Magyar Nemzet, 1905. január (24. évfolyam, 1-29. szám)
1905-01-01 / 1. szám
2 minden partárnyalat felolvad ebben a programéiban, melynek alapja tulajdonképpen egy nagy hazugság, hogy a kormány a házszabályrevízióval az alkotmányt, a parlamenti szólásszabadságot akarja megsemmisíteni. Ez a legigazságtalanabb ráfogás és nincs az országban egyetlen józaneszű, tisztességes érzésű ember, aki ezt elhiszi. A tények, a közelmúlt eseményeinek közvetlen tudása mellett ily képtelenséget a kormányra fogni már egymagában az ítélőképesség és előrelátás legnagyobb fogyatkozására vall. Ugyan ki teszi el ezt, mikor mindenki tudja, hogy éppen a technikai obstrukció az, mely a parlamenti szólásszabadságot, a parlament szabad tevékenységét, az alkotmányos többség törvényes formában jelentkező akaratának érvényesülését akarja. Ennek a rákbetegségnek kioperálásához fogott éppen a kormány és ezt akadályozza az egyesült ellenzék hamis ürügyek alatt. A méreg pedig harapódzik, terjed. Ezért szükséges a nemzet gyors beavatkozása. És mi nyugodt lélekkel várjuk a verdiktet, mely a szabadelvű pártra nézve csak helyeslő lehet. Budapest, deczember 31. A képviselőház január hó 3-án délelőtt 11 órakor ülést tart. * — A kereskedelmi tárgyalások Berlinből táviratozzák lapunknak. Eddig még nem történt meg a magyar-osztrák-német kereskedelmi szerződés felmondása. Valószínűnek látszik, hogy a felmondás mindaddig nem is történik meg, míg kilátás van az új szerződés megkötésére. A szabadelvűpárt tagjai holnap délelőtt 9 óra után gyülekeznek a szabadelvűpárt klubjában. A párt nevében Podmaniczky Frigyes bárót Semsey Boldizsár fogja üdvözölni. A pártkörből a tagok a budavári miniszterelnöki palotába vonulnak, ahol Erdődy Sándor tolmácsolja a kormánynak a párt jókívánságait. Az üdvözlések során a képviselőház elnökségefordult a hideg kövezetre. Lefektették s elhivatták a doktort. Későn. Bunyói László kaczagott, mikor ezt meghallotta. Nem igaz! A halált nem adják olyan könnyen. Kelj fel asszony! Alig tudták kituszkolni a kaczagó, kiabáló részeg embert. . . Mindig igy iszik? — kérdő a fiskálisné összevont szemöldökkel. — Oh nem! Sokat busul! —* lelkendezett a beteg s szavait elölte a köhögés. Harmadnapra es, fullasztó roham vett erőt a betegen. Leánykája ijedten szaladt a fiskálisné után. — Itthon van László? — kérdő a beteg a nélkül, hogy félrefordította volna a fejét.— Nincs. Mit akar édesem? — Nem akarok . . . Azaz: egyre kérném, könyörgöm Frau von Holzer. Ne hagyja el ezeket a szegény árvákat . . . Az apjuk jó ember, de . .. Megállt s vékony, elszáradt karját felemelte,, hogy végiglegyintse homlokát, mintha valami borongó árnyát akart volna elűzni róla. Aztán megragadta s hevesen megszorította a jó barátnő kezét. — Nem, nem akarok úgy távozni, hogy Csaljak Istent, embert . . . még kegyedet is .. . Szavait elfojtotta a hirtelen visszatért roham. Erőlködött. Párszor kétségbeesve vetette föl magát, hogy beszéljen. Hiába. A többit csak a magasságos Isten színe előtt mondotta el. Reggelre halva volt . . . Ráborították a nehéz hat, hogy ne horgoljon, ne köhécseljen, ne iőjen többé. Bunyói László sírt. Fekete tyüs kezével nagyokat, dobbantott a mellére esküvözött, hogy nincs boldogtalanabb emála. — Ez részeg! — jegyezte meg egy mogorva férfihang. A fiskálisné kézen fogta a két gyászruhás lánykát s a nélkül, hogy Bunyói Lászlót egyetlen tekintetre méltatta volna, levezette a várakozó kocsihoz. — Üljetek fel édeseim! Ezentúl én leszek a mamátok! . Ha Bunyói László nem tudta, hogy ki volt az a vézna, beteges, szorgos asszony, amíg élt, megtudta aztán, amikor már késő volt, amikor már nem élt. Mindene volt. Nem is hitte volna, hogy az a szegény árnyék olyan kipótolhatatlan űrt tölt be, hogy olyan drága, nélkülözhetetlen a keze munkája, a gondos szeme ragyogása, józan ítélete, bánatos mosolya, köhécselése, lassú hervadása. Még ez a köhécselés, e lassú hervadás is! Üres, hideg, elhagyatott lett az egész lakás. Pedig olyan melegen sütött a nyári nap, a beröppent sugárkák, mint egymásba fogódzott ragyogó lepkék, vidáman lejtettek szerteszét. Azzal az árnyék-asszonynyal minden ragyogás, derű a sírba szállt. Olyan különös azóta, hogy eltemették! Nincs a szobában tárgy, mely hosszú, ijesztő árnyat követne. Még a régi, szintelen fali képek is árnyat hánynak. S aztán milyen árny ez, teremtem! Mintha az a vézna, beteges asszony volna mindnik. Csakhogy még butabb, szenvedőbb. Néha kiterjesztett kézzel, vádoló ujjmutatássad lép elébe egy-egy s beszél, beszél, mig a hangját nem öli el a köhécselés. Istenem, hogy köhécsel! Mintha a sír mélyéből hangzanak fel. Nincs maradása e hideg, mogorva, ijesztő falak közt. Fut, menekül hazulról s hogy ne lássa e fenyegető árnyakat: iszik, mint a szomjúföld. De hasztalan. Nem tudja elölni, elfojtani azt a komor, vádoló hangot, mely előbb csak suttogva, később harsogva zendül meg a lelke mélyén. Vádolja, gyötri a vézna, beteges asszonyért: »Te siettetted a hervadását! Te ölted meg, tudom!« — Nem igaz! Nem igaz! Ha lesugároz az Isten szép napja, a rémes árnyak ijedten húzódnak vissza sirodúikba. Azonban a Bunyói László árnyai nem távoznak el soha. Ott maradnak a lelkében, hogy marczangolják a szívét. Hetek teltek el. Ugyanannyi évszázad Bunyói Lászlónak. Észre sem vette, mikor? hogy? megőszült egészen. A nemrégiben módos öltözet rendetlenül, szakadozva fityegett le róla. Nem volt, aki összevarrja. Le sem is vetette, amióta magára öltötte a felesége temetése napján. Ebben dőzsölt. Ebben nyúlt végig a korcsma padján, ha megtűrték, vagy az árok a parton, ha a hitele itt vagy ott kitelt. Hivatalát elvesztette. Korbely volt, mulasztott. Eddig is a feleségéért tűrték. Megmondták nyíltan a szemébe. Kipirongatták, mint egy kutyát. A lakást is felmondták a kastélyban. Nem fizetett, nem volt miből. A vézna asszony motolláló ujjával nem volt az élők között, aki előteremtette volna a házbért. Eddig is csak a felesége révén férhetett meg a palotában, az úriemberek között. Itt is megmondták a szemébe. Mehetsz! Bunyói Lászlónak, bármennyire sülyedt, kínosan dobbant meg a szíve a gondolatra, hogy ő, az erős, hatalmas férfi, senki, míg az a szegény, beteg teremtés: minden volt. Futott, menekült a helyről, ahol ő élt, köhécselt, szenvedett. Futott az emberek elől, akik minden szavukkal, minden tettükkel őt jutatták eszébe. Futott, futott, mig egyszer tán- MAGYAR NEMZET. _________________________1905. január 1- nek üdvözlése zárja be. A Ház elnökségéhez Kammerer Ernő fog beszédet intézni. Álarcz nélkül Tegnapi czikkünk nagyon az elevenére tapintott az ultramontán politikának. A néppárt szócsöve ma szörnyen felsziszszent tőle s nagyban erősitgeti,hogy nem lesz negyvnnyolczas és hogy megmarad programmja mellett. Az ellen azonban nem védekezik s nem is védekezhetik, hogy a parlamenti viszonyok elfajulásában az ő keze dolgozott s hogy hiperlojalitásából a legalacsonyabb fajta demagógia lett. Pedig így fest a néppárt és szövetségesei — álarcz nélkül. A mi két pozitív kijelentés van czikkében s amit fentebb konstatáltunk, hát az elsőnek esetleg örülhet a függetlenségi párt, a második pedig elárulja, hogy a néppárt az akar maradni, ami volt. Ez utóbbiban nem kételkedtünk. Hisz természetét nem változtathatja meg mai maszkja alatt sem. — Héderváry gróf a királynál, Bécsből jelentik. A király tegnap délelőtt külön kihallgatáson fogadta Héderváry grófot, a személyekörüli minisztert. — A politikai újév. Az ellenzéki pártok szokásos,újévi üdvözlésére nézve a következő megállapodások történtek: A függetlenségi és negyvennyolczas párt tagjai déleőtt tíz órakor gyülekeznek a pártkörben és onnan testületle, Kossuth Ferencz lakására vonulnak, ahol a párt elnökét, Kossuth Ferenczet Polónyi Géza fogja üdvözölni. A nemzeti párt tagjai délelőtt tizenegy órakor a Hungária-szállóban lévő közhelyiségben gyűlnek össze; itt a párt vezérét, Apponyi Albert grófot Gulner Gyula, a párt elnöke, Gulner Gyulát pedig Batthyány Tivadar gróf fogja üdvözölni. — A néppárt üdvözletét Buzáth Ferencz fogja tolmácsolni Zichy Aladár gróf pártelnök előtt, Zichy Nándor grófot pedig Kaas Ivor báró üdvözli. Az országgyűlési néppárt tagjai délelőtt tíz órakor gyülekeznek össze a néppárt közhelyiségében. — Az új párt nevében Eötvös Károly fogja üdvözölni Bánffy Dezső bárót, a párt vezérét. A párt tagjai déli egy órakor jönnek össze Angol királynészállóbeli körhelyiségükben. — A szövetkezett ellenzék vezérlő-bizottsága újév napján, délután négy órakor a függetlenségi pártnak Erzsébetkörut 35. száma alatti körhelyiségében értekezletet fog tartani, melyen Apponyi Albert gróf üdvözli a szövetkezett ellenzék vezérét, Kossuth Ferenczet. Az ünnepies aktusra a szövetkezett ellenzék tagjai is bevonulnak a vezérlő-bizottság tanácskozó termébe. A politikai helyzet. Az új esztendő első hete egész sorozatát fogja hozni a politikai élet jelentős mozzanatainak. A holnapi, újesztendei nyilatkozatok, majd az országgyűlés feloszlatását proklamáló királyi trónbeszéd, az ellenzéki politikai pártok kereteiben készülő változás nagy mértékben fogják foglalkoztatni az egész ország közvéleményét. Andrássy Gyula gróf ma hiteles formában, publikáltatja a Szemere-lakomán mondott beszédének azt a részét, mely a 67-es alapra vonatkozik. Konstatálni óhajtjuk, hogy ez a hiteles szöveg egészen másképpen hangzik, mint azt annak idején a hírlapok közölték s egészen más világitásban is mutatja be Andrássy gróf politikáját. A ma közzétett publikáczió igy hangzik: »A hírlapok Andrássy Gyula gróf ama beszédének, a melyet a Szemere-ebéden tartott, az 1867-re vonatkozó részét tévesen közölték. Kaas Ivor báró azon megjegyzésére, hogy Andrássy Gyula gróf atyja az 1867. mellett az 1848. ellen küzdött, de mindig alkotmányos eszközökkel. Andrássy gróf — a mint hitelesen értesülünk — a következőket mondotta: »Atyám nyomdokaiban akarok haladni és én is küzdeni fogok az 1867. mellett, mert erős meggyőződésem, hogy az 1867-iki alap az ország fejlődésének legegészségesebb kiinduló pontja. De csak az alkotmány, a jog eszközeivel fogok az 1867. mellett küzdeni. Szomorú volna, ha ama nagy alkotásokat csak olyan eszközökkel lehetne megvédeni, mint egy Bachféle rendszert. Ez esetben rosszul állana az 1867. dolga. De ez nincs igy. Az 1867. nem szorul erőszakra; belső ereje védi azt meg.« Mandel Pál választóihoz. Mandel Pál országgyűlési képviselő nyílt levelet intézett nyirbátori választóihoz, melyből közöljük a következőket: Ez évi november 18-án tárgyalta a képviselőház Tisza István gróf azon indítványát, hogy a képviselőház válaszszon a maga kebeléből saját tetszése szerint 21 képviselőt, akik újra átdolgozzák a képviselőház tárgyalási rendszabályát, az úgynevezett «házszabályoknak Ezen indítványhoz Dániel Gábor képviselő módosítást nyújtott be. A tárgyalás Tisza indítványa felett előzőleg már heteken át folyt. Szóltak hozzá sokan és jelentkeztek még szóhoz többen. 10.