Magyar Nemzet, 1906. május (25. évfolyam, 102-127. szám)

1906-05-01 / 102. szám

Budapest, 1906« XXV. évfolyam, 102. szám. Kedd, május I. Szerkesztőség: VII., Miksa-utcza 8. szám II. am. Telefon : 58—92. Városközi (Internrban) telefon 31. Egiiz érre 24 kor., félívre 12 kor., negyedévre S kor, egy hónapra 2 kpr._ Egyes síim helyben és vidéken 8 fillér. Kiadóhivatal: VII. kér, Kerepesi-ut 54. szám. Telefon száma: 64—01—02—03. A választások. Budapest, április 30. Teljes rendben és imponáló nyugalom közepett folynak le országszerte a képviselő­választások. Az ország megértette a koali- cziós kormány misszióját és képviselőit azzal a megbízatással küldi be az ország- gyűlésbe, hogy a kormányt feladatainak teljesítésében teljes erővel támogassák. A Wekerle-kormány a maga feladatait szabatosan körvonalozla és a mikor a ke­rületek a maguk politikai bizalmának ex­ponenseit azzal a mandátummal küldik az ország tanácsába, hogy ott e feladatok tel­jesítését tegyék lehetővé, akkor tulajdon­képpen a pártok arányának nincs is az a jelentősége, a mi teljesen normális viszo­nyok közepett az erőviszonyok uj megosz­lásában' rejlenék. Éppen ezért nem is veszszük túlsá­gosan a szivünkre, ha a kormány ellene­seinek táborából gúnyos szemrehányások repülnek a kabinet 67-es tagjai felé, hogy ime miképpen intézik a választásokat, melyekből többségben függetlenségi kép­viselők kerülnek a képviselőházba. Ezzel a váddal szemben első sorban megállapítható, hogy a kormány a válasz­tásokat nem intézi, hanem intézi az ország, melynek mód adatik, hogy politikai véle­ményét szabadon nyilvánítsa. E mellett pedig éppen az a tény, hogy a függetlenségi jelöltek túlnyomó részben megválasztatnak, holott úgy a kormány- elnök, mint a belügyminiszter a 67-es alap­nak hive, eklatáns czáfolata annak a má­sik vádnak, hogy a választókerületekre ráerőszakolnák a kandidátusokat. Mert azt talán még sem teszik fel, hogy a 67-es kormányelnök és a 67-es belügyminiszter függetlenségi jelölteket oktrojálna a vá­lasztópolgárságra. A tény az, hogy itt semminemű octroy nem történt és nem is történik, hanem az ország szabad megnyilatkozás utján vá­lasztja meg képviselőit. Aggodalomra pedig a választások ered­ménye elé csakis akkor tekinthetnénk, ha a várható eredmény veszélyeztethetné a kormányíeladatok teljesítését. Arról azon­ban, hogy ez ne történjék, maga az ország gondoskodik. A Wekerle-kormány normális-állapoto­kat fog teremteni az országban. Rendbe hozza az ország adminiszíráczióját, xendet tex-emt a pénzügyekben és megalkotja a választási reformot az általános választói jogosultság alapján. Ebben a munkájában egyaránt számíthat a választásokból kike­rülő hatvanhetesek és negyvennyolezasok támogatására. És ez a döntő szempont. A politikai helyzet. A parlamenti elnökök. A képviselőház elnöksége. A politikai pártok­ban’ már élénk beszélgetés tárgya, hogy kik le­gyenek elnökei ? A Ház elnökéül minden bizony­nyal Jusíh Gyulát, a volt elnököt választják meg, nem csupán azért, mivel az elnököt ezút­tal is a függetlenségiek táborából, mint kétség­telenül a legnagyobb párt sorából jelölik ki, hanem különösen azért, mivel Juslh Gyula a pártok osztatlan bizalmát bírja. Bolgár Ferencz- nek honvédelmi államtitka rá történt kinevezé­sével az alkotmánypárt uj alelnököt jelöl. Ér­tesülésünk szerint első alelnöknek Nagy Ferén- czefc, az alkotmánypárt ügyvezető elnökét litvánja megválasztani az alkotmánypárt, de sok a hive Issekvlz Győzőnek is. A képviselőház másik al- elnöke Rakov why István, a néppárt alelnöke lesz. A főrendiház elnöksége. A főrendiház elnöki állására 'vonatkozólag Széli Kálmán kijelentette, hogy e tisztséget nem hajlandó elfogadni. Minda­mellett Széli Kálmán környezetében azt mond­ják, hogy ezzel a kérdést még nem keil eldön- töttnek tekinteni, mert ők úgy tudják, hogy a kormány rá akarja bírni Széli Kálmánt az el­nökség elvállalására s nemsokára, a mikor Szél Kálmán a napokban Budapestre jön, vele újabb tárgyalásokat kezd. A közigazgatási bíróság uj elnöke. Wlassics Gyulát, az egykori kultuszminisz­tert a mostani kabinet tagjai sorában azért kell nélkülözni, mert a kabinet tagjait a béke biztosí­tása érdekében a pártvezérek közül kellett kivá­lasztani. Mindamellett most Wlassics Gyula a kormánynyal egyenrangú poziczióba jut, tudni­illik Wekerle Sándor helyébe őt nevezik ki a közigazgatási bíróság elnökévé. A kinevezés már A „MAGYAR NEMZET" TÁRCZÁJA. — Április 30. — Bűn és büntetés. Irta: Herczeg Dezső. 1. Mikor büntetik a katonát. Tavaszi reggel volt. A nap vérpiros ko­rongja lassan bontakozott ki a sürü felhő­fátyol közül és erőtlen sugarai végigcsókolták a gyakorlótér félig letaposott füvén a csillogó harmatot. A gyakorlótérre vezető keskeny utón — a teret keletről határoló vasúti töltés felől nézve — feltűnt egy mozgó fekete pont, mely a mily mértékben közeledett, annyira nagyobbodott. A gyakorlott szem nyomban felismerte: a hetedik század volt. A század előtt pej kanczáján, a »Linán« Leopold von Herbacsek kapitány és cs. és kir. kamarás ur lovagolt. A kaszárnyában mindenki tudta, hogy a kapitány ma rossz kedvében van, mert ilyen­kor századjával elsőnek jelenik meg a gya­korlótéren. — Ma erős napunk lesz megint! — ad­ták tovább egymásnak a legények. Mig más­kor a jelszó: »Keveset de jók, ma sokat és bármily jó legyen is, csak rossz lesz! Virgoncz, tüzes lován körülugratta a századot, hol elől lovagolt, hol oldalt, majd meg hátul tűnt fel délezeg alakja és szája mindig, mindig osztotta a dúsan felszerelt szitkokat és jókívánságokat. — Ez semmi! Mind semmi! Alusztok ma megint ? No majd felébresztelek bennete­ket kissé ! . j, Vigyázz ! Súlyba! Futólépés, indulj . i „ A trombitás tele tüdővel fújta: »Tra-ta, tra-ta, tra-ta . .« Az altisztek ijedten buzdították a legény­séget : —• Szépen dolgozni . .. Erősen fel­lépni . , . Az őrmester halkan sz-ámlálgatta a taktust: — Eins . .. eins . . . bal . . . jobb . .. erő­sebben . . . még jobban . . . A sok napbarnított arcz merően, bátran tekintett parancsnokára, alakjuk kiegyenese­dett, mellüket kidüllesztették, jobb kezük elő­írás szeriut átfogta a fegyver szíját, baljukat a bajonettre szorították, lábukat egyöntetűen ütötték a földre, hogy nyomában fü többé bizonyára nem nőtt és mintha egy ember lépne, egy dobbanás hallatszott, ha megáll­tak, mintha csak egy sarok ütődne össze, ha fegyverfogást csináltak, egy mozdulat látszott, mert minden, mint a karikacsapás, — de hiába Herbacsek kapitány ur, miért, miért nem, — nem volt megelégedve ... — Mi van ma veletek? . . . Nem bánom, ha estig is itt maradunk, de addig haza nem megyünk, mig úgy nem execzi rostok, a mint én akarom! Kardjával eszeveszetten hadonászott és pihenés nélkül, folytonosan dolgoztatta a le­génységet. Végigtekintett a századon. Úgy álltak előtte legényei, mint a czövek. Kivetni valót igazán nem találhatott rajtuk. Pedig borzasztó haragját ki kellett valakin tölteni. — így nem megy ez tovább, majd csiná­lok itt rendet! — ordította féktelen dühében. Majd megtanítják én benneteket! . . . Suszternek és szabónak hat óra vas! Jegyezze föl, őrmester! Múlt az idő. A többi század, bár jóval később jött, már visszatért a kaszárnyába, csak a hetedik század volt még künn. Közel­járt délhez az idő, midőn végre Herbacsek százados ur tajtékzó lován ülve, visszavezette a századot. Mikor leszállt a lóról az őrmester állt eléje. Állásba vágta magát és jelentette : — Százados ur hat óra . vasat adott a szabónak és suszternek ... — Igen, na ? — Jelentem alássan, ki sem voltak ruk­kolva ma, a műhelyben dolgoznak . . , Még mindig dühösen szakította őt félbe a százados: — Úgy, akkor harmincz nap kaszárnya- áristom, mert ha ott lettek volna, bizonyára még rosszabbul ment volna ... 2. Miért büntetik a katonát. A főhadnagy az ajtó küszöbén megállt és visszaszólt legényének: — Szekeres, hallottad, reggel hat órakor kirukkolás ? El ne felejts egy órával előbb, tehát órakor felkelteni, értetted ? Szekeres László valóságos tiszti szolga fe­szesen állásba vágta magát és csak ennyit mondott: , .— Értettem, főhadnagy ur. A főhadnagy megszokásból jobb kezének mutatóujját egy másodperezre sapkájának ellenzőjéhez emelte, köszönésképpen, azután kifordult a lakásból. — Ez is csak holnap tér haza ma, — gondolta magában Szekeres — látván gazdá­ján az uj attiiát, a szalonkardot az uj porte-epéevel, meg az újdonatúj sapkát. Aztán az órájára nézett és konstatálván, hogy hét óra felé jár az idő és neki Marival, a szépséges Marikájával találkozója van, sietve zsebredugott a főhadnagy ur czigarettái közül néhányat, fejére csapta extra-sapkáját, lezárta a lakást és fiityörészve lefelé haladt a lépcsőn,

Next

Sign up   
/
Thumbnails
Contents