Magyar Nemzet, 1905. február (24. évfolyam, 30-53. szám)
1905-02-01 / 30. szám
2 1905. február 1 MAGYAR NEMZET, és a viszonyokat, s egy emberöltőn át tanúsított alkotmányos érzülettel teljesiti magasztos hivatását. Budapest, január 31. — A miniszterelnök utazása. Tisza István gróf miniszterelnök ma reggel Gesztről Budapestre érkezett, de már ma este Bécsbe utazik. A miniszterelnök valószínűleg csak rövid ideig lesz ezúttal Bécsben , vagy szerdán este, vagy csütörtökön visszaérkezik Budapestre. A postautalványok és a magyar nyelv. Számos panasz merült fel, hogy a postai utalványokat mindenféle nyelven állítják ki, amelyeket a postatisztek nem értenek. Ennek következtében, mint értesülünk, a kereskedelmi miniszter elrendelte, hogy a postautalványokon a szavakkal kiírt összeg az állam hivatalos nyelvén legyen kiírva, mert csakis így, a postatisztek által értett nyelven ellenőrizhető, hogy az utalványozott összegnek számokban és hetükben kiírt összege megfelel-e egymásnak. Ekként minden félreértés és tévedés ki van zárva. A politikai helyzet: Budapest, január 31. Még mindig tart a homály a politikában, s amint nem világítottak bele a jövőbe azok a nyilatkozatok, amelyeket tegnap ismertettünk, nem mutatják meg a kibontakozás útját a mai újabb nyilatkozatok sem. Ámbátor van közöttük egy s más érdekes és igen jelentős Elsősorban nagy feltűnést kelt Tisza István gróf egyik legintimebb kiváló politikai barátjának nyilatkozata, a melyet a Neue Freie Fresse budapesti levelezőjéhez intézett, s mely igy szól: »Tisza gróf egészen jól tudja, hogy a siker teszi az államférfit. Egészen jól tudja, hogy azokat a nézeteit, melyek megbízatásához vezettek, nem oktrojálhatja semmiféle illetékes tényezőre, sem a koronára, sem a parlamentre. A választási hadjárat alatti események ismeretesek. A pártok közötti különbségek teljesen megszűntek. Közös jelszavak alatt harcoltak a kormány ellen. Tisza politikáját törvénytelennek, az ellenzéknek vele szemben elfoglalt állását törvényesnek, egyenesen hazafias kötelességnek mondották. Ebből az következik a magyar politika megítélése szempontjából, hogy az utolsó választások teljesen eltüntették az elveket. A helyzetet tehát hamisan itélnék meg, ha feltennők, hogy »1848« legyűrte »1867«-et. A helyzet most úgy áll, hogy a kibonyolítás művét senki más nem veheti át, mint Andrássy Gyula gróf, a ki az egész vonalon győztes maradt és Tisza gróf politikáját valamennyi ellenzéki párt segítségével lehetetlenné tette. Bár tudom, hogy Tisza gróf éppen úgy látja a dolgokat, mint én, mégis egyúttal elvhűségét és személyes fegyelmezettségét is ismerem. Andrássy gróf feltétlenül számíthat Tiszára, Ilii és lojális támogatására minden akczióban, mely az 1867-es elv és a szabadelvüség alapján a kibontakozáshoz visz. Ezt Tisza gróf minden sacrificio dell’inteletto nélkül meg fogja tehetni, mivel e két politikust az 1867 és a szabadelvűség dolgában semmi sem választja el, sőt a házszabályok revízióját illetőleg sincsen közöttük differenczia. Tisza gróf mint politikus a jövőben nem fog semmi elválasztó momentumot keresni, miután kétségtelenné vált, hogy a nemzet visszautasította Tisza politikájának azt a részét, melyet lex Dánielnek szoktak nevezni. Ma már nyilvános titok, hogy Tisza gróf kinevezése előtt mindent elkövetett, hogy Andrássy gróf Széll bukása után vegye át az ügyek intézését. Azt hiszem, hogy a most kiütött válság hosszú ideig fog tartani. A megoldás éppen úgy a szabadelvű, mint a függetlenségi párt kezében van. A szabadelvű párttal eligazodni nem lesz nehéz dolog s tőle az alkotmányos rend helyreállítása érdekében még áldozatokat is lehet majd követelni. Erre megvan a hajlandóság. Vájjon ugyanez a hajlandóság meglesz-e az Apponyi gróf személyisége és a választások által megerősödött függetlenségi pártban is, ez oly kérdés, melyre ebben a pillanatban senki sem adhat kielégítő választ.« Nem kevésbé érdekes Wlassics Gyulának ugyancsak a Neue Freie Fresse-ben megjelent nyilatkozata, amely a kormányalkotásra hivatottnak látszó disszidensek álláspontját képviseli igen érdekesen: — A jövőt — mondotta — sem vérmesen, sem kishitűen nem ítélhetem meg. Előttem kétségtelen, hogy nem az 1867-es alap fentartása vagy eltávolítása volt a választási küzdelem exponense. Ha ez lett volna az eset, akkor a válasz is egészen másképp szól. Az exponens az erőszak kérdése volt. Ez volt az alapja az ellenzéki koalícziónak. Erre a kérdésre akart a nemzet közérthető választ adni és meg is adta azt. Manap az 1867-es alap, ha rajta erős magyar gazdasági és kultúrpolitikát követünk, szilárd alap. Békekötés ez a király és a nemzet között. Az államot nem lehet új rázkódtatásoknak kitenni. A perszonális uniónak nincs is többsége. Természetesen félre kell tenni sok személyes érdeket. A mostani kormánypártban sem szabad senkinek arra gondolnia, hogy elforduljon a békés kibontakozás kormányától, mert különben nem is volna útja a kibontakozásnak. A szabadelvűséget sem látom veszélyeztetve. Magyarországon csak a liberalizmus jegyében lehet kormányozni. Hogy várjon a »szabadelvűpárt« elnevezést fenn lehet-e tartani, ez voltaképpen csak a forma kérdése. Az 1867-es alapon álló pártok között nagyon lényeges különbségek vannak. A Bánffy-csoport nem ért mindenben egyet a disszidensek felfogásával, ez pedig jelentékenyen elüt a néppárt álláspontjától. Ez okozza a nehézséget. Talán sikerülhet azonban, hogy Deák-párt vagy jog párt néven liberális programmot fognak kidolgozni. Sok függ majd a függetlenségi párt magatartásától is. Kossuth nem rendelkezik a többséggel. Ő maga sem látja még elérkezettnek programmja megvalósításának idejét. A kibontakozáshoz szükséges, hogy az 1867-es alapon állók bizonyos égető követeléseket háttérbe helyezzenek és oly programoi alapján egyesüljenek, mely az 1867-es pártot a legközelebb praktikusan megoldandó feladatok teljesítésére képesítse. Ha azonban egymás között nem tudunk megállapodni, akkor a helyzet tényleg veszedelmessé válhat. Nyilatkozott a választások teremtette új helyzetről Bánffy Dezső báró, az új pártvezére is, akit tegnap Pápán nagv ünnepléssel fogadtak választói. Bánffy egy felköszöntőben így jellemezte az új helyzetet: A győzelem, amit arattunk, az egész szövetkezett ellenzéké. A győzelem után gondolni kell arra, hogy az új alakulásuk kerekébe bevonják azokat a kérdéseket, melyek minden párt szempontjából feltétlenül fontosak. A győzelmet úgy kell kihasználni, hogy a jövőben az alkotmányt meg ne lehessen támadni. Adott viszonyok között meg kell elégedni azzal az alakulással, amely biztosítja az alkotmány folytonosságát. Az új alakulásnak a 67-es alapon kell történnie. De nem lehet ezt egyoldalúlag intézni és a 48-as pártnak irányelvei a legteljesebb mértékben figyelembe veendők. Biztosítani kell az egyes pártok között ha nem is együttes, de egyértelmű működést és ezt úgy lehe létesíteni, hogyha megtaláljuk azokat a pontokat, amelyek majdnem minden párt programmjában benne vannak. Nem kell az új alakulásnak hosszú időre szóló programmot, hanem egy oly programmot adni,amely rövid pár év leforgása alatt megvalósítható. És ezen programaiban benne kell lenni az önálló gazdasági berendezkedésnek, a parlamenti reformnak, beleértve a szavazati jog kiterjesztését, továbbá a nemzeti szempontok érvényesítését a hadseregben. Ezek azok a programimpontok, amelyeket a 67-es alapon kell megvalósítani, de úgy, hogy a 48-as törekvések is figyelembe vétetnek. Hogy ez megtörténhessék, minden egyes párt részéről bizonyos önmegtagadás, bizonyos áldozathozatal kell a haza érdekében. Ha meg fogják hozni azt az áldozatot, akkor ott semn átlátják, hogy a viszonyokhoz alkalmazkodni kell és nem teszik ki az országot újabb bonyodalmaknak. Annyit kérjünk, amennyit el lehet érni, de ezt aztán komolyan kérjék azok, kik hivatva lesznek a jövőben a haza ügyét intézni. E három jelentősebb nyilatkozaton kívül egész sor kijelentés áll a tájékozatlan közvélemény rendelkezésére, de mindegyik maga is annyira általánosságokat mondó vagy tájékozatlan, hogy figyelmet alig érdemel. Különben is a jövő alakulás egyik faktora, a király még nem jelezte álláspontját a nemzet megnyilatkozásával szemben s így egyelőre még a legmegfontoltabb és jelentősebb nyilatkozat is inkább csak elmélkedés lehet, de politikai ténynek alig tekinthető. A tegnapi választások: Gyosna, január 30. A választás nagy izgalomban kezdődött. Tíz órakor Fábry függetlenséginek 219, Zsilinszky Endre szabadelvűpártinak 47 szavazata volt, Várkonyi István szocialista pedig még nem kapott szavazatot. Délután két órakor Fábrynak 655, Zsilinszkynek 74, Várkonyinak 118 szavazata volt. Este hat órakor: Fábry 855, Várkonyi 459, Zsilinszky 326. Este nyolcz órakor: Fábry 1100, Várkonyi 560, Zsilinszky 300. Kilencz órakor: Fábry 1400, Várkonyi 590, Zsilinszky 329. A választás éjfél után ért véget. Megválasztották Fábry Károly függetlenségi jelöltet 1636 szavazattal Várkonyi István szoczialista jelölt 624 és Zsilinszky Endre szabadelvű jelölt 363 szavazatával szemben. Orosháza, január 30. A választási elnök éjfél után hirdette ki az eredményt. A két Kossuth-párti közül Veresre 1311, Bucády-m 926 szavazatot adtak le. A szoczialista Farkas 52 szavazatot kapott s igy Veres József 333 szótöbbséggel Orosháza választókerület képviselőjévé megválasztatott. A választás a legnagyobb rendben folyt le. A mai választások: Miskolcz, január 31. A választás az északi és déli kerületben rendben kezdődött és zavartalanul folyik. A város rendkívül mozgalmas és élénk. Rendzavarás eddig nem történt. A választási helyek körül nincs katonaság, de készenlétben van a választási helytől nem messze. Az északi kerületben Molnár Gyula választási elnök 9 órakor nyitja meg a választást, azt jelentve, hogy képviselőjelöltnek Tisza István grófot és Bizony Ákost jelölték. Sorshúzás szerint a választást a Tisza-párttal kezdik. Déli 12 óráig az északi kerületben leszavaztak . Tisza 180 Bizony 180 Délután 1 óráig az északi kerületben: Tisza 280 Bizony 230 Délután 3 órakor: Tisza 340 Bizony 340 A déli kerületben Kozma Elek választási elnök jelenti Soltész Nagy Kálmán szabadelvű és Leitner Adolf demokrata jelölését. Mindkét kerület szavazatszedő bizottsága 50-es csoportokban bocsátja szavazásra a választópolgárokat, hazudik. A szépségnek és ifjúságnak ez az illúziója mint egy üvegház vette körül Elise lelkét, az üvegfalakon át nem hatolt be semmi a külvilág valójából, csak egy álom élt ebben az üvegházban, álom a szépségről és ifjúságról. Abban a lelki világban élt Elise, amelyet utoljára látott. Ez idő képei nem halványultak el, sőt egyre élénkültek lelkében. És Jean gyöngéd szavaival még szebb színekkel festette ki ezeket a csodás képeket. Az álmok tavasza lebegte körül Elisét, e tavaszban és ragyogásban élt a lelke. Ily álmok közt szunnyadt egy napon karosszékében, az ablaknál a boulevard-élet egyhangú zajától elringatva. Egyszerre halk neszt hall a szomszédszoba felől. MegismerteJean hangját, melyre egy másik hang felelt gúnyos hangárnyalattal. Madame Delac hangja volt, mely mindig sajátosan kényelmetlenül érintette Elise füleit. Fölemelkedett karosszékében, kezeivel maga előtt tapogatózva, nesztelenül, loppal lépve, a szalonajtó felé ment. — Gyönyörű vagy, — hallatszott belülről Jean hangja — csupa vágyódás és gyönyörűség vagy . . . Imádlak . . . Csak azóta élek, amióta vágyódom rád . . . Halkan kaczagó hang felelt erre: — Ugye, te rossz ember, ennek a szegény vak asszonynak is mindig ezt mondod. Szegény, el is hiszi, hogy szép. Jó, hogy nem láthatja ránczes arczoszkáját és megőszült haját... Szomorú dolog, de mégis nevetni kell rajta... Szegény! Hosszú, fehér árny jelenik meg az ajtóban. — Jean, Jean! ...Elise odaroskadt Jean lábaihoz. Az üvegház összetörött...