Magyar Nemzet, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)
1939-05-02 / 99. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRA 1 ÉVRE 36 P, FÉLÉVRE 18 P, NEGYEDÉVRE 9 P, 1 HÓNAPRA 3 P, EGYES SZÁM HÉTKÖZNAP 10 FILL., VASÁRNAP 20 FILL. Főszerkesztő PETHŐ SÁNDOR SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VI., ARADI U. 10. TELEFON: 128-428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VI., VILMOS CSÁSZÁR ÚT 65. TELEFON: 126-726* Anglia hatalmi és szentimentális külpolitikát folytat London, április vége (A „Magyar Nemzet“ kiküldött munkatársától.) Politikusnak nehéz olyan lépést tenni, amiről előre tudja, hogy népszerűtlen lesz s az újságíró is alaposan meggondolja, mielőtt olyat ír, amiről bizonyosan tudja, hogy kevesen fogják elhinni. Ilyen feladat előtt állunk most, amikor be kell számolnunk az angol külpolitikában bekövetkezett hirtelen és éles fordulatról és ennek okairól. A kontinensen a közönség egy része azt sem igen akarja elhinni, hogy ez a kanyarodás megtörtént, azt hiszik, Anglia csak fenyegetődzik, de ha sor kerülne rá, az angol kormány az utolsó pillanatban mégsem üzenne hadat semilyen keleteurópai állam kedvéért. Pedig Anglia nem blöfföl. De ha ezt sem akarják elhinni, mennyivel nehezebb rámutatni ennek a fordulatnak tulajdonképpeni okára, arra, hogy az angol nagyközönség nem azért kényszerítette bele Chamberlaint a fegyveres garanciákba, mert Anglia érdekeit látja veszélyben, hanem, mert el van keseredve. Tisztában vagyunk azzal, hogy sokan milyen hahotával fogadják majd ezt az állítást. Mégis le kell írnunk, mert Londonban ezt tapasztaltuk. Ne érttessünk félre: nem azt mondjuk, hogy Anglia önzetlenül, a mások érdekeiért, pusztán erkölcsi vagy ideológiai okokból hajlandó vállalni az esetleges háború szenvedéseit, hiszen kétségtelen, hogy az angol politikusok voltaképpen nem is a németek és még kevésbbé az olaszok ellen, hanem az ellen küzdenek, hogy bárki hegemóniát gyakoroljon az európai kontinensen. Az angol külpolitikai szakértők attól tartanak, hogyha valamely nép végleg meg tudná szilárdítani a maga hatalmát akár csak Közép-Európában is, akkor ebből a biztos fedezékből kiutat találhatna a tengerek felé és így fenyegethetné az angol birodalmi hálózatot. Az angol külpolitikai szakértők kétségkívül ebből a nagyon is önző okból követelik az angol katonai szövetségek további kiterjesztését. Az angol külpolitikai szakértők azonban nem a kormány, sőt még nem is a politikai élet. Világosan mutatja ezt az a tény, hogy amíg a külpolitikai szakértők túlnyomó többsége már évek óta kívánja a szembeszállást Németországgal, addig az angol politikai körök túlnyomó része, a kormánynak pedig csaknem teljes egésze a legutóbbi időkig hallani sem akart a külpolitikai szakértők véleményéről. Még néhány hónappal ezelőtt az volt az angol kormánypolitika, hogy Németországnak szabad kezet kell adni Kelet-Európában. S ha Chamberlain márciusban ezen az úton megtorpant, ha az engedmények külpolitikáját hirtelen átváltotta a garanciák külpolitikájára, ennek nemcsak az volt az oka, hogy egyszeriben meggyőzték őt a szakértők külpolitikai érvei. Hanem az történt, hogy a közvélemény meglepő felágaskodása belpolitikai nyomással kényszerítette rá Chamberlaint erre az éles átkanyarodásra. Azt mondják, Chamberlain most már maga is úgy látja, hogy régi, engedékeny külpolitikája eredménytelen volt s hogy mostani külpolitikája, az együttes biztonság módszere a helyes. Nem tudjuk, mennyire változott meg magának Chamberlainnek felfogása, de azt tudjuk, hogy a közvélemény orkán olyan elemi erővel csapott le a kormánybárkára, hogy ha Chamberlain nem engedi el azon nyomban a vitorlakötelet és nem enged az új szélnek, akkor a kormány bárkája felborult volna. Ebből az alkalomból nem szólunk hozzá, hogy az-e az igazi és helyes parlamentarizmus, hogy egy miniszterelnök saját régi politikáját elejtve tökéletesen meglapuljon a változó közvélemény előtt. De aki látta Chamberlaint a Downing Streeten beszállni a kocsijába és aki látta, hogy milyen mosollyal fogadja egy kicsiny csoportnak is az éljenzését, az biztosra veszi, hogy Chamberlain a lemondás és maradás alternatívája előtt még akkor is az utóbbit választotta volna, ha nem a közvéleménynyel együtt alakul át az ő saját felfogása is. A helyzet tehát az volt, hogy Chamberlaint és az angol külpolitikát nem a szakértők, hanem a nagyközönség vitte rá az új útra. Ez a nagyközönség azonban nem Anglia hatalmi érdekeit akarja megvédelmezni, hanem egyszerűen arra gondol, hogy esetleg több európai országra is kiterjesztik a tekintélyi kormányzást. Az angol ember azt olvassa az újságban, hogy a tekintélyi államokban nincsenek szabad munkásszervezetek, hogy a munkás állásvállalási és költözködési szabadságát, a tőkés vállalkozási lehetőségeit megszorítják s hogy az egyént egészen alárendelik a kormány akaratának, az angol ember mindennek olvastára azt gondolja, hogy ő ilyen körülmények között nem tudna, nem is akarna élni. Az angol emberek többsége tájékozatlan, a nemzetközi politikai összefüggéseket nem látja, a Földközi-tengerről se nagyon tudja, hogy arra vezet az egyik út India felé és nem tudván, hogy India az angol (Folytatása a második oldalon) Hitler a háborús uszítók ellen beszélt május 1-én Anglia lépéseket tesz a bolgár revízió érdekében Bukarestben és Athénben? A nemzetközi válság miatt teljes az üzlettelenség a Wall Streeten Először ülte ez évben ősi május elsejei ünnepét a világtörténelem legnagyobb és legegységesebb német birodalma. Káprázatos fénnyel és szédületes arányú tömegünnepségekkel ünnepelték Berlinben és a birodalom minden részében a munka napját. Hitler vezér és kancellár két ízben is beszédet mondott; egyik beszédét a német ifjúsághoz, mint a jövendő Németország hordozójához, a másikat a német néphez intézte. Ebben az utóbbi beszédében ismét békekészségéről szólt a kancelár, aki rendkívül heves támadást intézett azok ellen, akik a nemzetközi sajtóban háborúra uszítanak. Érdekes része volt a beszédnek az, amelyben Hitler hangoztatta, hogy nem csupán az azonos, közös vér jelenti valamely népcsoporthoz való tartozást. Hangoztatta, hogy a németség első alaptörvénye: az élettér törvénye, amely megköveteli, hogy az élettér és határai egybeessenek a nép életkeretével. A nemzetközi helyzet meglehetősen nyomott és bizonytalan. Visszatükrözi ezt a helyzetet a nemzetközi pénzvilág centruma, a newyorki Wall Street, ahol öt év óta nem volt tapasztalható olyan pangás, mint most. A diplomácia hadmozdulatai most már nem a nagy nyilvánosság szeme láttára bonyolódnak le, mint az utóbbi hetekben, hanem úgy látszik a nyugati hatalmak részéről ismét a titkos diplomácia fejt ki láthatatlan, de annál élénkebb tevékenységet. Ezt a látszólagos mozdulatlanságot valószínűleg az a beszéd fogja feloldani, amelyet május 5-én fog mondani Beck lengyel külügyminiszter, amikor is Hitlernek válaszol. Ez a nap ismét szorongva várt kritikus időpont lesz. Közben ismét újabb katonai intézkedésekről is érkeznek hírek. Így az angolok közelkeleten lázas erődítési munkálatokba kezdtek és már május közepére behívnak kétszázezer újoncot. Különösen nagy érdeklődésre tarthat számot az Információ hírszolgálatának az alsóház hétfői üléséről kiadott jelentése, amely szerint Chamberlain miniszterelnök Bulgária revíziós igényeire vonatkozó interpellációra válaszolva kijelentette, hogy Anglia el fog járni a román és a görög kormánynál Bulgária revíziós követelésének kiegyenlítése érdekében. Feszült figyelemmel várja most Európa, hogy az angol kormány csakugyan rá fog-e lépni a békés revízió előmozdításának útjára? Bár a legtekintélyesebb angol közgazdasági napilap, a Financial Times jelenti, mégis csak fenntartással közöljük azt a hírt, hogy Franciaország és Olaszország között rövidesen tárgyalásokra kerül sor az olasz aspirációk megbeszélése érdekében. Az angol lap szerint Franciaország kész teljesíteni Olaszország legtöbb követelését. Meg kell még említeni, hogy Gafencu román külügyminiszter hétfőn kihallgatáson jelent meg az olasz királynál, majd Mussolini fogadta őt. A szerb-donát tárgyalások még mindig nem mozdultak el a holtpontról. Hitler : Az élettér nem választható el egy nép életkeretétől Berlinből jelentik. A Luftgartenben a nemzeti ünnep alkalmából tartott tömeggyűlésen Hitler kancellár, mint minden évben, most is beszédet mondott. — A munka fogalma tekintetében a felfogások forradalmát idéztük elő — mondotta a többi között. — Az egész nemzeti szocialista gazdasági program és a gazdasági felismerések élére az az elv lépett, hogy a nép csak azt élheti fel, amit magának feldolgozott. Ez nem pénzkérdés, hanem kizárólag termelési probléma. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy teljesen közömbös, mennyi pénzt teremtek egy államban. Döntő az, hogy mennyi árut termelek, mert ezek az áruk azok, amelyeket egyes emberek közt szétosztanak. A pénz csak utalvány erre az árura. Ha ez utalvány mögött nem rejlik áru, nincs semmi értéke, ha akár tíz, száz vagy egymillió vagy akár billió márkáról szól is. Ennélfogva döntő jelentőségű, hogy a nemzeti termékeket minden téren fokozzuk. Természetes, hogy az első életalapot nem doktrínákban vagy elméleti nyilatkozatokban kell kutatnunk, hanem, hogy az első életalap a saját élettérben fekszik, vagyis , abban, amit a föld az egyesnek az élethez ad. Az élettér tehát nem választható el egy nép életkeretétől s ezért az élettér határozza meg egy nép boldogságát és virágzását.— Németországban részben sovány földre négyzetkilométerenkint 150 ember esik, ennek folytán nem engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy erejét szétforgácsolja. Ezzel adva van a népközösség szükségessége még akkor is, ha a vér egymagában nem tanúskodik emellett. Életre-halálra egymásra vagyunk utalva s ha valaki nem értené ezt meg, fel kell ismernie a világ többi részének állásfoglalásából. Aem tevékenykednek-e ismét a régi bekerítő politikusok, részben olyan emberek, akik 1914-ben is csak a gyűlöletet ismerték? Ez ugyanaz a nemzetközi háborús uszító csoport, amely már akkor is folytatta üzelmeit. Arato fillér „Szeretem a békét“ Hitler vezér ezután így folytatta: — Nem szükséges hangsúlyoznom, hogy szeretem a békét. Tudom, hogy bizonyos nemzetközi sajtó naprólnapra hazudik, háborúra uszít s gyanúsít és rágalmaz minket. Ez engem nem akadályoz, mert ismerem ezeket a kreatúrákat, részben innen ismerem. Ezek német kiviteli cikkek, azonban a német nemzet selejtes áruja. De hogy bennünket ne fenyegethessenek, arról gondoskodni fogunk és arról előre gondoskodtam. — Én is fegyverkezem minden eszközzel, de itt egy különbség van. Én szeretem a békét s ez talán legjobban munkásságomból tűnik ki. Németország óriási műveket teremt, hatalmas iparok támadnak, a nép szorgalmának fokozására nagy építkezéseket hívunk életre és kultúránk hatalmas bizonyítékai épülnek. E művek közül soknál tíz vagy húsz évre van szükség, hogy elkészüljön. Elég okom van, hogy a békét akarjam. Az uszítók azonban nem akarják a békét. Egyetlen tevékenységük csak: megélni az uszításból és az élet miatt uszítani. — Ezidőszerint a legutóbbi hazugság az, hogy az a 20.000 német, akinek annak idején Marokkóban kellett volna partraszállnia, most Libériában szállt partra.