetben elmond Eötvös, az jórészt nem érdemli meg az elmondást. De »Mtuszij« elolvasni az első betűtől az utolsóig, tisztán az elbeszélés módjáért. Mert elbesl ,mi tud a vajda, úgy, ahogy csak a legnagyobb elbeszélők tudnak. Gyerekes kötekedés volna belekapni ennek a különös memoárnak a hitelességi kérdésébe. Valamikor, mikor tárczánként jelent meg, egy kedvesen malicziózus legenda járta felőle. Állítólag az Egyetértés szerkesztőségében letéteményezte Eötvös Károly azt a plajbászt, amivel Károlyi Gábor a maga emlékiratait följegyezhette volna, ha ilyesmi hiábavalóság egyáltalában eszébe jutott volna. Ám hiszen az teljesen közömbös a nyájas olvasóra nézve, mert úgysem a szegény megboldogult az igazi hőse a Károlyi Gábor emlékezéseinek, hanem Eötvös Károly, a vajda. Szinte mellesleg sikamlunk át egy, jobb sorsra való, elhibázott életen, melynek voltak megható, fenkölt mozzanatai s mely aztán fájdalomban, csalatkozásban és elkeseredésben gazdagon, hirtelen szakadt félbe. Egyhamar nem is igen jut az embernek eszébe még egy ilyen »kitagadott« fiú. Az ország legelső mágnásfamiliájából eredt. Fia volt az egyik leggazdagabb, legtekintélyesebb és leghazafiasabb magyar főurnak. Gyermeksége, ifjúsága meglehetős léha semmittevésben folyt le s ezen korbeli élményeibe csakúgy bevillan egy-egy gyászos vagy dicsőséges mozzanata a szabadságharcznak, emigránséletnek. Úgy indult, nevelkedett, mint akire több milliónyi öröklendő vagyon »néz«, tehát se szüksége, se értelme, hogy valami különösen rongálja a termetét holmi kenyéradó, elmeképző foglalkozás, életmód és tanulmányok mián. Kedd, július 1. XXI. évfolyam, 155. szám. TUD. EGYETEM ÚTI TÁP.Dr. JÓKAI MÓR és BEKSICS GUSZTÁV ADORJÁN SÁNDOR főszerkesztők, felelős szerkesztő. Egész évre 13 frt, félévre 3 frt, negyedévre 3 frt, egy hónapra 1 írt. Egyes szám helyben és vidéken 4 kr. Lapunk mai száma 12 oldal