Magyar Nemzet, 1903. augusztus (22. évfolyam, 183-207. szám)
1903-08-01 / 183. szám
Budapest, 1903. Szombat, augusztus 1, XXII. évfolyam, 183. szám, Szerkesztőség és kiadóhivatal, VI., Kerepesi ut 54. Alzienaeum-épület, Dr. JÓKAI MÓR és BEKSICS GUSZTÁV ADORJÁN SÁNDOR főszerkesztők, felelős szerkesztő. Egész évre 24 kor., félévre 12 kor., negyedévre 6 kor., egy hónapra 2 kor. Egyes szám helyben és vidéken 8 fill. Parlamenti bizottság, Budapest, julius 31. Kossuth Ferencz ma végzetes nyilatkozatra ragadtatta magát. Kívánatosnak tartjuk az ország érdekéért, hogy — a vita hevében. Mert lehet-e alkotmányos és parlamentáris érzékkel azt követelni a kormánytól, hogy mondjon le, hagyja el nehéz időkben a viharvert hajó parancsnoki dobogóját, mert a felmerült vesztegetési eset miatt politikai ellenségei reá is gyanakszanak. Gyanú oly országban, ahol a vér forró és az ítélőképességet a szenvedélyek elhomályosítják, reáeshetik a közélet bármely tiszta alakjára. A nagy Galeotto sehol sem röpíti szerte oly könnyedén mérgezett végű nyílvesszőit, mint a magyar közíben. Puszta gyanúért, még a jó barátok és hívek gyanújáért is, csak gyönge férfilélek határozza el ilyen vagy olyan lépésre magát. De politikai ellenfelek gyanújáért, egy késhegyig menő, gyűlölködő harcz izzó atmoszférájában, csak gerincz nélkül való puhány fordíthat hátat nehéz kötelességeinek. Kossuth maga kijelenti, hogy a kiküldött parlamenti bizottság ítéletének prejudikálni nem akar. Ő maga tiltakozik az ellen, hogy a miniszterelnököt a legtávolabbról is meggyanúsítaná. De mert vannak, akik gyanújokkal Magyarország miniszterelnökének közelébe bátorkodnak, s nem ég arczukon a restelkedés pírja, hogy az ország kormányzatát az egész világ előtt oly könnyelműen pellengérre állítják: Kossuth Ferencz nem lát más megoldást, mint Khuen-Siéderváry távozását. Kossuth Ferencz fennen hangoztatja, hogy Magyarország miniszterelnökének jó híréhez, mint a Caesar feleségééhez, a gyanú árnyékának sem szabad hozzáférkőznie. Ellenben azt a jótanácsot adja neki, hogy lemondásával a lappangó gyanút ő maga erősítse meg. Minek tartaná a világ, ha nem a rossz lelkiismeretnek, ha közpályán élő ember akkor futamodnék meg állásából, amikor méltatlan és gonosz gyanúval akarják bemocskolni becsületét? A lemondást beismerésnek tarthatná a közvélemény. Érezte a képviselőház, hogy Kossuth Ferencz kívánságában logika nincs. S mikor Khuen-Héderváry egy rövid, férfias nyilatkozatban kijelentette, hogy az ország ily súlyos helyzetében helyén marad, a kitörő tapsban és tüntető éljenzésben fejeződött ki a szabadelvű párt hangulata. Aki a magyar közélet kálváriaútján eljutott ahhoz a stáczióhoz, ahol a hatalom emberének a fejére töviskoszorút tesznek s epével és eczettel megitatják, a magyar politikának az a szánandó áldozata tudja és érzi, hogy Magyarországon a legutolsó dolog miniszternek lenni. Szive sugallatát, egyéni érdekeinek szavát követve, a legtöbb magyar miniszter szívesen fogadja, ha állását otthagyhatja. Férfi, akinek szive, ízlése, lelke és nevelése van, bizony nem akkor örvend, amikor beleül a pirosbársony miniszteri székbe, akkor örvend, amikor azt otthagyhatja. A miniszterelnök is, ha érzéseire és hajlamára hallgatna, bizonyára boldogan hallaná elmaradozni háta megött a legsivárabb és legvadabb obstrukczió kurjantásait. Ám a hazaszeretet helyére lánczolja. Soha nehezebb helyzetben 67 óta nem volt az ország. Soha a tekintély, rend, a parlament méltósága, a többség törvényes joga jobban sárba tiporva nem volt. A fékevesztett, rövidlátó, katasztrófákat felidéző kisebbségi erőszaknak soha így a taraja meg nem nőtt. Az anarchia sohasem szabadult el ily teljesen lánczaitól. A korona bizalmával megtisztelve, a nemzet alkotmányos többsége által odaadással támogatva, hogy állhatna félre az útból Khuen-Héderváry a parlamenti anarchiának szép szeméért ? Többet mondunk. Ha lelke mélyében úgy volna meggyőződve, hogy távozásával nagy harczoknak vet véget s az országnak békességet szerezhet, s most még akkor sem hagyhatná el helyét. A miniszterelnöki székhez vakmerő gyanúval közelednek némelyek, a kiknél az ítélőképességet és józan mérlegelést a pártgyűlölség e perczben elfojtotta. Magyarország miniszterelnöke állásának s a nemzetnek tartozik vele hogy tisztán és tündökölve kerüljön ki a szigorú parlamenti vizsgálatból az az igazság, hogy a közhatalmat ez országban tisztességgel és erkölcsi alapon kezelik. Nem, Kossuth Ferencz nem mondhatja azt a lehiggadásnak perczeiben, hogy a miniszterelnök egy jogosulatlan és galád gyanú miatt távozzék székéből. Ellenkezőleg. Mert gyanúsítják, azért kell helyén maradnia. úgy reméljük, — és éppen a Kossuth Ferencz érdekében — hogyha teljes meztelenségében mutatkozó személyi motívumokat csak a vita tüzében, az izzó parlamenti hangulat nyomása alatt vitte bele politikájába. Ha nem így volna, akkor Kossuth Ferencz magatartását elítélné az ország. Akkor bebizonyulna, hogy elhatározása, mint a hajlékony nádszál, erre-arra ingadozik. Bebizonyulna, hogy megbánta férfihoz és államférfihoz illő eljárását, amelylyel a nemzet békéjét visszaszerezni kívánta. Bebizonyulna, hogy objektív ítéletét a túlzók lármája megtévesztette, hazafias aggodalmainak szavát a terroristák »sikere« elaltatta. Bebizonyulna, hogy ürügyet és alkalmat keresett, hogy elvállalt kötelezettségei alól magát kivonhassa. A »harczipárt« szilaj öröme és ovácziója őt ne téveszsze meg. Azok csak annak örvendeztek, hogy cserbenhagyott pártvezérük kinbánólag visszatért hozzájuk s Országgyűlés. A szenvedélyeket elemi erővel felkorbácsoló vesztegetési affér fölött a képviselőház ma egyelőre napirendre tért. A Ház egyértelmű elhatározással megválasztotta a parlamenti vizsgáló bizottságot, arra az összes vesztegetési ügyek megvizsgálását rábízta, azután pedig elnapolta tanácskozásait mindaddig, (de legkésőbb augusztus 10-én ismét ülést tart), amíg a parlamenti bizottság a maga vizsgálatának eredményével elkészül. Ez a rövid foglalatja a mai képviselőházi tanácskozás eredményének. A t. Ház hangulata egyebekben már tetemesen megenyhült, bár még mindig messze volt attól, hogy a tárgyilagos és higgadt tanácskozás lehetővé váljék. A háborúság már a jegyzőkönyv hitelesítésénél kitört. Magát a jegyzőkönyvet rég nem tapasztalt figyelemmel hallgatták meg a függetlenségi oldalon. Azután felállóit Barabás Béla s a kifogásoknak egész sorát emelte a jegyzőkönyv ellen. Kifogásolta, hogy el van ferdítve, a tények nem úgy vannak benne előadva, ahogyan történtek, egyes incidenseket teljesen kihagytak, végezetül pedig a jegyzőkönyv nem tünteti fel azt a körülményt, hogy a kormányelnök indítványa felett másnap, július 30-ikán határoztak. További kifogásokat hangoztattak Pelónyi Géza és Lengyel Zoltán. A Ház végre is szavazással döntött a felett, vájjon a jegyzőkönyv szövegét módosítsa-e avagy nem. A nem éppen elsőrangú fontosságú kérdés feletti szavazás váratlanul valóságos vihart támasztott. Lengyel Zoltán ugyanis a szavazás közben minden áron szólani akart. Hasztalan figyelmeztette őt az elnöklő Tállián Béla, hogy szavazás közben a szó nem illeti, hasztalan igyekezett őt a saját pártja arról meggyőzni, hogy óhaja a házszabályokba ütközik. Lengyel úr senkire sem hallgatva, ragaszkodott szólási jogához s az elnök végre is kénytelen volt az ülést felfüggeszteni. A szünet alatt a függetlenségi párt egész elnökségének és vitarendező-bizottságának egyesitett fáradozása végre sikert ért el. Lengyel Zoltán hajlandónak mutatkozott a tanácskozás Lapunk mai száma 1® olda, hogy fényes históriai nevét befoghatják a technikai obstrukczió nyikorgó kordéja elé. A parlament becsülete minden pártnak egyaránt drága. Drága a miniszterelnöknek is, aki pártja tapsai között jelentette ki, a tiszta lelkiismeretnek nyugodt öntudatával, hogy megjelenik a parlamenti bizottság színe előtt. Budapest, július 31. Lukács László pénzügyminiszter tegnap délután Ischlbe érkezett. A király ma délelőtt 10 órakor egy órai kihallgatáson fogadta a pénzügyminisztert, ki délután résztvesz az udvari ebéden, a miniszterek audiencziája. Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter a rendes keddi kihallgatásait augusztusban nem tartja meg. Kolossváry Dezső honvédelmi miniszter is további intézkedésig nem ad általános kihallgatást. Kilépés a szabadelvűpártból. Fernbach Péter képviselő levelet intézett Podmaniczky Frigyes báróhoz, a szabadelvűpárt elnökéhez, melyben bejelenti, hogya szabadelvűpárt kötelékéből kilép. Ellenben az a hír, hogy Vancsó Gyula is kilép a pártból, nem felel meg a valóságnak.