Magyar Nemzet, 1938. szeptember (1. évfolyam, 7-31. szám)

1938-09-01 / 7. szám

1. évfolyam 7. szám 1938 szeptemberi Főszerkesztő * ELŐFIZETÉSI ARADÉVRE 36.—P.FÉLÉVRE 18.—P .p SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST VI., ARADI U. 10 NEGYEDÉVRE 9.- P. 1 HÓNAPRA 3.-P, EGYES PF THO ^AlVFIOR TELEFON: 128-428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, SZÁM HÉTKÖZNAP 10 FILL. VASÁRNAP 20 FILL. * M . VI. VILMOS CSÁSZÁR ÚT 65. TELEFON 126-726* Még mindig a földkérdés írta: Kerek Mihály A napokban illetékes helyről adatokat tettek közzé a birtokpolitikai tevékenység elmúlt két esztendejéről. Ezek szerint 1936 július 1-től 1938 június 30-ig 30.671 hold földet vásárolt az állam birtokpolitikai célra és ezt nagyjában fel is használta, azonkívül 17.509 holdon kisbérleteket létesített. Az állami elővásárlási jog gyakorlása útján 1750 földmíves család szerezte vissza árverés során elvesztett 6923 katasztrális holdnyi földjét és 558 házas belsőségét. Mindezeket beleértve két esztendő alatt 5434 család jutott kis- vagy törpebirtokhoz, 3200 család pedig kishaszonbérlelhez. Az állam birtokpolitikai tevékenysége javarészt helyi földhözjuttatásokban merült ki, telepítés mindössze egy esetben történt, Aporháza létesítésével. Jelenleg folyamatban van Moson megyében egy falu telepítése, továbbá Nagytizsonyi és Mátészalka községeknek 40-50 házzal való kiegészítése. Nem kell örök elégedetlennek és radikálisnak lenni ahhoz, hogy ez az eredmény nagy csalódással töltse el az embert. Annál inkább megokolt ez a csalódás, mert a birtokpolitikai tevékenység üteme a második esztendőben nemhogy gyorsult volna, hanem valamivel hanyatlott. Legalább is az állam birtokvásárlásaiból erre lehet következtetni. Míg a fenti 30.000 holdból az első évben 18.000 holdat szereztek, a másodikban csak 12.000-et, vagyis egyharmaddal kevesebbet. Ebben a visszafejlődésben már kétségtelenül kifejezésre jut a földárak emelkedése, amely általában 30—40% -ot tesz ki. Mindegy, hogy mi okozta a hanyatlást, tény az, hogy ebből a jövőre nézve semmi biztatót nem olvashatunk ki. A mélyen szántó és birtokviszonyaink jelenlegi rendszerét átalakító birtokpolitikának jelentősége hónapról-hónapra növekszik. Semmit sem jelent, hogy újabban kevesebbet írnak és beszélnek róla, ez a kérdés most már mindaddig előtérben fog állani, amíg megnyugtató rendezésére sor nem kerül. Fontosságát és centrális helyzetét semmi el nem homályosíthatja és meg nem változtathatja. Időszerűségét sem veszíti el azzal, hogy a mezőgazdasági szociális kérdés terén esetleg komoly reformok történnek, amelyek ,,élét veszik" a földéhségnek és ,,levezetik a földmívelő nép föld utáni vágyódását". Aki ebben reménykedik, az nincs tisztában a földkérdés lényegével. Tragikus dolog, hogy nálunk ma még számottevő körökben sehogysem akar megváltozni az a felfogás, hogy a földproblémát mesterségesen nagyították fel és voltaképpen nincs reális alapja azoknak a követeléseknek, amelyek ezen a téren merőben új elrendezésre törekednek. Természetesen tagadják azt is, hogy a föld középpontjában állana a megoldásra váró feladatoknak. Pedig nagyon világos itt a helyzet. Nem vitatható, hogy a nagybirtok agrárkiviteli államban csak különleges védettség mellett tarthatja fenn magát. Ez alatt érteni kell elsősorban a munkabérek alacsonyan tartását és mentességét a szociális terhek alól. Mihelyt itt a mezőgazdasági munkásság érdekében a szociális államban ma már mellőzhetetlen reformok végrehajtatnának — gondolunk itt elsősorban a munkabér, a munkaidő, az egészségügyi és szociális biztosítás kérdéseinek csak a minimális emberi igényeket kielégítő rendezésére (ez sokkal előbbre való, mint például a tervezett agrár-dopo favoro) —, a nagybirtokok legtöbbje nem sokáig tudná fenntartani magát. A nagyüzemtől nem lehet rossznéven venni, hogy előre látva ezt a sorsot, minden erejével igyekszik megakadályozni az égető szociális reformokat. A nagybirtok ellenállása annál megokoltabb, mert itt a termelés intenzitásához és egyáltalán mezőgazdaságunk foglalkoztató képességéhez viszonyítva túlméretezett munkássággal állunk szemben, ennek szociális terhei is nagyobbak lennének tehát a normálisnál. Az első áttekintésre könnyű belátni, hogy 7.800.000 család olyan elbírhatatlan terhet jelent, hogy ezek intézményes szociális gondozása a magángazdaság és az állam teherbíróképességét messze meghaladja Az államnak választania kell, megvalósítja a szociális átalakulást, de ebben az esetben fel kell áldoznia a nagybirtokok nagy részét, vagy a nagyüzemek létének fenntartása érdekében vállalja az apró-cseprő szociális kísérletezéssel járó kockázatot, amely azonban minden nappal hatványozottan növekszik. A józan okosság feltétlenül az előbbi megoldást parancsolja. Világos tehát, hogy a szociális reformok és a földkérdés gyökeres rendezése szoros junkuimban van egymással, mert ameddig a mezei proletariátus egy jó nagy részét a földhözjuttatás segítségével nem emeltük ki mai helyzetéből, a szociális gondozásnak erre az óriási tömegre való kiterjesztése elviselhetetlen költséggel terhelné a közösséget, holott ez földreform esetén megtakarítható volna. Kisbirtok-rendszerben a kisüzem sokkal nagyobb foglalkoztató- és eltartó-képessége mellett a nagybirtokkal egybekötött szociális feladatok automatikusan megoldódnak, de mindenesetre oly mértékben megkisebbednek, hogy könnyen szembe lehet velük nézni. A földkérdésnek azonban ez csak az egyik oldala. A másik az, hogy megoldatlansága, mint valami szeptikus anyag, állandóan mérgezően hat közállapotainkra. Ameddig ezen a téren a megkerülés politikáját folytatjuk, el kell készülnünk minden meglepetésre. Aki ismeri a falut, jól tudja, hogy az embereket semmivel sem lehet úgy lázba hozni, mint a földdel. És tudja azt is, hogy a lázmérő ma magas hőmérsékletet mutat. Radikális beavatkozásra van szükség, amely visszaadja a szervezet természetes ellenálló erejét. Honvédelmet akarunk fejleszteni? Hogyan? Ilyen meghasonlott, koldus kisparasztsággal, amely a látszólagos nyugalom vékony kérge alatt rettentő belső feszültségben él? A társadalom egyensúlyát akarjuk megteremteni? Nagy tévedés volna azt hinni, hogy ezt az egyensúlyt az intellektuális rétegek elégedetlenségének csillapítása, amelyre újabban kétségtelenül történtek figyelemreméltó intézkedések, biztosítani fogja. A kérdés súlypontja kint van a falvak, a tanyák, a puszták mélyén, ahol évtizedek óta milliónyi magyar várja, hogy egyszer reá is sor kerüljön. Katasztrofális volna, ha a földkérdésben ez a kormány is elődjeinek politikáját folytatná és nem volna elszántsága vagy, ereje ezen a téren a szükséges kezdeményezést megtenni. Óriási és felmérhetetlen hatása volna ennek a megszállt területek magyarságára is, ahonnan most még ilyen biztatásokat kül* denek felénk. — Magyarország szempontjá* ból sürgősnek és feltétlenül szükségesnek látjuk az egészsé* ges és igazságos földbirtokpoli* tika elindítását. Az ország jö* vője, boldogulása és megerősödése attól függ, hogy kellő számú életképes magyar kisgazdával bővüljön az agrár* társadalom." Ezt mindenki elhiheti Esterházy János grófnak, a felvidéki magyar kisebbség egyik vezetőjének. " A német-cseh kérdés békés elintézését remélik Londonban Európaszerte folynak a diplomáciai tanácskozások A németek nem utasították el a legújabb cseh javaslatot Szerdára mintha kissé megenyhült volna az európai válság, a Londonból érkező jelentésekből úgy látszik, az angolok remélik, hogy békés úton lehet dűlőre vinni a német—cseh kérdést. Hogy a legújabb cseh javaslatokban mi van, még mindig nem tudódott ki, annyi azonban szerencsére kiderült, hogy ezt a harmadik cseh prepozíciót a szudétanémetek — legalább is eddig — nem utasították vissza. Ez természetesen nem jelenti, hogy elfogadták, a helyzet tehát az, hogy még nyitva kell várkutatui, hogy Angliában áll az út a kompromisszum felé. Az angol kormány az Egyesült Államok és Franciaország támogatásával minden erejének megfeszítésével küzd, hogy ezt a kompromisszumot létrehozza. Slinderson nagykövet ilyen irányban fogja latbavetni érveit azon a barátságos eszmecserén, amelyet a cseh kérdésben fog folytatni az angol kormány megbízásából a német külügyminiszterrel, Ribbentroppal és talán magával Hitlerrel is. Igen figyelemreméltó az a tény, hogy a nyugati nagyhatalmak a Németországgal barátságos viszonyban álló két európai nagy állam, Lengyelország és Olaszország kormányaival is érintkezésbe léptek. Az európai válság további alakulása szempontjából ugyanis döntő jelentőségű Varsó és Róma magatartása. Ezért is valószínű, hogy az európai békét nem fogják megbontani. Végül, de még az eddigieknél is nyomatékosabban és Franciaországban is tűrhetetlennek kezdik találni a cseh államban uralkodó nemzetiség állapotokat. Valószínű tehát, hogy ha Csehország megússza is háború nélkül a mostani válságot, igen messzemenő áldozatokat kell hoznia, ha valódi békességet akar az állam határain belül élő idegen népcsoportokkal. Lord Halifax külügyminiszter azután Kennedy amerikai nagykövetet fogadta, akivel rövid eszmecserét folytatott. Az amerikai nagykövet már kedden is járt a Downingstreeten, ahol Chamberlain miniszterelnökkel tárgyalt. Kennedy után Corbin francia nagykövet jelent meg Jord Halifax■n nál, hogy tájékoztassa őt az előtti napi francia minisztertanács lefolyásáról. Corbin Párizsból érke* zett vissza s hír szerint írásbeli közléseket is hozott, amelyeket a párizsi államtanács ülésén szövegeztek meg. Corbin és lord Halifax közel egyórás tanácskozásának beavatott körökben igen nagy jelentőséget tulajdonítanak. Corbin rész* Jelesen megvitatta Halifax lorddal a helyzetet és átvette az angol külügyminiszter közléseit a keddi an*gol miniszteri értekezlet határoza* tairól, amelyeket azonnal továbbjutott Párizsba. Későbbi jelentés szerint az angol külügyminisztériumban még szerdán délután is egymásnak adták a kilincset a bel- és külföldi diplomaták. A kora délutáni órákban Jan Masaryk cseh követ jelent meg a Foreign Officeban, s látogatást tett még a londoni lengyel ügyvivő és Winston Churchill volt miniszter is. A cseh követ az amerikai nagykövetségen is hosszabb megbeszélést folytatott. A brit külügyminiszter megbeszéléseivel kapcsolatosan a Press Angol—amerikai—francia tanácskozás A szerda délelőtt angol—francia —amerikai tanácskozások jegyében folyt le Londonban. Lord Halifax külügyminiszter mindenekelőtt a Berlinbe visszatérő Slinderson nagykövettel, utána pedig a londoni amerikai és francia nagykövettel tanácskozott. Henderson megkapta a külügyminisztertől az utolsó utasításokat arra vonatkozólag, milyen szóbeli előterjesztést tegyen majd Berlinben a keddi angol miniszteri értekezlet határozataival kapcsolatban a német kormánynak. Henderson nagykövet délután elindult vissza Berlinbe. Ára 10 fillér ! !