Magyar Nemzet, 1905. október (24. évfolyam, 237-262. szám)

1905-10-01 / 237. szám

híradása, mintha az üresedésben levő püspöki székekre a kinevezések már megtörténtek volna, a valóságnak nem felel meg. · Elmaradt kihallgatás. György Endre föld­­m­űvelésügyi miniszter október 3-ikán, kedden, más hivatalos elfoglaltsága miatt kihallgatást nem tart.­­ Albori táborszernagy szabadsága. Bécs­iből jelentik : Albori táborszernagy, boszniai tarto­mányi főnök, négy heti szabadságra ment. A bécsi külügyi kormány ezzel is meg akarja c­áfolni azt a hírt, hogy Ausztria-Magyarország ez idő szerint akc­iót tervez a novibazári szandzsákban. A munkásbetegsegélyezési törvény módosítása. Évek óta sürgeti az ipari és kereske­delmi érdekeltség az ipari és gyári alkalmazot­taknak betegség esetén való segélyezéséről szóló 1891. évi XIV. t.-czikk módosítását, mert egész betegsegélyezési intézményünk tényleg alapos reformra szorul. Ezzel a fontos kérdéssel már az előző kor­mányok is foglalkoztak, évek óta ígértetik már a reform, sőt az 1901. évben a kereskedelem­ügyi minisztériumban egy erre vonatkozó tör­vényjavaslatot is tárgyaltak, de azért ez a kér­dés nem jutott megoldásra. Pedig a törvény módosításának szükségét a betegsegélyző pénz­tárak helyzete mind sürgetőbbé tette, a pénz­tárak helyzete mind tarthatatlanabbá válik, úgy­hogy ez a törvényelőkészítés ma tényleg azon szoc­iális feladatok közé tartozik, melyek a mielőbbi újabb törvényhozási rendezést szinte elodázhatatlanná teszik. 1. Ennek tudatában a kereskedelemügyi mi­nisztériumban folynak is komoly előkészületek a törvényrevízióra, hogy mire a törvényhozás rendes munkássága ismét biztosítva lesz, készen álljon az anyag az alkotmányos tárgyalásra. E munka egy részét bocsátotta most közre Vörös László kereskedelemügyi miniszter két vaskos kötetben »A munkásbetegsegélyezési tör­vény módosítása« czímén. E két kötet a törvényjavaslat anyaggyűj­­teménye, mely az alapot és az anyagot adja meg a törvény előkészítésére, mely e gyűjte­mény összeállítása után már folyamatban is van. Ez az anyaggyűjtemény nem csupán tech­nikai összeállítása a vonatkozó hazai és külföldi anyagnak, hanem abban már fel vannak állítva azok a keretek, melyekben a törvénykodifikálás a megoldandó kérdésekkel foglalkozni kíván és úgy a hazai, mint a külföldi anyag ezek szerint a keretek és csoportosítások szerint van a gyűj­teményes munkában feldolgozva és ismertetve. A munka első kötete tartalmazza a mun­kásbetegsegélyezési törvény módosításának hazai anyagát és pedig három részben, úgymint a joganyagot, a törvény módosítására nézve fel­merült kívánságokat és javaslatokat és végül a betegsegélyző pénztárak statisztikáját. A munkásbetegsegélyezési törvény módosí­tására összeállított hazai anyag első részét tevő joganyag szakszerű magyarázata az 1891. évi XIV. t.-czikknek, melyet megelőz a mű­ elején a betegség esetére való biztosítás előzményeit s nevezetesen a szavatossági jog és a szövetkezeti biztosítás törvényes és társadalmi fejlődését tár­gyaló ismertetés. A hazai anyag második része azokat a kí­vánságokat és javaslatokat foglalja magában, melyek a törvény módosítására nézve fölmerül­tek. Itt először az érdekeltség részéről fölme­rült, vagyis azok a kívánságok vannak az új tör­vénytervezet szerkezete szerinti tárgyi csoportokba összefoglalva, melyeket a betegsegélyző pénztá­rak, pénztári kongresszusok, ipartestületek, or­szágos ipartestületi gyűlések, munkaadók, munka­adói egyesületek és gyűlések s a kereskedelmi és iparkamarák terjesztettek elő. Azután jön a törvény módosítására 1900-ik év­ben készített előadói tervezet az arra a hatóságoktól és az érdekeltségi köröktől be­érkezett összesített véleményekkel, s végül az 1901. évben tárgyalt törvénytervezet és indoko­lás. A törvénytervezet egyes szakaszai mellett az 1901. év február havában a minisztérium­ban tartott szaktanácskozmány tárgyalásai is ismertetve vannak, s ezzel a kereskedelemügyi miniszter eleget tett az érdekeltségi körökből számos ízben fölmerült annak az óhajnak is, mely a szaktanácskozmány igen becses anyagot tartalmazó jegyzőkönyvének közrebocsátását sür­gette. Végre a hazai anyag harmadik részében van a betegsegélyző pénztárak statisztikája és pedig előbb a betegsegélyző pénztárak működé­sét és helyzetét a statisztikai eredmények alap­ján feltüntető szöveges ismertetés s azután maguk a statisztikai táblázatok. Ezekben a táblázatokban van először részletesen feldol­gozva és nyilvánosságra bocsátva a betegsegélyző pénztárak statisztikája. Kiterjednek e tábláza­tok az 1898—1903. évekről a taglétszámbeli adatokra, a betegsegélyző pénztárak bevételeire és kiadásaira, a mérlegekre, a tartalékalapra és végül a részletes betegségi statisztikáiba. Ezeken kívül ismertetve vannak a horvát-szlavónországi betegsegélyző pénztárak főbb statisztikai adatai is s több összefoglaló táblázat közli az egész magyar birodalom betegsegélyző pénztárainak főbb adatait. A mű második kötete a külföldi törvény­­hozást ismerteti. A betegség esetére való bizto­sítás állapota 18 külföldi államban van itt ismertetve és ugyanannyi állam törvényei és törvényjavaslatai vannak fejezetenkénti csoporto­sításban feldolgozva, úgy hogy ez az összeállí­tás a külföldi hasonló gyűjteményes munkák terjedelmét meghaladja, sőt ilyen fejezetenként csoportosított feldolgozással az egyetlen munka az egész irodalomban. A külföldi anyagot az egyes törvények fe­jezet szerinti feldolgozását feltüntető tárgy­mutató előzi meg, s ez alapon a kötet a tör­vényelőkészítés czéljaira szolgáló csoportositás mellett forrásmunkának is igen alkalmas. Az anyaggyűjtemény feldolgozása és közzé­tétele után a kereskedelemügyi minisztérium most magán az 1891. évi XIV. fi­ czikk módo­sítását czélzó törvénytervezeten dolgozik, s a készítendő törvénytervezet és indokolása lesz az ismertetett munka harmadik kötete. Egyidejű­leg folynak a munkások baleset elleni biztosí­tásáról szóló törvényjavaslat végleges szövege­zésének munkálatai is, sőt a minisztérium most azzal a tervvel foglalkozik, hogy vagy kapcsolja egybe a két munkásbiztosítási ágat, a­mi a legkívánatosabb lenne, vagy ha ez leküzdhetet­len tárgyi akadályokba ütköznék, úgy szerves kapcsolatot teremtsen a két intézmény között. A most kiadott két kötetet a kereskede­lemügyi miniszter megküldötte az érdekelt szak­­testületeknek tanulmányozhatás végett és azon­kívül hozzáférhetővé tette mindenki számára az által, hogy könyvpiacára is bocsátotta. A helyzet: Csáky Albin gróf a királynál, Bécsből táviratozzék a Bud. Tud.-nak. Ő felsége Csáky Albin grófot ma délelőtt 11 órakor külön kihallgatáson fogadta. A ki­hallgatás 3/4 óra hosszat tartott. Csáky gróf kihallgatása czéljáról úgy nyi­latkozott, hogy meghívást kapott a helyzet jelenlegi állásáról való nézetének előterjesztése czéljából; a meghívás e rendeltetésének eleget tett s ő felsége kegyesen tudomásul vette elő­adását. Csáky gróf Bécsből nem utazik Buda­pestre, hanem még a nap folyamán visszatér szepesi birtokára. A M. T. I. jelenti Bécsből. Csáky Albin gróf néhány perc­c­el 12 óra előtt visszatért a Hofburgból szállására. Az ott egybegyű­lt újságírók előtt kijelentette, hogy kihallgatásának főleg az volt a czélja, hogy kifejtse a véleményét a helyzet felől az uralkodó előtt. Ő felsége kegyesen fogadta a gróf elő­terjesztéseit. Csáky gróf Bécsből szepesmind­­szenti birtokára utazik vissza. Bécsből telefonáljak lapunknak. A király délelőtt tizenegy órakor fogadta Csáky Albin grófot. Az audienczia háromnegyed óra hosszáig tartott. A kihallgatáson Csáky gróf elmondotta felfogását a magyar válságról. A király tudo­másul vette Csáky gróf előterjesztését. Ez idő szerint Csáky gróf nem kapott semmiféle meg­bízatást. A Hofburgból való visszatérése után Csáky gróf a következő nyilatkozatot tette: — A felség ide hivott engem, hogy el­mondjam véleményemet a helyzetről. Kifejtet­tem felfogásomat, melyet a király tudomásul vett. Hogy mit beszéltünk és mi a beszélgetés eredménye, arról nem mondhatok semmit. Egy hírlapírónak ama kérdésére, hogy Csáky gróf hajlandó volt-e valamely misszió elvállalására, Csáky gróf kijelentette, hogy erről sem nyilatkozhatik. Csáky gróf ma vagy holnap Bécsből vissza­utazik szepesmindszenti birtokára. Saját tudósítónk telefonálja Bécsből: Csáky Albin gróf délelőtt 11 órakor ment a király­hoz. Háromnegyed tizenkét órakor visszatért szállására és a sajtó képviselői előtt a követ­kező kijelentést tette: — A mi feladatunk más, mint az önöké. Az önöké az, hogy megtudjanak valamit és megírják, a miénk az, hogyha valamit tudunk, ne mondjuk el mindig. Ő felsége azért hiva­tott, hogy meghallja nézeteimet a mai helyzet­ről. Ezeket én a felségnek elébe terjesztettem. A király kegyesen meghallgatta előterjesztései­met. Hogy azonban előterjesztéseim voltaképpen mily tárgyakat öleltek fel és az audiencziának mi az eredménye, arról természetesen nem nyi­­latkozhatom. Ezután Csáky gróf elmondta azt is, hogy ma vagy holnap visszautazik birtokára. Arra a kérdésre, hogy lesznek-e újabb meghívások a felséghez, Csáky gróf azt felelte, hogy nem válaszolhat. Egy újságíró megemlítette azt is, hogy a mai lapokban Csáky gróf mint miniszterelnökjelölt van feltüntetve és állítólag kijelentette volna, hogy nem fogadja el az erre vonatkozó meg­bízatást. — Erre a kérdésre sem válaszolhatok — mondotta­ Csáky gróf. Irányadó bécsi politikai körök vélekedése szerint Csáky Albin gróf kihallgatása nem volt egyéb, mint informatív jellegű audienczia. kék röppentek tova s bizony keveset hallottunk belőlük. De körülbelül sejtettük mindazt a sok szépet és jót, a­mit Desmoulinsről mondhatott. Bizonyára arra is emlékeztetett, hogy e szobor helyén beszélt a néphez legelőször, — 1789. július 12-én — Desmoulins Kamill, az ifjú kép­viselő. Ez időtájt történt Necker kivég­zése s a nép lelke tele volt rémülettel. A Palais Royal kertjében ezrek tolongtak. Des­moulins a Boy-kávéház terraszán felszökik egy asztalra, beszélni kezd. Heves szónoklatát a tárgyak realitásával még gyújtőbbá teszi: egy pisztolyra mutatva kiáltja: »Fegyverre! Fegy­verre !« A tömeg mind nő s hirtelen, fergeteg módjára megindul a Vendôme-tér felé, a lovas­sággal megütközik ottan. Harmadnapra meg­történt a Bastille bevétele. Néhány óra alatt Desmoulins bedöntötte az idők legnagyobb kapu­ját : a nagy franczia forradalmat megindította. És nyilván azt is elmondta Clementel mi­niszter, a­mi azontúl történt. Desmoulins írá­sait, a számtalan röpiratok­at bizonynyal fel­említette, a fiatal ügyvéd egész pályafutását s kálváriáját a Boy-kávéház terrasszáról egészen a vérpadig. Egy bájos tavaszi alkonyatban, tizen­hárman voltak a szekeren, köztük Danton is, s ezek mind mentek meghalni. De a guillotin kését pillantva meg, Desmoulins már nem gondol egyébre és talán nem is érez egyebet annál, a­mi gyöngéden emberi mivolta volt. Az eloszló káprázatot felváltja, a­mi legszebb és nyilván legértékesebb volt benne: a lelkét elönti övéi­nek szeretete. Ez a nagy forradalmi alak itt éri el a maga tökéletes emberi fenségét. »Ho­race! Lucile! vájjon mivé lesztek !« — kiáltja zokogva. A fia és a felesége volt, — az egész érzelmi világa a halál előtt.­­ SZOMORY DEZSŐ. MAGYAR NEMZET, 1905. október 1. A német nagykövet beavatkozása. A koaliczió lapjai ma tüntetően jelentik, hogy Polónyi ragaszkodik állításához, melylyel tegnap igyekezett .Az internaczionális figyelmet csekély személye felé terelni, hogy t. i. uralko­dónk a német nagykövet beavatkozására ellenzi a magyar vezényszót. Arról, hogy mekkora az értéke Polónyi ragaszkodásának, mi nem beszé­lünk; beszéljenek arról a barátai és részben az

Next