Magyar Nemzet, 1905. szeptember (24. évfolyam, 211-236. szám)

1905-09-01 / 211. szám

_ __________­­________ Verik a harangokat és gyújtogatást vetnek a kormány szemére. Pedig, ha oly rendíthetetlen hitük volna ügyük győzelmében, mint a­hogy mutat­ják, s ha a népnek igaz barátai volnának, örülniük kellene, hogy a jogok, a szocziá­­lis és gazdasági reformok gazdag asztalá­hoz invitálja a kormány őket. S az a jel­szava: győzzön a jobb. Budapest, augusztus 31. , Minisztertanács. Tegnap délután mi­niszteri tanácskozás volt, melyen a kormány a folyó ügyeket intézte el. s a Hazafiak. Kecskemét város törvényható­sága tegnapi közgyűlésében elhatározta, hogy az önkéntes adófizetők és újonczok nevét nyilvá­nosságra hozza. Kecskemét városa nyilván azt találja, hogy ilyenképpen pellengérre állíthatja azokat a hazafias érzésű polgárokat, a­kik az állam iránt való kötelességeiket a mai válságos időben is leróják. Alig tévedünk, ha konstatál­juk, hogy ez a publikálás egyetlen jóérzésű ember szemében sem fogja leszállítani e békés és korrekt gondolkodású polgárok erkölcsi érté­két. Ellenkezőleg, reméljük, hogy a nyilvános elismerésnek csakis buzdító és példaadó lesz a hatása. — Én, a magam részéről — nyilatkozott Fejérváry báró miniszterelnök — csak örvendeni tudok a publikálásnak. A mai válságos időben bizony nem nagy azoknak a hazafiaknak száma, a­kik a nyers terrorizmus ellenére is készek teljesíteni kötelességeiket az állam irányában. Eljárásuk csakis büszkeségükre válik és tekin­télyüket minden higgadtan gondolkodó, igaz hazafi előtt emeli.­­ Az amerikai okiratok. Lányi Bertalan igazságügyminiszter — a­mint értesülünk — a következő kör rendeletét intézte a közjegyzői ka­marákhoz az északamerikai Egyesült­ Államok­ban használandó okiratok nyelve tárgyában. Illetékes helyről tudomásomra hozták, hogy egyes esetekben azok a kir. közjegyzők, a kik az 1874. évi XXXV. törvényczikk 7. § a alapján közjegyzői okiratoknak német nyelven való felvé­telére fel vannak jogosítva, oly magyar nyelvű ok­iratokat, a­melyeket a fél az északamerikai Egye­sült­ Államok területén kívánt használni, az 1874. évi XXXV. törvényczikk 91.­ §-a értelmében né­met hiteles fordítással szereltek fel, a jelzett ny­el­vjogosít­vány­nyal nem biró egyes kir. közjegyzők pedig figyelmeztették a feleket, hogy a jel­zett okiratokhoz hiteles német fordítást sze­rezzenek. Tekintettel arra, hogy az északamerikai Egyesült­ Államokban a hivatalos nyelv az angol és hogy ennélfogva a magyar­ nyelvű okirathoz mellékelt német fordítás az Egyesült­ Államok ható­ságai előtt jelentőséggel nem bír, a királyi köz­jegyzők hasonló eljárásából a felekre fölösleges költségtöbblet hárul. Felhívom tehát a királyi köz­jegyzői kamarákat, intézkedjenek, hogy a királyi közjegyzők erre a feleket előforduló esetekben figyelmeztessék és hogy a német nyelvjogosítvány­­nyal biró királyi közjegyzők német fordítást magyar nyelvű okirathoz csak abban az esetben csatolja­nak, ha ennek csatolását a fél a hozzá intézett fenti figyelmeztetés daczára is kívánja. forgatták a tollat Erdély fővárosában s nem hagyták kialudni a haza, a faj iránti szeretet a keblekből, munkálkodásaikkal állandósíták a reményt, hogy virrad még a magyarra. De hogy a lelkes írói gárda teljesíthesse hazafias misszióját, vezérnek kellett az élükre állani, a ki őket tömörítse s segítse munkáik kiadhatá­­sában. Ily vezért bírt az erdélyi magyarság Mikó Imre grófban. Buzdította az írókat írásra, viszályaikat kiegyenlité s munkáik kiadását elősegité, s ha másként nem ment a dolog, ő maga adá azt ki. Hogy csak két esetre hivatkozzak tö­méntelen kiadványai közül felemlítem a »Vad­rózsák” kiadását 1862-ben; néhai Kriza János író és unitárius püspök szerkesztő a »székely népköltemények gyűjteménye«­! A népdalok és népmesék közlése mellett a székely tájszótárak ismertetésére is volt tér szentelve. Kriza János, a nagy népköltő, kimond­atlan hasznot tett ez­zel a hazai irodalomnak, az elkallódástól meg­menté a székely nép ajkán elhangzott dalokat és népmeséket. De ugyancsak Mikónak köszön­hetni a páratlan szépségű »Hősköltemények« kiadását. Írója a zseniális Debreczeni Márton volt. 1855-ben került e gyöngytermék a sajtó alá. Mikó Imre nélkül ki tudja mi lesz a Debreczeni költeményeivel és mikor került volna napfényre a »Kiovi csata« mély benyomásu hősköltemény? . . . Midőn 1853-ban Jókai Kolozsvárott volt, tiszte­letére estélyt adott Mikó Imre gróf, vendég­­szerető házánál több íróember is jelen volt, mint Salamon József, Kriza János, Hagy Péter a későbbi erdélyi református püspök, Kőváry László Erdély legtermékenyebb írója. Asztalhoz­­ ülés előtt Mikó egy époszszal lepte meg vendé­geit, maga másolta le, Írója pedig az 1853. év elején elhunyt zseniális kincstári tanácsos, Deb­reczeni Márton volt. Az elhunyt férfiúról min­denki tudta, hogy a bányászat körül lángész, de mint költőt senki sem ismerte. Csak halála után fedeztettek fel költeményei. Mikó Imre gróf az ötvenes években külö­nösen kettőt tűzött maga elé: egyik volt az, hogy a székelyek önálló külön történetét a le­folyt zivatarokig — háromszáz darab arany pá­lyázati dij kitűzése által­­— megírássá; másik törekvése volt, hogy többekkel egyesülve, Erdély történetének az egykori megirhatására adatokat gyűjtve, kiadatlan apróbb történeti műveknek, krónikáknak, okleveleknek, egyes vi­dékek és városok évrajzainak, miknek birto­kába juthat, a nemzeti könyvtár alakjában füzetenkénti kiadását eszközölje. E végből sűrű levelezést folytatott az erdélyi írókkal, s különösen nagyajtai Kovács Istvánra akart minden áron hatni, ki a régi történeti adatok nagy halmazával birt, hogy a székely nemzet ön­álló történetét írná meg, mely kívánsága ugyan nem tudott teljesülni, de még életében meg­érhette a lángoló hazafi, hogy Szabó Károly ki­tűnő történész vállalta magára 1875-ben egy ily­en megírását, irói jutalmul kapá azon összeget, mit e czélra a hazafiság — Jakab Elek jeles történész fölhívására — összehozott. Nagyajtai Kovács István, mint szorgal­mas adatgyűjtő, a hozzá intézett leveleket él­tévé, ha az a közérdekre vonatkozott. Adat­­­­gyűjteményeit «s a közérdekű leveleket az unitárius főiskola könyvtárába helyezé el, a­­­mely leveleket vgigolvastam, a mikor Erdély újabb történetét megírtam s a mit senki ez ideig rajtam kívül meg nem irt. Mikó Imre gróf serényen folytatta az általa megindított és általa szerkesztett »Er­délyi Történelmi Tár« kiadását­­az ötvenes években. Mint fennebb is jelzem, Mikónak min­dig forró vágya volt, hogy Erdély történelmét valaki végre megírná, e végből nagyajtai Kovács István barátját s másokat is buzdított a meg­írásra. De buzgólkodásának egy darabig ered­ménye nem volt, míg végre azt megírta Kőváry László. Valódi lel­kesül­tséggel irt munkás ma is az egyetlen történeti munka, a­mely Erdély történetét összhangban adja elő. Kőváry László Erdély történetét 1849. év őszéig irta meg, a Kazinczy tábornok fegyverletételéig; azontúl én vettem át Erdély történetének a fonalát és megírtam két kötetben az anyaországgal való egyesülé­séig, teh­át 1866 tavaszáig, a mikor az erdélyi képviselők is megjelentek a közös országgyűlé­sen és ezzel megszűnt Erdély önállósága. Mikó Imre gróf tarta az ünnepélyes beszédet az or­szággyűlésen, dokumentálva a két h­azarész egyesülése feletti örömét. És mert Erdély törté­nete megírásáról írtam, hangot adok azon mindnyájunk kívánságának, hogy Kőváry László még forgathassa tovább is a tollat, a 87 év ne törje meg, a mely vállaira nehezedik. Erdély legtermékenyebb írójának a­ tolla most is élénk és nyoma sem látszik az aggkorral járó hanyat­lásnak. Ezzel rátérek az Erdélyi Múzeumegylet létrejövésének az ismertetésére, mint a mely legnagyobb műve Mikó Imre grófnak. De az erre vonatkozó részt a következő számra hagyom: MAGYAR NEMZET. _____ 1905. szeptember 1. A politikai helyzet. Budapest, augusztus 31. Bács-Bodrog vármegye emanc­ipálta ma­gát a koalíc­ió ölelő karjaiból. Erélyesen, hatá­rozottan, félre nem érthetően. Kimondotta az önként befizetett adók elfogadását, az önként jelentkező újonczok besorozását és a fogyasztási adók behajtását. Kimondotta mindezt több mint száz főnyi majoritással. Ez a határozat megérdemli a legnagyobb figyelmet Az ország egyik legnagyobb és leg­gazdagabb megyei törvényhatósága mutat általa példát és utat a többinek. íme talán mégis dereng már némi világosság! Talán mégis meg­higgadnak már az elmék és tudatára jönnek annak a ténynek, hogy a passzív rezisztencziá­­nak nevezett anarchia a magyar kommandót ugyan nem hozza meg, ellenben alkalmas rá, hogy romba döntse a magyar államot. Minden­esetre tanúskodik ez a határozat arról, hogy vannak az országban függetlenül gondolkodó polgárok, a­kik nem szegődnek föltétlenül a koalíc­ió mellé, daczára annak a nagyarányú terrorizmusnak, melyet a szövetkezeti pártok szerte az országban kifejtenek. A miniszterelnök Ischlben, Fejérváry Géza báró miniszterelnök ma reggel nyolc­ órakor Bécsen keresztül Iseidbe utazott. A kormányelnök kíséretében ment Sker­­lecz Iván báró titkár is. A miniszterelnök ma este érkezik Ischlbe s holnap délelőtt megy ő felségéhez kihallgatásra. Bécsből telefonozzák nekünk. Fejérváry Géza báró miniszterelnök az államvasutak pá­lyaudvarán Bécsbe érkezve, a magyar miniszté­rium palotájába hajtatott s a felség személye körüli minisztérium ügyeiről tétetett magának jelentést Révy Ferencz miniszteri tanácsossal. A miniszterelnök ezután Skerlecz báró minisz­teri titkár kíséretében a pályaudvarra hajtatott, a­honnan délután 3 óra 30 perczkor Ischlbe utazott. A Neues Wiener Tagblatt jelentése szerint Fejérváry Géza báró miniszterelnök Károlyi György gróf országgyűlési képviselő kíséretében utazott el Ischlbe. Fejérváry Géza báró, mint a Neue Freie Presse mai estilapja jelenti, némi késéssel érke­zett Bécsbe, a­honnan a délutáni első vonattal folytatja útját Ischl felé. Valószínű­, h­ogy a miniszterelnököt ő felsége holnap délelőtt fo­gadja magánkihallgatáson. Az eddigi intézke­dések szerint Fejérváry báró a rákövetkező napon jön vissza Bécsbe s közvetlenül folytatja útját Budapest felé, a­hová vasárnap fog meg­érkezni. A bogsáni mandátum. A krassó-szörénymegyei bogsáni kerület szabadelvűpárti képviselőjét, Avrameszky Pacho­­miuszt a minap alibunári közjegyzővé nevezték ki. Az igy megüresedett kerületben, a­mint táv­iratoztak, Kristóffy József belügyminisztert óhajtják a képviselőségre megnyerni. A passzív rezisztenc­ia. Pest megye jóléti­ bizottsága ma délelőtt ülést tartott Prónay Dezső báró elnöklése mellett. A bizottság elfogadta Abaúj-Torna vármegyé­nek azt a javaslatát, a­mely arra vonatkozik, hogy az önkéntesen befizetett közvetett adókat miként kezeljék, illetőleg miként helyezzék el. Erre nézve abban állapodtak meg, hogy a Pest­­megyénél befolyó ilyen pénzösszegek egy részét a fővárosi, más részét a nagyobb vidéki pénz­intézeteknél helyezik el cheque-rendszer sze­rint. A keresztülvitellel az elnökséget bíz­ták meg. Elhatározták továbbá, hogy a szep­tember 18-ikára kitűzött pest megyei rendes közgyűlés elé a jóléti­ bizottság eddigi működé­séről részletes jelentést terjesztenek. Végül Bellaágh Imre és Révész Béla indítványára köszönetet mondott a bizottság Károlyi Sándor

Next