Magyar Nemzet, 1902. augusztus (21. évfolyam, 182-207. szám)

1902-08-01 / 182. szám

2 magyar nemzet, 1902.­ augusztus 1.­ gét elintézni. Most különben úgy a vallás- és közoktatásügyi miniszter, mint a minisztérium­ban a katolikus ügyek előadója szabadságon vannak és igy a katolikus autonómia kérdései­vel jelenleg már ezért sem foglalkozhatnak. — Az alföldi latifundiumok parczellázása. A lapok azt írják, hogy a csongrád megyei Pal­­lavicini-féle 73 ezer katasztrális hold hitbizo­mányi birtokot a földmivelésügyi kormány par­­czellázási czélokból csere útján meg akarta sze­rezni és azért erdélyi határszéli és máramarosi kincstári erdőket adott volna cserébe. Ámde ez a nagyszabású egere és parczellázás meghiúsult, mert a kormány az őrgróffal a cserekulcs irá­nyában nem tudott megállapodni, vagyis abban nem tudtak megegyezni, hogy egy hold hitbi­zományi földért mennyi erdőt számítsanak stb. Ez a híresztelés nem felel meg a valóságnak. Erről az egész csere- és parczellázási akc­ióról a földmivelésügyi minisztériumnak sem az er­dészeti, sem a parczellázási osztályain mit sem tudnak. Konkrét ajánlat hiányában ezen csere­­ügygyel hivatalosan nem foglalkozhattak a föld­mivelésügyi minisztériumban. Különben a kincs­tárnak Máramarostól kezdve Orsováig az er­délyi határszéleken egyáltalán erdeje nincs is.­­ Nyári kacsák. A nyári hőség hatása alatt buzgón folyik a kacsatenyésztés. Miután a Kállay Béni lemondásáról hápogó kacsákat gyorsan utol­érte végzetük, elenyészvén saját semmiségükben, most újabb fajtával történik nagyon is kézzelfog­hatóan czélzatos kísérlet. A legújabban fölröppen­tett kacsa kínos vergődések között szörnyű össze­esküvést hirdet Herczegovinában. Le sem érdemes puffan­tani, annyira magán viseli az életképtelenség bélyegét. Helyesen mondja a M. T. I., hogy: »ez a híresztelés ellenállhatatlanul komikus hatást gya­korol mindazokra, a­kik ismerik a bosnyák-her­­czegovinai viszonyokat. Éppen annyira képtelen, mint a­mennyire valótlan. Csak az a kérdés, hogy tulajdonképpen micsoda érdekeket szolgálhat az efféle rémmesék terjesztése.« ] Az interparlamentáris konferenczia. A szeptemberben Bécsben összeülő interparlamentáris konferencziában előreláthatólag az eddigiekhez ké­pest több magyar vesz részt. Dessewffy Arisztid képviselőházi háznagyi titkár, a konferenczia ma­gyar csoportjának titkáránál nap-nap után egyre többen jelentkeznek a képviselőház és a főrendiház tagjai közül, részint írásban, részint személyesen kérve a konferencziára való előjegyeztetésüket. Máig harminc­nyolcz jelentkezés történt. A jelent­kezési határidő augusztus 8-dikával záródik le. ■ : Szepes megye két kérvénye. Szepesvármegye köztörvényhatósági bizottsága legutóbb tartott köz­teljes szimpátiámat birja és meg vagyok vele elégedve. Hát képzelje, most kapom kedves nénje levelét, melyet legjobb, ha elolvas, mert én reprodukálni nem bírom. »Drága Tyukodyném! Vége van négyszáz pengőmnek, fényes terveimnek. Tegnapelőtt volt a próbalövés. Fölvettem a lilahabos, új se­lyemruhámat, párisi modell-kalapomat, melyet a Zsibárus-utczában vettem, fehércsikós nap­ernyőmet és így félgyászban is kifrakkereztem a Ludovikába, hogy Rendek-puskánk próbalövé­sén jelen legyek, a­mi, tekintve Tóni néni szív­telen kitagadását a végrendeletéből, nagy kár­pótlással és vagyonnal biztatott. Nagyon fess lehettem, mert a kaszárnya udvarán a katonatisztek mind mosolyogva tisz­telegtek. Hogyne, a Rendek-puska megszólam­­lását, illetve néma lövését én mozdítom előre. Sok vendég volt ott. Újságírók, közös tisztek monoklival és szarkasztikus mosolygással. Nyakigláb lajdinan­­tok és horvát kadétok. Én egyedüli nő. Náczi nem jött ki. • Két katona várta a jeladást, hogy az én általam vett Mannlicheremre reásrófolt záró­készüléken át lőjjön. Három komponistám után vett ruhában feszengett és mutogatta a hang­­talanítást eredményező zárókészülék rugóit. — Also ein Schuss ohne Laut? — mondá e­l vöröscsikos nyírágú közös katona. — Ein Schuss im Stillen! — Kamóz! — kiabálták a sajdinántok. — Tölts! — vezényelte egy komoly ma­­ gyar honvédszázados, kinek szemei hasonlítottak a Nácziméhoz. A katona betette a töltényt. — Geb’mer weiter! Es kann explodiren! — mondták a közösek és félreállottak. — Tűz! — vezényelte a magyar százados. Szivem őrülten vert, egy fohászt röpiték az éghez, hogy segítse meg vállalatomat. S a puska akkorát durrant, hogy ágyúnak is beillett volna. Elvitte a zárókészüléket a czéltáblába és az ott fénylett. — Ha-ha-ha! — nevettek az osztrák tisz­tek s én kényes, szemrehányó tekintettel néz­tem a komponistáimra, kik hebegve mondták, hogy ez nem számit, majd tovább fognak kísér­letezni. — De az én pénzemen nem! — kiál­tottam. — Úgy az nem lesz Rendek-puska! — felelték szemtelenül. — Adja vissza a szerződést! — szólt a főföltaláló. — Fizessék ki káromat! — ordított a gyáros. — Schöne Compagnie! — hahotáztak a német tisztek. — Akár schöne Compagnie, akár csúnya, az urak ne gúnyolódjanak, — szóltam közbe.— Én hazámnak akarok szolgálni, bűnleányi köteles­séget véltem teljesíteni az új fegyvernem kita­lálójának pártolásával. S ha némi hasznom lett is volna, belőle, megmérhetetlen vívmányt ér­tünk volna még­is el a háború terén. , — Éljen! — szólt közbe a Náczihoz ha­sonlító százados. ” — Herzige Frau, — mondá egy sajdinánt. — Eine Stiefmutterlippe! Die kann reden! Mivelhogy németül értek, dühbe gurultam és dühömben sírtam. — Schöne Brau, nem sírni, — szólt hoz­zám az a piroscsikó pantalóni öreg tiszt. —­­ Puska mindig mondja: puff! — Náczim is azt mondta, — fordultam feléje. — De ha ezek­ a svindlerek még egyszer hozzám jönnek, kidobatom őket A komponistáim morogni kezdtek a svindler titulára, de én a napernyőmmel úgy megfenye­gettem őket, hogy lehajtott fővel kikullogtak. Magam maradván czibil alkaszárnya udva­rán, melynek ablakaiból annyi csecsemő katona­pofa röhögött le rám (a kis kigyók), odamen­tem ahhoz a jóképű századoshoz, hogy hozasson nekem egy frakkert, mert a komponistáim még azt is ellopták előlem. A kedves százados a maga kocsiján hozott haza, a­hol már a Náczi várt nagy haraggal és nagy gúnynyal. — No, te a suttyómba lövő puskáddal elmehetsz! Mennyi pénzt dobtál ki megint ? — Hát honnét tudod ? Csak nem hallottad a lövést idáig? — kérdem. — Nem, hanem telefonon bemondották. No, bekerülsz a krajczáros lapokba, te lád. Ugy­e megmondtam, hogy gyámság alá tétetlek, mert te is, öcséd is javíthatatlan prédák vagy­tok. Oh, láttam tegnap egy hete is Bécsbe írtál valami megrendelésért. Bizonyosan új puskáért. Te őrült asszony, te! gyűléséből két kérvényt terjesztett egyszerre a képviselőház elé. Az egyik a vasárnapi munka­­■ szünetnek a köztisztviselőkre való kiterjesztéséről, a másik a választási törvény módosításáról szól. Mindkét kérvény ma érkezett meg­ a képviselőház elnökségéhez. TÁVIRATOK: I lett Kina eltilthatja a rizs kivitelét, kivéve, ha a rizst katonai czélokra követelik. London, július 31. A Times jelenti Sanghai­­ból tegnapról. A vámtarifa revízióját Kína és a nyolcz szerződéses hatalom befejezte. Orosz­ország, India, Spanyolország és Portugália ebben nem vettek részt. Nem hiszik, hogy az új tarifa miatt felszólalnának. De az nem lép­het­ életbe, a­míg az összes hatalmak nem fe­jezték ki hozzájárulásukat. Az osztrák helyzet. Bécs, július 31. (Saját tudósítónk telefon­­jelentése.) A cseh tartománygyűlést ma, a buko­vinait pedig tegnap elnapolták. Bringich püspök pásztorlevelet tett közzé, melyben cseh katolikus kongresszust hív össze Königgrätzbe augusztus 24-ére. A kongresszusnak politikai jelentőséget is tulajdonítanak. Dél-Afrika, Fokváros, július 30. (Reuter.) Botha, De­­wett és Delarey ma három kocsiban, a­melye­ket a holland iskolák növendékei húztak, a dokk­hoz mentek, a­hol a Saxon-gőzösre szállottak. Hozzájuk csatlakoztak híveik, a­kik megéljenezték a búr vezéreket. Johannesburg, július 30. A vasúttársaság igazgatósága elhatározta, hogy megkezdi a fel­méréseket a vasúti hálózat kiterjesztése végett az Oranje gyarmatban és Tranzválban. Kína, Washington, júl. 30. (Reuters) Mint jelen­tik, az Egyesült­ Államok semmi körülmények között sem fognak hozzájárulni ahhoz, hogy Kína a hadikárpótlást aranyvalutában fizesse. Azt kívánják, hogy Kína az ügyet a hágai vá­lasztott bíróság elé vigye. Az Egyesült­ Álla­mok, Anglia és Japán és talán Németország is támogatná Kínát e lépésében. Valószínű, hogy az Egyesült­ Államok és a pekingi egyezmény többi részes államai hasonló szerződéseket fog­nak kötni Kínával, mint a­minő az angol-kínai kereskedelmi szerződés. London, július 31. A Times jelenti Sanghai­­ból. A kínaiak még nem tekintik befejezett­nek a szerződés czikkeinek tárgyalását, mert a belföldi hajózásra vonatkozó intézkedések még nincsenek végleg elfogadva. Mind a két alkirály módosításokat kíván. Seng azt aján­lotta, hogy az ügyet Hart vámigazgató elé ter­­jeszszék. A kérdést holnap a biztosok össze­jövetelén meg fogják beszélni. A vucsangi érte­kezlet óta a VIII. czikk második bekezdését egy intézkedéssel egészítették ki, a­mely sze­rint a Kínába szárazföldi utón behozott áruk ugyanazon vámpótlék alá esnek, mint a tenge­ren behozott áruk. Továbbá egy új XIV. czikket vettek be a szerződésbe, a­mely meg­állapítja azokat a feltételeket, a­melyek­kel­ Vilmos császár emdeni beszédje. Emden, július 30. Délelőtt 11 óra felé Vilmos császár a városházára érkezett. Megszemlélte az ott levő látnivalókat és azután a városháza ülés­termébe ment, a­hol a főpolgármester beszéddel üdvözölte. A császár következőleg válaszolt: Fogadják, uraim, mélyen érzett köszönetem kifejezését a lelkes fogadásért és a díszért, mely­­lyel Emden városa engem megtisztelni szíves volt. Köszönetet modok a nekem felajánlott éremért is, mely az önök történetének egy­­ nagy korszakát örökíti meg. Érdekes darabja lesz ez éremgyűjte­­ményemnek és későbbi időkben is gyermekeimnek és utódaimnak bizonyságot fog tenni arról, hogyan ragaszkodott Emden királyához és császárjához. Szíves­ szavakban emlékezett meg ön azokról a súlyos és fájdalmas veszteségekről, melyeket én, házam és az egész haza szenvedett, midőn tavaly meglátogatni készültem Emden városát. Szívből örvendek, hogy most lehetségessé vált idejönnöm. Ez a város szorosan összefügg házunk tör­ténetével és azt hiszem, hogy nem puszta véletlen, hogy a brandenburgi porosz házaknak éppen a két legnagyobb fejedelme, a nagy választófejedelem és Nagy Frigyes voltak azok, a­kik a súlyos harczok daczára, melyeket folyton vívniok kellett, hogy az ország belső egységét megszilárdítsák és azt külső támadások ellen megvédelmezzék, időt és alkalmat találtak arra, hogy figyelmüket a kereskedelemre, a tengerre és ezzel Emden városára irányítsák. Ezt azért hozom fel, hogy bebizonyítsam önöknek, hogy nekem nem érdemem, ha ugyanezen az úton haladok. Ist­ennek tetszett megadni Nagy Vilmos császárnak azt, a­mi elődeitől meg volt tagadva, t. i. az egységes német haza helyreállítását és hogy a birodalmat hatalmas kalapácscsal egybe­kovácsolja. A birodalomban Poroszország első helyen áll. A porosz királynak megint megvan az, a­mit egyetlen német császár sem volt képes ma­gának megteremteni: a kellő házi hatalma. Ezen az alapon azután lehetséges ismét azok­hoz a feladatokhoz látni, a­melyeket két nagy elődöm, a­kiket önök joggal tisztel­tek meg emlékszobrokkal, a jövőbe látó szemek-

Next