Magyar Nemzet, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-01 / 147. szám
Magyar Nemzet CT# _________ ___________X3BAF II. 4 vf. 147. sz. Szombat ELŐFIZETÉSI ÁRA I ÉVRE 36 P, FÉLÉVRE 18 P, NEGYEDÉVRE 9 P, 1 HÓNAPRA 3 P. EGYES SZÁM HÉTKÖZNAP 10 FILL., VASÁRNAP 20 FILL. , : Főszerkesztő PETHŐ SÁNDOR 10 3 9 július V, SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VI., ARADI U. 10, TELEFON: 128-428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VL. VILMOS CSÁSZÁR ÚT 65, TELEFON: 126-726* Két nép - két világ írta: Katona Jenő Koppenhága, június hó A széljárta Koppenhága Nyhaven ódon, festői kikötőnegyedének utánozhatatlan színváltozatait nézzük a Langelinje felé tartva. Mellettünk tengernéző, tengertiszta szemű, szép, szőke, sudár dán leányok sétálnak a napfényben. Tekintetükben mintha a tenger vize nézne viszsza, mosolyuk mintha Dánia képe maga volna: „egy nyári mosoly az elgyötört emberiség arcán“. A képzőművészetekben szegény dánok fővárosa, Koppenhága, maga egy remekmű, a józan, kiegyensúlyozott polgári értelem remekműve... De nem kevésbé ilyen az egész ország. Már a repülőgépről is, amikor kétezer méter magasságban, a fehér felhőtenger függönye felszakad és, mint végtelen hómezők vakító fehérjén áttörve áradó napfényben kibukkan a kis dán házak, kertek, munkástelepek piros cserepes, zöldelő világa, — már onnan felülről is látni, hogy egészséges ország, egészséges földmegoszlás, az igazi agrárdemokrácia, a kertvárosok álmának megvalósulása földjére érkeztünk. A telepek között, mint egymás felé tárt karok, az utak gyönyörű merészsége, a kitűnő utaké, melyeken mindenki, dámák, papok, polgárok, öregek, fiatalok egyaránt bicikliznek. S később jobban szemügyreéve a dolgokat, látjuk, hogy itt, ahol egyszerű munkás háromnégyszáz dán koronát keres, ahol a parasztság semmiben, legfeljebb az autótartásban különbözik más országok polgáraitól, ahol nincsenek nagyon gazdagok és nagyon szegények, ahol kertes házban lakó ,,proletárnak*' lenni megnyugtatóbb állapot, mint másutt burzsoának, itt mutatkozik meg, milyen lehetne, milyenné válhatna mindenütt az emberi élet. Ady Endre, vagy Móricz Zsigmond ösztöneiben, a fiatal magyar irodalom vágyálmaiban élt és él ilyen Magyarország, mint amilyenné történelmi, társadalmi, gazdasági fejlődésében Dánia alakult. S mégis a mai Dániának, mely földrajzilag Schleswig-Holstein félszigeten és Németország és Anglia közti szigeteken él és dolgozik, szimbóluma az Andersenmese bús sellője ... Szomorú, méla megadással ott mereng maga elé, hirtelen, mintegy a tenger habjaiból kibukkanva a Langelinie kikötővilágában, melyet nem véd dán flotta, de még légelhárító szervezet sem. Az egyetlen fegyverkezés, amit láttunk, két gázálarcos ember volt, mint eleven reklám egy háborús filmet játszó mozi előtt... Mi ki vagyunk szolgáltatva — mondják megadással a dánok és sietve hozzáteszik —, hogy Svédországgal és Norvégiával ellen- ► tétben meg nem támadási egyezményük van Németországgal. Továbbá, hogy Frank birodalmi igazságügyminiszter itt nemrég tartott, előadásában hangoztatta: a nemzeti szocializmus nem exportcikk és minden külföldi utánzata hamis ... Megnyugtatja mindez valóban e hideg, józan, kissé pieált, filiszter népet, e szaturált, Falstaff-szerű, jól élő polgárságot? Hiszi, vagy csak magával elhitetni próbálja, hogy megismételheti, amit a világháborúban tett, az angoloknak és a németeknek egyaránt élelmiszert exportálva? ... Varsóból jöttem ide, idegeimben, agyamban, szívemben a lengyel nép, a lengyel magatartás, a lengyel elszántság képével, benyomásaival és most szívemre száll a tanítás, bizonyos erények függetlenek a gazdasági és szociális helyzettől, miként az egyének életében, akként a nemzetekében is. Mert Lengyelországban is átéreztem, amit odahaza, hogy az emberiség anyanyelve: a panasz... Mert láttam a galíciai mezőket, amelyeknek szólt az 1846-os rettenetes parasztlázadás idején Vörösmarty szánalma s melyeken ma is áll a nagybirtok. Mert láttam a zsidókérdést, a varsói ghettó rezervoárjának idegtépő képével, emberileg megoldhatatlannak látszó problémájával. Hallottam lengyel barátaimtól a többi kisebbségről is, melyek nem igenlik az államot, akár a ma még szunnyadó ukrán tömegekről, akár az ugyancsak éber németekről esett légyen szó. Átéreztem a Visztula végtelen mélabúját, magányos, szinte már az orosz steppéket idéző melankóliáját, a fény és árny játékában odavizionáltam Varsó elomlott városfalára „az üldöző vérrel irt nevét** ... De ugyanakkor megadatott látnom egy társadalmat, nemzetet, államot, melynek fiai, ha kell inkább a halált választják, mint a szolgaéletet... * A hősiességből született újra Lengyelország háromszoros felosztás, annyi reménytelenül elbukott felkelés, szabadságharc, annyi szenvedés és halál után. Annak idején Pilsudski inkább választotta a magdeburgi börtönt, miután szablyáját egy ideig az oroszok ellen a németek nagyobb szablyájával párosította, semmint esküt téve kiszolgáltatta (Folytatás a 2. oldalon.) Az egész világ Danzig felé tekint Szombaton francia államtanács és Chamberlain rádiószózata — A Halifax-beszéd világvisszhangja Történelmi jelentőségű beszéd hangzott el csütörtök este a márkás nevű londoni királyi külügyi intézetben, ahol lord Halifax külügyminiszter mondotta el — általános angol vélmény szerint — 1911 óta a legsúlyosabb és legkomolyabb angol államférfiúi beszédet. E beszéd véglegesen szakított a Chamberlain által kezdeményezett és éveken keresztül szívósan képviselt úgynevezett appeasementpolitikával, amelynek célja a háborútól való ösztönös irtózás miatt akár súlyos engedmények, de még esetleges megaláztatások árán is minden áron megmentő a világbékét. Felelős angol államférfiú még nem mondotta ki olyan határrozottsággal Angliának egy esetleges háborúra való elszántságát és felkészültségét, mint lord Halifax. Az egykor heves németbarát érzelmeiről ismert angol külügyminiszter kijelentette, hogy Anglia nem hátrál meg sem a rágalom, sem az erőszak elől. Tiltakozott az ellen, hogy Anglia bekerítő politikát folytatna, szerinte az igazság az, hogy Németország szigeteli el önmagát úgy gazdaságilag, mint politikailag és kulturálisan. Hangoztatta, hogy Anglia kész megvitatni a világ minden problémáját, azonban nem olyan kormánnyal, amelynek felelős szócsövei folyton rágalmazzák Angliát. Mivel az angol külügyminiszter szerint ma fegyveres erőszak fenyegeti a világot, Angliának nem lehet más feladata, mint ellenállni. A szavak ideje lejárt és eljött a cselekedetek ideje. * Lord Halifax beszéde, amely határozottságában sok tekintetben túltett Daladier francia miniszterelnök kamarai beszédén, világszenzáció erejével hatott. Angliában pártkülönbség nélkül a legzajosabb helyeslésre talált. Az általános vélemény az, hogy e beszéd pontot tesz a chamberlaini korszak végére és úgy vélik, hogy a beszéd már maga is cselekedet volt. A kormányhoz közelálló Daily Telegraph egyenesen Lutherhez hasonlítja Halifax-et, akit az események szintén elsodortak oda, hogy elmondhatja: „Itt állok, másként nem tehetek!" Jellemző, hogy a beszéd hatása alatt Greenwood, a munkáspárt helyettes vezére kijelentette, hogy egy elkövetkezendő háborúban a munkáspárt tagjai teljes meggyő íződéssel harcolni fognak, mert az életnél is nagyobb kincs a szabad-ság. Ezek után Anglia túlfűtött várakozással tekint Chamberlain mi- niszterelnök szombat esti rádió- beszéde elé, amely az Exchange Telegraph jelentése ugyanazt az erélyes hangot fogja megütni, mint a Halifax-beszéd. Párizsban szintén óriási visszhangja volt az angol külügyminiszter megnyilatkozásának. A Matin szerint „világos és végleges figyelmeztetés volt minden támadó számára". Minden francia lap megállapítja, hogy Angliának nemcsak a háborús ereje nőtt meg a tavalyihoz képest összehasonlíthatatlanul, hanem az elszántsága és a háborúra való felkészültsége is. * Természetesen egészen más természetű fogadtatásban részesült a Halifax-beszéd a tengelyhatalmak fővárosaiban. A német sajtó inkább gúnyos hangnemben utasítja vissza Halifax szavait. A Deutscher Dienst szerint London téved, ha azt hiszi, hogy az érvek meggyőző ereje növekszik a hangerővel és az állandó ismétléssel. Valamennyi német lap szerint meddő az az angol vállakozás, amely el akarja hitetni a német néppel, hogy Anglia békeszerető politikát folytat és nem akarja Németországot bekeríteni. Általában közhelynek és hangzatos szemfényvesztésnek minősíti a német sajtó a beszédet. Hasonló éles elutasításra talált a flalrfax-beszéd az olasz sajtó részéről. A félhivatalos Giornale d'Italiában azt írják, hogy a beszéd kiálló cáfolata a demokráciák békeakaratának és nem egyéb, mint a tengelyhez intézett harcrahívás. Anglia a felelős azért, hogy ma már a tárgyalások útján való béke alig lehetséges. Anglia engesztelhetetlensége teszi lehetetlenné a békét. Németország és Olaszország ezt már rég átlátta és ezért biztos előkészületeket tett. A többi olasz lap hasonló hangnemben háborús uszítónak nevezi lord Halifax-et. A Halifax-féle beszéd mellett a danzigi probléma foglalkoztatja a legerősebben és immár nyugtalanítón az európai közvéleményt. A francia sajtóban röppentek fel Péter és Pál ünnepén a hírek, hogy Danzigban készül valami. Később az általános izgalom csillapult, mivel a Quai d‘Orsay csütörtök este hivatalos jelentést adott ki, amely szerint Danzigban nincsen szó közvetlen akcióról. Pénteken már azt a hírt közölte a Paris Soir, hogy a lengyel kormány békés tervezetet dolgozott ki a danzigi probléma megoldására, úgy, hogy remény lehet egy lengyel—német kiegyezésre. Német részről a „Danziger Verposten“ szemtelen hazugságnak nevezte, mint hogyha Danzigban német katonaság volna. A lap szerint Danzigban semmi olyan nem történik, ami összehasonlítható lenne a Lengyelországban és Franciaországban tapasztalható katonai mozgósításokkal. Az ellentétes hírek természetesen nehezen tudják eltéríteni Európa aggódó figyelmét Danzig városa felől, ami természetes is, mert a danzigi kérdés miatt Lebrun köztársasági elnök szombat délelőttre összehívta a francia államtanácsot. Ugyanebben a kérdésben sürgősen Párizsba, illetve Londonba rendelték a varsói francia és angol nagyköveteket. Az angol sajtó közli azt a felelőtlen hírt, hogy Hitler vezér július 20—30 közötti Danzigba látogat el. Előbb azonban a birodalmi kormány egyik-másik tagja előkészítené ezt az útját. Ez a hír azonban nem igen talál hitelre Londonban. Az Exchange Telegraph Danzigból közli a Danziger Vorposten azt a cikkét, amely szerint „a döntés órája nincs már messze és azt a Führer fogja meghatározni". Londonban és Párizsban az a vélemény, hogy a nyár vége előtt nem fog direkt danzigi akcióra sor kerülni. Viszont el vannak szánva arra is, hogy még egy olyan akciót is, amely a danzigi kérdést magában Danzigban óhajtaná lengyel hozzájárulás nélkül megoldani, támadásnak minőssítenének és ez esetben úgy Anglia, mint Franciaország automatikusan Lengyelország mellé fog felsorakozni. Lengyel illetékes helyről tett nyilatkozat szerint „Danzigban kétségkívül észlelhetők bizonyos jelen-■ ségek. Az esetleges lengyel reakció attól függ, hogy e jelenségek milyen formát öltenek.** Jellemző a helyzet komolyságára az, hogy Beck len- Ára 10 fillér