Magyar Nemzet, 1903. január (22. évfolyam, 1-28. szám)
1903-01-01 / 1. szám
1903. januári MAGYAR NEMZET nek lehetőségét megteremtse. Eredményről azonban be nem számolhatunk. Tegnap késő este, mikor az osztrák fővárosra már-már az éjszaka nyugalma borult, Körber dr. osztrák miniszterelnök újból megjelent "Szál Kálmán miniszterelnöknél és annak Sacher-szállóbeli szalonjában jóval 10 óra után még együtt ült tanácskozásban a két kormányférfi. A kormányelnökök együtt hagyták el a hotelt és a fárasztó szobamunka után még jó ideig együtt maradtak, sétálva folytatván megbeszélésüket, mely azonban a kiegyezési helyzetre módosító hatással alig volt. Ma délelőtt 9 órakor Széll Kálmán miniszterelnök a Burgba hajtatott. A király a magyar kormányelnököt egy órai magánkihallgatáson fogadta és meghallgatta jelentését a legutóbbi kihallgatás óta folytatott tárgyalásokról és azok sajnálatos eredménytelenségéről. Tizenegy órakor a felség Körber Ernő dr. osztrák miniszterelnök hasonló jelentését vette tudomásul. A kihallgatásról visszatérve, Széll Kálmán miniszterelnök déli egy óráig az időt lakosztályában töltötte, ahol belső kormányzati ügyeket intézett el és Széchenyi Gyula gróf ő felsége személye körüli miniszter rövid látogatását fogadta. Déli egy órakor Széll Kálmán miniszterelnök a külügyi hivatalba hajtatott, ahol résztvett a Lambsdorff orosz külügyminiszter tiszteletére adott dejeunerben, melyen Körber Ernő dr. is jelen volt. A re ’ Szél és Körber miniszterelöty7s érkeztek délután félhárom állóba. Délután VIS óra, külügyminiszternek Lambsdorff rendezett reggelije épp most dél után Széll Kálmán miniszter. J- éin jött Körber dr.-ral a Sacher-szállóba, kétségtelenül azért, hogy még egy utolsó kísérletet tegyenek a kiegyezési válság megoldására vagy megszüntetésére. Délután 1914 óra, Széll Kálmán magyar miniszterelnök és Körber osztrák miniszterelnök tanácskozása éppen most ért véget, mégpedig teljesen ered - ménytelenül. Az osztrák miniszterek, Körber dr. sürgős meghívására, ma délután fél 4 órakor minisztertanácsra gyülekeznek együvé, kétségkívül azért, hogy az osztrák miniszterelnök megbeszélje minisztertársaival az eddigi tárgyalások lefolyását. Tekintettel arra, hogy ez a minisztertanács esetleg valamilyen fordulatot idéz elő. Széll Kálmán miniszterelnök elhatározta, hogy nem utazik Budapestre,a mint eredetileg tervezte, délután 5 órakor, hanem csak az éjjeli vonattal. Reggelre azonban feltétlenül Budapesten lesz, de itt kitart a maga helyén az utolsó pillanatig. Délután 5 óra. Szél Kálmán miniszterelnök esti 6 órakor újból kihallgatásra megy a királyhoz.* Bécsből táviratozzék a Bach, Tud.-nak. Körber dr. osztrák miniszterelnök tegnap este 9 órakor Széll Kálmán miniszterelnöknél, ennek Sacher szállóbeli lakásán egy óráig tartó látogatást tett. Széll Kálmán miniszterelnök ma reggel 9 órakor ő felsége előtt kihallgatáson megjelent, 10 órakor ő felsége Körber dr. osztrák miniszterelnököt fogadta. Valószínű, hogy ezek a kihallgatások Körber dr.-nak Széll Kálmán miniszterelnöknél tett tegnap esti látogatásával összefüggésben állanak. A magyar miniszterelnök ma délután mindenesetre visszatér Budapestre. A helyzetben eddig változás nem állott be. A Magyar Távirati Iroda jelenti Bécsből. Körber osztrák miniszterelnök tegnap este 9 órakor Széll Kálmán miniszterelnököt felkereste a Sacher-szállóban, de az a hosszabb beszélgetés, amely a két államférfi között folyt, semmit sem változtatott a helyzeten. Ma reggel 9 órakor Széll Kálmán miniszterelnök hosszabb kihallgatáson volt ő felségénél. A helyzet egészen bizonytalan, de remélhető, hogy legközelebb döntő fordulat fog beállani. Széll Kálmán miniszterelnök még ma szándékozik visszautazni Budapestre, hogy a szabadelvű-párt újévi gratulációját fogadja. Érthető, hogy a miniszterelnök válasza a szabadelvűpárt üdvözlő beszédére ezúttal rövidebb lesz, mint máskor és csak általános vonásokban fogja vázolni a helyzetet. A M. T. I. jelenti Bécsből: Széll Kálmán miniszterelnök és Körber dr. osztrák miniszterelnök délután 2»/« órakor, a Goluchowski gróf külügyminiszter által adott ebéd után, a Sacheri szállóba mentek, ahol újabb megbeszélésük volt, mely ez idő szerint még folyton tart. Uj esztendő. Budapest, deczember 31. Tulajdonképpen mesterséges ünnep az uj esztendő. Sem vallásos, sem emberiségi, sem hazafias emlékezet nem fűződik hozzá. Még nagy természeti fordulópont sem, mivel a téli napfordulás ünnepe már elmúlt karácsonynyal. Emberi kitalálás tehát az időszámítás okából, de mint ilyen ősrégi. Szinte egykorú a történettel. Határmesgye két esztendőszámítás között, amelyhez nemcsak nagy tradícziók csatlakoznak, hanem az élő társadalom nagy megfontolásai is, úgy érezzük ilyenkor, mintha régi ruháinkat levetnénk és újakat, tisztábbakat öltenénk magunkra. És mintha új életet kezdenénk azzal a gondolattal, hogy az szebb, jobb és termékenyebb legyen, mint amilyen volt az eddigi. Hogy pedig ennek a jó szándéknak foganatja is legyen, ahhoz kettő okvetetlenül szükséges. Az egyik az, hogy az elmúlt esztendő tanulságait helyesen kiderítsük, a másik az, hogy a jövendő esztendőre ezek alapján okos és megbízható életprogrammá csináljunk magunknak. Tehát a zárszámadás és a költségvetés két eszmeköre áll elibénk nemcsak az anyagiakban, hanem a lelkiekben is. A magyar állami és nemzeti életnek az elmúlt 1902. év nem volt rossz esztendeje, noha a jobbak közé számítani sem lehetne. Életünk nehézségei s a minket körülvevő mindenféle hátrányos hatások közt azonban meg kell elégednünk azzal, ha fejlődésünk előbbre megy és nagy csapások nem zúdulnak reánk. Aki meg nem áll a fejlődésben, az már halad is , mi pedig haladtunk. Az első és nagy eredmény az államalkotó magyar faj számbeli erősödése. Az 1900. évi népszámlálás eredményeit részben ebben az esztendőben ismertük meg. Kitetszett, hogy a magyar nemzet az ország területén 51,4 százaléknyi néperővel abszolút többségbe jutott. Kitetszett az is, hogy a haladás, noha lassú, de mégis állandó. Tehát jogosult az a várakozásunk, hogy néhány évtized alatt a nemzet népereje és A „MAGYAR NEMZET“ TÁRGIÁJA. — Deczember 31. — A nő jogáról. Irta: Q u i u t u s. Az a hatalmas világ-szenzáczió, a mely most a művelt emberiségnek kifáradt idegrendszerét foglalkoztatja, tulajdonképpen nem vág mély barázdát az én egyéni világfölfogásomban. Az ember, ha valameddig él, sok olyan csodát lát ezen a sanyarú világon, amiről sem írás, sem szó nem beszél. Kivált ha hivatásánál fogva is van valami köze az emberi nyomorúságokhoz. Az élet utóvégre is telve van, lent és fent egyaránt, keletkező, fejlődő, eltorzuló, elnyomott és eltemetett tragédiákkal. Vagy komédiákkal, ha úgy tetszik, mivel a kettőt nem a valóságok különböztetik meg, hanem csak a mi fölfogásaink. Tisztán csak az, hogy ki milyen pontról nézi a dolgokat. Shakespeare azt már jobban megmondta, mint én, hogy a világon se rossz, se jó nincsen; tisztán csak a mi gondolkozásunk teszi azzá. De az bizonyos, hogy az életnek ezek a megszámlálhatatlan tragédiái vagy komédiái közül ritkán explodál egyik vagy másik úgy, hogy mindenki beleláthasson annak a szövevényébe és sírjon vagy nevessen rajta, már a szerint, hogy ő minek nézi. Ezer közül jó, ha egyből lesz úgynevezett botrány. A többi ott van az élet nagy küzdelmében, letaposva, elnyomva, eltitkolva, örökre megoldatlanul. És bizony szóvá lehet azt tenni közöttünk, hogy mi jobb az emberiség életére, tehát a mi életünkre nézve is, az-e, ha ezek az ezer és millió számra meglevő titkos, de nagy belső konfliktusok megoldatlanul maradnak köztünk, eltöltvén az egész életet mindenféle hazugságokkal és erkölcsi förtelmekkel; avagy ha bárhogyan is, de mégis explodálnak s könnyebbé teszik azt az óriási nyomást, ami alatt az előítéletekkel megnyomorított művelt emberiség a maga keserves és természetellenes életét folytatja. A botrányok tehát nem rosszak. A nagy jézusi mondás, hogy t. i. a botrányokra szükség van, örökkévaló természettudományos igazság. Egy a fejlődés legnagyobb igazságai közül, amelyek ugyan lesújtják azokat, akiken kipróbáltatok, de százakat és ezreket igazítanak útba és amint mondani szokták, tisztítják a levegőt. Bölcs pedig az, aki egy-egy úgynevezett intim botrány kitörésekor nem adja magát oda a silány kávéházi gondolkozásnak és tercierének, hanem megdöbbenve, szinte remegve nézi az elszabadult lelkierők szörnyű küzdelmét. És azonnal eszébe jut, hogy valamelyest ő is alattvalója az emberi szenvedélyek alkotó és romboló uralmának; tehát, hogy nem gúnyolódásra és kárörömre van igazi oka, hanem tragikai félelemre és részvétre, amelyek tudvalevőleg a legegészségesebb erkölcsi fogalmak édes szülei. Az itélőbirói székbe pedig ne üljön senki, mivel nem bizonyos benne, hogy nem a maga feje fölött töri-e el a pálczát? Csak aki az életet látta és hosszú időn át megfigyelte az emberek gyarlóságait, csak az érti meg igazán, milyen kolosszális nagy igazság van abban a másik bibliabeli mondásban is: Re ítélj, hogy ne ítéltessél! Az a nagy világbotrány tehát ezért nem szánt barázdát az én világfölfogásomban s ezért nem szólok hozzá silány fecsegéssel, bár igaz, hogy sok milliomod-magammal én is élesen figyelem mindazt, amit az újságok hasábjai elibém tálalnak, bár, hogy el is higyjek mindent belőle, arról sincsen. Egy azonban bizonyos. Az, hogy ez a nagy eset, mint valamely magasabban álló fényforrás, mondjuk világítótorony, széles sugarakat vet a modern emberiség társadalmi életének olyan területeire, ahol az emberi tudás, megfigyelt adatok híján, csodálatosan vissza van maradva. És ahol a cselekvés, a javítás, a reform éppen a felismert tények és valóságok híján a legnehezebb. Egyenesen kimondom, hogy a modern házassági élet rendjére s ebben a nő jogaira gondolok. Anélkül gondolok erre, hogy magából ebből a világszenzáczióból a legkisebb következtetést vagy éppen ítéletet akarnám megkockáztatnii. Mert hiszen ez csak egy ama száz és ezer eset között, amelyről valamennyien tudunk s a milyennel elbeszélő és drámai irodalmunk egészen el van telve. Nyilvánvaló azonban, hogy a müveit emberiség, kivált pedig a müveit asszony korunkban óriási belső forradalom habjai közt hányattatik. Az eszmék és erkölcsi fölfogások háborgásának és összeütközéseinek indító oka, mint már annyiszor, most is a természettudományok hatalmas előrelépése volt. A nagy Darwin nevével nem argumentálok szívesen, mivel jól tudom, hogy az általa földerített nagy természettudo