Magyar Nemzet, 1905. január (24. évfolyam, 1-29. szám)

1905-01-01 / 1. szám

minden partái'nyalat felolvad ebben a pro­graméiban, melynek alapja tulajdonképpen egy nagy hazugság, hogy a kormány a ház- szabályrevizióval az alkotmányt, a parla­menti szólásszabadságot akarja megsemmi­síteni. Ez a legigazságtalanabb ráf'ogás és nincs az országban egyetlen józaneszü, tisztességes érzésű ember, a ki ezt el­hiszi. A tények, a közelmúlt eseményeinek közvetlen tudása melleit ily képtelenséget a kormányra fogni már egymagában az ítélőképesség és előrelátás legnagyobb fo- . gyatkozására vall. Ugyan ki lnszi el ezt, mikor mindenki tudja, hogy éppen a tech­nikai obstrukezió az, mely a parlamenti szólásszabadságot, a parlament szabad te­vékenységét, az alkotmányos többség tör­vényes formában jelentkező akaratának érvényesülését akarja. Ennek a rákbeteg­ségnek kioperálásához fogott éppen a kor­mány és ezt akadályozza az egyesült el­lenzék hamis ürügyek alatt, A méreg pe­dig hárapődzik, terjed. Ezért szükséges a nemzet gyors beavatkozása. És mi nyugodt lélekkel várjuk a verdiktet, mely a szabad- elvüpártra nézve csak helyeslő lehet. 2 Budapest, deczember 31. = A képviselöház január hó 3-án dél­előtt 11 órakor ülést tart. * — A kereskedelmi tárgyalások. Berlinből táviratozzák lapunknak: Eddig még nem tör­tént meg ä magyar-osztrák-német kereskedelmi szerződés felmondása. Valószínűnek látszik, hogy á felmondás mindaddig nem is történik meg, mig kilátás van az uj szerződés megkötésére, = A szabadelviipárt tagjai holnap délelőtt 9 óra után gyülekeznek a szabadelvüpárt klub­jában. A párt nevében Podmaniczky Erigyes bárót Semsey Boldizsár fogja üdvözölni. A pártkörből a tagok a budavári miniszterelnöki palot-ba Vonulnak, á hol Erdédy Sándor tol­mácsolja a kormánynak a párt jókívánságait. Az üdvözlések sorát a képviselöház elnökségé­nek üdvözlése zárja be. A Ház elnökségébez Kämmerer Ernő fog beszédet intézni. = Álarcz nélkül Tegnapi czikkünk nagyon az elevenére tapintott az ultramontán politiká­nak. A néppárt szócsöve ma szörnyen felszisz- szent tőle s nagyban erősitgeti,'hogy — nem lesz negywnnyolczas és hogy megmarad programmja mellett. Az ellen azonban nem védekezik s nem is védekezhetik, bogy a parlamenti viszonyok elfajulásában az ő keze dolgozott s bogy hiper- lojalitásából a legalacsonyabb fajta demagógia lett. Pedig így fest a néppárt és szövetségesei — álarcz nélkül. A mi két pozitív kijelentés van czikkében s a mit fentebb konstatáltunk, hát az elsőnek esetleg örülhet a függetlenségi párt, a második pedig elárulja, hogy a néppárt az akar maradni, a mi volt. Ez utóbbiban nem kételkedtünk. Hisz természetét nem változtathatja meg mai maszkja alatt sem. — Héderváry gróf a királynál. Bécsből je­lentik: A király tegnap délelőtt külön kihall­gatáson fogadta Héderváry grófot, a személye- körüli minisztert. — A politikai újév. Az ellenzéki pártok szo­kásos,újévi üdvözlésére nézve a következő meg­állapodások történtek: A függetlenségi és negyven- nyolczas páit tagjai déle ott tiz óralior gyülekez­nek a pártkörben és onnan testület reg Kossuth Fercucz lakására vonulnak, a hol a párt elnökét. Kossuth Ferenczet Polónyi Gézaf fogja üdvözölni. — A nemzeti párt tagjai dél­előtt tizenegy órakor a Hungária-szállóban lévő körhelyiségben gyűlnek össze; itt a párt vezérét, Apponyi Albert grófot Gulner Gyula, a párt elnöke, Gulner Gyulát pedig Batthyány Ti­vadar gróf fogja üdvözölni. — A néppárt üdvöz­letét Buzáth Ferencz fogja tolmácsolni Zichy Aladár gróf pártelnök előtt, Zichy Nándor grófot pedig Kaas Ivor báró üdvözli. Az országgyűlési néppárt tagjai délelőtt tiz órakor gyülekez­nek össze a néppárt körhelyiségében. — Az uj: párt nevében Eötvös Károly fogja üdvözölni Bánffy Dezső bárót, a párt vezérét. A párt tag­jai déli- egy órakor jönnek össze Angol királyné­szállóbeli körlielyiségükben. — A szövetkezett éll'ehzék vezérlő-bizottsága újév napján, délután négy órakor a függetlenségi pártnak Erzsébet- körut 35. szá la alatti körhelyiségében értekezle­tet fog tartani, melyen Apponyi Albert gróf üd­vözli a szövetkezett ellenzék vezérét, Kossuth Fe­renczet. Az ünnepies aktusra a szövetkezett el­lenzék tagjai is bevonulnak a vezérlő-bizottság tanácskozó termébe. MAGYAR NEMZET. A poiiíikai helyzet. Az uj esztendő első hete egész sorozatát fogja hozni a politikai élet jelentős mozzanatai­nak. A holnapi, ujesztendei nyilatkozatok, majd az országgyűlés feloszlatását proklamáló királyi trónbeszéd, az ellenzéki politikai pártok keretei­ben készülő változás nagy mértékben fogják fog­lalkoztatni az egész ország közvéleményét. Andrássy Gyula gróf ma hiteles formában, publikáltatja a Szemere-lakomán mondott be­szédének azt a részét, mely a 67-es alapra vonatkozik. Konstatálni óhajtjuk, hogy ez a hiteles szöveg egészen másképpen hangzik, mint. azt annak idején a hírlapok közölték s egészen más világitásban is mutatja be Andrássy gróf politikáját. A ma közzétett publikáczió igy hangzik: »A hírlapok Andrássy Gyula gróf ama beszédének, a melyet a Szemere-ebéden tartott, az 1867-re vonatkozó részét tévesen közölték. Kaas Ivor báró azon megjegyzésére, hogy Andrássy Gyula gróf atyja az 1867. mellett az 1848. ellen küzdött, de mindig alkotmányos eszközökkel, Andrássy gróf — a mint hitelesen értesülünk — a következőket mondotta: »Atyám nyomdokaiban akarok haladni és én is küzdeni fogok az 1867. mellett, mert erős meggyőződésem, hogy az 1867-iki alap az ország fejlődésének legegészségesebb kiinduló pontja. De csak az alkotmány, a jog eszközei­vel fogok az 1867. mellett küzdeni. Szomorú volna, ha ama nagy alkotásokat csak olyan eszközökkel lehetne megvédeni, mint egy Bach- féle rendszert. Ez esetben rosszul állana az 1867. dolga. De ez nincs igy. Az 1867. nem szorul erőszakra; belső ereje védi azt meg.« Mandel Pál választóihoz. Mandel Pál országgyűlési képviselő nyílt levelet intézett nyirbátori választóihoz, melyből közöljük a következőket: Ez évi november 18-án tárgyalta a képviselő- ház Tisza István gróf azon indítványát, hogy a képviselőház válaszszon a maga kebeléből saját tetszése szerint 21 képviselőt, a kik újra átdol­gozzák a képviselöház tárgyalási rendszabályát, az úgynevezett »házszabályoknak Ezen indítványhoz Dániel Gábor képviselő módosítást nyújtott be. A tárgyalás Tisza indítványa felett előzőleg már heteken át folyt. Szóltak hozzá sokan és je­lentkeztek még szóhoz többen. _________________________1905. jayjár 1, f ordult a hideg kövezetre. Lefektették s elhi­vatták a doktort. Későn. Bunyói László kaczagott, mikor ezt meg­hallotta. Nem igaz! A halált nem adják olyan könnyen. Kelj fel asszony! Alig tudták kituszkolni a kaczagó, kiabáló részeg embert. . l Mindig igy iszik? — kérdő a fiskálisné Összevont szemöldökkel. — Oh nem! Sokat busul! —* lelkende­zett a beteg s szavait elölte a köhögés. Harmadnapra e ős, fullasztó roham vett erőt a betegen. Leánykája ijedten szaladt a fiskálisné után. 4 — Itthon van László? — kérdő a beteg a nélkül, hogy félreforditotta volna a fejét. <— Nincs. Mit akar édesem? — Nem akarok . . . Azaz: egyre kérném, könyörgöm Frau von Holzer. Ne hagyja el ezeket ä szegény árvákat . * . Az apjuk jó em­ber, de . .. Megállt s vékony, elszáradt karját fel­emelte,, hogy végiglegyintse homlokát, mintha valami borongó árnyát akart volna elűzni róla. Aztán megragadta s hevesen megszorította a jő barátnő kezét. — Nem, nem akarok úgy távozni, hogy Csaljak Istent, embert . . . még kegyedet is .. . Szavait elfojtotta a hirtelen visszatért roham. Erőlködött. Párszor kétségbeesve vetette föl magát, hogy beszeljen. Hiába. A többit csak a magasságos Isten színe előtt mondotta el. Reggelre halva volt . . . Ráborították a nehéz h at, hogy ne horgoljon, ne köhécseljen. ne s djen többé. Bunyói László sirt. Fekete tyiis kezével nagyokat, dobbantott a mellére esküüözött, hogy nincs boldogtalanabb em ála. — Ez részeg! — jegyezte meg egy mo­gorva férfihang. A fiskálisné kézen fogta a két gyászruhás lánykát s a nélkül, hogy Bunyói Lászlót egyet­len tekintetre méltatta volna, levezette a vára­kozó kocsihoz. — Üljetek fel édeseim! Ezentúl én le­szek a mamátok! . Ha Bunyói László nem tudta, hogy ki volt az a vézna, beteges, szorgos asszony, a míg élt, megtudta aztán, a mikor már késő volt, a mikor már nem élt. Miudene volt. Nem is hitte volna, hogy az a szegény árnyék olyan kipótolhatatlan űrt tölt be, bogy olyan drága, nélkülözhetetlen a kezemunkája, a gondos szeme ragyogása, józan ítélete, bánatos mosolya, köhécselése, lassú her- vadá8a. Még ez a kökécselós, e lassú herva- dás is! Üres, hideg, elhagyatott lett az egész la­kás. Pedig olyan melegen sütött a nyári nap; á beröppent sugárkák, mint egymásba fogód­zott ragyogó lepkék, vidáman lejtettek szerte­szét. A/zal az árnyék-asszonynyal minden ra­gyogás, derű a sírba szállt. Olyan különös azóta, hogy eltemették! Nincs a szobában tárgy, mely hosszú, ijesztő árnyat dö vetne. Még a régi, szintelen fali képek is árnyat hánynak. S aztán milyen árny ez, teremtöm! Mintha az a vézna, beteges asszony volna min enik. Csakhogy még bu-abb, szenvedőbb. Néha kiterjesztett kézzel, vádoló ufimutatássíd lép elébe egy-egy s beszél, beszél, mig — hangját nem öli el a köhécselés. Istenem, hogy köhécsel! Mintha a sir mélyéből hangzanak fel. Nincs maradása e hideg, mogorva, ijesztő falak közt. Fut. menekül hazulról s hogy ne lássa e fenyegető árnyakat: iszik, mint a szomju /öld. De hasztalan. Nem tudja elölni, elfoj­tani azt a komor, vádoló hangot, mely előbb csak suttogva, később harsogva zendül meg a lelke mélyén. Vádolja, gyötri a vézna, beteges asszonyért: »Te siettetted a hervadását! Te ölted meg, tudom!« — Nem igaz! Nem igaz! Ha lesugároz az Isten szép napja, a rémes árnyak ijedten húzódnak vissza siri odúikba. Azonban a Bunyói László árnyai nem távoz­nak el soha. Ott maradnak a lelkében, hogy marczangolják a szivét. Hetek teltek el. Ugyanannyi évszázad Bunyói Lászlónak. É3zre sem vette, mikor? hogy? megŐ3zült egészen. A nemrégiben módos öltözet rendetlenül, szakadozva fityegett le rólai Nem volt, a kx összevarrja. Le sem is vetette, a mióta magára öltötte a felesége temetése napján. Ebben dőzsölt. Ebben nyúlt végig a korcsma padján, ha megtűrték; vagy az árok* parton, ha a hitele itt vagy ott kitelt. Hivatalát elvesztette. Korbely volt, mu­lasztott. Eddig is a feleségéért tűrték. Meg­mondták nyíltan a szemebe. Kipirongatták, mint egy kutyát. A lakást is felmondták a kas­télyban. Nem fizetett: nem volt miből. A vézna asszony motolláló ujjával nem volt az élők kö­zött, a ki előteremtette volna a bázbért. Eddig is csak a felesége révén férhetett meg a palo­tában, az úri embeiek között. Itt is megmond­ták a szemébe. Mehetsz! Bunyói Lászlónak, bármennyire sülyedt^ kínosan dobbant meg a szive a gondolatra, hogy ő, az erős, hatalmas férfi: senki; mig az a szegény, beteg teremtés: minden volt. Futott, menekült a helyről, a hol ő élt, köhécselt, szenvedett. Futott az emberek elől, a' kik minden szavukkal, minden tettükkel őt jutv tatták eszébe. Futott, futott, mig egyszer tán­1S0,

Next

/
Thumbnails
Contents