Magyar Nemzet, 1903. augusztus (22. évfolyam, 183-207. szám)

1903-08-01 / 183. szám

Budapest, 1903, Szombat, augusztus 1, XXII. évfolyam, 183. szám, Szerkesztőség és kiadótiivatal: VI!., Kerepesi-ut 54. Alíienaeum-épiilet, Dr. JÓKAI MÓR és BEKSICS GUSZTÁV ADORJÁN SÁNDOR főszerkesztők. felelős szerkesztő. Egész évre 24 kor., félévre 12 kor., negyed­évre 6 kor., egy hónapra 2 kor. Egyes szám helyben és vidéken 8 fill. Parlamenti bizottság. Budapest, julius 31. Kossuth Ferencz ma végzetes nyilat­kozatra ragadtatta magát. Kívánatosnak tartjuk az ország érdekeért, hogy — a vita hevében. Mert lehet-e alkotmányos és parlamentáris érzékkel azt követelni a kor­mánytól, hogy mondjon le, hagyja el ne­héz időkben a viharvert hajó parancsnoki dobogóját, mert a felmerült vesztegetési eset miatt politikai ellenségei reá is gya­nakszanak. Gyanú oly országban, a hol a vér forró és az ítélőképességet a szenve­délyek elhomályosítják, reáeshetika közélet bármely tiszta alakjára. A nagy Galeotto sehol sem röpíti szerte oly könnyedén mér­gezett végű nyílvesszőit, mint a magyar köz 1 íben. Puszta gyanúért, még a jó bai'á- tok és hívek gyanújáért is, csak gyönge férfilélek határozza el ilyen vagy olyan lépésre magát. De politikai ellenfelek gya­nújáért, egy késhegyig menő, gyűlölködő harcz izzó atmoszférájában, csak gerincz nélkül való puhány fordíthat hátat nehéz kötelességeinek. Kossuth maga kijelenti, hogy a ki­küldött parlamenti bizottság ítéletének prejudikálni nem akar. 0 maga tiltakozik az ellen, hogy a miniszterelnököt a leg­távolabbról is meggyanúsítaná. De mert vannak, a kik gyanujokkal Magyarország miniszterelnökének közelébe bátorkodnak, s nem ég arczukon a restelkedés pírja, hogy az ország kormányzatát az egész világ előtt oly könnyelműen pellengérre állítják: Kossuth Ferencz nem lát más megoldást, mint Khuen-Iiéderváry távo­zását. Kossuth Ferencz fennen hangoztatja, hogy Magyarország miniszterelnökének jó híréhez, mint a Caesar feleségééhez, a gyanú árnyékának sem szabad hozzáfér­kőznie. Ellenben azt a jótanácsot adja neki, hogy lemondásával a lappangó gya­nút ő maga erősítse meg. Minek tartaná a világ, ha nem a rossz lelkiismeretnek, ha közpályán élő ember akkor futamod- nék meg állásából, a mikor méltatlan és gonosz gyanúval akarják bemocskolni be­csületét? A lemondást beismerésnek tart­hatná a közvélemény. Érezte a képviselőház, hogy Kossuth Ferencz kívánságában logika nincs. S mi­kor Khuen-Héderváry egy rövid, férfias nyilatkozatban kijelentette, hogy az ország ily súlyos helyzetében helyén marad, — kitörő tapsban és tüntető éljenzésben feje­ződött ki a szabadelvüpárt hangulata. A ki a magyar közélet kálváriautján eljutott ahhoz a stáczióhoz, a hol a hata­lom emberének a fejére töviskoszorut tesznek s epével és eczetlel megitatják, a magyar politikának az a szánandó áldo­zata tudja és érzi, hogy Magyarországon a legutolsó dolog miniszternek lenni. Szive sugallatát, egyéni érdekeinek szavát követve, a legtöbb magyar miniszter szívesen fo­gadja, ha állását otthagyhatja. Férfi, a ki­nek szive, ízlése, lelke és nevelése van, bi­zony nem akkor örvend, a mikor beleül a pirosbársony miniszteri székbe; akkor ör­vend, a mikor azt otthagyhatja. A miniszterelnök is, ha érzéseire és hajlamára hallgatna, bizonyára boldogan hallaná elmaradozni háta megett a leg- sivárabb és legvadabb obstrukczió kurjan- tásait. Ám a hazaszeretet helyére lán- czolja. Soha nehezebb helyzetben 67 óta nem volt az ország. Soha a tekintély, rend, a parlament méltósága, a többség törvényes joga jobban sárba tiporva nem volt. A fékevesztett, rövidlátó, katasztrófákat fel­idéző kisebbségi erőszaknak soha igy a taraja meg nem nőtt. Az anarchia soha­sem szabadult el ily teljesen lánczairól. A korona bizalmával megtisztelve, a nem­zet alkotmányos többsége által odaadással támogatva, hogy állhatna félre az útból Khuen-Héderváry a parlamenti anarchiá­nak szép szeméért ? Többet mondunk. Ha lelke mélyében úgy volna meggyőződve, hogy távozásával nagy harczoknak vet véget s az országnak békességet szerezhet, — most még akkor sem hagyhatná el helyét. A miniszterelnöki székhez vakmerő gyanúval közelednek né­melyek, a kiknél az ítélőképességet és józan mérlegelést a pártgyülölség e perczben elfojtotta. Magyarország miniszterelnöke állásának s a nemzetnek tartozik vele hogy tisztán és tündökölve kerüljön ki a szigorú parlamenti vizsgálatból az az igaz­ság, hogy a közhatalmat ez országban tisz­tességgel és erkölcsi alapon kezelik. Nem, Kossuth Ferencz nem mondhatja azt a lehiggadásnak perczeiben, hogy a miniszterelnök egy jogosulatlan és gálád gyanú miatt távozzék székéből. Ellenkező­leg. Mert gyanúsítják, azért kell helyén maradnia. ügy reméljük, — és éppen a Kossuth Ferencz érdekében — hogyha teljes mezte­lenségében mutatkozó személyi motívumo­kat csak a vita tüzében, az izzó parlamenti hangulat nyomása alatt vitte bele politi­kájába. Ha nem igy volna, akkor Kossuth Ferencz magatartását elitélné az ország. Akkor bebizonyulna, hogy elhatározása, mint a hajlékony nádszál, erre-arra ingado­zik. Bebizonyulna, hogy megbánta férfihoz és államférfihoz illő eljárását, a melylyel a nemzet békéjét visszaszerezni kívánta. Bebizonyulna, hogy objektiv Ítéletét a túl­zók lármája megtévesztette, hazafias aggo­dalmainak szavát a terroristák »sikere« elaltatta. Bebizonyulna, hogy ürügyet és alkalmat keresett, hogy elvállalt kötelezett­ségei alól magát kivonhassa. A »harczipárt« szilaj öröme és ová- cziója őt ne téveszsze meg. Azok csak annak örvendeztek, hogy cserbenhagyott párt­vezérük biinbánólag visszatért hozzájuk s hogy fényes históriai nevét befoghatják a technikai obstrukczió nyikorgó kordéjaelé. A parlament becsülete minden pártnak egyaránt drága. Drága a miniszterelnöknek is, a ki pártja tapsai között jelentette ki, a tiszta lelkiismeretnek nyugodt öntuda­tával, hogy megjelenik a parlamenti bizott­ság színe előtt. Budapest, julius 31. = Lukács László pénzügyminiszter tegnap délután Ischlbe érkezett. A király ma délelőtt 10 órakor egy órai kihallgatáson fogadta a pénzügyminisztert, ki délután résztvesz az udvari ebéden, = miniszterek aadiencziája. Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter a rendes keddi kihall­gatásait augusztusban nem tartja meg. — Koloss- váry Dezső honvédelmi miniszter is további intéz­kedésig nem ad általános kihallgatást. = Kilépés a szabadelvüpártból. Fernbach Péter képviselő levelet intézett Podmaniczky Frigyes báróhoz, a szabadelvüpárt elnökéhez, melyben be­jelenti, hogy -a szabadelvüpárt kötelékéből kilép. Ellenben az a hir, hogy Vancsó Gyula is kilép a pártból, nem felel meg a valóságnak. Országgyűlés. A szenvedélyeket elemi erővel felkorbácsoló vesztegetési affér fölött a képviselőház ma egyelőre napirendre tért. A Ház egyértelmű elhatározással megválasztotta a parlamenti vizs­gáló bizottságot, arra az összes vesztegetési ügyek megvizsgálását rábízta, azután pedig el­napolta tanácskozásait mindaddig, (de legkésőbb augusztus 10-én ismét ülést tart), a mig a parlamenti bizottság a maga vizsgálatának ered­ményével elkészül. Ez a rövid foglalatja a mai képviselőházi tanácskozás eredményének. A t. Ház hangulata egyebekben már tete­mesen megenyhült, bár még mindig messze volt attól, hogy a tárgyilagos és higgadt tanácsko­zás lehetővé váljék. A háborúság már a jegyzőkönyv hitelesíté­sénél kitört. Magát a jegyzőkönyvet rég nem tapasztalt figyelemmel hallgatták meg a függetlenségi oldalon. Azután felállóit Barabás Béla s a kifogá­soknak egész sorát emelte a jegyzőkönyv ellen. Kifogásolta, hogy el van ferdítve, a tények nem úgy vannak benne előadva, a hogyan történtek, egyes inczidenseket teljesen kihagytak, végeze­tül pedig a jegyzőkönyv nem tünteti fel azt a körülményt, hogy a kormányelnök indítványa feleit másnap, julius 30-ikán határoztak. További kifogásokat hangoztattak Pólónyi Géza és Len­gyel Zoltán. A Ház végre is szavazással dön­tött a felett, vájjon a jegyzőkönyv szövegét módositsa-e avagy nem. A nem éppen elsőrangú fontosságú kérdés feletti szavazás váratlanul valóságos vihart támasztott. Lengyel Zoltán ugyanis a szavazás közben minden áron szólani akart. Hasztalan figyelmeztette őt az elnöklő Tállián Béla, hogy szavazás közben a szó nem illeti, hasztalan igyekezett őt a saját pártja arról meggyőzni, hogy óhaja a ház­szabályokba ütközik. Lengyel ur senkire sem hallgatva, ragaszkodott szólási jogához s az elnök végre is kénytelen volt az ülést felfüg­geszteni. A szünet alatt a függetlenségi párt egész elnökségének és vitarendező-bizottságának egyesitett fáradozása végre sikertért el. Lengyel Zoltán hajlandónak mutatkozott a tanácskozás­Lapunk mai száma 1® oldaL

Next

/
Thumbnails
Contents