Magyar Nemzet, 1954. december (10. évfolyam, 284-309. szám)
1954-12-04 / 287. szám
Szombat, 1954. december 4.) Jlag)az Isennet Franeiae mág nagy parlamenti csaták küszöbén Párizs, december 3. Mióta Mendes-France Washingtonból hazatért, napról napra erősödik a kormányválság hangulat. Mindenütt enről beszélnek, s az újságok szerkesztőségeiben és a nemzetgyűlés folyosóin a legellentétesebb és legmeglepőbb kombinációkat és ezen kombinációkat lehet hallani a következő kormány összetételéről. Egyes polgári lapok, amelyek szembenálltnak Mendes-France-szal, azon szomorkodnak, hogy nincsen igazi utódjelölt; ha volna ilyen, mondják, már régen megbukott volna a kormány. Más újságok, a miniszterelnök személyének és politikájának támogatói komoran szidják a francia parlamenti rendszert, amely megakadályoz minden » stabilitást". De abban mind megegyeznek, hogy a válság jön feltartóztathatatlanul. »Sötét felhőik közelednek a parlamenti égen« — írja poétikusan és sajnálkozva a Combat, a legmendes hibább napilap. A kérdés az: mikor? Viszont a Bulletin de Paris című hetilap, amely nem nagyon rajong a minviszterelnökért, sokkal kevésbbé poétikusan a következőket mondja: »Íme, itt vagyunk a válság előestéjén vagy elői-előestéjén. A kormány ellenfeleinek egyetlen problémája van: mikor kell megbuktatni a kormányt? Még lehet fogadni ... —• Ne várjunk, mondják egyesek. Használjuk, fed az első alkalmat. — Türelem! Tanácsolják mások. Engedjük meg neki, hogy a párizsi megállapodásokat ratifikáltassa és ayVefarmachtot újjászervezze!* S a Bulletin de Paris mindenesetre azt tanácsolja M. Cotynak, a köztársaság elnökének, hogy mielőbb kezdje meg Mendes-France utódjának felkutatását. Nem kétséges, hogy a kibontakozó válság igazi mély oka: Franciaország lakosságának elégedetlensége a kormány kül- és belpolitikájával, amely ma már alig különböztethető meg a legutóbbi hat esztendő egymást váltogató, tiszavirágéletű kormányainak politikájától. Ez már a washingtoni út előtt is eléggé világos volt. A nemzetgyűlés már akkor megkezdte a költségvetés vitáját, amiből kiderült, hogy a francia ipar és mezőgazdaság nagy reformjából, amelyet az ellenzéki Mendés- France éveken át követelt, s a miniszterelnök Mendés- France beiktatásának napján megígért — ebből a reformról nem lett semmi. A lakosság persze a nemzetgyűlési vita nélkül is érezte ezt. Hogy mást ne említsünk: a lakbéruzsora, a lakáshiány, és a drágaság semmit sem enyhült a Mendes-France-kormány öt hónapja alatt. Ha a Francia Unióra nézett az egyszerű francia, akkor azt látta, hogy az indokínai háborút nem a béke követi, hanem a züllés és új háború előkészítése Dél-Vietnamban, s valóságos új háború Észak-Afrikában. Ha a Rajnán túl tekintett, a sorakozó nyugatnémet hadosztályokat láthatta. Most, a washingtoni út után, a kép még sivárabb. A közvélemény úgy érzi — és igaza van —, hogy a miniszterelnök még jobban elkötelezte magát a Franciaország számára végzetes politika mellett Afrikában, Indokínában és Európában, s cserébe nem kapott semmit, még egy kis kölcsönt sem. A francia nép igen nagy többségének nem tetszik ez a politika, s azt még külön rossznéven veszik a franciák, hogy a miniszterelnök ezt a régi holmit valami új, sokat ígérő nemzeti politikának akarja feltüntetni. Egy régi és tapasztalt, cseppet sem baloldali újságírónő kifejtette nekem, hogy Mendes- France eddig mindenkit ráfejtett,ennek a kifejezésnek a francia megfelelőjét használta), s ezért azt hiszi, hogy egész Franciaországot sikerül majd átejtenie. »De higgye el — mondta az öreg hölgy —, a franciák nagyon megharagszanak, ha rájönnek, hogy valaki be akarja őket csapni.« A nehéz ügyek egyelőre szaporodnak a kisebb-nagyobb sztrájkok, erősödik a párizsi megállapodásokratifikálása ellen tiltakozó népmozgalom, s az eddiginél sokkal több bírálat lát napvilágot a Mendes-France-féle bel- és külpolitikáról a polgári sajtóban. A nemzetgyűlés pártjai pedig számba veszik az ország hangulatának változását, s előkészítik a kormánybuktató parlamenti csatákat. A parlament munkarendje erre minden lehetőséget megad: december 10-én vita az északafrikai helyzetről s végül december 20-tól zajlik le a párizsi megállapodások ratifikálásának vitája. A kormány északafrikai politikáját nagyon erősen fogják támadni jobbról is, balról is. A l’Aurore és a Figaro, amelyek e kérdésben eléggé hangadóik, még több erőszakot, még több vért, még kegyetlenebb elnyomást követelnek. A l’Aurore jelszava az, hogy az északafrikai szabadságmozgalom elleni nagy francia haderőkre és egy nagy francia tábornokra van szükség. A jobboldal gyengeséggel és engedékenységgel fogja vádolni a kormányt a december 10-i vitáiban. A baloldal viszont számtalan ténnyel bizonyíthatja be, hogy a kormánynak tulajdonképpen nincsen átgondolt északafrikai politikája, egyszerűen folytatja azt, amit elődeik elkezdtek s egyre mélyebbre süllyed az új gyarmati táború mocsarába. A ratifikálás esélyei Jólértesült köröknek az a véleménye, hogy december 10-én a vita könnyen robbanó jellege ellenére sem fog sor kerülni akormánybuktatásra, mégpedig azért nem, mert a jobboldal meg akarja várni a párizsi egyezmények ratifikálási vitáját. Miért?Mindenki egyetért abban és elismeri — írja a Le Monde — hogy ha a vita a jelenlegi kormány égisze alatt zajlik le, akkor a megállapodásokat ratifikálni fogják. De senki sem láthatja előre, mi történnék ellenkező esetben.* (Tudniillik akkor, ha a kormány a ratifikálási vita előtt megbukna.) Gyorsan meg kell jegyezni,, hogy a Le Monde túloz és egyáltalában nem bizonyos, hogy Mendes-Francenak sikerülne a Wehrmacht újjászervezését ratifikáltatnia a francia parlamentben. De annyi feltétlenül igaz a Le Monde megállapításából, hogy a Mendes-France kormánynak ma nagyobb esélye van arra, hogy a párizsi megállapodásokat elfogadtatja, mint bármely más kormánynak volna. Mi ennek a magyarázata? Röviden az, hogy a szocialista képviselők és a volt gaulleista képviselők jelentős része valószínűleg megszavazná a ratifikálást, ha azt a Mendes- France-kormány kérné, s ha a szavazás eredményén múlnék a kormány sorsa. De ugyanezeknek a képviselőknek a zöme nem szavazná meg a ratifikálást, ha azt egy másik kormány kérné. A jobboldal (az MRP a radikális párt jobbszárnya, Paul Reynold csoportja stb.) furcsa és kínos helyzetben van. Meg akarja buktatni a kormányt. Tudja, hogy december 10-én az északafrikai vitában majdnem bizonyosan megbuktathatja. (Gyakorlatilag elképzelhetetlen ugyanis, hogy ebben a vitában a szocialista párt a kormány mellett szavazzon.) De a jobboldal a párizsi megállapodások ratifikálását is akarja, s tudja, hogyha december 10-én a kormány megbukik, a ratifikálás megint a bizonytalan jövő ügyévé válik. Ezért gondolják a jólértesültek, hogy a parlamenti jobboldal haladékot ad Mendes- France-nak a ratifikálási vita befejezéséig. A kérdés csak az, hogy ez a manőver sikerül-e. Franciaországban igen nagy érdeklődéssel várják De Gaulle tábornok december 4-i beszédét. Az érdeklődést még növelte az a hír, hogy Vinogradov, a Szovjetunió franciaországi nagykövete meglátogatta De Gaullét és hosszú beszélgetést folytatott vele. A tábornok beszédének várható tartalmát még természetesen nem ismerik. De annyit egybehangzóan állítanak az újságok, hogy DeGaulle ismét hangsúlyozni fogja két ismeretes tételét: 1. Franciaország feladata az, hogy a Kelet és Nyugat közötti feszültség enyhítésére kezdeményező lépéseket tegyen. 2. Nyugat-Németország felfegyverzése előtt Franciaországnak újra tárgyalnia kell a Szovjetunióval a német kérdés békés megoldásáról. De Gaulle ilyen állásfoglalása a mai helyzetben azt jelentené, hogy a tábornok szembefordul Mendes-France külpolitikájával. Valószínű, hogy a volt gaulleista képviselők zöme követné példáját. Ebben az esetben Mendes-Francenak nem volna lényegesen nagyobb esélye a párizsi megállapodások ratifikáltatására, mint egy másik miniszterelnöknek, tehát a jobboldalnak sem volna oka arra, hogy a kormány életét a ratifikálási vitáig meghosszabbítsa. Gimes Miklós tiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Horgoló- és kézirkót önöket otthoni munkára felveszünk. Folyamatos munka biztosítva. Jelentkezés horgoló, illetve kötőtűkkel naponta: 8—13 óráig az ■alanti címeken: 11., Pesthidegkút, Ady Endre út 12. 11., Budaliget, József Attila U. 56. 111., Csillaghegy, Schömherz Zoltán u. 3. XV. , Rákospalota,Pestújhely, Gőgös Ignác u. 38. XVI. , Rákosszentmihály, Batthyány u. 57. XVI. , Sashalom, Marx sétány 34. XVII. , Rákoscsaba, Kossuth Lajos u. 119. XVII. , Rákoshegy, Szabadság út 21. XVIII. , Pestlőrinc, Ungvári u. 2. XIX. , Kispest, Vörös Hadsereg útja 137. XX. , Soroksár, Marx útja 34. XXII., Budafok, Vörösmarty u. 11. ammmiiiiiiuitiiiimiimiiiiiimimmiamiiimi i Befejezte tanácskozását az állam- és jogtudományi kongresszus Az állam- és jogtudományi kongresszus tanácskozásait pénteken délelőtt Nizsalovszky Endre akadémikus nyitotta meg, majd Kádár Miklós egyetemi tanár, a jogi tudományok kandidátusa .A gazdálkodás rendjének büntetőjogi védelmei címmel tartott előadást. Hangsúlyozta, hogy a gazdálkodás rendje büntetőjogi véfdelmének nagy fontossága van a közszükségleti cikkek termelésének növeléséért vívott harcban. A megalkotandó új büntetőtörvénykönyvvel kapcsolatban nyomatékosan hangoztatta: olyan rendelkezésekre van szükség, amelyek a társadalmi tulajdont fosztogató és rongáló bűncselekményeken kívül a társadalmi tulajdon használatát korlátozó cselekményekkel szemben is teljes védelmet biztosítanak, így a rossz minőségű áru forgalombahozatalát, a vevők megkárosítását és az árucikkek mindenféle minőségrontását bűncselekményeknek kell nyilvánítani. Az előadáshoz többen hozzászóltak, majd a délelőtti ülés Kádár Miklós egyetemi tanár válaszával fejeződött be. Délután I. V. Pavlov professzor, a jogi tudományok doktora, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Jogi Intézetének helyettes igazgatója tartott nagy érdeklődéssel hallgatott előadást »A szovjet jogtudomány egyes problémái a jelenlegi szakaszban« címmel. Bevezetőben a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Jogi Intézete dolgozóinak üdvözletét tolmácsolta a magyar jogtudósoknak, majd részletesen elemezte azokat a kérdéseket, amelyek jelenleg a szovjet jogtudomány előtt állnak. Az első kérdés a szocialista államjog továbbfejlesztése. A szovjet jogászok komoly tudományos tevékenységet folytatnak az állam- és jogelmélet újonnan felmerülő kérdéseinek tisztázásáért. Ezen belül felmerül a munkásosztály és a kolhozparasztság közötti szövetség további megerősítésének problémája is. Ezért a szovjet jogtudósok behatóan foglalkoznak a földjog és a kolhozjog elméletével is. Különösen nagy jelentőségű a szocialista törvényesség egészének megszilárdítása, valamint — az államapparátus tevékenységének további megjavításával kapcsolatban — az állami szolgálat, a helyi államhatalmi szervek és több ehhez kapcsolódó téma kidolgozása. A szovjet jogtudomány művelői a polgári jog terén szintén nagyjelentőségű elméleti tevékenységet folytatnak, hogy a jogi kérdések megoldásával segítsék a szocialista gazdaság továbbfejlesztését. A szovjet jogi élet egyik központi kérdése, hogy az állam valamennyi szervét jogilag képzett szakemberekkel erősítsék meg. I. V. Pavlov befejezésül rámutatott, hogy már a népi demokráciák jogászai is foglalkoznak azokkal a kérdésekkel, amelyek a Szovjetunió jogtudósait foglalkoztatják. Ezt bizonyítja a most megtartott magyar állam- és jogtudományi kongresszus is. Ez a munka akkor lesz igazán sikeres, ha szoros együttműködés alakul ki a Szovjetunió és a népi demokráciák jogászai között. Érmeit érdekében meg kell teremteni a rövidebb-hosszabb tanulmányutak lehetőségét, fokozni kell a jogi irodalom cseréjét. Pavlov professzor nagy tetszéssel fogadott felszólalása után Hajdú Gyula egyetemi tanár tartotta meg előadását »A jogtudomány a béke és demokrácia szolgálatában« címmel. Felszólalt még Karl Polák egyetemi tanár, a Német Tudományos Akadémia küldötte, majd a háromnapos tanácskozás befejezéséül Fogarasi Béla akadémikus mondott záróbeszédet. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Fronttól a Hazafias Népfrontig Most tíz éve alakult meg Szegeden a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front és az évforduló nemcsak azért dobogtatja meg a szíveket, mert országunk felszabadításának történelmi napjaira emlékeztet, hanem azért is, mert összefüggésekre figyelmeztet a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front és a Hazafias Népfrontnak a nemzet egészét átfogó új tömegmozgalma között. 1944-ben az antifasiszta pártok és a szakszervezetek léptek szövetségre, hogy belpolitikai erőt hozzanak létre a felszabadítás harcaiban való részvételhez és a felszabadulás utáni feladatok végrehajtásához. A felszabadulás akkor már nem volt kétséges. A hős szovjet seregek ellenállhatatlanul törtek be az Alföldre és indultak a Dunántúlra. A németek hadműveletei mér csak a náci fasizmus végleges öszszeomlását késleltető harcok voltak. Magyar városok, falvak omlottak romokba, Budapestre még várt az ostrom tömérdek szenvedése, a Vár, a Duna-hidak, ártatlan emberek pusztulása. Éppen most tíz esztendeje hurcolta Nyugatra a rablók, fosztogatók becstelen bandája végtelen vonatokon és teherautókaravánokon iparunk, mezőgazdaságunk, múzeumaink, történelmi becsű gyűjteményeink tömérdek kincsét-javát. De a háború már eldőlt és Kelet felől virradt a magyar tájak felett. Szegeden ugyanazok az erők léptek nyílt szövetségre, amelyek a háborús évek Magyar Frontjában dolgoztak, egy láthatatlan, de mégis mindenütt jelenlévő szervezetben, melyben a magyar nép antifasiszta törekvései jutottak kifejezésre s amely illegális újsággal, röpiratokkal, üzenetekkel, szabotázzsal, robbantásokkal, fegyveres ellenállási csoportok felszerelésével és vértanúinak életet is feláldozó példaadásával vezette, tanította a nemzetet harcra és munkára az új életért. A kommunisták mutattak utat a háborús ellenállásban. Ők szervezték meg Szegeden a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontot, ők adta á programmot a frontnak és gondoskodtak róla, hogy a programm később — mikor már elhallgattak a fegyverek —, el ne sikkadjon, hanem úgy, amint legjobbjaink tervezték és álmodták, új életet hozzon a magyar bájakra. Mi volt a programm, amit 1944. december 3-án a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front szegedi zászlóbontó gyűlése elfogadott? Haladéktalan szembefordulás a fasiszta Németországgal, az ország erőforrásainak meggyorsítása a szovjet hadsereg segítésére, nemzeti külpolitika érvényre juttatása, amely a Szovjetunió iránti barátság, a szövetséges hatalmakkal és a szomszéd népekkel való őszinte együttműködés becsületes elveire épül. A hazaáruló háborús bűnösök felelőségrevonásának, a közélet megtisztításának követelése, az államapparátus demokratizálásának, a dolgozó parasztság földhhözjuttatásának, a kartellek és nagybankok állami ellenőrzésének, a föld méhében rejlő kincsek államosításának, az ország újjáépítésének követelése. Az ideiglenes nemzetgyűlés, a debreceni ideiglenes kormány megalakulása, a földreform törvénybe iktatása és végrehajtása, a romok eltakarítása és az új élet megindítása a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front zászlója alatt történt meg. A kommunisták e újabb és újabb bátor kezdeményezésekkel mind szélesebbre tárták a kapukat a népakarat, a népi hatalom kibontakozása előtt és ezt a fejlődést a koalíció belső válságai, a múlt erőinek kétségbeesett romboló erőfeszítései sem tudták megállítani. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front az összetételéből következő belső ellentmondások, a frontba bejutott reakciós erők minden erőfeszítése ellenére olyan politikai tényezőnek bizonyult, amely nemcsak a fasizmus felszámolását tudta elvégezni Magyarországon, hanem az új élet alapjait is lerakta. A Szovjet Hadsereg felszabadította hazánkat és a nemzet a Függetlenségi Front zászlaja alatt elindult és később is következetesen megmaradt a szabadság útján. A kommunisták kezdeményezései, a munkásosztály pártjának céltudatos vezetése, a munkások és parasztok szövetségének megvalósítása, az értelmiség mozgósítása, a Szovjetunió és a baráti országok segítsége, népünk hősies erőfeszítései és barátaink támogatása tíz év alatt jelentékeny eredményekhez, állami, társadalmi, gazdasági életünknek a legmélyebb gyökerekig lehatoló átalakulásához vezetett a magyar életben. Utunk nem volt zavartalan, de a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front programmjában lerakott elveket érvényesíteni tudtuk a magyar életben és hazánkat, amely korábban a nagybirtok országa, a földbirtokos és ipari gazdagok szabad vadászterülete volt, a dolgozó nép szabad országává sikerült tennünk. A múlt év júniusában fejlődésünk új szakaszához érkeztünk s ebben a fejlődésben még nagyobb hangsúlyt kapott az ember megbecsülése, a tömegek vágyainak, teljesítése, a népjólét növelése. A júniusi programm — természetes folytatása a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front programmjában megszövegezett elveknek —, dolgozó tömegeink lelkes helyeslésével találkozott s a tömegiek a Hazafias Népfrontban teremtettek minden eddiginél szélesebb tömegbázist a párt és a kormány mögé. A Hazafias Népfront őrzője és továbbfejlesztője a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front demokratikus és nemzeti hagyományainak. Már nem pártok és szakszervezetek szövetsége, hanem milliók vágyainak és kívánságainak kifejezője, politikai fórum, és olyan mozgalom, amely kifejezi a nemzet egységét az ország további megerősödéséért, a tömegek jólétének növeléséért, a szocializmus építéséért folytatott szakadatlan küzdelemben. Ennek félreérthetetlen és megcáfolhatatlan bizonyítékát adták a vasárnapi tanácsválasztások, amelyeken több mint hatmillió ember adta le szavazatát a Hazafias Népfront jelöltjeire és egyúttal a júniusi út támogatására. A most lezárult moszkvai értekezleten elhangzott nyilatkozatok és az ott hozott történelmi jelentőségű határozatok nagyobb mértékben, mint eddig, előtérbe helyezték a külpolitikai kérdéseket, országunk békéjének és biztonságának kérdését. Béke és biztonság nélkül nincs fejlődés és lehetetlen volna végrehajtani azokat a belső feladatokat — az ipar átállítását, a növekedő közszükségletek kielégítésére, a mezőgazdaság fejlesztését, a tömegek jólétének fokozott gondozását —, amelyek előfeltételei az életszínvonal általános növelésének. A német újrafelfegyverzés veszélye nemcsak a tíz év előtti magyarországi fasiszta pusztítás emlékeit idézi fel előttünk, hanem arra is figyelmeztet, hogy a Hazafias Népfrontban egyesült millióknak újra és újra határozottan és félreérthetetlenül kifejezésre kell juttatniok a nemzet egységét a párt és a kormány külpolitikájának támogatásában, amivel a júniusi út belső feladatainak végrehajtásához is mozgósítanak. Tíz év előtt a felszabadulás feladatainak megoldására, a szabadságért született meg Szegeden a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front. A Hazafias Népfront most az elnyert szabadság védelmére szólítja csatasorba a népet, amikor a júniusi politikát, s azon belül a párt és a kormány békepolitikáját támogatja a magyar milliók tömegerejével. A Magyar Jogász Szövetség távirata a karlsruhei alkotmánybírósághoz A Német Kommunista Párt betiltása céljából folyó per ellen táviratban emelte fel tiltakozó szavát a Magyar Jogász Szövetség. A távirat szerint már a tárgyalás első napjai igazolták, hogy az egész eljárás a Nyugat-Németországban hatályos törvények durva megsértése. A magyar ökölvívók kiválóan szerepeltek Göteborgban A Svédországban vendégszereplő magyar ökölvívó válogatott első mérkőzésére pénteken este került sor Göteborgban. Magyarország—Svéd vegyes-válogatott 18:2. IGAZOLVÁNYKÉP: 2 óra alatt DIVATCSARNOKBAN » A SZOT tiltakozása a guatemalai kormány terrorintézkedései ellen A Szakszervezetek Országos Tanácsa táviratot intézett Castillo Armasezredeshez, Guatemala elnökéhez, amelyben a magyar szervezett dolgozók nevében tiltakozását fejezi ki a Guatemalában folyó terror, a demokratikus és szabadságjogok lábbal tiprása ellen. Egyben eljuttatta tiltakozását az ENSZ Emberi Jogok Bizottságának is és kéri a bizottságot, hasson oda, hogy a guatemalai kormány szüntesse meg a szakszervezeti és demokratikus mozgalom üldözését, vonja vissza a kivégzési rendeleteket és bocsássa szabadon azokat, akiket jogtalanul börtönben tart.