Magyar Nemzet, 1906. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1906-01-02 / 1. szám

A MAGYAR NEMZET, 1906. január 2. joga, hanem kötelessége. Mert az állam védel­méről gondoskodni, a költségvetési rendet fenn­tartani, a fennálló törvényeknek foganatot is tiszteletet szerezni, a törvényhozás rendes folya­matát biztosítani minden hazafinak egyaránt kötelessége, de legfőbb feladata és mindenek­­fölött való kötelessége a többségük. De hát minderről a szövetkezeti többség nem gondoskodott. Pedig semmi sem akadá­lyozta abban, hogy a status quo alapján a kor­mányt átvehesse és semmi sem akadályozta abban, hogy a szükséges és czélszerű reformok kérdései felől felelős állásban a koronával maj­dan egyetértésre jutni igyekezzék. M ily helyzetben vállalkoztam én előhaladt korom s minden vágyam ellenére, de felsé­ges uram és királyom szavára barátaimmal együtt a kormány átvételére. Szeretett hazán­kat csak egy pillanatig is kormány nélkül hagyni gyávaságnak és hazafiatlanságnak tar­tottam volna. Nehéz feladatunkat szerényen, de sikerrel végeztük, pedig sok akadályra, sok mesterkélt gátra is bukkantunk. Gáncs, szidalom és kár­­hoztatás kísérte működésünket. De ezzel nem törődvén, ezt elfelejtem. Édes jutalmam eddig s édes jutalmam lesz mindaddig, míg a kor­mány élén állok, az, hogy nem hagytuk oltalom nélkül az állam veszélyeztetett rendjét s a tör­vénynek megtámadott tekintélyét. És bár e perczben még dúl az indulatok harcza s a békevágy a velünk szemközt álló tábor részéről egyelőre még csak itt-ott elszórt szavakban nyilvánul, de tettekben még nem, azért még­sem mondok le a békés és alkotmá­nyos kibontakozás reményéről. Felséges urunk szeretete magyar nemzete iránt meg nem csök­kent s a magyar nemzet hűsége változhatatlan. Ez a két erő elvégre győzni fog! De bármi következzék s a felzaklatott in­dulatok hevében most bármily éles kárhoztatá­­sok röpködjenek felénk, bizton számítunk arra, hogy a történelem ítélete másként fog hang­zani, mint a ma dúló szenvedélyek véleménye. A történelem ítélete azt fogja mondani, hogy egykor alkotmányviszályok miatt az akkori többség nem vette át az ország kormá­nyát, de csak néhány szerény és jó hazafi, a­ki királyának szavára és hazájának igaz szereteté­ből élére állott a kormánynak és súlyos viszo­nyok között, nagy áldozatkészséggel törekedett arra, hogy megmentse az állam fenyegetett rendjét, a törvények feldúlt tekintélyét, a nép jólétéhez fűződő nagy érdekeket s mindezekben az alkotmány rendeltetését, sőt magát az alkot­mányt is. Tartsatok meg szíves barátságtokban ezen­túl is. Adjon a Mindenható boldog új évet nektek! Boldogabbat mint a múlt évi volt, igazán boldog új évet szeretett hazánknak! (Élénk éljenzés.) A miniszterelnök még jó ideig társalgott a nála megjelentekkel. A szabadelvűpárt. Az országgyűlési szabadelvűpárt tagjai nagy számban gyülekeztek ma délelőtt 11 órakor a Lloyd-épü­leti klubhelyiség nagytermében, hogy az újév alkalmából Podmaniczky Frigyes báró pártelnököt üdvözöljük. Hieronymi Károly az egybegyűlő tagok nevében e szavakkal üdvözölte a pártelnököt: Nagyméltóságú pártelnök úr! Tisztelt ba­rátom ! Eljöttünk, hogy az újév beköszöntése alkal­mából üdvözöljünk, hogy őszinte tiszteletünknek és szeretetünknek adjunk kifejezést irányodban, a ki az önzetlen kötelességteljesitésnek ragyogó pél­dáját adod és a ki pártunkkal magadat minden­ben azonosítod. (Lelkes éljenzés.) Sajnálattal veszszük, hogy pártvezérünk nin­csen körünkben s hogy nem közvetlenül fejezhet­jük ki neki jókivánatainkat, de megnyugszunk tá­volmaradásában, mert tudjuk, hogy­ ennek oka egészségi állapotában van. Szerettük volna bizto­sítani őt ez alkalomból is arról, hogy mindnyájan meghajlunk nagy tehe­tsé­gei előtt, hogy tisztelettel vagyunk jellemének szilárdsága iránt, melyet sem barátainak elismerése nem befolyásul, sem ellen­feleinek gáncsa meg nem tántorít. Pártunk minden tagja vezérünknek az évfor­duló alkalmából a politikai életben gazdag sike­reket, családi életében pedig boldogságot kiván. (Lelkes éljenzés.) s kérünk tégedet, hogy üdvözle­tünket neki pártunk nevében megküldeni szíves­kedjél. (Élénk helyeslés.) Azt a kapcsot, mely minket vele összeköt, s a mely a politikai meggyőződés azonosságán alapul, a múlt év eseményei meg nem lázit­ot­ták. Különös súlyt helyezünk erre abban a súlyos politikai válságban, melyben az ország szenved. Mióta az 1848-iki korszakalkotó törvény­hozás a régi rendi alkotmányt eltörölte s a di­­kaszteriális kormányt, vma helyébe a független magyar felelős minisztériumot helyezte, az elmúlt évben történt először, hogy az a többség, mely­nek bizalm­ára a kormány támaszkodott, a vála­s­tás­­ során kisebbségbe jutott. A szabad­elvűpárt ennek folyományaként sürgette a keb­léből alakult kormány lemondásának elfogadását; óhajtotta, hogy az akkor még csak kormányválság azzal oldassék meg, hogy a többségben levő szövetke­zeti pártok soraiból alkottassák meg az új kor­mány mert ezzel látta biztosítva az ország ügyei­nek törvényes továbbvitelét. A szabadelvű pár­t ezen meggyőződésének több alkalommal adott ki­fejezést, és noha ezt a pártot sokszor gyanúsítot­ták azzal, hogy ezen új alakulás elé akadályokat gördít mindnyájan tudjuk, hogy e pártnak ez nem volt szándéka soha. (Igaz! Egy van!) Az a körülmény azonban, hogy pártunk a választásoknál kisebbségben maradt, nem ok arra, hogy politikai meggyőződését, melyet megalaku­­lá­s óta vallott, megmásítsa. A mi változatlan meggyőződésünk az, hogy az 1723-iki törvényekből folyó azon kötelezet­­ség, mely Magyarország és a birodalmi kapcsolat­hoz tart­­ó többi országok közös biztosságának együttes erővel való védelmét és fentartá­st ren­deli, úgy Magyarország, mint ő felsége többi or­szágai és tartományai életérdekeinek felelt meg; hogy a közös védelem és fentartás szüksége ma is fennáll; hogy a közös védelem eszközeinek az 1867. XII. törvényczikkével történt intézményes szervezése ezeket hatály­­abbá és fentartásuk költ­ségeit könnyebben elviselhetővé teszi. A történeti fejlődés, a földrajzi­ helyzet, az etnográfiai viszonyok egyaránt arra utalják Ma­gyarországot és az ő felsége uralkodása alatt álló többi országokat és tartományokat, hogy nemzet­közi viszonyokban erejüket együtt érvényesítsék. A kölcsönös védelemre utalt ezen két fél közül népességének számában anyagi viszonyainak fej­lettségében Ausztria az erőse­bb fél, viszont poli­tikai szervezetünk erősebb, előrehaladottabb, mert egységes államot képezünk. Ettől a szövetségi viszonytól az ország füg­getlenségét nem féltjük; ezt a függetlenséget semmi érdekeknek vagy viszonyoknak feláldozni nem fogjuk. Az 1848-iki törvények az ország politikai szervezetét a magyar mmmzeti fejlődés czéljainak megfelelően alakították, felszabadíto­tták a társa­­­dalmat a középkori intézmények bilincs­éből és a nemzetet képessé te­ték arra, hogy számban és anyagi jólétben gyarapodjék és kulturális misszió­jának megfelelhessen. Po­litikai ujjáalakulá­snknak ezen gyümölcsei csak akkor feledhettek a maguk teljességében, midőn a király és a nemzet között 1867-ben az egyetértés létrejött. Abban a meggyőződésben vagyunk, hogy egy­felől politikai szervezetünket oly irányban kell fejlesztenünk, hogy ezzel a magyar nemzeti álla­mot megerősítsék, másfelől anyagi er­őfo­rásainkat kell mindinkább gyarapítanunk, mert nemzetünk anyagi ereje nyújtja a l­gnagyobb biztosítékot arra, hogy abban a szövetséges viszonyban, melyre helyzetünk utal, a magunk érdekeit minden kö­rülmények között megvédjük és érvényesíthessük. A mostani válságnak ütköző pontját az egész hadsereg kiegészítő részét képező magyar had­sereg nyelvének kérdése képezi. A szövetkezeti pártok politikai törekvése — feliratuk szerint — az egész had­se­­g kiegészítő rész­t képező magyar hadsereg nemzeti jellegének kidombiraita a A szabadelvű pártnak 1903. évi ka­onai programmja ugyanezt a czélt követi és elérésére a királyisai teljes egyetértésben nevezetes lépést tett. Pro­grammjának egyes intézkedései már életbe léptek, a többinek végrehajtása egy-egy lépés ugyanazon czél felé, e programainak legjelentősebb intézke­dése a magyar tiszteknek elege­ndő számban való nevelése és ezzel a közös hadseregbe a magyar tisztekben tapasztalható nagy hiány pótlása. A magyar honvédségnek tüzérséggel való ellátása, a­mi a nemzetnek évtizedeken át volt hő óhaj­tása, nem kevésbé fontos lépés a magyar hadszer­­ve­zet kiegészítésére. A magyar hadi szervezetnek magyar nemzeti irányban való kiépítése a magyar nemzetnek szá­zados törekvése, de ezen czél megvalósítására 1700 óta 1903-ig sem tör­tént annyi mint a mennyit a szabadelvű párt 1903 óta egy év alatt megvalósított. A hadi szervezet hely­es megállapítása az államnak legfontosabb de egyúttal legnehezebb feladatai közé tartozik: szellemét és intézményeit új ir­án­yba terelni rögtönös intézkedésekkel nem lehet; ez mindig csak állandó gondoskodás és ki­tartó munka gyümölcse. Talán túl soká is időztem azon elvi állá pont megjelölésnél melyet pártunk elfoglal. A poli­tikai vál­ág már alkotmányválsággá fa­ult és vala­mennyiünket pártkülönbség nélkül arra k­ötelez, hogy alkotmányos életünk folytonos ágát óvjuk meg Akármilyen becses legyen valamely párt vagy az egész nemzet szemében valamely nemzeti vívmány­ elérésére az alkotmányt ve­sz­lyeztetni nem szabad. Olyan kormány intézi az ország ügyeit, mely az egymásután következő elnapolásokkal lehetet­lenné teszi az országgyűlés működését, az ország közpénzét alkotmányos ellenőrzés nélkü­­s kezeli. A keres­kedelmi viszonyok törvényes rendezése csak úgy lehetséges, ha az országgy­űlés az Ausz­triával való viszonyt és az új kereskedelmi szer­ződéseket még márczius 1 -je előtt tárgyalja. Ha ez meg nem történik vagy kereskedelmi viszo­nyainkban államik elő a legnagyobb bonyodalmak s az ország közgazdasága károsodik vagy ped­g ha a kormány a kereskedelmi szerződéseket az országgyűlés jóváhagyása nélkül kötné meg, alkot­mányos törvényeinken történnék újabb sérelem. A törvényhatóságok nem ismerik el törvényes­nek a kormány által kinevezett főispánokat, nem engedelmeskednek a kormány rendeleteinek. Egy régi törvényünk helytelen magyarázata alapján megtagadják az önkéntesen befizetett adóknak s kincstárba szállítását s ezzel megszegik egy 1867 óta hozott törvény világos rendelkezéseit. Ezek az állapotok megingatják az alkotmány sérthetetlenségébe vetett hitet, megrendítik az állami jogrendet s a törvények tiszteletét; azt s­en­molyt veszélyt idézik elő, hogy a meggyengült állam ellenségei elérkezettnek látják az időt arra hogy intézményei ellen törjenek , lehetővé teszik hogy az állami hitel valamely előre nem látható esemény folytán súlyos csorbát nem szenved. Az ország ér­deke elsős­rban a mostani sze­rencsétlen helyzet orvoslá­s, a mostani kormány­nak távozása s olyan kormány alakítása, mely ké­pi­s a képviselőház közreműködésével az ország ügyeit törvényesen intézni. Ezt a meg­adást mely helyreállítja a törvé­nyes jogrendet, mert m­it a h­asznos állami és egyéni munkának, m­egyéz­désem­ s­zerint az or­szágnak milliói óhajt­ák. A megoldás ő­felségének és a képviselőház többségének kezeiben van (igaz! Így van !) Hó­dolattal kérjük a királyt és hivatkozunk az or­szággyűlés többségének hazafiságára, hogy ezt le­hetővé tegyék. (Élénk éljenzés.) Midőn azzal a hő­­hajtással zárom szavaimat, hogy a mostani válságos helyzetet mielőbb törvé­nyes rend váltsa fel, tudom, hogy Neked nem kivonhatok j­obat és kedvesebbet, mint azt, hogy hazánk sorsának ezen szerencsés fordulati­t szel­lemi és testi épségben mielőbb elérjed. (Hosszan­tartó lelkes éljenzés.) Erre Perimat B­iezley Frigyes báró pártelnök a következő beszéddel mondott köszönetet: Kegyelmes uram, tisz­elt barátaim! Tisztelt és szeretett elvtársaink! Először is kedves kötel­iséget teljesítek, mi­dőn azokat a jókívánalmakat, melyek-t irántam az újév alkalmából kifejeztél, szívből eredőleg megköszönöm. (Éljenzés.) Másodszor, a legnagyobb örömmel teljesíteni fogom azt a megbizatást, h­gy a párt nevében pártvezérünknek (Élénk éljenzés) az újév alkalmából minden jókat kívánjak. A­mi kedves és tisztelt barátunknak fényes beszédét illeti, ezt nem lehet elég­gé megbecsül­nöm, mert remény­em, bizton remény­em, hogy e világos szavakat nem fogják tudni félreérteni. a

Next