Magyar Nemzet, 1954. december (10. évfolyam, 284-309. szám)
1954-12-03 / 286. szám
Péntek, 1051, december S.i A PAL-WTCAI FIÜK Molnár Ferenc regényének színpadi változata a Petőfi Színházban Ha majd színháztörténetíróink egy emberöltő múltán az 1954 —55-ös színiévadról fognak írni — úgy emlékeznek meg majd róla, hogyez az esztendő a magyar színpadokon az átdolgozások időszaka volt. Mégis, a jövendőbeli olvasó minden bizonnyal megbocsátja majd ezt a kicsit gúnyos, kicsit fájdalmasan szemrehányó megállapítást két kitűnő átdolgozás miatt. Az egyik Tabi Lászlónak Csiky Gergely Bajusz című színművéből írott Párizsi vendége lesz s a másik Török Sándornak Molnár Ferenc A Pál utcaifiúk című világhírű regényéből alkotott színműve, amellyel a Petőfi Színház a napokban lépett közönségünk elé. A nagyszerű regény — melyből csupán az 1900-as évek hajnalán két év alatt negyedmillió pelei ágy fogyott el — napjainkig sok színpadi írónak ihlette meg a fantáziáját. Még eddig mindegyiknek beletörött a bicskája. Még olyan kitűnő színpadi szakemberé is, mint Hevesi Nándor. Amerikában, Németországban filmet is készítettek belőle, több-kevesebb sikerrel. Egyik átdolgozás sem érte el a remélt és kívánt hatást, mert mindegyik megmaradt a regény egyszerű illusztrációjának keretei között; nem bogozta ki a műben rejtező pompás társadalmi szatírát és megrázó emberi tragédiát. Török Sándornak, kitűnő írónknak, Czimer Józsefnek, a Petőfi Színház annyi jó új magyar darab születésénél bébáskodó dramaturgjának segítségével — éppen ezt a két szálat sikerült megragadnia. Töröknek, a regény cselekménybéli sorrendjének kisebb mérvű megváltoztatása árán sikerült kerek, szerves drámát teremtenie. A regénynek már említett két fő szála eleven plaszticitással bontakozik ki a darabból. Az már Molnár Ferenc nagy gyermeklélektani ismeretének köszönhető, hogy a világirodalom jelentős ifjúsági alkotásaihoz hasonló módon egyidőben kétféle gyermeki romantikát is meg tud mutatni művében. Az első, a pompás gitt-egyletesdi, amely amellett, hogy romantikus gyermek-vállalkozás, a kiegyezés utáni kornak is ragyogó torzrajza, a hatalmasan fejlődő kapitalizmus R. T.-igazgatósági életének gyöngyöző humorral megalkotott karikatúrája. Ez, a felnőttektől ellesett öncélú ál-romantika a titulusokért vívott ádáz harcnak, az Üres külsőségeknek, szólamoknak a világa. A másik: a grund ügye, a tragikus szál, amely forró, sodróan szenvedélyes hazafias érzéseket vált ki a pál utcai fiúikból. Csoda zajlik : le a szemünk láttára a színpadon: a gyámolatlan kis Neme- s esek a grundbéli »Hazáért« vívott elszánt, áldozatos harcok , során válik a világirodalom ifjúsági hőseinek: Huckleberry Finnek és Timurnak egyenrangú, halhatatlan társává. Ennek a harcnak a során veszítik el a grund fiai a méltatlanul megalázott, hőslelkű kis Nemecsercet, majd magát s a megvédelmezett grundot. Oldalakat lehetne teleírnunk ■ ennek az eredeti regénnyel , egyenértékű színműnek a rész- létezésével. Ilyen nehéz feladatot tán még sosem oldott meg a Petőfi Színház tehetséges színészgárdája, mint a Pál utcai fiúk , bemutatásával. Tizennégy-ti ,zenöt éves fiúkat kell megele- venítenniök, a serdülőkor sajá ( tos, lélektani problémáival, a bontakozó emberi lélek ezer- ] rétű szövevényességével. A legnagyobb elismerés hangján ] mondjuk: nagy “ vállalkozásul] ] igen jól sikerült. Mindegyik 3 színészhalálosan-komolyan játssza a szerepét, akárha Hamletet vagy Lucifert játsza- ■ ná. Egyik sem akar erő-ere- jével gyermeknek látszani; a szívük mélyén váltak gyer- mekké, amikor azonosultak Szerepükkel. Békés Itala, Nemecsere szerepében, eddigi színészi pálya-futásának legjobb alakításával , a darab kimagasló színészi teljesítményét nyújtja. Ilyen lehetett az a kis grund-gyerek, akivel a fiatal Molnár Ferenc találkozhatott az akkori snanz-stadt* beépítetlen telkein. Csupa szív és lélek. Mint bábból a lepke úgy bújik elő a gyámoltalan kis közlegény figurájából a felejthetetlen hős alakja, aki elkíséri az embert haláláig. Szinte minden külsőségéé színészi eszköz igénybevétele nélkül, csak a szívével játszik. Legtöbbször hallatlan drámai erő árad alakításából: talán csak Gobbi Hilda Nyilas Misije volt ennyire emlékezetes alakítás a Légy jó mindhalálig-ban. Amikor a fán rejtőzve, kihallgatja a vörösingesek titkos tanácskozását és egymagában száll szembe tíz ellenséggel — szívbemarkolóan nagyszerű, Elemi erővel csattan föl a taps. Az egész előadásnak ez a rész a csúcspontja, fénypontja. Csak az a baj, hogy utolsó jelenete, a haldoklása nem méltó egész darabbeli játékához. Egyszerűen naturális eszközökkel, fizikai halált produkál s így menthetetlenül naturalizmusba fullad alakítása. Itt kicsúszott a rendező kezéből, nem a szerepében megírt belső drámát játssza el. Ha halkabb, egyszerűbb lenne, kevesebb külsőséggel, szinte hibátlanná válhatna alakítása. Meg kel mondanunk azt is: játéka a bemutató óta estéről estére javul s ezáltal az egész előadás művészi színvonala is emelkedik. Az estét a színpad nagy eseménye Nemecsek alakításán kívül Weisz szerepében Rozsos István játéka. Tökéletesen fedi a regénybeli alakot. Legapróbb mozdulataira, hangsúlyaira forró nevetéssel, zúgó tapssal reagál a közönség. Talán senki sem vált annyira átélten gyerekké fiatal társai közül, mint ez a kiváló, évről évre mélyülő, kibontakozó tehetségű művészünk. Hosszasan méltathatnék Boka alakítóját, a tehetséges Szabó Gyulát, vagy a nagyszerű Geréb Dezsőt formáló Patrik Józsefet, az esetlen, darabos kamaszt játszó Szoboszlai Sándort, a legendás füttyögető Csónakos szerepében. Vagy a ragyogóan játszó «Barabás—Kolnai« kettőst, Ambrus András és Garai József Játékát, vagy Gyuricza Ottó pompás, »elegáns« Cseléjét. Patassy Tibor kitűnő Ács Ferije sokszor elhomályosítja Szabó Gyula Bokáját, aki túlságosan csak az érzelmekre alapítja figuráját. Rákosi Mária, Boray Lajos, FeHajnal, szekerek az úton. Oly tiszta és csillogó minden, tavaszt játszik a későőszi hajnal. Színek festenek ki az áttetsző ködből. Vörösen mered az égnek a gyulai vár romló bástyája. Barnán fénylenek a friss szántás nehéz hantjai. S mintha csak teljessé akarnák tenni e reggeli színjátékot: autónk előtt ezek ugranak át az úton. Aranybarna foltok fénylenek sima testükön. Az úton egyébként szekerek szállingóznak, egy-egy család mindegyiken, csaknem teljes számban. Aki nincs itt, azért maradt odahaza, hogy ellássa a jószágot. A lovak az új kövesúton poroszkálnak, inkább élvezet nekik, mint munka, a régi sártenger után, Dénesmajor népe szavazni megy. Történelem kutyafuttában Dénesmajor régi település, ősi nevén Várajt. A gyulai vár népe lakott itt is. Aztán elpusztult, majd majorságként, gróf Almássy birtoka lett s talán az egyik fiatal gróftól kapta új nevét. Most Gyulavári községhez tartozik, de külön központ s igazi tanusvilág. Négy-ötszáz lélek él itt, többnyire nagy családokban, mert a földosztáskor itt kapott házhelyet, szántót, akinek sok volt a gyereke. Öt és tíz hold közötti birtokokat szabtak a grófi földből, aszerint, hány tagú a család, ki mennyit bír, kinek mennyi jut. Ennek most tíz éve. Hogy azóta mi minden történt, arról a szavazás s a szavazók maguk hűen vallanak. »Adjuk a szavunkat« A ^szavazni* kifejezést nem használják errefelé, ehelyett így mondják: »Visszi át a szavunkat «. Vagy, ahogy egy később bemutatandó öreg magyar fogalmazta: »Megyünk, adjuk a szavunkat«. Ami nemcsak ízesebb, de második jelentése is van s ebben mélyebb értelem. Érkeznek a szekereit az egykori major elé, mely most kultúrterem és ma szavazóhelyiség is. Aki legmesszebbről jön, tíz kilométert szekerezett, s ez a hazatéréssel együtt húsz, ha még éppen otthon maradt valaki az állatok mellett s később újra indul, öszszesen negyven. Nincsen hideg, de negyven kilométer valami így is. Minden dicsérő szó helyett álljon itt két szerény szám: a 349 választó közül kilenc órára leszavazott 208, tizenkettőre 346. A hiányzó hármat a déli vonat hozta. Egy öreg dohánykertész Belép egy kis ember, oly egyenes a háta, mintha még mindig a leányok vizsgálódó tekintete előtt akarna büszkélkedni. Nyolcvankét éves, neve Pongrácz Mátyás, foglalkozása dohánykertész, Ő mondta így: » Adjuk a szavunkat”. Közben a bajuszához nyúl, de nem sodorja meg, mert oly bozontos, hogy nem lehet összesimítani. Beletúr hat és felborzolja. A tekintete révedező, bizony öreges. — Idén olyan volt a dohány, kevésszer láttam én még ilyen szépet — mondja. A férfiak már reggel letanyáztak, az öreg is közéjük ül. Valaki megszólal: — Pedig Mátyás bácsi már látott dohányt eleget. — Az igaz, — mondja az öreg. — De az a grófé volt, amit régen láttam. Más volt az, mikor szép volt, akikor is. Ebből megérti, akinek van hozzá füle, hogy mire adta az imént a szavát Pongrácz Mátyás. Két tanító Kávási Ferencet jelölte Dénesmajor a megyei tanácsba. Eddig is ott dolgozott, elnökhelyettesi tisztben. Itt született Gyulaváriban, s tanító lévén, itt is tanított. Ahogy a szekerek érkeznek, egyikről is, másikról is odakiált valaki Kávási Ferencnek: — Hogy van tanító úr! (Különben az »elvtárs« megszólítás járja, még a kiskapuban is, de ez a szó kivétel, nem érzik összetételnek, ez egy szó: »tartóúr«.) Vagy így kiáltanak: — Adjon igten, hát eljöttél Ferenc. Egykori tanítványok vagy a szüleik. — Mégis csak más az — magyarázza egy izgő-mozgó sánta ember. — Ez a Kávási Feri itt született, tudja, mi kell itt a népnek. A mostani dénesmajori tanítót, Tóth Jánost a községi tanácsba jelölték. Ő is alföldi ember, Kondorosra való. Mióta itt van, két tanteremmel nőtt az iskola, megnyílt s megszépült a napköziotthon, most építenek kerítést az iskolaudvar köré, mert Tóth János az új tanévben gazdasági gyakorlatra kertet telepít majd oda. Huszonhét éves, kiváló tanítónak tartják, s azért is becsülik, mert a gazdálkodáshoz is ért. Ilyen remekeket mond, mikor, ha csöndes szóval is, munkáját dicsérik: — Nincs abban semmi. Csak csinálni kell, a magyar parasztnak vérében van, hogy mindenből virágot fakasszon. Hazafelé A kisvasúton utazom vissza Gyulára. Beszáll egy idős gazda a feleségével, ők is szavazni voltak s most hazatérnek a tanyájukba. A néni azt meséli, hogy milyen jó is lesz most, mert az ebédet már megfőzte, csakmeg kell melegíteni. Szaporán pereg a nyelve, most már az urát dicséri, hogy higgyem el, annak kedvéért érdemes jókat főzni, mert az nem részeges, nem kártyás, nem dohányos, és — ami fontos — sosem jár szoknya után. A bácsi hallgatja egy darabig, aztán már nem futja a türelméből. — Hagyjad már, mit kell azt hánytorgatni. Vagy a maga gazdája az ember, vagy nem. A gazdának pedig vigyázni kell. Azért gazda. Elhallgat, kitekint az ablakon. Nem is volna ebben semmi különös feljegyzésre méltó, ha nem éppen a szavazás napján mondaná egy idős ember. De ezen a vasárnapon nagyobb a visszhangja még az ilyen egyszerű bölcseségeknek is. »A gazdának vigyázni kell.« Szívesen tanúskodom e nagy napról s örömmel adok hírt róla, hogy Dénesmajor gazdáinál jó kézben van ez az őszszel is színes, termékeny föld. Tudnak vigyázni rá. Sebestyén György nyő Aladár igen jó színészi alakítást nyújtanak nyúlfarknyi szerepükben is. Az előadásnak a Békés Italáé mellett legmegrázóbb, legemberibb és mégis — vagy tán éppen ezért — legegyszerűbb alakítása Molnár Tiboré, Nemecsek agának szerepében. Tán összesen tíz mondatot mond és ötször megy végig a színpadon, aztán némán próbál egy új ruhát, varr, amíg egyetlen fia agonizál... mintha egy bűvös kéz kettéválasztaná a színpadot: a fölöslegesen túlzó színpadi effektusokkal haldokló Nemecsekről minduntalan átvillan a néző szeme Molnár Tiborra, akinek emberi egyszerűségű, salhagtalan mozdulatai, ügyefogyott, aggódó pillantásai megrázóbban adják hírül fia elkerülhetetlen halálát, mint Békés Itala játéka. Nikkel-kantáros szemüvege, kiült fenekű, kitérdesedett nadrágja regénynél többet mond el a proli szabó-család nyomorúságáról. Apáthi Imre szárnyaló fantáziával, merészen formálta meg a sikerült színpadi átiratban a Molnár Ferenc által elképzelt, sokhelyütt csak finoman, burkoltan jelzett belső, emberi drámát és erőteljes társadalmi szatírát. Eleven élettel töltött meg minden színészt, alakításukban biztos kézzel bontotta ki a régi világ korhű levegőjét, tiszta romantikáját. A nézőt magával sodorja a jó előadás. Roppant érdekes dolog , a Petőfi Színház előadására tódulnak a felnőttek és sokan, akik azt hiszik, hogy ifjúsági előadást látnak, alibiként négyötéves kisgyerekeket visznek magukkal, hogy ezután ők is megnézhessék az előadást. Rengetegen akarják látni, hogyan elevenedik meg a rég elszállt ifjúság a kitűnő előadás nyomán. Nengrády Miklós ragyogó díszletei hibátlanul varázsolják elénk az emlékeinkben élőédes grunde-ot, a titokzatos varázs. Füvészkertet, az öreg iskolát és a nyomorúságos kis -franzstadti proli-lakást. Való életet áraszt Neogrády mindegyik színpadképe, akárcsak Avar Ildikó kitűnő, művészi jelmezei. A Petőfi Színház a legmelegebb elismerést érdemli meg nagysikerű produkciójáért, mellyel Molnár Ferenc világhírű regényével kapcsolatban évtizedek óta fennálló adósságunkat törlesztette le. S Hunyady József :A GAZDÁNAK VIGYÁZNI KELL ! Ilijyar Nemzet NAPLÓ | DECEMBERI!! Tegnap este mutatták be az Operaházban a «Bihari nótája« című új magyar táncjátékot. A négy felvonásból, hét képből álló balett zeneszerzője Kenessey Jenő. A szöveget Oláh Gusztáv és Bálint Lajos írta, a koreográfiát Vashegyi Ernő tervezte és tanította be. A díszleteket Fülöp Zoltán és Oláh Gusztáv, a jelmezeket Márk Tivadar tervezte. Az Operaház kettős szereposztásban készítette elő a darabot. A csütörtöki bemutató főbb szerepeit Pásztor Vera, Csinády Dóra, Fülöp Viktor, Ősi János és Sallay Zoltán táncolják..l.Osonczy György érdemes művész, a Magyar Állami Operaház tagja kétheti vendégszereplésre a Német Demokratikus Köztársaságba utazott. Diósy Antal legújabb akvarelljeiből rendezett szépkiállítást a Lenin körúti grafikai bolt.* Szerda reggel román kulturális delegáció érkezett Budapestre a magyar-román kulturális egyezmény 1955. évi munkatervének tárgyalására. A küldöttség vezetője Nicolae Belu művelődésügyi miniszterhelyettes. Tagjai: Ion Mihai, a Román Kultúrkapcsolatok Intézete igazgatóhelyettese és Mihai Radu, a küldöttség titkára. Az érkezésnél Non György népművelési miniszterhelyettes, a külügyminisztérium, az oktatásügyi minisztérium, a Magyar Tudományos Akadémia képviselői fogadták a delegációt. Jelen volt a fogadásnál Stefan Cleja, a Román Népköztársaság budapesti nagykövete és Petre Gheorghiu nagykövetségi tanácsos. □ Bérleten kívüli mikrohanglemez-előadásokat rendez a nagymező utcai Kodály Zoltán Kultúrotthon. December 3-án, pénteken este 7 órakor eredeti felvételről bemutatják Gershwin Porgy és Biss című operáját, a legkiválóbb néger énekművészekkel. December 4-én, szombaton d. u. 4 órakor Toscanini vezényel. Műsor: Mozart: Jupiter szimfónia, Beethoven IV. és V. szimfónia. Prokofjev: Klasszikus szimfónia. December 18-án ugyancsak új felvételről bemutatják Handel Messiás című teljes oratóriumát. Az eredeti verziót Scherchen vezényli Egy nagy karmester halálára ! Sovány, magas, kissé hajlott alakja, kopaszodó feje még most is emlékezetünkben él a Zeneakadémia, Vigadó, Városi Színház és Operaház koncertjeiről. A magyar zenei élet is gyászolja Wilhelm Furtwanglert, a Filharmóniai Társaság tiszteletbeli tagját, korunk egyik legnagyobb karmesterét. Zeneértő családban nevelkedett. Apja híres archeológus volt. Münchenben, Strauss Richard baráti köréhez tartozott az ifjú Wilhelm Furtwangler, aki előbb Breslauban, Zürichben, majd szülővárosában színházi karmester. Aztán Berlinbe szerződik s az első világháború táján kezdik ismerni egész Európában. 1922-ben a lipcsei Gerwandhaus hangversenyeit vezényli, ezután a newyorki filharmonikusok élére kerül, onnan a berliniek hazahívják. A második világháború után is sokat repelt és 1948-ban Buenos Airesben fogadott el szerződést, majd Svájcba költözött . Claremsban lakott. A nyáron még ő állt a salzburgi ünnepi játékok megnyitó díszelőadásán az együttes élére, hogy elvezényelje Weber remekét. »A bűvös vadászat. Szuggesztív erejű, zseniális karmester volt, Beethoven művészetének ragyogó tolmácsolója, Mozart szimfóniáinak alázatos megszólaltatója, a zenekar fölényes és virtuóz, egyben költőien remek, reműkölt zenei eszméket terjesztő tudósa. Amilyen tragikus a halála, oly vigasztaló, hogy karmesteri tudását megörökítette a hangszalag az utókor számára. Aki valaha is hallotta az ő felfogásában a IX. szimfóniát élő hangversenyen, soha életében nem felejti el. (K.) Egy elveszett tankönyv története (Kilenc fejezetben) (Barátom vegyészmérnök, sokat dolgozik, sokat keres. Munkahelye a távol külvárosban. Kis autóját negyed évszázada maga vezeti. Két kislánya van, az általános iskola tanulói. Jó, szép, rendes gyérét kék.) I. fejezet. Az egyik kislány valahogyan elvesztette »Magyar Nyelvtan könyvét, az »Ait, isk.« VI VI. osztályra szólót. Nem mert szólni otthon, bejárta az egész várost, de sehol sem tudta beszerezni az illető tankönyvet. Pedig az illető tankönyvből tanul magyar nyelvtant az V. és VI. általános iskola minden tanulója Magyarországon. A könyv nélkülözhetetlen — tehát szégyen ide, szégyen oda — szól az apának. II. fejezet: Az apa elindul, majd ő megszerzi a könyvet. Autón megy, mert sétt a dolga. Első könyvesbolt: ilyen nyelvtan elfogyott. Második: elfogyott. Harmadik, negyedik, ötödik, hatodik, hetedik, nyolcadik. ■ rég elfogyott, tessék talán omszéd könyvkereskedésben megpróbálni.« Mindenütt kedvesek voltak, sajnálkoztak az eseten. III. fejezet. A kilencedik könyvüzlet: Rákóczi-út 64. Itt tudóskülsejű kiszolgáló pillanatok alatt elmondja: ez a tankönyv a könyvesboltban elfogyott és nem is kapható. De a múlt héten kaptak egy körlevelet (minden könyvkereskedés megkapta), melyben az állt, hogy azÁlt. Isk. V., VI. osztályú Magyar Nyelvtan korlátolt példányszámban kapható a Tankönyvkiadó Vállalat Nádor utcai központjában. (Az első nyolc könyves — úgy látszik — nem vett tudomást a körlevélről, egymáshoz küldözgették a vevőt.) IV. fejezet. Honvéd utca. A Tankönyvkiadó Vállalat egy hivatali épület legfelső emeletén terjeng. Sok, sok szobában. Az épületbe csak igazoltatás és kapucédula felmutatása után lehet belépni. V. fejezet. Sok szobában kell kérdezősködni, míg megmondják, hogy hol van az illető tankönyv illetékes elintéző szerve. A szerv kis szobácska, két rendkívül előzékeny és szolgálatkész hivatalnokkal. »Igen, igen, az elveszett tankönyv esete idetartozik. Tessék helyet foglalni.. . VI. fejezet. — Igen, az illető tankönyv nálunk kapható. Tessék benyújtani egy »igénylés«-t. És egy postacpakket két forint befizetéséről. Annyiba kerül ugyanis az Ált. Isk. V., VI.-os Magyar Nyelvtan egy példánya. Szerényen megjegyezzük: — Talán itt is ki lehetne fizetni a kettő forintot. — Nem, nem, mi nem kezelhetünk készpénzt. Méltóztassék talán a postán — volt a még szerényebb válasz. VII. fejezet. Postahivatal. Véletlenül nagyon sokan állnak előttünk az illetékes befizetőablaknál. Tíz perc és máris kezünkben van a postacsakk kettő forint befizetéséről, pontosan, rendesen megcímezve és kiállítva. VIII. fejezet. Vissza a tankönyvkiadó illetékes osztályához. A csekk átadása, különböző elszámolási könyvekbe, pénztári naplóba, kimutatásokba való bevezetése szintén pár tíz perc. Kapunk egy raktárba szóló kiutaló cédulácskát. IX- fezejet. , Raktár. A tartkönyvecske egy perc alatt belesimul a tenyérbe. — Este a kislány már tanulhat belőle. * Több fejezet nincsen. Reggel fél tízkor indultunk el autón. Most háromnegyed kettő. Elfogyott körülbelül két liter benzin és négy olyan óra, amit munkára, esetleg pihenésre vagy szórakozásra lehetett volna fordítani. És hány óra, hány nap volna ez, ha gyalog indultunk volna el. Egy csomó embernek munkát adtunk — ha percekre is. Tisztelettel kérjük az illetékes illetéket, nem volna-e lehetőség egy ilyenelveszett tankönyv esetében valami egyszerűbb és rövidebb ideig tartó elintézési módra? Reméljük, hogy igen. Vagy írjanak egy tankönyvet arról, hogy lehetne a még ma is virágzó bürokráciát megszüntetni . . . Bródy András