Magyar Nemzet, 1904. január (23. évfolyam, 1-27. szám)

1904-01-01 / 1. szám

2 MAGYAR NEMZET. 1904. január 1. az egyik — hogy vannak még politikusok, a kik derekukat a hatalom előtt meg nem hajtják.« . »Tiporjanak el erőszakkal ha tudnak, — deklamálja a másik — de mi kezünk­ből a fegyvert ki nem adjuk.« »Hadd lássa Bécs s hadd lássák a vá­lasztókerületek, — sóhajtja a harmadik — hogy vannak még következetes, semmitől meg nem ijedő férfiak.« A haza, az ország sorsa és érdeke e nemzeti hősöknek Hekuba. A nemzet bé­kére vágyik, de ők nem hajolnak meg az ország kívánsága előtt. Azelőtt azt hirdet­ték, a nemzeti akarat hatalmas keze taszítja előre őket. Most, hogy apró lélekvesztőjük vitorlájával szembefordult az egyetemes nemzeti akarat szele, verik a mellüket, hogy ők ennek daczára állják a küzdelmet tovább. Ha alkotmányos országok életében b­ármily jeles s bármily tiszta szándékú hazafi el meri mondani magáról, hogy neki joga van megállítani a parlamenti élet gépezetét, az az ország megérett arra, hogy abszolút hatalommal kormányozzák. Mert tizennégy polgártárs erőszaka a leg­nagyobb erőszak s mert tizennégy polgár­társ abszolutizmusa egy cseppel se jobb, mint egyetlen embernek — az uralkodó­nak — abszolutizmusa. „ Minthogy azonban Magyarország ezer esztendőnek vihara közepett is meg tudta védeni alkotmányosságát, meg fogja tudni védeni a tizennégy polgártárs zsarnoksága és abszolút­ hajlandósága ellen is. Ha ugyan az új esztendőben meg nem mozdul a lelkiismeretük, s a hazára is gondolnak egy kissé, nemcsak arra a hiúságra, hogy Kossuth-párti testvéreiknél ők néhány hétig jobb hazafiaknak­­ lát­szanak. De csak látszanak, Pál kijelentette, hogy az obstrukc­ió az ő biz­tos értesülése szerint néhány nap leforgása alatt teljesen megszűnik, a magát harczos név­vel tisztelő parlamenti frakc­ió megelégelte az akadékoskodást s nem akar tovább útjában állani a törvényhozás alkotmányos tevékenysé­gének. Lapunk egyik munkatársa ma beszélt Szederkényi Nándorral, az obstrukc­iós­ párt elnökével a dolog felől . Szederkényi a kérde­­zősködésre azt felelte, hogy Polónyi Gézával a parlamenti harcz megszüntetése tárgyában az ő vezetése alatt álló párt részéről — legalább az ő tudomása szerint — senki nem beszélt, az, a­mit Polónyi mondott, teljesen alaptalan, a párt tovább is ragaszkodik eddig elfoglalt álláspontjához és a harczot az uj esztendőben is folytatja. Szomorúan jellemző ez a Szederkényi­pártra nézve. " A miniszterelnök köszönete. Bács-Bodrog vármegye közönsége feliratilag üdvözölte Tisza István grófot miniszterelnökké történt kineve­zése alkalmából. A miniszterelnök a következő feiratban köszönte meg az üdvözlést: »Fogadják őszinte köszönetemet ama meleghangú üdvözlő­feliratért, a­melyet miniszterelnökké történt legkegyelmesebb kineveztetésem alkalmából in­téztek hozzám. Nehéz és válságos időkben vállaltam magamra az ország ügyeinek intézését és kettősen érzem így annak szükségét, hogy az ország illetékes tényezőinek támogatásában részesülök. Különös örömmel, megelégedéssel veszem ezért abbeli kijelentésüket, hogy egész buzgalommal és odaadással szándékoznak tá­mogatni, mert a kormány élén kifejtendő működésem sikerének biztosítékául szolgál ez nekem«.­­ A kormány üdvözlése, Beregszászról táv­iratozzak: Bereg vármegye törvényhatósági bi­zottságának Jaloszthy Gyula alispán elnöklésé­vel tegnap tartott rendkívüli közgyűlése elha­tározta, hogy Tisza István gróf miniszterelnököt és a kabinet tagjait feliratban üdvözli. Kolozsvárról jelentik: Kolozs megye közgyű­lése Boldy Ákos gróf elnöklésével egyhangúlag elhatározta, hogy Tisza István gróf miniszter­­elnököt és az új kormányt feliratban üdvözli.­­ Zsilinszky államtitkár kitüntetése. Említet­tük, hogy a király Zsilinszky Mihályt, a vallás­os közoktatásügyi minisztérium államtitkárát, ki­váló érdemei elismeréséül a Lipót-rend közép­­keresztjével tüntette ki. Berzeviczy Albert vallás­os közoktatásügyi miniszter tegnap személyesen fölkereste államtitkárát hivatalos helyiségében s meleghangú szerencsekivánatok kíséretében adta át neki a rend­­elvényeit. Zsilinszky államtitkár meghatottan mondott ez alkalomból köszönetet a miniszternek. Budapest, deczember 31.­­ Minisztertanács. Ma délelőtt 10 órakor a miniszterelnökségi palotában minisztertanács volt, a­melyen a kabinet valamennyi tagja részt vett.­­ Az obstrukc­ió tovább tart. Polónyi Géza országgyűlési képviselő a Kereskedelmi Csarnok tegnap esti lakomáján a fehér asztal-Ezt hirdeti a Philosophia. Ezzel szemben emeli fel glóriás fejét a Religio. A te erősséged a tudás, az én erőssé­gem a hit. A te várad a csillagász-torony, az enyém a templom. Neked könyvtárak segítenek, nekem csak két könyvem van: az evangélium és Mózes szentírása. « • Tied lehet az egész világegyetem, de enyém a száz milliók lelki világa. Enyém az ország, a hatalom és a dicsőség. Te felállítod azt a tételt s bizonyítod ada­tokkal, hogy az az egész nagy világ, melynek teremtője egy mindenható Isten, maga sem egyéb, mint egy szikra a végtelen világegye­temben s az ország, a hatalom és a dicsőség, a­mit elvakult elmék az Istenre rákényszerítet­­tek, egy elenyésző semmi. Te megtagadod, hogy az emberek sorsát mennyei akarat intézi s az országok fejlődéséről van a ki gondoskodik. Én bizonyítom, hogy ez a világ, a maga történe­tével, alakulásával, nagyobb csodája Istennek, mint a napok tömege. S az ember testben és lélekben nagyobb remekműve az alkotónak, mint a zodiacus összes csillagai. Van-e a na­poknak lelke? Tudnak-e a csillagok az Isten létéről? Isten csak ott van, a­hol ember van, s­ a­hol ember van, ott mindenütt ott van az isten. Állat, növény, földkérgen áttörő szikla mind él, de Istent nem ismer. S ha Istentől megfosztjátok az embert, hová lesznek az imá-­­dat dicsfényes alakjai? A megváltó Jézus ke­resztre feszített alakja egyenlővé lesz-e a mikro­­skopikus szalaggal? Mózes a nagy törvény­hozó egy nagy csalóvá sülyed-e alá, hogy elfe­lejtessék ? És a Boldog asszonyok, kiknek képeit a családok szentélye őrzi! Ha az oltári alakok­tól meg tudnátok fosztani a hívők milliárdjait, nagyobb pusztítást követnétek el, mint a fekete halál és az özönvíz. De a hit nem hagyja magát chemiai alkat­részeire szétszedetni. A­hol csak emberi szen­vedés, vágy, törekvés van, együtt él vele a hit. Az anya szívébe, ki beteg gyermeke ágya mel­lett virraszt, az imádság hozza meg a vigaszt, s az aggódó kebel fohászát nem cseréli fel azzal a tudományos adattal, hogy a korall, mit gyer­meke nyakára fűzve hord, csak olyan élő állat, mint az ő magzatja. A menyasszony, ki messze elszakított szerelmese visszatértéért könyörög, nem hagyja imáját félbe azért, hogy a kettős csillagok körforgásának elmélete immár meg­oldatott. A templom megtelik a zsolozsmától, mit ezer érző kebel összhangoztat: »erős várunk ne­künk az Isten«. S miért akarjátok az emberi lelket az ál­lati párával egyenlővé tenni ? Nem lobog-e előt­tetek a lángész világa? költészetben, képzőmű­vészetben, építészetben ? Nem hirdetik-e a dicső­séges monumentumok, hogy Isten szövetkezett az emberi lélekkel azoknak alkotásánál? Miért akarjátok az emberi léleknek halha­tatlanságába vetett hitét leszállítani a hernyók és pillangók átalakulási ösztönére? Miért fosz­tanátok meg a haldoklót a halál békítő túlvi­lág-hitétől? Miért rontanátok le sírjaink fejé­nél a márványt a »feltámadunk« felírással? Hát ez a ti egész világi és társadalmi lé­­tezéstek egész lényegében nem azokon a törvé­nyeken alapul-e, melyeket a r­eligio adott az emberiségnek ? Nem a hit alapította-e meg az Istentől kiadott parancsolatokban a családi életet, apa és anya szeretetét, mely végkifejlődésében a haza szeretetében dicsőül meg? Nem a hit parancsolatja védi-e meg a gyöngét az erős ellen, a becsületest az álnok ellen? Nem a hit paran­csolatja emeli-e ki a nőt állati alárendeltségé­ből, hisz a hit nélkül a nő csak késre, szol­gálattevésre rendelt asszonyt állatra a férfinak: a hit adott neki emberi jogokat. A hit neme­sítette meg a szerelmet, állati ösztön helyett magas hivatást tűzve ki czéljául. Lerombolhatnak a tudás emberei mindent, a­mi szent volt, csak ezt az egyet nem, a sze­relem szentségét. így szól a Religio a Philosophiával szemben: A harcz nehéz, eldöntése nagy feladat. Kell az ellenfelek közé egy békebírónak jönni. Mondjuk talán Koronatanúnak. Ki lehetne az más, mint a Poésis? A Poézis feladata lehet, a Tudás, a Hit, és a Fantázia közreműködésével megvilágítani a Világteremtés nagy misztériumát.­­ Fizetési pótlék a belügyminisztériumban. A belügyminisztérium számvevősége legkorábban elkészülvén az előmunkálatokkal, ezek alapján tegnap kiosztották a fizetési pótlékot a belügy­minisztérium tisztviselői között. A többi mi­nisztériumokban is legközelebb kiosztják a fize­tési pótlékot.­­ Főispáni beiktatások: Mármarosszigetről táv­­írják: Ifj. Perényi Zsigmond báró, újonnan kineve­zett máramarosi főispán beiktatása január 23-án lesz. A főispán január 22-én érkezik Nagy-Szőllös­­ről Máramaros-Szigetre. Máramaros vármegye szék­helyéről Szabó Sándor alispán vezetése mellett 20 tagú küldöttség megy a főispán elé Királyházáig, hol az alispán fogja üdvözölni, míg Máramaros- Szigeten a vasúti indóháznál Szerémy György polgármester köszönti fel. A beiktatásnál az üdvözlő beszédet Szabó Sándor alispán mondja. A főispán beiktatása napján banker és a polgári körben Lator Sándor országgyűlési képviselő által rende­zett hangverseny lesz. A főispánt Ugocsából nagy küldöttség kíséri új otthonába és több ország­gyűlési képviselő is ott lesz a beiktatáson. Marosvásárhelyről távírják. Gróf Lázár fő­ispánt a jövő hó 4-én, megérkezésekor küldöttség fogja üdvözölni. Beiktatása január 5-én lesz.­­ A költségvetés a pénzügyi bizottságban. A képviselőhöz pénzügyi bizottsága tegnap délután fél hatkor az 1903. évi költségvetésről szóló tör­vényjavaslat tárgyalása végett ülést tartott. Fálk Miksa elnökölt és a bizottság tagjain kívül meg­jelentek Tisza István gróf miniszterelnök, Lukács László pénzügyminiszter, Hieronymi Károly ke­reskedelemügyi miniszter, Tallián Béla földmive­­lésügyi miniszter, Berzeviczy Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter, Plósz Sándor igazság­ügyminiszter, Popovics, Granzenstein és Zsilinszky államtitkárok, Papp és Cseike tanácsosok. Neményi Ambrus előadó kifejezte, hogy az a javaslat, a­melyet a kormány most bemutatott, csakis arra szolgál, hogy a zárszámadásnak törvé­nyes alapjául szolgáljon; vagyis a kormány be akarta bizonyítani ezzel a javaslattal is, hogy megtesz a költségvetési törvény nélkül való idő­ben is minden lehetőt arra nézve, hogy a törvény­­hozás vagy annak egyes tagjai a költségvetés kö­rül követett eljárást ellenőrizhessék. Ez nem elő­irányzat, hanem sommázata az 1903. évről szóló zárszámadásnak. A pénzügyi bizottság feladata most csakis az, hogy a bejelentett módosításokat tu­domásul véve, a javaslat egészéről nyilatkozzék és ajánlja a Háznak, hogy az 1903. évi zárószámadás alapjául fogadja el ezt az előterjesztést. Indít­ványozza, modja ki a pénzügyi bizottság, hogy az 1903. évi költségvetésről szóló régibb jelentése általános és elvi részét föntartja, a számszerű részt illetőleg pedig ezt a második költségvetési javas­latot fogadja el és a képviselőháznak ily értelem.

Next