Magyar Nemzet, 1906. május (25. évfolyam, 102-127. szám)

1906-05-01 / 102. szám

MAGYAR NEMZET. 21, 1906.­ május 1. „ véglegesen el van határozva s az erről szóló ki­rályi kézirat a hivatalos lap egyik legközelebbi számában megjelenik. Károlyi István és Zselenski. *­­* A VIII. kerületi Nagy Dezső-párt tekez­­letén megjelent Károlyi István gróf is élt érve a legutóbbi napok politikai eseményeire, t­öbbi közt Zselenski Róbert gróf ismert levele­t beszélt. Károlyi erről a következő nyilaihoz tette: — Én katolikus voltam és \ de minden vallást egyformán tisztelé».. ._ \ vallásfelekezetnek megvan a maga hite. Épp ezért a legtapintatlanabbnak és a legh­azafiatla­­nabb dolognak ítélem azt, hogy ily pillanatban, midőn az együttérzésnek meg kell maradni, olyan kijelentéseket tegyen valaki, mint Zielenski gróf. Honnan vette ez az úr ezt a jogát ? Olyan em­ber, a­ki a lefolyt harczban a­helyett, hogy szó­val, tettel, áldozattal a nemzet ügye mellé állo­tt volna, félre vonult, mit sem tett és a királyt rá akarta venni, hogy a nemzet ellen cselekedjék, olyan embernek nincs joga arra, hogy Magyar­­országon prédikáljon az izraeliták vagy más fele­kezetek ellen. Én az emberben az embert becsü­löm. Ezeket az embereket megvetéssel kell bün­tetni a társadalomnak, hogy méltóképpen bűn­hődjenek. Közéjük tartozik ez az úr is, a kinek a nevét még egyszer nem akarom itt emlí­teni sem. Károlyi György lemondása.­ Politikai körökben feltűnést kelt, hogy Károlyi György grófot, a Fejérváry-kormány által kinevezett fiumei kormányzót még mindig nem mentették fel állásától. Károlyi György gróf — mint egy kőnyomatos jelenti — a Wekerle-kormány kineveztetésekor azonnal beadta lemondását, melyet eddig azért nem intéztek el, mert a kormány eddig nem talált alkalmas utódot. Visszahelyezett tisztviselők. Beregszászról jelentik : Andrássy Gyula gróf belügyminiszter Nuszer Lajos dr.-t, a­kit az előbbeni kormány a munkácsi állami gyermek­­menhely igazgatói állásától elmozdított, mert Sós főispán eskütételénél mint bizottsági tag nem segédkezett, tegnap állásába visszahelyezte. Ugrón Ákos beiktatása. Szék­elyudvarhelyről táviratozzák. Udvarhely vármegye ma tartott közgyűlésében iktatta be Ugrón Ákos főispánt nagy lelkesedéssel. A fő­ispánt Bamakos Andor alispán indítványára 40 tagú küldöttség hivta meg a közeli Szombatfalva községből. A Székelyudvarhelyre való bevonulás impozáns volt. Miután a főispán az esküt letette, a törvényhatóság részéről Só Gáspár és Orosz Lajos tisztviselők, a tisztviselők részéről Vran­­csik Ferencz tiszti főügyész üdvözölte. Délben 200 terítékű banket és este tiszteletére fáklyásmenet volt, a­mikor Semmler Ferencz tanár üdvözölte a főispánt. Szekeres megbízható legény volt, a­ki különben is harmadik évét szolgálta immár, a rendes időben, korán tért haza; a főhad­nagy úr azonban még »korábban« . . . Szeke­res félálomban hallotta is bizonytalan léptek­kel bebotorkálni szobájába és a mennyire álmos fővel megállapíthatta: hajnali négy óra lehetett. Nemsokára Szekeres felkelt, kitisztotta a főhadnagy ur ruháját, czipőit és pontban öt óra volt, midőn benyitott gazdájának szo­bájába. A főhadnagy ágya előtt három lépésnyire megállt, vigyázz-állásba vágta magát és mondta: — Főhadnagy urnak alássan jelentem, öt óra van. A főhadnagy meg sem mocczant. Ha­nyattfeküdt az ágyában, arcza az ébren töl­tött éjszaka, no meg talán az alkoholtól nem mentes italok elfogyasztása folytán sápadt, szája félig nyitva, haja, bajusza kuszált volt. Szekeres, a­mint látta, hogy főhadnagya nem reagál »jelentésére« még közelebb lépett az ágyhoz és tiszteletteljes, kérő hangon is­mételte : — Főhadnagy ur S . J, főhadnagy ur! ... Ekkor a főhadnagy, a nélkül, hogy sze­meit fölnyitotta volna, megmozdult, valami érthetetlenfélét mormogott a fogai között — és tovább aludt. Szegény Szekeres megijedt, hogy gazdája elaluszsza az időt és most már rázogatni kezdte a mélyen alvót, miközben egyre hajto­gatta : — Főhadnagy úr, t­esék már felkelni.. öt óra van . . . már el is mult... Mindjárt negyed hat.. a főhadnagy úr fél hat van . .. rögvest hat óra . . . Azt remélte, hogy ha többet mond a való időnél, könnyebben felébresztheti őt. Tényleg, alig ejthette ki, hogy »már hat óra«, a fő­hadnagy egy ugrással künn termett az ágyból. — Mit mondtál, hat óra ? . . . És eddig hagytál aludni ? . . . Te állat, mit mondtam tegnap ? . . . — De, főhadnagy úr, csak . . . — Egy szót se, szakította félbe a magát mentegetőzni akaró legényt, — miattad akár az egész napot is átaludhatnám ! De majd megtanu­lak arra, hogy a parancsot teljesíteni kell . . . Elcsaplak . . . kiköttetlek. . . taka­rodj . . . Annyira feldühödött állapotban volt, úgy bált, ordított, hogy szegény Szekeres, ki a­­halál sápadtan állt helyén, meg sem kísérelte, hogy felvilágosítsa. A főhagnagy ur a szavát beváltotta, Szeke­rest kikötötték, keze, lába hátrakötve már egy óra hosszat lógott az e czélra készített faczö­­löpön, midőn hirtelen megjelent az őrmester a parancscsal, hogy a büntetést félbesza­kítsák. A megkínzott Szekerest leemelték a fa­­czölöpről és az őrmester igy szólt hozzá: — A főhadnagy ur megbocsájt neked, Szekeres és vissza fogad puczernek . . . Szekeres elkeseredetten közbevágott: — Őrmester urnak alássan jelentem, nem megyek vissza! —­ Mit mondtál? — tört ki a harag az őrmesterből. — Nem akarsz menni? ... Mi ez ? Megtagadod az engedelmességet ? . .. Nos, jó, jegyezd meg magadnak, hogy mindennap kihallgatásra rendellek . .. No de ilyet .. . majd meglátjuk.. .. Az őrmester tajtékzott a dühtől, hogy ellentmondtak neki és az okos Szekeres hir­telen elgondolta, hogy úgy is csak »három kis hónap« még, aztán kiszabadul, jobbnak látta engedni és alázatosan mondta: — Hát ha őrmester úr parancsolja, vissza­megyek. — Igen, de jószántodból térsz vissza Szekeres, ugy­e ? — Jószántomból, őrmester úr? 3. Hogyan büntetik a katonát. Kihallgatás van a századnál. A század­iroda előtt felállnak mindazok, a kiknek je­lenteni, kérni valójuk van, vagy a­kik éppen kihallgatásra vannak rendelve. Az őrmester szorgosan végigmustrálja őket, ruházatuk, sapkájuk elég tiszta-e, a sárgaréz gombok, czipők, öv elég fényesek-e ? Aztán szépen glédába állítja a legényeket. Harsány hangon kiabálja: »jobbra igazodj!« — és kezével, kardjával él, a­mit első sor­ban kellett volna említenem — a szájával igaz­gatja őket: — Fejet föl . .. Kovács kisebb . . . Hallja, Weisz, ballábát előre, . . . még . . . elég ! . . . Balszárny vissza ... Te manzsettás paraszt, előre . . . igy! Jól van, igy maradni. Egyszerre kardcsörgetés hallatszik. A szá­zados jön méltóságteljes léptekkel, követve a századtisztektől. Az őrmester, mint egy had­vezér, fontoskodik, még egy pillantást vet had­seregére, a jobb szárny elé áll és szájának jobb szegletét félrehúzva, tele torokkal böm­böli . — Rapport freewiczcz schauut! •— A százados leereszkedően szalutál és megköszöni az öreg katona jelentését. — Danke. Aztán egyenként átveszi a jelentéseket, teljesít, vagy megtagad kéréseket és ha kell néha­ gyakran büntet, büntet, büntet. . . — Százados urnak jelentem alássan, hogy választási mozgalmak. A fővárosban: V. kerület. Kreutzer Lipót dr. a szövetkezeti pártok képviselőjelöltje tegnap délelőtt tartotta programmbeszédét a Vigadóban, Mangold Gusz­táv pártelnök nyitotta meg a nagygyűlést. Üd­vözölte úgy a megjelent választóközönséget, mint Kossuth Ferencz képviselőjét. Ezután Lázár Nándor dr. vezetése mellett küldöttség ment a jelöltért. Votisky Antal jegyző felolvasta a párt­hoz érkezett üdvözlő telegrammokat. Még Har­­sányi Sándor mondott beszédet, azután a te­rembe lépett Kreutzer Lipót dr. képviselő­­jelölt , a­kit lelkes éljenzéssel fogadtak. Mangold Gusztáv üdvözlő szavai után át­adta a szót Ballagi Aladár dr.-nak, a­ki zajos éljenzés közben jelentette ki Kossuth Ferencznek, mint a függetlenségi és 48-as párt elnökének megbízásából, hogy a függetlenségi párt kívánja Kreutzer Lipót dr. megválasztatá­sát. Kreutzer beszédében követelte a sajtószabad­ság intézményes megmentését és első­sorban az ország függetlenségének létfeltételét képező köz­­gazdasági önállóság és függetlenség létrehozását. Foglalkozott azután a szocziálpolitikai reformok­kal, végül kijelentette, hogy mint kisember, a kispolgárok lelkesedésére támaszkodva vállalt je­löltséget a kerületben. Lázár Nándor dr. beszélt még s ezzel a gyűlés véget ért. VII. kerület: Márkus József tegnap délelőtt tizenegy órakor mondotta el programmbeszédét a VII. kerületi választók előtt. A Royal-fogadó nagyterme zsúfolásig megtelt publikummal, a kar­zatot a nők számára tartották fenn. A pártgyű­­lést Morzsányi Károly dr. nyitotta meg, indítvá­nyára Paksy Béla fővárosi bizottsági tag vezeté­sével küldöttség ment Márkusért. A­míg a kül­döttség a jelöltért járt, Csillag Zsigmond dr., Gáspár Jenő dr., Borsodi Mihály, Spitz Lajos, Kelemen Jakab dr. beszéltek. Márkus Józsefet megérkeztekor viharos éljenzéssel és tapssal fogadták. Morzsányi üdvözlése után Márkus el­mondotta programmbeszédét. — A kormány — mondotta Márkus a vál­ságos utolsó három év történetének fejtegetése kapcsán — az 1867: XII. t.-cz. által teremtett közjogi alapon áll. Ennek a közjogi alapnak volt hive és hive ma is, mert az felel meg leginkább úgy a dinasztia, mint az ország érdekeinek és mert ez az alap alkalmas arra, hogy azon a magyar nemzeti állam kiépítése és konszolidálása meg­történhessék. Felsorolja azután azokat a felada­tokat, a­melyekre az új Wekerle-kormány vállal­kozott. A kormány legfontosabb feladatának a választási törvény reformjának előkészítését és keresztülvitelét mondja. Erre a reformra szükség van, hogy valahára megszűnjenek a kirívó igaz­ságtalanságok, a­melyek az állampolgároknak a választói jogosultságban való részesedése tekin­tetében ma fennállanak. Mai parlamentünk csak a nemzet egy részét képviseli és így nem valódi kifejezője a népakaratnak. Szükség van tehát a választási törvény alapos reformjára, hogy a parla­­mentben a társadalom minden osztályának, a munkásosztálynak is, érdekei képviseletet nyer­jenek, ez pedig csak az általános titkos választói jog elvének érvényre jutása útján érhető el. De a választókerületek mai helytelen beosztásán is vál­toztatni kell. A kormány feladatát képezi továbbá a köz­­igazgatás szervezése, az állami tisztviselők fizeté­sének rendezése, az első fizetési fokozat betöltése körül fennálló sérelmek orvoslása, az előléptetési viszonyok javítása, a szolgálati pragmatika meg­alkotása, a közegészségügyi adminisztrác­ió álla­mosítása, az adóreform, jövedelmi adó progresszív alapon a létminimum védelmével, a sajtószabad­ság biztosítása, az egyesülési és gyülekezési jog­nak rendezése, a napról-napra nagyobb arányokat öltő kivándorlás továbbterjedésének megakadá­lyozása. Gazdasági tekintetben gondoskodnunk kell a nemzet anyagi erejének gyarapításáról, az iparnak és kereskedelemnek hathatós istápolásá­­ról, a kis- és középipar megerősítéséről, a gyár­ipar fejlesztéséről, a nemzet fogyasztási erejének növeléséről, hogy ekként, ha érdekeink úgy kí­vánnák, az önálló vámterület életbeléptetése aka­dálytalanul és minden rázkódtatás nélkül meg­történhessék. Gondoskodnunk kell a magántiszt­viselők és kereskedelmi alkalmazottak jogos kí­vánságainak kielégítéséről, a vasárnapi munka­szünet kiterjesztéséről, a zárórák rendezéséről, a kereskedelmi alkalmazottak jogviszonyainak sza­bályozásáról, valamint a rokkantság és aggkor

Next