Magyar Nemzet, 1906. május (25. évfolyam, 102-127. szám)
1906-05-01 / 102. szám
MAGYAR NEMZET. 21, 1906. május 1. „ véglegesen el van határozva s az erről szóló királyi kézirat a hivatalos lap egyik legközelebbi számában megjelenik. Károlyi István és Zselenski. ** A VIII. kerületi Nagy Dezső-párt tekezletén megjelent Károlyi István gróf is élt érve a legutóbbi napok politikai eseményeire, többi közt Zselenski Róbert gróf ismert levelet beszélt. Károlyi erről a következő nyilaihoz tette: — Én katolikus voltam és \ de minden vallást egyformán tisztelé».. ._ \ vallásfelekezetnek megvan a maga hite. Épp ezért a legtapintatlanabbnak és a leghazafiatlanabb dolognak ítélem azt, hogy ily pillanatban, midőn az együttérzésnek meg kell maradni, olyan kijelentéseket tegyen valaki, mint Zielenski gróf. Honnan vette ez az úr ezt a jogát ? Olyan ember, aki a lefolyt harczban ahelyett, hogy szóval, tettel, áldozattal a nemzet ügye mellé állott volna, félre vonult, mit sem tett és a királyt rá akarta venni, hogy a nemzet ellen cselekedjék, olyan embernek nincs joga arra, hogy Magyarországon prédikáljon az izraeliták vagy más felekezetek ellen. Én az emberben az embert becsülöm. Ezeket az embereket megvetéssel kell büntetni a társadalomnak, hogy méltóképpen bűnhődjenek. Közéjük tartozik ez az úr is, a kinek a nevét még egyszer nem akarom itt említeni sem. Károlyi György lemondása. Politikai körökben feltűnést kelt, hogy Károlyi György grófot, a Fejérváry-kormány által kinevezett fiumei kormányzót még mindig nem mentették fel állásától. Károlyi György gróf — mint egy kőnyomatos jelenti — a Wekerle-kormány kineveztetésekor azonnal beadta lemondását, melyet eddig azért nem intéztek el, mert a kormány eddig nem talált alkalmas utódot. Visszahelyezett tisztviselők. Beregszászról jelentik : Andrássy Gyula gróf belügyminiszter Nuszer Lajos dr.-t, akit az előbbeni kormány a munkácsi állami gyermekmenhely igazgatói állásától elmozdított, mert Sós főispán eskütételénél mint bizottsági tag nem segédkezett, tegnap állásába visszahelyezte. Ugrón Ákos beiktatása. Székelyudvarhelyről táviratozzák. Udvarhely vármegye ma tartott közgyűlésében iktatta be Ugrón Ákos főispánt nagy lelkesedéssel. A főispánt Bamakos Andor alispán indítványára 40 tagú küldöttség hivta meg a közeli Szombatfalva községből. A Székelyudvarhelyre való bevonulás impozáns volt. Miután a főispán az esküt letette, a törvényhatóság részéről Só Gáspár és Orosz Lajos tisztviselők, a tisztviselők részéről Vrancsik Ferencz tiszti főügyész üdvözölte. Délben 200 terítékű banket és este tiszteletére fáklyásmenet volt, amikor Semmler Ferencz tanár üdvözölte a főispánt. Szekeres megbízható legény volt, aki különben is harmadik évét szolgálta immár, a rendes időben, korán tért haza; a főhadnagy úr azonban még »korábban« . . . Szekeres félálomban hallotta is bizonytalan léptekkel bebotorkálni szobájába és a mennyire álmos fővel megállapíthatta: hajnali négy óra lehetett. Nemsokára Szekeres felkelt, kitisztotta a főhadnagy ur ruháját, czipőit és pontban öt óra volt, midőn benyitott gazdájának szobájába. A főhadnagy ágya előtt három lépésnyire megállt, vigyázz-állásba vágta magát és mondta: — Főhadnagy urnak alássan jelentem, öt óra van. A főhadnagy meg sem mocczant. Hanyattfeküdt az ágyában, arcza az ébren töltött éjszaka, no meg talán az alkoholtól nem mentes italok elfogyasztása folytán sápadt, szája félig nyitva, haja, bajusza kuszált volt. Szekeres, amint látta, hogy főhadnagya nem reagál »jelentésére« még közelebb lépett az ágyhoz és tiszteletteljes, kérő hangon ismételte : — Főhadnagy ur S . J, főhadnagy ur! ... Ekkor a főhadnagy, a nélkül, hogy szemeit fölnyitotta volna, megmozdult, valami érthetetlenfélét mormogott a fogai között — és tovább aludt. Szegény Szekeres megijedt, hogy gazdája elaluszsza az időt és most már rázogatni kezdte a mélyen alvót, miközben egyre hajtogatta : — Főhadnagy úr, tesék már felkelni.. öt óra van . . . már el is mult... Mindjárt negyed hat.. a főhadnagy úr fél hat van . .. rögvest hat óra . . . Azt remélte, hogy ha többet mond a való időnél, könnyebben felébresztheti őt. Tényleg, alig ejthette ki, hogy »már hat óra«, a főhadnagy egy ugrással künn termett az ágyból. — Mit mondtál, hat óra ? . . . És eddig hagytál aludni ? . . . Te állat, mit mondtam tegnap ? . . . — De, főhadnagy úr, csak . . . — Egy szót se, szakította félbe a magát mentegetőzni akaró legényt, — miattad akár az egész napot is átaludhatnám ! De majd megtanulak arra, hogy a parancsot teljesíteni kell . . . Elcsaplak . . . kiköttetlek. . . takarodj . . . Annyira feldühödött állapotban volt, úgy bált, ordított, hogy szegény Szekeres, ki ahalál sápadtan állt helyén, meg sem kísérelte, hogy felvilágosítsa. A főhagnagy ur a szavát beváltotta, Szekerest kikötötték, keze, lába hátrakötve már egy óra hosszat lógott az e czélra készített faczölöpön, midőn hirtelen megjelent az őrmester a parancscsal, hogy a büntetést félbeszakítsák. A megkínzott Szekerest leemelték a faczölöpről és az őrmester igy szólt hozzá: — A főhadnagy ur megbocsájt neked, Szekeres és vissza fogad puczernek . . . Szekeres elkeseredetten közbevágott: — Őrmester urnak alássan jelentem, nem megyek vissza! — Mit mondtál? — tört ki a harag az őrmesterből. — Nem akarsz menni? ... Mi ez ? Megtagadod az engedelmességet ? . .. Nos, jó, jegyezd meg magadnak, hogy mindennap kihallgatásra rendellek . .. No de ilyet .. . majd meglátjuk.. .. Az őrmester tajtékzott a dühtől, hogy ellentmondtak neki és az okos Szekeres hirtelen elgondolta, hogy úgy is csak »három kis hónap« még, aztán kiszabadul, jobbnak látta engedni és alázatosan mondta: — Hát ha őrmester úr parancsolja, visszamegyek. — Igen, de jószántodból térsz vissza Szekeres, ugye ? — Jószántomból, őrmester úr? 3. Hogyan büntetik a katonát. Kihallgatás van a századnál. A századiroda előtt felállnak mindazok, a kiknek jelenteni, kérni valójuk van, vagy akik éppen kihallgatásra vannak rendelve. Az őrmester szorgosan végigmustrálja őket, ruházatuk, sapkájuk elég tiszta-e, a sárgaréz gombok, czipők, öv elég fényesek-e ? Aztán szépen glédába állítja a legényeket. Harsány hangon kiabálja: »jobbra igazodj!« — és kezével, kardjával él, amit első sorban kellett volna említenem — a szájával igazgatja őket: — Fejet föl . .. Kovács kisebb . . . Hallja, Weisz, ballábát előre, . . . még . . . elég ! . . . Balszárny vissza ... Te manzsettás paraszt, előre . . . igy! Jól van, igy maradni. Egyszerre kardcsörgetés hallatszik. A százados jön méltóságteljes léptekkel, követve a századtisztektől. Az őrmester, mint egy hadvezér, fontoskodik, még egy pillantást vet hadseregére, a jobb szárny elé áll és szájának jobb szegletét félrehúzva, tele torokkal bömböli . — Rapport freewiczcz schauut! •— A százados leereszkedően szalutál és megköszöni az öreg katona jelentését. — Danke. Aztán egyenként átveszi a jelentéseket, teljesít, vagy megtagad kéréseket és ha kell néha gyakran büntet, büntet, büntet. . . — Százados urnak jelentem alássan, hogy választási mozgalmak. A fővárosban: V. kerület. Kreutzer Lipót dr. a szövetkezeti pártok képviselőjelöltje tegnap délelőtt tartotta programmbeszédét a Vigadóban, Mangold Gusztáv pártelnök nyitotta meg a nagygyűlést. Üdvözölte úgy a megjelent választóközönséget, mint Kossuth Ferencz képviselőjét. Ezután Lázár Nándor dr. vezetése mellett küldöttség ment a jelöltért. Votisky Antal jegyző felolvasta a párthoz érkezett üdvözlő telegrammokat. Még Harsányi Sándor mondott beszédet, azután a terembe lépett Kreutzer Lipót dr. képviselőjelölt , akit lelkes éljenzéssel fogadtak. Mangold Gusztáv üdvözlő szavai után átadta a szót Ballagi Aladár dr.-nak, aki zajos éljenzés közben jelentette ki Kossuth Ferencznek, mint a függetlenségi és 48-as párt elnökének megbízásából, hogy a függetlenségi párt kívánja Kreutzer Lipót dr. megválasztatását. Kreutzer beszédében követelte a sajtószabadság intézményes megmentését és elsősorban az ország függetlenségének létfeltételét képező közgazdasági önállóság és függetlenség létrehozását. Foglalkozott azután a szocziálpolitikai reformokkal, végül kijelentette, hogy mint kisember, a kispolgárok lelkesedésére támaszkodva vállalt jelöltséget a kerületben. Lázár Nándor dr. beszélt még s ezzel a gyűlés véget ért. VII. kerület: Márkus József tegnap délelőtt tizenegy órakor mondotta el programmbeszédét a VII. kerületi választók előtt. A Royal-fogadó nagyterme zsúfolásig megtelt publikummal, a karzatot a nők számára tartották fenn. A pártgyűlést Morzsányi Károly dr. nyitotta meg, indítványára Paksy Béla fővárosi bizottsági tag vezetésével küldöttség ment Márkusért. Amíg a küldöttség a jelöltért járt, Csillag Zsigmond dr., Gáspár Jenő dr., Borsodi Mihály, Spitz Lajos, Kelemen Jakab dr. beszéltek. Márkus Józsefet megérkeztekor viharos éljenzéssel és tapssal fogadták. Morzsányi üdvözlése után Márkus elmondotta programmbeszédét. — A kormány — mondotta Márkus a válságos utolsó három év történetének fejtegetése kapcsán — az 1867: XII. t.-cz. által teremtett közjogi alapon áll. Ennek a közjogi alapnak volt hive és hive ma is, mert az felel meg leginkább úgy a dinasztia, mint az ország érdekeinek és mert ez az alap alkalmas arra, hogy azon a magyar nemzeti állam kiépítése és konszolidálása megtörténhessék. Felsorolja azután azokat a feladatokat, amelyekre az új Wekerle-kormány vállalkozott. A kormány legfontosabb feladatának a választási törvény reformjának előkészítését és keresztülvitelét mondja. Erre a reformra szükség van, hogy valahára megszűnjenek a kirívó igazságtalanságok, amelyek az állampolgároknak a választói jogosultságban való részesedése tekintetében ma fennállanak. Mai parlamentünk csak a nemzet egy részét képviseli és így nem valódi kifejezője a népakaratnak. Szükség van tehát a választási törvény alapos reformjára, hogy a parlamentben a társadalom minden osztályának, a munkásosztálynak is, érdekei képviseletet nyerjenek, ez pedig csak az általános titkos választói jog elvének érvényre jutása útján érhető el. De a választókerületek mai helytelen beosztásán is változtatni kell. A kormány feladatát képezi továbbá a közigazgatás szervezése, az állami tisztviselők fizetésének rendezése, az első fizetési fokozat betöltése körül fennálló sérelmek orvoslása, az előléptetési viszonyok javítása, a szolgálati pragmatika megalkotása, a közegészségügyi adminisztráció államosítása, az adóreform, jövedelmi adó progresszív alapon a létminimum védelmével, a sajtószabadság biztosítása, az egyesülési és gyülekezési jognak rendezése, a napról-napra nagyobb arányokat öltő kivándorlás továbbterjedésének megakadályozása. Gazdasági tekintetben gondoskodnunk kell a nemzet anyagi erejének gyarapításáról, az iparnak és kereskedelemnek hathatós istápolásáról, a kis- és középipar megerősítéséről, a gyáripar fejlesztéséről, a nemzet fogyasztási erejének növeléséről, hogy ekként, ha érdekeink úgy kívánnák, az önálló vámterület életbeléptetése akadálytalanul és minden rázkódtatás nélkül megtörténhessék. Gondoskodnunk kell a magántisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak jogos kívánságainak kielégítéséről, a vasárnapi munkaszünet kiterjesztéséről, a zárórák rendezéséről, a kereskedelmi alkalmazottak jogviszonyainak szabályozásáról, valamint a rokkantság és aggkor