Magyar Nemzet, 1906. október (25. évfolyam, 232-256. szám)

1906-10-02 / 232. szám

2 MAGYAR NEMZET. 1906. október 2." Ezzel a kis tréfával még április kilen­­czedikén, a kormány eskütétele napján ked­veskedett az egyik bécsi lap Pelényinak. Az igazságügyminiszternek megmutatták akkor az illető lapot és ő jót nevetve válaszolt: — Nem vagyok ugyan zsidó, de bizony Isten azt se bánnám, ha az volnék! A bécsi lap nevetséges komiszságai azóta nem szünetelnek. Beck báró az egyik lap­jában Polónyit zsidónak hazudja, a másikban Apponyit azzal vádolja, hogy mindennap templomba jár. Ebben a támadásban nincs sok logika. Az egyiknek az volna a bűne, hogy nem keresztény, a másiké, hogy na­gyon is buzgó katolikus. Egyetlen ma­gyarázata a támadásnak talán az, hogy maga a támadás szervezője, Beck Miksa báró egy nem igen régóta keresztény családból szár­mazik, ellenben minden nap buzgón és tünte­tőleg imádkozik a Votivkirebében, hogy a bé­csiekkel így felejtesse el családjának kissé újkeletű katoliczizmusát. Ilyen támadásokkal kell megküzdeni a magyar kormánynak. És ilyen eszközökkel dolgozik az az osztrák kormány, a­mely mögé pedig egész Ausztria sorakozott azért, hogy egyesült erővel nyűgözzék le a kiegyezési harc­ban Magyarországot. ---------------------------------------------------------------­A novemberi delegácziók. Újra választják a delegátusokat? Kevesebb főrend, több képviselő. -----enorix---­A függetlenségi párt felelőssége. A delegácziók — mint azt már szombat esti lapunkban megírtuk — november huszon­hatodikén ülnek egybe Budapesten. Parlamenti körökben már most is élénk vita tárgyát képezi, hogy a novemberi dele­­gáczió tagjait újból válaszszák-e meg, vagy pedig egyszerűen a júniusi delegáczió tagjait hívják most is egybe. Azok, a­kik a delegá­tusoknak újból való megválasztása ellen küz­denek, azzal érvelnek, hogy az 1867. évi XIV. törvényc­ikk 30. §-a értelmében a dele­­gácziókat egy naptári esztendőre választják. Ezzel szemben a másik frakczió azzal argu­mentál, hogy a delegáczió mandátuma egy költségvetési esztendőre szól és így az 1907-iki közös költségvetést nem tárgyalhatja ugyanaz a delegáczió, a­melyik tavaszszal az 1906-os költségvetést intézte el. Különösen a függetlenségi pártban van sok híve ennek a felfogásnak. A független­ségi pártban ugyanis már azért is szeretnék, ha a delegácziók új választás alá esnének, mert a mostani delegáczióban már a negy­­vennyolc­as elemeket szeretnék abszolút több­ségben látni, ellentétben a tavaszi delegáczió­­val, a­melyikben a hatvanhetes elem do­minált. Ezt a függetlenségi párt természetesen nem a szövetkezeti pártok, az alkotmány- és a néppárt mellőzésével, de úgy akarja elérni, hogy az idén az eddiginél több képviselőt és az eddiginél kevesebb főrendet — ezek mind hatvanhetesek — választanak a delegáczióba. Lapunk egyik munkatársa ma ez ügyben Bakonyi Samu dr. országgyűlési képviselőhöz, a függetlenségi pártnak e kiváló tagjához fordult felvilágo­sításért. Bakonyi dr., a­kinek a tavaszi dele­gáczióban is jelentős szerep jutott, a követ­kezőket volt szíves munkatársunknak elmon­dani : ■— Tényleg szó esett arról, hogy a dele­gátusoknak eddigi számarányát meg kellene változtatni. Ezt azonban megelőzi az a má­sik kérdés, hogy a novemberi delegác­iókat újból fogják-e megválasztani, vagy sem. Ebben az ügyben ugyanis két nézet me­rült fel. Az egyik azt mondja, hogy a par­lament a törvény értelmében a delegátuso­kat egy ülésszakra választja és miután most még tényleg ugyanaz az ülésszak van, mint tavaszkor, a­ delegácziókat nem kell újból választani. Ezzel szemben azzal érvelnek, hogy a delegácziókat minden pénzügyi, tehát költségvetési esztendőre újból kell választani. Ebben a felfogásban tényleg van ráczió és alighanem ez jár közelebb a törvény szel­­leméhez. Még nem biztos, hogy melyik felfo­gás győz. De ha a delegácziókat újból választják, akkor va­lószínűleg győzni fog az a törekvés is, hogy a delegátusok eddigi számarányát megváltoztassák. Eddig ugyanis negyven képviselőt és húsz főrendet választottak, de erre nézve nincs a törvényben utasítás és csak bevett szokás volt. Az a törekvés, mely a számarányt meg akarja változtatni, azt czélozza, hogy a negyvennyolc­as többség a delegáczióban is többségre kerüljön és hogy a delegáczió a Ház képe szerint alakuljon. — Nem volna a függetlenségi pártra czélszerűbb, ha az átmeneti korszak alatt a delegáczióban a hatvanheteseket, tehát a közös intézmények híveit hagyná többségben? — kérdezte tudósítónk. — Mi, függetlenségiek az átmeneti időre vállaltuk a közös intézményeket is. Ha ezt vállaltuk, akkor mindegy, hogy ki­sebb vagy nagyobb arányban ülünk-e a delegáczióban. A felelősség nem osztható és a­mit vállaltunk, azért felelünk, akár töb­ben leszünk, mint tavaszkor, akár nem. A$ utc$ írta: NAGY IMRE. Csak ezek a félelmetes utczák, Ezek, ezek a gyilkosok, /Kevés a szíve, a köve­sek) S nyomorultak, halottak futják. Patkóm alatt szikrázik a vétek, S lihegem egyre ki a bűnt, Ezer álom mind mind beletünt S ott lenn hamar kövekké égtek. A porát beiszom: halál-étel, Ha sárgulok, örül a kő S azután jön az angyal, a nő, A méreg, a gyilok, a kétely. S a hogyan tőlük megpirosodom, A hogy megfog a régi láz, Remeg az utcza, remeg a ház, Magam is, érzem, gyilkosodom. A sok hideg kő így­ ölt meg engem, Apróra töröm a követ rajta ezer angyal jöhet, A haláldalukat zengem! "U­ER-féle radio activ kesszuviz az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbe hozza Használata valódi áldás gyomorbajosoknak és székszorulásban szenvedek* nek* Kútkezelőség Komáromban. Kapható mindenütt ki* és nagy üvegben Liza szerencséje. Irta: Vas Ambrus. Csendesen koczogtak a göröngyös után a sze­kér elé fogott lovak. Az ötórás út, az óriási hőség nagyon megviselte a csikófogaikat jórégen elhul­latott állatokat. Az út mentén elterülő réten sár­gára aszalódott a fű; a virágok a reájuk szálló portól szinehagyottan lógatták kelyheiket, hiába várva egy felfrissítő esőre. A kocsis megunta már a nógatást, a gégéje is kiszáradt, aztán meg semmi foganatja nem volt a biztatásnak, elengedte a gyeplőt, ő maga meg csendesen szundikált. A szekéren óriási utazókosárhoz támaszkodva merengő arc­c­al ült Liza. A felszálló per, a­mint halavány arczára hullott, égette, mintha tüzes eső lenne. A kocsis egy egy nagyobb zökkenéstől felébredve hátra fordult és hosszan nézegette ezt az életnélkülinek látszó arczát, de nem merte megszólítani, csak a fejét csóválta nagyon furcsán. Egy faluból valók voltak és ismerte Lizát pólyásgyermekkora óta. Látta, mint viruló arczu leányt elmenni és most, hogy közel hat esztendő múlva a véletlen folytán az ő szekerén kerül haza, nem bírta elhinni, hogy ez ugyanaz a Liza legyen. Nem bírta elhinni, mert az a »másik« mindig vidám, mindenkivel nyájasan beszélgető leány volt, a­kinek kedvéért is már szívesen el­­járogatott apja korcsmájába, míg emez olyan csen­des, merev arczú, mintha viaszbábu lenne. Az egész környéken ismeretes volt az egy­kor gazdag Tillmannék balsorsa. A nyolcz gyer­mekkel megáldott ember különféle spekulácziókra adta magát, a­mik nem váltak be és rövid idő alatt alig maradt annyijuk, hogy legalább a min­dennapi kenyér megkerüljön. Tillmann, hogy ter­hén egy keveset könnyítsen, kivétette az iskolából a fiukat és mesterségre adta őket, a leányok közül pedig a legidősebbet, Lizát felküldtete a fővárosba, valami hivatalszolga-féle rokonához. . Ennek az embernek nagy művészi hajlamai voltak, mit a hegedűjén próbált olykor érvényesí­teni, feleségének nem kevés boszantására, ki vi­szont ki nem állhatta ezt a »nyávogást«. Ez a hivatalszolga kincset vélt felfedezni Liza torká­ban és énekelni taníttatta. Liza szorgalmasan ta­nult­ és nagyon sok pénzt összeénekelt, a­mit hűségesen hazaküldözgetett. Tillmannék újra be­rendezkedtek. Sok földet, teheneket és egyéb ál­latokat vásároltak, az előbbinél sokkal szebb és nagyobb korcsmát nyitottak és nemsokára ismét a környék legtekintélyesebb emberei lettek. A faluban hire terjedt, hogy Lizának óriási szerencséje akadt, a mihez az együgyü paraszt­népség valóságos meséket szőtt, odaképzelve Liza mellé egy eleven grófot, — sőt némelyik még ---------------------- ■ is--------------------­ Angol kereskedők Budapesten. Fogadás a kamarában. Az angol kamarák tagjai tegnap Budapestre érkeztek, hogy Magyarország kereskedelmi viszo­nyait tanulmányozzák. E tanulmányúton részt vesznek Charleton, neje és leánya, Sir J. Fortescue, Flannery és neje, Sir Albert K. Pollit, F. Fallfuth Begg, Frank Debenthem, Arthur Serena és leánya, R. S. Fraser, L. R. S. Tornaiin, Kenric B. Murray, James Moore és neje, Ebenezer Parkes, az angol képviselőház tagja és neje, J. Kershafe és neje, Henry Barran, Sidney Humphries és neje, T. Craig Brown, F. W. Bentley, neje és leánya, Colonel Harding, L. N. Powell és Moss Barwell lapszerkesztő. Az angol kamarák tagjait ma délelőtt tíz órakor Lánczy Leó főrendiházi tag fogadta hiva­talosan a kereskedelmi és iparkamarában. A fogad­

Next