Magyar Nemzet, 1904. április (23. évfolyam, 79-103. szám)

1904-04-01 / 79. szám

1904. április 1­ 2­­ ________________ , MAGYAR NEMZET A parlamenti tárgyalás bőséges alkalmat fog nyújtani a sajtónak is, hogy éljen hozzászólási jogával. Ezúttal csak az elvi kiindulópontot és a budgetírozási taktiká­zás vádját óhajtottuk tisztázni a kormány pénzügyi politikájának túlszigorú kritiku­saival szemben. Budapest, márczius 31. — Kereskedelmi szerződési tárgyalások. Bács­kát telefonálják lapunknak. A N. Fr. Presse szerint azoknak a tárgyalásoknak során, melye­ket az olasz kormány megbízottja, Miraglia gróf a külügyminisztériumban folytatott, általános formában megvitatták azokat az elvi szempon­tokat, melyek a horvám-ügyben irányadók lesz­nek. Miraglia főképpen azt akarta megtudni, hogy Ausztria-Magyarország új javaslatokkal fog-e elő­­állani. Ezzel szemben a külügyminisztérium részé­ről arra utaltak, hogy Rómában már szóba került a megoldás minden lehetséges formája és a mon­archia a régi elvekhez kénytelen ragaszkodni, úgy látszik, mintha a monarchia Olaszország részéről várja az esetleges új indítványok elő­terjesztését. A horvám-ügy eldöntésének általá­nos elvei között első­sorban az az irányadó, hogy az olasz bor nem részesíthető oly kü­lönös kedvezményekben, melyek a többi ál­lamok legtöbb kedvezményes szerződéseivel ellen­kezésben volnának. A kérdés megoldásánál to­vábbá figyelembe kell venni azt a körülményt is, hogy az olasz borok tömeges inváziójának nem lehet helyt adni, így tehát a minőség­jelzésnek és a mennyiség korlátozásának dolgát is figyelembe kellett venni, különös tekintettel azokra az államokra, melyeknek szintén borkivitelük van, mint például Franczia­­országnak. Az olasz kormány most már teljesen értesülhetett azokról az alapelvekről, melyek a kereskedelmi szerződés megújításánál szere­pelnek. A magyar-osztrák-német kereskedelmi szer­ződés első olvasásával kapcsolatos szóbeli ta­nácskozás a monarchia és Németország megbí­zottai között április közepén kezdődik. Május­ban, az olasz kereskedelmi tárgyalások miatt, egyelőre megszakítják a tárgyalásokat. A né­met kormány nem tartja valószínűnek, hogy a kereskedelmi szerződési javaslatokat még ebben az ülésszakban a birodalmi gyűlés elé terjeszt­hetik.­­ A Máv­ alkalmazottainak fizetésjavítása. A Máv. alkalmazottai körében újból feléledt fize­­tésjavítási mozgalom alkalmából a »Fester Lloyd« a következő, illetékes helyről kapott értesülést közli:­­ A kormány a Máv. alkalmazottainak tett­­ ígéreteit egész terjedelmükben fentartja és meg­valósítja, továbbá nyomban a húsvéti szünet után törvényjavaslatot terjeszt az országgyűlés elé, s ebben fölhatalmazást kér arra, hogy a magyar királyi államvasutaknál az illetménye­ket rendezze és a fizetésemelést utalványoz­hassa.­­ Elmaradt kihallgatás. Hieronym­i Károly kereskedelemügyi miniszter pénteken nem tart ki­hallgatást.­­ Szentesített törvény. A hivatalos lap mai száma közli a szentesített 1904. évi IV. törvény­­czikket az 1904. év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról.­­ A körmendi szabadelvűpárt megalaku­lása. Vasárnap délelőtt tizenegy órakor tartotta meg a körmendi szabadelvűpárt alakuló ülését. Az alakuló ülésen Tegyey Lajos kir. közjegyző, a kör­mendi szabadelvűpárt tevékeny alelnöke, elnökölt. Erkölcsi kötelesség, úgymond, az országos szabad­­elvűpártot üdvös és hazafias működésében váll­vetve, minden erőnkkel támogatni. Indítványára kimondta a közgyűlés, hogy a körmendi kerületi szabadelvűpárt csatlakozik a kormány programm­­jához. Miután a párt újból megalakult, az elnök megválasztásáig korelnökül Babos Kálmán tábor­nokot, körjegyzőül pedig dr. Füredi Gusztáv ügy­védet kérte fel. Babos Kálmán tábornok szerint a vas megyei szabadelvű párt újraalakulása szüksé­gessé teszi, hogy a vidéki pártok is megalakuljanak. Ez volt az indító oka a közgyűlés egybehívásá­­nak. Meg van győződve arról, hogy a párt itt­levő tagjai érzik és tudják, hogy csak a szabad­elvű eszmékkel lehet a hazát fentartani, miért is üdvözli és tömörülésre szólítja fel őket, hogy a liberális eszmék érvényesülhessenek. A közgyűlés azután általános lelkesedés közepette elnöknek egyhangúlag Tegyey Lajos kir. közjegyzőt, al­­elnöknek Kováts Sándor városbiró, gyógyszerészt, titkárnak Füredi Gusztáv dr. ügyvédet, pénztáros­nak Krautsnek Henrik kereskedőt választotta meg, kiknek tévében az elnök megköszönte a bizalmat és kijelentette, hogy minden igyekezetükkel a sza­badelvű eszmék győzelemre juttatásán fognak fá­radozni. Ezután megválasztották a szűkebb körű bizott­ságot és a közel háromszáz tagból álló nagyobb végrehajtó­ bizottságot. A választás megejtése után az elnök indítványára üdvözlő táviratot küldtek gróf Tisza István miniszterelnöknek, báró Podma­­niczky Frigyesnek, az országos szabadelvűpárt el­nökének és Ernuszt Kelemen főrendiházi alelnök­­nek, a vasvármegyei szabadelvűpárt elnökének, mire a gyűlés lelkes hangulatban véget ért. Sipos Orbánná már megint ott kaczagott, ott villogott közöttük. Igazán olyan volt, mint egy ingó-bingó rózsabokor, a­ki kitépte magát a földből, hogy édes, forró illatával, pompázó rózsáival megrészegítse a vendégei szívét. És nem csak a szegény Laczi gondolta ezt, hanem a többiek is: a nőtlen adótiszt, a selymes sza­­kállu főjegyző, a potrohos örmény kereskedő, a­kik a szomszédos asztalnál ültek s igen-igen meleg vágygyal tekintgettek „a szép asszonyra. Az idő éjfélre járt. Öreg Sipos Orbán régen aludt már az Urban. A czigány czifrá­­san, vérpezsditve röpítette ki hegedűjéből a tüzes nótákat. Ilyenkor az ember, ha elragadta a mámor, többet szokott megengedni magának. A selymes szakállu jegyző átkarolta a szépasz­­szonyt s könyörgött. — Egy csókot, csak egyet! Az asszony kaczagva tépte ki magát s be­menekült a diákok közé, onnan fenyegetőzött tréfás haraggal: — No, jöjjön ide, ha mer.! Persze, hogy nem mert. Borsai Laczi büsz­kén mosolygott, azt hitte, hogy tőle fél a jegyző. Igen sokszor álmodta hősnek magát s ilyenkor mindig eldicsekedett az erejével. Valamikor azt olvasta, hogy hősies fellépéssel legjobban lehet meghódítani az asszonyi sziveket. Meg akarta mutatni, hogy ki a legény a gáton s vézna karján gyűrni kezdte felfelé a kabátot. — Hiszen csak tréfa volt! — szólt az adótiszt, komolyan megszeppenve. Gombos Feri hatalmas nagy fejével, meg­­vetőleg mosolygó arczával ott állt az ajaóban, — odacsalta a hangos beszéd —­s nézte a gyürkőző deákot, hogy majd fölfalta. Ő volt a város leghíresebb birkózója, különben tekin­télyes timárlegény volt; ott mulatott ő is nap­­nap után a Sisakban, megigézve a Sipos Orbánné fekete napraforgó­ szemétől. Ugyancsak kedve szerint való dolog lett volna egy kis parázs-verekedésben megmutatni az oroszlán­­erejét­, hogy a szép asszony hadd veszítse rajta a lelkét. A basszus szeme felvillant az örömtől. Arra gondolt, hogy milyen kac­agtató jelenet lenne az, ha a berkulesi ember ölre kapná a kis holdképű Laczit s kihajítaná az ivóból, a­hogy rendesen tenni szokott, ha megjött a bika­kedve. Hogy kaczagna majd ez a boszorkány­­szemű asszony! Ez a kaczagás aligha meg nem gyógyítaná a holdkóros Laczi gyereket. Hirtelen megfogta a vállát s visszaerőltette a székére. — Ugyan mit akarsz? A ki medvékkel birkóztál, csak nem akarsz akta­molyokkal ve­rekedni ? A kis vézna fiú gyakori hazudozásaira c­élzott, a­ki nem gonosz indulatból, csak amo­lyan deákos humorból mindig valamiféle nagy hőstettről tett említést, ha visszakerült a legá­­czióból. Ilyen volt az említett medve­kaland is. — Mondd el inkább azt a medve-históriát, hadd lássák, hogy mit tud a deák! Hangja dicsekedő, biztató volt és hetyke, hogy hódoló bámulatba ejtse a hallgatóságot. Ezzel a hanggal vitte lépre Laczit, a­ki talán a Gombos Feri k­iprinylő tekintet­ét is látta . Egy varsói napilapnak a »Goniec«-nak egy orvos, a­ki a harertérre utazott, a következő le­velet küldötte:­­ Mandzsúria állomás ! — kiáltotta a kalauz, a­ki előttünk a vonatról leugrott. Mi nyomon kö­vetjük. A márkakocsiról egymásután dobálnak le mindent: kosarakat, bőröndöket, csomagokat, tarka zűrzavarban. A petróleumlámpa világánál nehe­zen találja meg az ember azt, a­mit keres. Lárma. Lökdösődés. Kiabálás. — Hordár! jöjjön ide hamar! — kiabál valaki a tömegből. — Adok öt rubelt! — Én adok tizet! Ide jöjjön!­­— kiált egy másik hang, azon volt, hogy minél nagyobbakat mondjon a boszantására. Általános álmélkodás fogadta e szavakat. — Medvékkel is harczolt már ? Ej, ez iga­zán nagyszerű! — mondotta a számtiszt. Sipos Orbánné ezüst csengetyűje is meg­szólalt : — Igazán. Hadd halljuk. Hogy történt? Hej, hogy felvillant a Laczi gyerek szeme. Hogy ő most magáról beszélhet, mint hősről, ez előtt az asszony előtt! És itsem is látott senki mást az ivóban, csak ezt a kívánatos asszonyt. Őt se egészen, csak a két lángoló szemét, melyek ott röpködtek rajta és nőttek, nőttek, hogy az egész szobát belepték, ragyogva, világítva, mint két égő óriási nap. Ilyen együgyű­ dolgokat látott a szerelmes finr­g valót, valótlan­ságot összevegyítve, bolondabbnál-bolondabb dol­got kezdett beszélni egy főherczegről, a­kivel együtt vadászott a görgényi havasokban. Mikor valamely rettenetes nagy medve, bőszültté se­­besitve a herczeg golyójától, egyenesen a véd­telen herczegre rontott; jó maga puszta kézzel állt a borzasztó fenevad elé és mintha csak valamely társával kelt volna bírókra a gimnasz­tika-órán, szépen átkarolta s úgy lenyekkentette, hogy három oldalbordája is betört. Aztán ki­vette a peneczilusát (kést nem juttatott neki a szerencsétlen házigazda!) és megnyivasztotta olyan akkurátusán, hogy ilyent még a vén medve se látott soha. Szinte jól esett a to­portyán-féregnek, hogy ilyen halált fogadhatott el egy deák kezéből. — Es baj! Ez aztán valami! — mondotta Az orosz-japán háború. — Távirati tudósítások. —­ Oroszország óvása. Tokió, márczius 31. (Reuters) Oroszország a japáni kormánynál a franczia követ útján óvást emelt az ellen, hogy a Port-Arthurra intézett negyedik támadás alkalmával elpusztí­tották a San-San-Tau szigeten levő vesztegzár­­állomást. Az óvás a hágai egyezmény 25. §-án alapul. Komura báró külügyminiszter a tiltakozó­­jegyzék átnyújtásánál azt mondta a franczia követnek, hogy nem kapott hírt Togo tenger­nagytól a kérdéses állomás elpusztítására vonat­kozólag. Különben is az egyezmény idézett czikke csak szárazföldi háborúkra érvényes, mert az egyezmény a szárazföldi oldalról való lövetés kérdését nyíltan hagyta. A japán pénzügyi törvényjavaslatok, Tokió, márczius 31. A képviselőháztól el­fogadott pénzügyi törvényjavaslatok magukban foglalják úgyszólván a kabinettől előterjesztett teljes programmot néhány módosítással. Az évenként különös adókkal beszerezni szokott összeget 68 millióról 62 millió jenre szállí­tották le. A kormány azt indítványozza, hogy az ez által az előirányzattal szemben keletkező hiányt kezelési költségek leszállí­tásával fedezzék. A programm további meg­változtatása abban áll, hogy megtagadtatok a szegyedáruság létesítésének szentesítése. A pénz­ügyi térre tartozik egy törvénynek elfogadása, mely felhatalmazza a bankokat egy éven át sorsjegykötvényeknek 30 millió jen összérték­ben való kibocsátására. A vámtarifa-változta­tások hat hónap múlva fognak életbelépni. Életbeléptetik a dohány-egyedáruságot és a gyárosoknak kárpótlást fizetnek, a­mely az el­adásból három éven át befolyó haszonnak fog megfelelni. Intermezzók: Mandzsúria állomás!

Next