Magyar Nemzet, 1905. február (24. évfolyam, 30-53. szám)

1905-02-01 / 30. szám

2 1905. február 1 MAGYAR NEMZET, és a viszonyokat, s egy emberöltőn át ta­núsított alkotmányos érzülettel teljesiti magasztos hivatását. Budapest, január 31. — A miniszterelnök utazása. Tisza István gróf miniszterelnök ma reggel Gesztről Buda­pestre érkezett, de már ma este Bécsbe utazik. A miniszterelnök valószínűleg csak rövid ideig lesz ezúttal Bécsben , vagy szerdán este, vagy csütörtökön visszaérkezik Budapestre.­­ A postautalványok és a magyar nyelv. Számos panasz merült fel, hogy a postai utal­ványokat mindenféle nyelven állítják ki, a­melyeket a postatisztek nem értenek. Ennek következtében, mint értesülünk, a kereskedelmi miniszter elrendelte, hogy a postautalványokon a szavakkal kiírt összeg az állam hivatalos nyelvén legyen kiírva, mert csakis így, a posta­tisztek által értett nyelven ellenőrizhető, hogy az utalványozott összegnek számokban és hetük­ben kiírt összege megfelel-e egymásnak. Ekként minden félreértés és tévedés ki van zárva. A politikai helyzet: Budapest, január 31. Még mindig tart a homály a politikában, s a­mint nem világítottak bele a jövőbe azok a nyilatkozatok, a­melyeket tegnap ismertettünk, nem mutatják meg a kibontakozás útját a mai újabb nyilatkozatok sem. Ámbátor van közöt­tük egy s más érdekes és igen jelentős Első­sorban nagy feltűnést kelt Tisza István gróf egyik legintimebb kiváló politikai barátjának nyilatkozata, a melyet a Neue Freie Fresse budapesti levelezőjéhez intézett, s mely igy szól: »Tisza gróf egészen jól tudja, hogy a siker teszi az államférfit. Egészen jól tudja, hogy azo­kat a nézeteit, melyek megbízatásához vezettek, nem oktrojálhatja semmiféle illetékes tényezőre, sem a koronára, sem a parlamentre. A választási hadjárat alatti események ismeretesek. A pártok kö­zötti különbségek teljesen megszűntek. Közös jel­szavak alatt h­arc­oltak a kormány ellen. Tisza politi­káját törvénytelennek, az ellenzéknek vele szemben el­foglalt állását törvényesnek, egyenesen hazafias kötelességnek mondották. Ebből az következik a magyar politika megítélése szempontjából, hogy­ az utolsó választások teljesen eltüntették az elveket. A helyzetet tehát hamisan itélnék meg, ha fel­­tennők, hogy »1848« legyűrte »1867«-et. A helyzet most úgy áll, hogy a kibonyolítás művét senki más nem veheti át, mint Andrássy Gyula gróf, a ki az egész vonalon győztes maradt és Tisza gróf politikáját valamennyi ellenzéki párt segítségével lehetetlenné tette. Bár tudom, hogy Tisza gróf éppen úgy látja a dolgokat, mint én, mégis egyúttal elvhűségét és személyes fegyelmezettségét is ismerem. Andrássy gróf feltétlenül számíthat Tiszára, Ilii és lojális támo­gatására minden akczióban, mely az 1867-es elv és a szabadelvüség alapján a kibontakozáshoz visz. Ezt Tisza gróf minden sacrificio dell’inteletto nélkül meg fogja tehetni, mivel e két politikust az 1867 és a szabadelvűség dolgában semmi sem választja el, sőt a házszabályok revízióját ille­tőleg sincsen közöttük differenczia. Tisza gróf mint politikus a jövőben nem fog semmi elválasztó momentumot keresni, miután kétségtelenné vált, hogy a nemzet visszautasította Tisza politikájá­nak azt a részét, melyet lex Dánielnek szoktak nevezni.­­ Ma már nyilvános titok, hogy Tisza gróf kinevezése előtt mindent elkövetett, hogy Andrássy gróf Széll bukása után vegye át az ügyek inté­zését. Azt hiszem, hogy a most kiütött válság hosszú ideig fog tartani. A megoldás éppen úgy a szabad­elvű, mint a függetlenségi párt kezében van. A szabad­elvű párttal eligazodni nem lesz nehéz dolog s tőle az alkotmányos rend helyreállítása érdeké­ben még áldozatokat is lehet majd követelni. Erre megvan a hajlandóság. Vájjon ugyanez a hajlan­dóság meglesz-e az Apponyi gróf személyisége és a választások által megerősödött függetlenségi pártban is, ez oly kérdés, melyre ebben a pilla­natban senki sem­ adhat kielégítő választ.« Nem kevésbé érdekes Wlassics Gyulának ugyancsak a Neue Freie Fresse-ben megjelent nyilatkozata, a­mely a kormányalkotásra hiva­tottnak látszó disszidensek álláspontját kép­viseli igen érdekesen: — A jövőt — mondotta — sem vérmesen, sem kishitűen nem ítélhetem meg. Előttem kétség­telen, hogy nem az 1867-es alap fentartása vagy el­távolítása volt a választási küzdelem exponense. Ha ez lett volna az eset, akkor a válasz is egé­szen másképp szól. Az exponens az erőszak kér­dése volt. Ez volt az alapja az ellenzéki koalí­­cziónak. Erre a kérdésre akart a nemzet közért­hető választ adni és meg is adta azt. Manap az 1867-es alap, ha rajta erős magyar gazdasági és kultúrpolitikát követünk, szilárd­­ alap. Békekötés ez a király és a nemzet között. Az államot nem lehet új rázkódtatásoknak kitenni. A per­szonális uniónak nincs is többsége. Természe­tesen félre kell tenni sok személyes érdeket. A mostani kormánypártban sem szabad senkinek arra gondolnia, hogy elforduljon a békés kibontakozás kormányától, mert különben nem is volna útja a kibontakozásnak. A szabadelvűséget sem látom veszélyeztetve. Magyarországon csak a liberaliz­mus jegyében lehet kormányozni. Hogy várjon a »szabadelvűpárt« elnevezést fenn lehet-e tartani, ez voltaképpen csak a forma kérdése. Az 1867-es alapon álló pártok között nagyon lényeges kü­lönbségek vannak. A Bánff­y-csoport nem ért min­denben egyet a disszidensek felfogásával, ez pedig jelentékenyen elüt a néppárt álláspontjától. Ez okozza a nehézséget. Talán sikerülhet azonban, hogy Deák-párt vagy jog­ párt néven liberális programmot fognak kidolgozni. Sok függ majd a függetlenségi párt magatartásától is. Kossuth nem rendelkezik a többséggel. Ő maga sem látja még elérkezettnek programmja m­egvalósításának idejét. A kibontakozáshoz szükséges, hogy az 1867-es alapon állók bizonyos égető követeléseket háttérbe helyezzenek és oly programoi alapján egyesüljenek, mely az 1867-es pártot a legközelebb praktikusan megoldandó feladatok teljesítésére képesítse. Ha azonban egymás között nem tudunk megállapodni, akkor a helyzet tényleg veszedelmessé válhat. Nyilatkozott a választások teremtette új helyzetről Bánffy Dezső báró, az új pártvezére is, a­kit tegnap Pápán nag­v ünnepléssel fogad­tak választói. Bánffy egy felköszöntőben így jellemezte az új helyzetet: A győzelem, a­mit arattunk, az egész szövet­kezett ellenzéké. A győzelem után gondolni kell arra, hogy az új alakulásuk kerekébe bevonják azo­kat a kérdéseket, melyek minden párt szempontjából feltétlenül fontosak. A győzelmet úgy kell kihasz­nálni, hogy a jövőben az alkotmányt meg ne lehessen támadni. Adott viszonyok között meg kell elégedni azzal az alakulással, a­mely biztosítja az alkot­mány folytonosságát. Az új alakulásnak a 67-es alapon kell történnie. De nem lehet ezt egyoldalú­­lag intézni és a 48-as pártnak irányelvei a leg­­teljesebb mértékben figyelembe veendők. Biztosí­­tani kell az egyes pártok között ha nem is együttes, de egyértelmű működést és ezt úgy lehe létesíteni, hogyha megtaláljuk azokat a pontokat, a­melyek majdnem minden párt programmjában benne vannak. Nem kell az új alakulásnak hosszú időre szóló programmot, hanem egy oly programmot adni,­a­mely rövid pár év leforgása alatt meg­­valósítható. És ezen programaiban benne kell lenni az önálló gazdasági berendezkedésnek, a parlamenti reformnak, beleértve a szavazati jog kiterjesztését, továbbá a nemzeti szempontok érvényesítését a had­seregben. Ezek azok a programimpontok, a­melye­ket a 67-es alapon kell megvalósítani, de úgy, hogy a 48-as törekvések is figyelembe vétetnek. Hogy ez megtörténhessék, minden egyes párt ré­széről bizonyos önmegtagadás, bizonyos áldozatho­zatal kell a haza érdekében. Ha meg fogják hozni azt az áldozatot, akkor ott semn átlátják, hogy a viszonyokhoz alkalmazkodni kell és nem teszik ki az országot újabb bonyodalmaknak. Annyit kér­jünk, a­mennyit el lehet érni, de ezt aztán ko­molyan kérjék azok, kik hivatva lesznek a jövő­ben a haza ügyét intézni. E három jelentősebb nyilatkozaton kívül egész sor kijelentés áll a tájékozatlan közvéle­mény rendelkezésére, de mindegyik maga is annyira általánosságokat mondó vagy tájéko­zatlan, hogy figyelmet alig érdemel. Különben is a jövő alakulás egyik faktora, a király még nem jelezte álláspontját a nemzet megnyilatko­zásával szemben s így egyelőre még a legm­eg­­fontoltabb és jelentősebb nyilatkozat is inkább csak elmélkedés lehet, de politikai ténynek alig tekinthető. A tegnapi választások: Gyosna, január 30. A választás nagy izga­lomban kezdődött. Tíz órakor Fábry független­séginek 219, Zsilinszky Endre szabadelvűpárti­­nak 47 szavazata volt, Várkonyi István szo­­c­ialista pedig még nem kapott szavazatot. Délután két órakor Fábrynak 655, Zsilinszky­­nek 74, Várkonyinak 118 szavazata volt. Este hat órakor: Fábry 855, Várkonyi 459, Zsi­linszky 326. Este nyolcz órakor: Fábry 1100, Várkonyi 560, Zsilinszky 300. Kilencz órakor: Fábry 1400, Várkonyi 590, Zsilinszky­ 329. A választás éjfél után ért véget. Meg­választották Fábry Károly függetlenségi jelöltet 1636 szavazattal Várkonyi István szoczialista jelölt 624 és Zsilinszky Endre szabadelvű jelölt 363 szavazatával szemben. Orosháza, január 30. A választási elnök éjfél után hirdette ki az eredményt. A két Kossuth-párti közül Veres­re 1311, Bucády-m 926 szavazatot adtak le. A szoczialista Farkas 52 szavazatot kapott s igy Veres József 333 szótöbbséggel Orosháza választókerület képvise­lőjévé megválasztatott. A választás a legna­gyobb rendben folyt le. A mai választások: Miskolcz, január 31. A választás az északi és déli kerületben rendben kezdődött és zavartalanul folyik. A város rendkívül mozgal­mas és élénk. Rendzavarás eddig nem történt. A választási helyek körül nincs katonaság, de készenlétben van a választási helytől nem messze. Az északi kerületben Molnár Gyula vá­lasztási elnök 9 órakor nyitja meg a válasz­tást, azt jelentve, hogy képviselőjelöltnek Tisza István grófot és Bizony Ákost jelölték. Sors­húzás szerint a választást a Tisza-párttal kezdik. Déli 12 óráig az északi kerületben le­szavaztak . Tisza 180 Bizony 180 Délután 1 óráig az északi kerületben: Tisza 280 Bizony 230 Délután 3 órakor: Tisza 340 Bizony 340 A déli kerületben Kozma Elek választási elnök jelenti Soltész Nagy Kálmán szabad­elvű és Leitn­er Adolf demokrata jelölését. Mindkét kerület szavazatszedő­ bizottsága 50-es­ csoportokban bocsátja szavazásra a választó­­polgárokat, hazudik. A szépségnek és ifjúságnak ez az illúziója mint egy üvegház vette körül Elise lelkét, az üvegfalakon át nem hatolt be semmi a külvilág valójából, csak egy álom élt ebben az üvegházban, álom a szépségről és ifjúságról. Abban a lelki világban élt Elise, a­melyet utoljára látott. Ez idő képei nem hal­ványultak el, sőt egyre élénkültek lelkében. És Jean gyöngéd szavaival még szebb színekkel festette ki ezeket a csodás képeket. Az álmok tavasza lebegte körül Elisét, e tavaszban és ragyogásban élt a lelke. Ily álmok közt szunnyadt egy napon karos­székében, az ablaknál a boulevard-élet egyhangú zajától elringatva. Egyszerre halk neszt hall a szomszédszoba felől. Megismerte­­Jean hangját, melyre egy másik hang felelt gúnyos hangárnyalattal. Madame Delac hangja volt, mely mindig sajátosan kényelmetlenül érintette Elise füleit. Fölemelkedett karosszékében, kezeivel maga előtt tapogatózva, nesztelenül, loppal lépve, a szalonajtó felé ment. — Gyönyörű vagy, — hallatszott belülről Jean hangja — csupa vágyódás és gyönyörű­ség vagy . . . Imádlak . . . Csak azóta élek, a­mióta vágyódom rád . . . Halkan kaczagó hang felelt erre: — Ugy­e, te rossz ember, ennek a szegény vak asszonynak is mindig ezt mondod. Szegény, el is hiszi, hogy szép. Jó, hogy nem láthatja ránczes arczoszkáját és megőszült haját... Szomorú dolog, de mégis nevetni kell rajta... Szegény! Hosszú, fehér árny jelenik meg az ajtóban. — Jean, Jean! ...Elise odaroskadt Jean lábaihoz. Az üvegház összetörött...

Next