Magyar Nemzet, 1904. április (23. évfolyam, 79-103. szám)
1904-04-01 / 79. szám
1904. április 1 2 ________________ , MAGYAR NEMZET A parlamenti tárgyalás bőséges alkalmat fog nyújtani a sajtónak is, hogy éljen hozzászólási jogával. Ezúttal csak az elvi kiindulópontot és a budgetírozási taktikázás vádját óhajtottuk tisztázni a kormány pénzügyi politikájának túlszigorú kritikusaival szemben. Budapest, márczius 31. — Kereskedelmi szerződési tárgyalások. Bácskát telefonálják lapunknak. A N. Fr. Presse szerint azoknak a tárgyalásoknak során, melyeket az olasz kormány megbízottja, Miraglia gróf a külügyminisztériumban folytatott, általános formában megvitatták azokat az elvi szempontokat, melyek a horvám-ügyben irányadók lesznek. Miraglia főképpen azt akarta megtudni, hogy Ausztria-Magyarország új javaslatokkal fog-e előállani. Ezzel szemben a külügyminisztérium részéről arra utaltak, hogy Rómában már szóba került a megoldás minden lehetséges formája és a monarchia a régi elvekhez kénytelen ragaszkodni, úgy látszik, mintha a monarchia Olaszország részéről várja az esetleges új indítványok előterjesztését. A horvám-ügy eldöntésének általános elvei között elsősorban az az irányadó, hogy az olasz bor nem részesíthető oly különös kedvezményekben, melyek a többi államok legtöbb kedvezményes szerződéseivel ellenkezésben volnának. A kérdés megoldásánál továbbá figyelembe kell venni azt a körülményt is, hogy az olasz borok tömeges inváziójának nem lehet helyt adni, így tehát a minőségjelzésnek és a mennyiség korlátozásának dolgát is figyelembe kellett venni, különös tekintettel azokra az államokra, melyeknek szintén borkivitelük van, mint például Francziaországnak. Az olasz kormány most már teljesen értesülhetett azokról az alapelvekről, melyek a kereskedelmi szerződés megújításánál szerepelnek. A magyar-osztrák-német kereskedelmi szerződés első olvasásával kapcsolatos szóbeli tanácskozás a monarchia és Németország megbízottai között április közepén kezdődik. Májusban, az olasz kereskedelmi tárgyalások miatt, egyelőre megszakítják a tárgyalásokat. A német kormány nem tartja valószínűnek, hogy a kereskedelmi szerződési javaslatokat még ebben az ülésszakban a birodalmi gyűlés elé terjeszthetik. A Máv alkalmazottainak fizetésjavítása. A Máv. alkalmazottai körében újból feléledt fizetésjavítási mozgalom alkalmából a »Fester Lloyd« a következő, illetékes helyről kapott értesülést közli: A kormány a Máv. alkalmazottainak tett ígéreteit egész terjedelmükben fentartja és megvalósítja, továbbá nyomban a húsvéti szünet után törvényjavaslatot terjeszt az országgyűlés elé, s ebben fölhatalmazást kér arra, hogy a magyar királyi államvasutaknál az illetményeket rendezze és a fizetésemelést utalványozhassa. Elmaradt kihallgatás. Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter pénteken nem tart kihallgatást. Szentesített törvény. A hivatalos lap mai száma közli a szentesített 1904. évi IV. törvényczikket az 1904. év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról. A körmendi szabadelvűpárt megalakulása. Vasárnap délelőtt tizenegy órakor tartotta meg a körmendi szabadelvűpárt alakuló ülését. Az alakuló ülésen Tegyey Lajos kir. közjegyző, a körmendi szabadelvűpárt tevékeny alelnöke, elnökölt. Erkölcsi kötelesség, úgymond, az országos szabadelvűpártot üdvös és hazafias működésében vállvetve, minden erőnkkel támogatni. Indítványára kimondta a közgyűlés, hogy a körmendi kerületi szabadelvűpárt csatlakozik a kormány programmjához. Miután a párt újból megalakult, az elnök megválasztásáig korelnökül Babos Kálmán tábornokot, körjegyzőül pedig dr. Füredi Gusztáv ügyvédet kérte fel. Babos Kálmán tábornok szerint a vas megyei szabadelvű párt újraalakulása szükségessé teszi, hogy a vidéki pártok is megalakuljanak. Ez volt az indító oka a közgyűlés egybehívásának. Meg van győződve arról, hogy a párt ittlevő tagjai érzik és tudják, hogy csak a szabadelvű eszmékkel lehet a hazát fentartani, miért is üdvözli és tömörülésre szólítja fel őket, hogy a liberális eszmék érvényesülhessenek. A közgyűlés azután általános lelkesedés közepette elnöknek egyhangúlag Tegyey Lajos kir. közjegyzőt, alelnöknek Kováts Sándor városbiró, gyógyszerészt, titkárnak Füredi Gusztáv dr. ügyvédet, pénztárosnak Krautsnek Henrik kereskedőt választotta meg, kiknek tévében az elnök megköszönte a bizalmat és kijelentette, hogy minden igyekezetükkel a szabadelvű eszmék győzelemre juttatásán fognak fáradozni. Ezután megválasztották a szűkebb körű bizottságot és a közel háromszáz tagból álló nagyobb végrehajtó bizottságot. A választás megejtése után az elnök indítványára üdvözlő táviratot küldtek gróf Tisza István miniszterelnöknek, báró Podmaniczky Frigyesnek, az országos szabadelvűpárt elnökének és Ernuszt Kelemen főrendiházi alelnöknek, a vasvármegyei szabadelvűpárt elnökének, mire a gyűlés lelkes hangulatban véget ért. Sipos Orbánná már megint ott kaczagott, ott villogott közöttük. Igazán olyan volt, mint egy ingó-bingó rózsabokor, aki kitépte magát a földből, hogy édes, forró illatával, pompázó rózsáival megrészegítse a vendégei szívét. És nem csak a szegény Laczi gondolta ezt, hanem a többiek is: a nőtlen adótiszt, a selymes szakállu főjegyző, a potrohos örmény kereskedő, akik a szomszédos asztalnál ültek s igen-igen meleg vágygyal tekintgettek „a szép asszonyra. Az idő éjfélre járt. Öreg Sipos Orbán régen aludt már az Urban. A czigány czifrásan, vérpezsditve röpítette ki hegedűjéből a tüzes nótákat. Ilyenkor az ember, ha elragadta a mámor, többet szokott megengedni magának. A selymes szakállu jegyző átkarolta a szépaszszonyt s könyörgött. — Egy csókot, csak egyet! Az asszony kaczagva tépte ki magát s bemenekült a diákok közé, onnan fenyegetőzött tréfás haraggal: — No, jöjjön ide, ha mer.! Persze, hogy nem mert. Borsai Laczi büszkén mosolygott, azt hitte, hogy tőle fél a jegyző. Igen sokszor álmodta hősnek magát s ilyenkor mindig eldicsekedett az erejével. Valamikor azt olvasta, hogy hősies fellépéssel legjobban lehet meghódítani az asszonyi sziveket. Meg akarta mutatni, hogy ki a legény a gáton s vézna karján gyűrni kezdte felfelé a kabátot. — Hiszen csak tréfa volt! — szólt az adótiszt, komolyan megszeppenve. Gombos Feri hatalmas nagy fejével, megvetőleg mosolygó arczával ott állt az ajaóban, — odacsalta a hangos beszéd —s nézte a gyürkőző deákot, hogy majd fölfalta. Ő volt a város leghíresebb birkózója, különben tekintélyes timárlegény volt; ott mulatott ő is napnap után a Sisakban, megigézve a Sipos Orbánné fekete napraforgó szemétől. Ugyancsak kedve szerint való dolog lett volna egy kis parázs-verekedésben megmutatni az oroszlánerejét, hogy a szép asszony hadd veszítse rajta a lelkét. A basszus szeme felvillant az örömtől. Arra gondolt, hogy milyen kacagtató jelenet lenne az, ha a berkulesi ember ölre kapná a kis holdképű Laczit s kihajítaná az ivóból, ahogy rendesen tenni szokott, ha megjött a bikakedve. Hogy kaczagna majd ez a boszorkányszemű asszony! Ez a kaczagás aligha meg nem gyógyítaná a holdkóros Laczi gyereket. Hirtelen megfogta a vállát s visszaerőltette a székére. — Ugyan mit akarsz? A ki medvékkel birkóztál, csak nem akarsz aktamolyokkal verekedni ? A kis vézna fiú gyakori hazudozásaira célzott, aki nem gonosz indulatból, csak amolyan deákos humorból mindig valamiféle nagy hőstettről tett említést, ha visszakerült a legáczióból. Ilyen volt az említett medvekaland is. — Mondd el inkább azt a medve-históriát, hadd lássák, hogy mit tud a deák! Hangja dicsekedő, biztató volt és hetyke, hogy hódoló bámulatba ejtse a hallgatóságot. Ezzel a hanggal vitte lépre Laczit, aki talán a Gombos Feri kiprinylő tekintetét is látta . Egy varsói napilapnak a »Goniec«-nak egy orvos, aki a harertérre utazott, a következő levelet küldötte: Mandzsúria állomás ! — kiáltotta a kalauz, aki előttünk a vonatról leugrott. Mi nyomon követjük. A márkakocsiról egymásután dobálnak le mindent: kosarakat, bőröndöket, csomagokat, tarka zűrzavarban. A petróleumlámpa világánál nehezen találja meg az ember azt, amit keres. Lárma. Lökdösődés. Kiabálás. — Hordár! jöjjön ide hamar! — kiabál valaki a tömegből. — Adok öt rubelt! — Én adok tizet! Ide jöjjön!— kiált egy másik hang, azon volt, hogy minél nagyobbakat mondjon a boszantására. Általános álmélkodás fogadta e szavakat. — Medvékkel is harczolt már ? Ej, ez igazán nagyszerű! — mondotta a számtiszt. Sipos Orbánné ezüst csengetyűje is megszólalt : — Igazán. Hadd halljuk. Hogy történt? Hej, hogy felvillant a Laczi gyerek szeme. Hogy ő most magáról beszélhet, mint hősről, ez előtt az asszony előtt! És itsem is látott senki mást az ivóban, csak ezt a kívánatos asszonyt. Őt se egészen, csak a két lángoló szemét, melyek ott röpködtek rajta és nőttek, nőttek, hogy az egész szobát belepték, ragyogva, világítva, mint két égő óriási nap. Ilyen együgyű dolgokat látott a szerelmes finrg valót, valótlanságot összevegyítve, bolondabbnál-bolondabb dolgot kezdett beszélni egy főherczegről, akivel együtt vadászott a görgényi havasokban. Mikor valamely rettenetes nagy medve, bőszültté sebesitve a herczeg golyójától, egyenesen a védtelen herczegre rontott; jó maga puszta kézzel állt a borzasztó fenevad elé és mintha csak valamely társával kelt volna bírókra a gimnasztika-órán, szépen átkarolta s úgy lenyekkentette, hogy három oldalbordája is betört. Aztán kivette a peneczilusát (kést nem juttatott neki a szerencsétlen házigazda!) és megnyivasztotta olyan akkurátusán, hogy ilyent még a vén medve se látott soha. Szinte jól esett a toportyán-féregnek, hogy ilyen halált fogadhatott el egy deák kezéből. — Es baj! Ez aztán valami! — mondotta Az orosz-japán háború. — Távirati tudósítások. — Oroszország óvása. Tokió, márczius 31. (Reuters) Oroszország a japáni kormánynál a franczia követ útján óvást emelt az ellen, hogy a Port-Arthurra intézett negyedik támadás alkalmával elpusztították a San-San-Tau szigeten levő vesztegzárállomást. Az óvás a hágai egyezmény 25. §-án alapul. Komura báró külügyminiszter a tiltakozójegyzék átnyújtásánál azt mondta a franczia követnek, hogy nem kapott hírt Togo tengernagytól a kérdéses állomás elpusztítására vonatkozólag. Különben is az egyezmény idézett czikke csak szárazföldi háborúkra érvényes, mert az egyezmény a szárazföldi oldalról való lövetés kérdését nyíltan hagyta. A japán pénzügyi törvényjavaslatok, Tokió, márczius 31. A képviselőháztól elfogadott pénzügyi törvényjavaslatok magukban foglalják úgyszólván a kabinettől előterjesztett teljes programmot néhány módosítással. Az évenként különös adókkal beszerezni szokott összeget 68 millióról 62 millió jenre szállították le. A kormány azt indítványozza, hogy az ez által az előirányzattal szemben keletkező hiányt kezelési költségek leszállításával fedezzék. A programm további megváltoztatása abban áll, hogy megtagadtatok a szegyedáruság létesítésének szentesítése. A pénzügyi térre tartozik egy törvénynek elfogadása, mely felhatalmazza a bankokat egy éven át sorsjegykötvényeknek 30 millió jen összértékben való kibocsátására. A vámtarifa-változtatások hat hónap múlva fognak életbelépni. Életbeléptetik a dohány-egyedáruságot és a gyárosoknak kárpótlást fizetnek, amely az eladásból három éven át befolyó haszonnak fog megfelelni. Intermezzók: Mandzsúria állomás!