Magyar Nemzet, 1903. október (22. évfolyam, 234-260. szám)
1903-10-01 / 234. szám
■ Budapest 1903. II. évfolyam, 234. szám. Csütörtök, október 1. Szerkesztésés és kiadóhivatal: Dr. JÓKAI MÓR és BEKSICS GUSZTÁV VII. Kerepesi-ut 54. Athienaeum-épület, főszerkesztők: ADORJÁN SÁNDOR felelős szerkesztő. ma egész évre 24 kor., félévre 12 kor., negyedévre 6 kor., egy hónapra 2 kor. Egyes szám helyben és vidéken 8 fill. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, hogy a lap szétküldése fönnakadást ne szenvedjen. Kormány nélkül. Budapest, szeptember 30. Mélyen lehangoló, szinte megdöbbentő volt a képviselőház mai ülésén az a jelenet, amikor gróf Khuen-Héderváry miniszterelnöknek a kormány lemondásáról való bejelentése után a kabinet jelenlevő tagjai nyomban fölemelkedtek tövises székeikből és vele együtt szó nélkül elhagyták a tanácskozótermet. Maga a Ház is megdöbbent egy pillanatra. A habozó obstrukciónak mintha egyszerre ajkára fagyott volna a gúnyolódás. Mindenki konszernálva nézett a kormány tagjai után, amint mögöttük becsapódott a nehéz bársonyfüggöny, székeik pedig ott tátongottak üresen, némán hirdetve a nemzet törvényhozásának, hogy Magyarországnak ez idő szerint felelős kormánya nincs. A konsternáczió azután sem szűnt meg a képviselőházban. Mindenki érezte az így előállott helyzet súlyos voltát és mindenkinek, még a legszélső ellenzéknek is megnyomta a lelkét az a gondolat, hogy a beállott interregnum a kibonyolódás eshetőségeit megint fogyasztotta. A Ház ugyan aflHMD»w:«;ivttYBa?Bf|3rBaiaBgg«j2iiuwawaMEaM5aiEi3«3wr*f^BJii,.’,mnK.i n. .hiwiaBuucacam.M3auuagaM folytatta a tanácskozást, de a felszólalások színtelenek, bágyadtak voltak. Végül a képviselőház többsége elfogadta a lelépett miniszterelnök amaz utolsó és szigorúan parlamentáris indítványát, hogy az új kormány kinevezéséig a képviselőház ne tartson érdemleges ülést. Bár ez nem ment vita nélkül, a többség mégis az utolsó percekben felelősségének tiszta öntudatára ébredt és legalább megbírta akadályozni azt az egyet, hogy a képviselőház felelős kormány nélkül, fonnátlan és legkevésbé sem alkotmányszerű ülésekkel ne rontsa tovább az előálló helyzetet, amelynek kínos voltát, azt gondoljuk, magyarázatok nélkül is könnyű felismerni. Ezzel a kietlen parlamentáris aktussal gróf Khuen-Héderváry miniszterelnök kormányzása is véget ért. Jobb sorsra érdemes hazafiassággal és becsületes alkotmánytisztelettel indult meg ez a kormányzás július elején. Igazán azonban csak négy hétig tartott, a mikor azt a szerencsétlen megvesztegetési affér a miniszterelnök és kormány minden hibája nélkül megszakította. Tudvalevő dolog, hogy az affér végén, amikor a valóság tisztába jött, gróf Héderváry kabinetjével együtt ő felsége a király kezébe visszatette a megbízatást, mivel az előállott helyzetben a kibonyolítás végrehajtására magát alkalmasnak többé nem vélte. Lojális és szigorúan alkotmányos volt ez a lemondás is. Az ország kényes helyzete hozta csak magával, hogr ő feldősét tette jóvá; 19. Szellemed szeplőtlen napkorong; 20. Nyelvében él a nemzet; 21. Hősvértől pirosult; 22. Erős vár, mit a jog alkotott; 23. E pályázatból magyar költő nem maradhat el; 24. Jog, törvény, igazság; 25. A szabadság jog; 26. Nem vonz magas polez, fényre semmi vágyad stb.; 27. Jog; 28. Őél; 29. üreseit occulto vetus arbor stb.; 30. Honért; 31. Táblabiró volt; 32. Harmadik honalapítónk Deák Ferencz volt; 33. Victor sine sanguine; 34. Szeresd hazádat igaz önzéstelen stb.; 35. A hazáért mindent, a hazát semmiért; 36. Szentebb a múltak ezredévi lapja, mióta nagy név, hozzá tartozol; 37. Sorsodra bizlak; 38. Hiv és nagy vala; 39. Lenni vagy nem lenni; 40. Ne bántsd a magyart; 41. Fiat pax; 42. Királyt a népnek, népet a királynak; 43. A koporsóból kitör és eget kér; 44. Két dolog az, amit áldozatul hozni semmi esetben sem lehet, stb.; 45. A hatalom nem lehet az uralkodás végczélja.; 46. Örökké, élni fog; 47. Dat Justinianus honores; 48. Örök vezér; 49. Virtus nescia freni. E pályaművek közül a 33. számú, »Victor sine sanguine« jeligéjűt szótöbbséggel legsikerültebbnek s mint egészében az ünnepi alkalomhoz illő költeményt jutalomra is méltónak ítéltük. E költemény szép költői invokáczió után a kort jellemzi, mely Deák Ferenczet szülte. A száz évvel ezelőtti időt, midőn borús pangás után egyszerre meggazdagodik a magyar nemzet erős, nagy, korszakalkotó egyéniségekkel. E nyomon indulva, a költő a korszak nemzeti fejlődésének, viharainak és küzdelmeinek költői rajzából emeli ki Deák Ferencz nagy alakját és vezérlő működését. Közben szép módját ejti, hogy a haza bölcsének egy-egy kedves emberisége kívánsága szerint gróf Khuen-Héderváry és kabinetje a kormányzást ideiglenesen vezette, mígnem a chlopyi hadparancs nyomán előállott helyzetben a felelős kormány kinevezésének szüksége, éppen az alkotmányosság érdekében, megint előállott. A korona, az ország és az alkotmány iránt való tisztelet okozta csak, hogy gróf Khuen-Héderváry ekkor az uj megbízást ő felségétől ismét elvállalta, kifejezetten ideiglenesen és csak addig, amig a végleges kormány megalakul. Ez az uj megbízás tehát csak felelősséget és terhet rótt a miniszterelnök vállaira, mialatt minisztertársai amúgy is a korábbi lemondás függő állapotában voltak. Ebben a prekárius, mindenképpen kényes állapotban, szinte váratlanul, sőt véletlenül érte utól a miniszterelnököt a tegnapi hevenyészett szavazás. Újabb lemondását tehát a parlamentarizmus követelte. Kétségtelen, hogy ez a lemondása is szigorúan parlamentáris volt. Sőt — nem ok nélkül mondják — hogy éppen ez volt az első eset, amikor a miniszterelnököt a képviselőház szavazása buktatta meg. Ámde ezzel a helyzet nemcsak nem tisztult, hanem még bonyolódottabbá lön. A kibonyolítás most folyó nehéz munkáját szinte kettőbe metszette a váratlan esemény. A mellett pedig ködös, zavaros perspektíva nyílt meg a jövendő felé, amelyben olvasni most már a legélesebb szemű államférfiak sem bírnak többé, noha a szabad * A „MAGYAR NEMZET“ TÁRCZÁJA. — Szeptember 30. — Deák-oda, Budapest székesfőváros Deák Ferencz századik születési évfordulója alkalmából tudvalevőleg pályázatot hirdetett egy Deák Ferenczet dicsőítő ódára. Bírálóul a Kisfaludy- Társaságot kérte, mely a maga részéről Gyulay Pál, Alexander Bernát és Kozma Andor tagokat jelölte ki bírálóiul. A bizottság jelentését Kozma Andor készítette el s olvasta fel a társaságnak ma délután 5 órakor tartott zárt ülésén. A jelentés így hangzik : Tisztelt társaság ! A Budapest székesfővárosnak Deák Ferencz századik születési évfordulóját ünneplő ódára kitűzött 100 aranyas jutalmáért összesen 49 mű pályázott a következő jeligékkel: 1. Nép, mely dicsőt, magasztost igy magasztal, van élni abban hit, jog és erő; 2. Non cum vitae tempore esse dimittemtam commemorationem nominis nostri stb.; 3. Szabadság ; 4. Igazság ; 5. Nunc venio ad stb.; 6. Bölcseség; 7. Egy dalt, egy dalt, oh Nimfa; 8. Szegény ember szándékát boldog Isten bírja; 9. Ne sírjatok oh könyező szemek stb.; 10. A szorgalom gyümölcse; 10. A haza minden előtt; 'ndenelőtt A); 13. Szegény ember t ',az igazsága stb.; 14. Mi a magyar, áll Buda még. ~m. 17. Régi dicső :• run! Te vagyok nagy téved!J—'-----'-.—iá-----l—ni 1 .' . aaa vonásával is felmelegitse szivünket. Szerencsés ötletből, egy csinos versszakot szentel Deák Ferencz és Vörösmarty Mihály barátságának s a nagy költőben mintegy lantosát látja annak a magasztos és bölcs magyar hazafiságnak, mely politikailag Deák Ferenczben testesült meg legtökéletesebben. Díszei közé tartozik a költeménynek néhány gyöngéd sor is, mely a haza bölcse ravatalánál békítő munkájának segítőjét, a megdicsőült Erzsébet királynét idézi emlékezetünkbe. A költemény végén némi honfibú borong. A költő érzi, hogy a jelen ismét olyan, melyben Deák Ferenczre nagy szüksége volna a magyarnak. Az utolsó sorokban emelkedett hangon hívja Deák Ferencz szellemét : » . . . légy a vezetőnk ! Járj előttünk bátorítva, tanítva, Sorsunk ege, ha borul, ha derül : Hogy kell kezelnünk s megállnunk, mint a szikla, fogaink mellett rendületlenül.« ítéletünk szerint ez ódának főérdeme, mely a többi pályamű fölé emeli, a természetes s a bő tartalmat is világosan elrendező költői kompozíczió. Óhajtottuk volna, hogy a költemény kidolgozása ehhez minden részletében méltó legyen. Fájdalom, nem mondhatjuk, hogy az. Egyes versszakok s a költemény egyes részei közt feltűnő különbségek vannak. A szép kezdet s a lendületes befejezés közé némely valóban sikerült versszakon kívül nem egy bágyadt, sőt ellaposodó nehézkes versszak esik. Olyan is, melyet merőben feleslegesnek találunk s melynek kihagyása a műnek csak javára válnék. E rétegesség kiterjed az eszmei tartalomra, a kifejezés módjára s a verselésre egyaránt. Lapunk mai száma 16 oldal