Magyar Nemzet, 1906. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1906-02-01 / 27. szám
2 MAGYAR NEMZET. 1906. február 1} о Miniszterek kihallgatása. Lányi Bertalan igazságügy miniszter további rendelkezésig általános kihallgatást nem tart. —■ Vörös László kereskedelemügyi miniszter pénteken, február 2-ikán a rendes heti kihallgatást nem tartja meg. ·■ A nagyváradi püspök utóda. A Bud. tud. jelenti: Egy helyi kőnyomatos révén a napilapokban az a hir látott napvilágot, hogy Giesswein Sándor dr. győri kanonok, országgyűlési képviselő Szmrecsányi Pál nagyváradi latin szertartásu püspök mellé utódlási joggal koadjutorrá neveztetett ki. Mint illetékes helyről értesülünk, a hit egyik részében sem felel meg a tényállásnak. U utódlási joggal kinevezett koadjutorról szó sincs, hanem ő felsége a kultuszminiszter előterjesztésére megengedte, hogy Szmrecsányi püspök maga mellé felszentelt püspöknek kinevezését kérelmezhesse a római szentszéknél, de a kiszemelt egyházi férfiú nem Giesswein dr., hanem Fetser Antal nagyváradi latin szertartású kanonok. A politikai helyzet. A helyzet tegnap óta nem változott. Nem változott a vezérlőbizottság békülő hangulata, ami nyilvánvaló abból, hogy megállapodtak a királynak adandó válaszban. És nem változott abban sem, hogy a koalícziós lapok tovább is rémüldöznek, állítván, hogy a kormány és kívei a béke elé mindenféle akadályt gördítenek. Az első, a békés hangulat megcsontosodása új ténye a koalícziónak és üdvös. Az alaptalan vádaskodás régibb szokása és nem nagyon szép. Mégis az elsőért megbocsátjuk a másodikat. Beszéljenek, amit és amenynyit akarnak, csak csinálják meg a békét. Ugroni Gábort, aki tegnapelőttig éppen olyan hazafi volt, mint a többi vezér, tegnapelőtt kilépett a vezérek sorából, ma pedig rátámad a vezérekre, hogy — azt mondja — cserben hagyják a nemzetet, csaknem hogy haladópártinak teszik meg. Ezt a haladópárt még elbírja egy rövid időre, tekintettel arra, hogy a koalíció olyan hosszú ideig becsülte nagyra a saját kebelében Ugront. Valamint hogy a kormánynak sem árthat valami nagyon, ha az egyik koalicziós lap azt írja, hogy Ugron támadó czikkét a kormány pénzén terjesztik. Annál kevésbé, mert hiszen ebből az állításból is csak úgy kiabál — a pénzüldözés. Egy másik koalicziós úgy tudja, hogy ha Andrássy Gyula gróf nem vállalja a kormányzást, akkor a miniszterelnök Kossuth Ferencznek a meghívását fogja a királynak ajánlani. Hát ezt ugyan honnan tudja? A vezérlő-bizottság tegnapi ülése. A tegnapi vezérlő-bizottsági ülés iránt az érdeklődés már tetemesen mérsékeltebb volt. Tudták, hogy az állásfoglalás a békére nézve kedvező , ez a tegnapelőtt feszült hangulatát csaknem teljesen megszüntette. A vezérlő-bizottság üléséről a következő kommünikét adták ki: »A vezérlő-bizottság befejezte tanácskozásait a fölött, hogy ő felségének üzenetére Andrássy Gyula gróf milyen választ adjon, ennek szövegezésére egy szűkebb bizottságot küldöttek ki, a mely munkálatait a szerdán délelőtt 10 órakor tartandó vezérlő-bizottsági ülés elé terjeszti. Azon felmerült híresztelésekkel szemben, melyek a vezérlő-bizottság megállapodásait olyan színben tüntetik föl, mintha azok a nemzeti jogoknak és a koalíczió által elfoglalt álláspontnak megtagadását tartalmaznák, kijelenti a vezérlő-bizottság, hogy ezen híresztelések a valóságnak meg nem felelő koholmányok. Egyik-másik koalícziós lap nem oly szűkszavú, mint ez a hivatalos közlemény. A Pesti Napló például az ülésről még a következő részleteket közli: »Ennyit közölt a baloldal vezérkara arról a megállapodásáról, amelyre emésztő figyelemmel és izgatott felindulással tekint az ország. A bizottság üléséről kiszivárgó hírek azonban többet beszéltek. Ha az árnyalatokban volt is köztük eltérés, abban minden verzió megegyezett, hogy a vezérlő-bizottság válasza a király üzenetére teljesen kész s annak elvi pontozatai kongruensek a király álláspontjával. A hangulat az ülésen harcziasabb volt, az aggodalmakat Ugron Gábor fellépése nagyobbította, de végeredményben a bizottság mégis kidolgozott egy elaborátumot, amely válasz formájában 1. beleegyezik a vezényleti nyelv kikapcsolásába, 2. az önálló vámterületnek még tizenegy évig való elhalasztásába, ti. a hadsereg terheinek fölemelésébe. Azonban — ezt nem szabad mellőzni — hangoztatták, hogy a nemzeti jogok mellőzéséről szó sem lehet. A vezérlőbizottság ülése után Kossuth Ferencz rögtönzött értekezletre hívta össze a függetlenségi párti képviselőket, akiknek ezeket mondta: — Meg akarlak benneteket nyugtatni abban az irányban, hogy a leszerelési hírek nem igazak. A függetlenségi párt elveit és programmját nem adjuk fel s a párt megkérdezése nélkül semmiféle döntés nem fog megtörténni. Kossuth Ferencz egyben annak a nézetének adott kifejezést, hogy a béke ügye nem áll rosszul. A vezérlő-bizottság ülésén Andrássy Gyula gróf is felszólalt, hogy ha hozhatnak olyan határozatot, amely nem elutasító, akkor erre kell törekedni. A bizottságban a benmaradottak nagy elkeseredéssel beszéltek a kilépett Ugrón Gáborról, aki tegnap egy czikkében már meg is kezdi a »leleplezéseit« és ismerteti a királyi üzenetet, amelynek elfogadását a magyar autokráczia kezdetének mondja. Kossuth Ferencz odanyilatkozott, hogy Ugrón mindössze az üzenetet hallgatta meg, ő egyike volt az első felszólalóknak s mielőtt ellenvéleményt meghallgatott volna, elrohant. Fellépésére tehát a függetlenségi párt vezére szerint éppen nem volt oka.« Rögtönzött értekezlet. A vezérlő-bizottság ülésének befejezése után Kossuth Ferencz a függetlenségi pártnak a pártkörben nagy számmal jelen volt tagjait rögtönzött értekezletre hívta be a nagy terembe. Kossuth Ferencz a párthoz intézett beszédében azt hangsúlyozta, hogy a különféle híresztelésekkel szemben meg akarja nyugtatni a pártot. Azok a hírek, melyek a sajtó egy részében olvashatók a vezérlő-bizottság állásfoglalásáról, merő kombinácziók, vagy alaptalan koholmányok. Ámbár méltánylandó a párt minden tagjának a mostani helyzetben az események iránt való feszült érdeklődése, természetesnek fogják találni, ha a vezérlő-bizottság által hozott határozatot nem ismerteti. Ez a határozat azt a választ tartalmazza, melyet a vezérlő bizottság adni fog a király üzenetére. Még a hétköznapi élet rendjén is követni kell azt a fölfogást, hogy a válasz legelőször azzal közöltessék, a kinek szól. Annál inkább meg kell a diszkrécziót őrizni, mikor az országnak oly szerfölött súlyos helyzetében, mint a mostani, oly rendkívül kényes ügy intézéséről van szó, mint a békés kibontakozás lehetőségének megteremtése. A párt legyen bizalommal a vezérlőbizottságban helyet foglaló tagjai iránt s legyen bizalommal ő iránta. Ők becsületes hazafisággal és föltétlen elvhnséggel őrködnek az ország érdekei fölött s ezeket meg is óvják. Egyébiránt ismétli azt, amit a legutóbbi értekezleten mondott. A párt nevében, a párt meghallgatása és hozzá atyját — mégis szerepelni akar és tagja akar lenni a régi arisztokraták társadalmának. Teheti, mert pénze van hozzá elég. Őt és feleségét pénzéért szeretik, leánya azonban személyes tulajdonságaival szerezte meg a társaság szeretetét. Heléne szép, kedves, és a mi fő: mindenki erkölcsös és tisztességes aszszonynak ismeri. A férje pedig éppenséggel nem szolgál rá erre a nagy hűségre. Se nem szép, se nem kedves, és mindenki tudja róla, hogy a feleségét is csak pénzéért vette el. A társaság annál többre becsüli Heléne hűségességét. Tényleg azonban a fiatal asszony nem elégszik meg a férjével. Kedvese van. Titokban, rejtegetve, úgy hogy senki sem tud róla, de akit azért szeret rajongva, szenvedélyesen az önfeláldozásig. Heléne kedvese a fent emlegetett kártyás, Robert Chaceroy. Mikor Robert az emlékezetes kaszinói estén elveszítette azt a pénzt, amely nem ,volt az övé, elhatározta, hogy öngyilkos lesz. Életéhez nincsen sok oka ragaszkodni. Szülei gazdagok voltak, de elvették vagyonukat. Róbertet gazdagnak nevelték és nem hagytak rá semmit sem. Munkához nem igen van hozzászokva. Eddig játékon nyerte meg a mindennapi életre Valót: lóversenyen, kártyán. Az előkelő társaságban éppen nem ritka az ilyen exisztenczia és Róbertet is szívesen látják. Róbert versenyistállót is tartott. Azaz hogy csak a nevét adta oda az istállónak, tényleg két vidéki gyáros tulajdona voltak a versenylovak, Róbert csak az istálló vezetését vállalta magára a nyereség bizonyos percentjéért. Mostanában árverezték el a versenylovak egy részét, 650.000 frank folyt be értük. Róbert ezeknek az árát kártyázta el. Megadni úgy sem tudja a tartozását, megmenteni úgy sem tudja a becsületét, nem maradt tehát egyéb hátra, mint hogy öngyilkos legyen ... Mikor még egyszer, utoljára felmegy Helénehez, már csak búcsút akar venni, olyan búcsút, amelyikről egyedül ő maga fogja tudni, hogy utolsó búcsú. Mikor azonban az asszonynyal maga maradt, ez leolvasta arcza közönyéről azt az örvényt, amely benne lappang és vallatni kezdi: — Róbert, mi a bajod? Te tagadd, látom, hogy valami rettentő bánatod van! A dolog vége az, hogy Róbert mégis felfedi Helenenek helyzetét, de, mikor ez felajánlja neki, hogy kölcsön adja a szükséges pénzt, Róbert nem fogadja el: — Lealacsonyítaná viszonyunkat, lealacsonyítana engemet! Az öngyilkosságot azonban nem emlegeti Heléne előtt. Heléne azonban tudja, hogy valamit tenni kell, mégpedig sürgősen tenni. Megtudja, hogy Róbert egy ékszerész útján igyekezett megszerezni a szükséges kölcsönt. Ezt felrendeli magához. Megegyezésre is jutnak. Heléne zálogba adja neki ékszereit, hogy az ékszerész a szükséges pénzt adja át Chaceroynak és állítsa azt, hogy valami bankártól szerezte. — És mikor adhatja át a pénzt? — Öt-hat nap múlva. — Heléne riadtan ugrik fel. — De hisz az lehetetlen. A pénznek holnap estig ott kell lenni, különben érzem, valami rettenetes történik. — Holnapig asszonyom? De ez lehetetlen. Egyszóval az első terv nem sikerült. Helene megígérteti az ékszerészszel, hogy Róbertet biztatni fogja. — És holnap délig át fogom adni önnek a szükséges összeget. Tehát pénzhez kell jutni minden módon. Nehezen megy... Van Helénenek egy régi tisztelője: Amadé Lebourg. Valamikor jegyben is jártak, de a nagyratörő apa nem akarta polgári vőhöz adni leányát. Ez az Amadé Lebourg jön Helénehez látogatóba. Lebourg nagyon gazdag fiú. Heléne előhozza neki, hogy pénzre van szüksége. Amadé késznek is nyilatkozik, hogy a pénzt kölcsön adja, de hozzáteszi: — Heléne, emlékszel rá, Hogy szerettelek. Jegyben is jártunk. Karon fogva sétáltunk és én átfogtam a derekadat. Kém lehetne mindezt újra kezdeni ? ... Én kölcsön adom neked a pénzt ... Heléne felháborodva utasítja el Amadét. Már csak egy mód van hátra: Heléne apjához fordul. A közöttük lejátszódó jelenet gyönyörűen van megírva. Az öreg Lebourg nem hajlandó leányának átadni a pénzt, míg meg nem tudja, hogy mire kell. Heléne eleintén csak annyit vall meg,hogy a pénz Chacéroynak kell; később azt is megmondja, hogy Róbert sikkasztott és mikor ez sem használ, elébe veti magát: — Atyám ne hagyd elveszni fiadat . . . leányodnak a kedvesét. Lebourg kétségbe van esve. Kém annyira leánya bűne miatt, mint azért, hogyha a dolog nyilvánosságra kerül, ők hosszú-hosszu időre lehetetlenné vannak téve a társaságban. Leánya azonban minden szemrehányást visszautasít: — Te kényszeritettél, hogy férjhez menjek olyan emberhez, a kit lehetetlen volt szeretnem, csak azért, mert gróf volt. Az atya és leánya közti izgalmas jelenetnek az a vége, hogy Heléne kijelenti atyjának: nenn kell a pénzed, mert el sem fogadom. De ha Róbertet baj éri, én is követem és akkor minden nyilvánosságra kerül. Másnap délelőtt Róbert előszobájában találkozik Heléne az ékszerésztezei.