Magyar Nemzet, 1954. december (10. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-04 / 287. szám

Szombat, 1954. december 4.) Jlag)az Isennet Franeiae mág nagy parlamenti csaták küszöbén Párizs, december 3. Mióta Mendes-France Wash­ingtonból hazatért, napról nap­ra erősödik a kormányválság hangulat. Mindenütt­ enről be­szélnek, s az újságok szerkesz­tőségeiben és a nemzetgyűlés folyosóin a legellentétesebb és legmeglepőbb kombináció­kat és ezen kombinációkat le­het hallani a következő kor­mány összetételéről. Egyes pol­gári lapok, amelyek szemben­­álltnak Mendes-France-szal, azon szomorkodnak, hogy nin­csen igazi utód­jelölt; ha vol­na ilyen, mondják, már régen megbukott volna a kormány. Más újságok, a miniszterelnök személyének és politikájának támogatói komoran szidják a francia parlamenti rendszert, amely megakadályoz minden » stabilitást". De abban mind megegyeznek, hogy a válság jön feltartóztathatatlanul. »Sö­­tét felhőik közelednek a parla­menti égen« — írja poétikusan és sajnálkozva a Combat, a legmendes hi­bább napilap. A kérdés az: mikor? Viszont a Bulletin de Paris című hetilap, amely nem na­gyon rajong a minviszterelnö­­kért, sokkal kevésbbé poéti­kusan a következőket mondja: »Íme, itt vagyunk a válság előestéjén vagy elői-előestéjén. A kormány ellenfeleinek egyetlen problémája van: mi­kor kell megbuktatni a kor­mányt? Még le­het fogadni ... —• Ne várjunk, mondják egyesek. Használjuk, fed az első alkalmat. — Türelem! Tanácsolják má­sok. Engedjük meg neki, hogy a párizsi megállapodásokat ra­­tifikáltassa és a­­yVefarmachtot újjászervezze!* S a Bulletin de Paris mindenesetre azt taná­csolja M. Cotynak, a köztársa­ság elnökének, hogy mielőbb kezdje meg Mendes-France utódjának felkutatását. Nem kétséges, hogy a ki­bontakozó válság igazi mély oka: Franciaország lakosságá­nak elégedetlensége a kor­mány kül- és belpolitikájával, amely ma már alig különböz­tethető meg a legutóbbi hat esztendő egymást váltogató, tiszavirágéletű kormányainak politikájától. Ez már a wash­ingtoni út előtt is eléggé vilá­gos volt. A nemzetgyűlés már akkor megkezdte a költségve­tés vitáját, amiből kiderült, hogy a francia ipar és mező­­gazdaság nagy reformjából, amelyet az ellenzéki Mendés- France éveken át követelt, s a miniszterelnök Mendés- France beiktatásának napján megígért — ebből a reformról nem lett semmi. A lakosság persze a nemzetgyűlési vita nélkül is érezte ezt. Hogy mást ne említsünk: a lakbéruzsora, a lakáshiány, és a drágaság semmit sem enyhült a Men­­des-France-kormány öt hónap­ja alatt. Ha a Francia Unióra nézett az egyszerű francia, akkor azt látta, hogy az indokínai hábo­rút nem a béke követi, hanem a züllés és új háború előkészí­tése Dél-Vietnamban, s való­ságos új háború Észak-Afriká­­ban. Ha a Rajnán túl tekin­tett, a sorakozó nyugatnémet hadosztályokat láthatta. Most, a washingtoni út után, a kép még sivárabb. A közvélemény úgy érzi — és igaza van —, hogy a miniszterelnök még job­ban elkötelezte magát a Fran­ciaország számára végzetes po­litika mellett Afrikában, Indo­kínában és Európában, s cse­rébe nem kapott semmit, még egy kis kölcsönt sem. A fran­cia nép igen nagy többségének nem tetszik ez a politika, s azt még külön rossznéven veszik a franciák, hogy a miniszter­elnök ezt a régi holmit vala­mi új, sokat ígérő nemzeti po­litikának akarja feltüntetni. Egy régi és tapasztalt, cseppet sem baloldali újságírónő kifej­tette nekem, hogy Mendes- France eddig mindenkit ráf­ej­tett­,­­ennek a kifejezésnek a francia megfelelőjét használ­ta), s ezért azt hiszi, hogy egész Franciaországot sikerül majd átejtenie. »De higgye el — mondta az öreg hölgy —, a franciák nagyon megharagsza­nak, ha rájönnek, hogy valaki be akarja őket csapni.« A nehéz ügyek egyelőre szaporodnak a ki­­sebb-nagyobb sztrájkok, erő­södik a párizsi megállapodások­­ratifikálása ellen tiltakozó népmozgalom, s az eddiginél sokkal­­ több bírálat lát nap­világot a Mendes-France-féle bel- és külpolitikáról a polgári sajtóban. A nemzetgyűlés párt­jai pedig számba veszik az or­szág hangulatának változását, s elők­észítik a kormánybuktató parlamenti csatákat. A parla­ment munkarendje erre min­den lehetőséget megad: decem­ber 10-én vita az északafrikai helyzetről s végül december 20-tól zajlik le a párizsi meg­állapodások ratifikálásának vitája. A kormány északafrikai po­litikáját nagyon erősen fog­ják támadni jobbról is, balról is. A l’Aurore és a Figaro, amelyek e kérdésben eléggé hangadóik, még több erőszakot, még több vért, még kegyetle­nebb elnyomást követelnek. A l’Aurore jelszava az, hogy az északafri­kai szabadságmozga­lom ellen­i nagy francia had­erőkre és egy nagy francia tá­bornokra van szükség­. A jobboldal gyengeséggel és en­gedékenységgel fogja vádolni a kormányt a december 10-i vitáiban. A baloldal viszont számtalan ténnyel bizonyíthat­ja be, hogy a kormánynak tu­lajdonképpen nincsen átgon­dolt észa­kafrikai politikája, egyszerűen folytatja azt, amit elődeik elkezdtek s egyre mélyebbre süllyed az új gyar­mati táború mocsarába. A ratifikálás esélyei Jólértesült köröknek az a véleménye, hogy december 10-én a vita könnyen robbanó jellege ellenére sem fog sor ke­rülni a­­kormánybuktatásra, mégpedig azért nem, mert a jobboldal meg akarja várni a párizsi egyezmények ratifiká­lási vitáját. Miért?­­Mindenki egyetért abban és elismeri — írja a Le Monde — hogy ha a vita a jelenlegi kormány égi­sze alatt zajlik le, akkor a megállapodásokat ratifikálni fogják. De senki sem­ láthatja előre, mi történnék ellenkező esetben.* (Tudniillik akkor, ha a kormány a ratifikálási vita előtt megbukna.) Gyorsan meg kell jegyezni,, hogy a Le Mon­de túloz és egyáltalában nem bizonyos, hogy Mendes-France­­nak sikerülne a Wehrmacht újjászervezését ratifikáltatnia a francia parlamentben. De annyi feltétlenül igaz a Le Monde megállapításából, hogy a Mendes-France kormánynak ma nagy­obb esélye van arra, hogy a párizsi megállapodáso­kat elfogadtatja, mint bármely más kormánynak volna. Mi ennek a magyarázata? Röviden az, hogy a szocialista képviselők és a volt gaulleista képviselők jelentős része való­színűleg megszavazná a ratifi­kálást, ha azt a Mendes- France-kormány kérné, s ha a szavazás eredményén múlnék a kormány sorsa. De ugyan­ezeknek a képviselőknek a zö­me nem szavazná meg a rati­fikálást, ha azt egy másik kor­mány kérné. A jobboldal (az MRP a­ ra­dikális párt jobbszárnya, Paul Reynold csoportja stb.) furcsa és kínos helyzetben van. Meg akarja buktatni a kormányt. Tudja, hogy december 10-én az északafrikai vitában majd­nem bizonyosan megbuktat­hatja. (Gyakorlatilag elképzel­hetetlen ugyanis, hogy ebben a vitában a szocialista párt a kormány mellett szavazzon.) De a jobboldal a párizsi meg­állapodások ratifikálását is akarja, s tudja, hogyha de­cember 10-én a kormány meg­bukik, a ratifikálás megint a bizonytalan jövő ügyévé válik. Ezért gondolják a jólértesül­tek, hogy a parlamenti jobb­oldal haladékot ad Mendes- France-nak a ratifikálási vita befejezéséig. A kérdés csak az, hogy ez a manőver sikerül-e. Francia­­országban igen nagy érdeklő­déssel várják De Gaulle tábor­nok december 4-i beszédét. Az érdeklődést még növelte az a hír, hogy Vinogradov, a Szov­jetunió franciaországi nagykö­vete meglátogatta De Gaullét és hosszú beszélgetést folyta­tott vele. A tábornok beszé­dének várható tartalmát még természetesen nem ismerik. De annyit egybehangzóan állí­tanak az újságok, hogy De­­Gaulle ismét hangsúlyozni fogja két ismeretes tételét: 1. Franciaország feladata az, hogy a Kelet és Nyugat kö­zötti feszültség enyhítésére kezdeményező lépéseket te­gyen. 2. Nyugat-Németország fel­fegyverzése előtt Franciaor­szágnak újra tárgyalnia kell a Szovjetunióval a német kérdés békés megoldásáról. De Gaulle ilyen állásfogla­lása a mai helyzetben azt je­lentené, hogy a tábornok szem­befordul Mendes-France kül­politikájával. Valószínű, hogy a volt gaulleista képviselők zöme követné példáját. Ebben az esetben Mendes-France­­nak nem volna lényegesen na­gyobb esélye a párizsi meg­állapodások ratifikáltatására, mint egy másik miniszterel­nöknek, tehát a jobboldalnak sem volna oka arra, hogy a kormány életét a ratifikálási vitáig meghosszabbítsa. Gimes Miklós tiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Horgoló- és kéz­irk­ót önöket otthoni munkára felve­szünk. Folyamatos munka biztosítva. Jelentkezés hor­goló, illetve kötőtűkkel na­ponta: 8—13 óráig az ■alanti címeken: 11., Pesthidegkút, Ady Endre út 12. 11., Budaliget, József At­tila U. 56. 111., Csillaghegy, Schöm­­herz Zoltán u. 3. XV. , Rákospalota,Pest­újhely, Gőgös Ignác u. 38. XVI. , Rákosszentmihály, Batthyány u. 57. XVI. , Sashalom, Marx sé­tány 34. XVII. , Rákoscsaba, Kossuth Lajos u. 119. XVII. , Rákoshegy, Szabad­ság út 21. XVIII. , Pestlőrinc, Ung­vári u. 2. XIX. , Kispest, Vörös Had­sereg útja 137. XX. , Soroksár, Marx útja 34. XXII., Budafok, Vörös­marty u. 11. ammmiiiiiiuitiiiimiimiiiiiimimmiamiiimi i Befejezte tanácskozását az állam- és jogtudományi kongresszus Az állam- és jogtudományi kongresszus tanácskozásait pénteken délelőtt Nizsalovszky Endre akadémikus nyitotta meg, majd Kádár Miklós egye­temi tanár, a jogi tudományok kandidátusa .A gazdálkodás rendjének büntetőjogi védel­mei­ címmel tartott előadást. Hangsúlyozta, hogy a gazdál­kodás rendje büntetőjogi vé­f­delmének nagy fontossága van a közszükségleti cikkek terme­lésének növeléséért vívott harcban. A megalkotandó új büntetőtörvénykönyvvel kap­csolatban nyomatékosan han­goztatta: olyan rendelkezések­re van szükség, amelyek a tár­sadalmi tulajdont fosztogató és rongáló bűncselekményeken kívül a társadalmi tulajdon használatát korlátozó cselek­ményekkel szemben is teljes védelmet biztosítanak, így a rossz minőségű áru forgalom­­bahozatalát, a vevők megkáro­sítását és az árucikkek min­denféle minőségrontását bűn­­cselekményeknek kell nyilvá­nítani. Az előadáshoz többen hozzászóltak, majd a délelőtti ülés Kádár Miklós egyetemi tanár válaszával fejeződött be. Délután I. V. Pavlov pro­fesszor, a jogi tudományok doktora, a Szovjetunió Tudo­mányos Akadémiája Jogi In­tézetének helyettes igazgatója tartott nagy érdeklődéssel hall­gatott előadást »A szovjet jog­tudomány egyes problémái a jelenlegi szakaszban« címmel. Bevezetőben a Szovjetunió Tu­dományos Akadémiája Jogi Intézete dolgozóinak üdvözle­tét tolmácsolta a magyar jog­tudósoknak, majd részletesen elemezte azokat a kérdéseket, amelyek jelenleg a szovjet jog­tudomány előtt állnak. Az első kérdés a szocialista államjog továbbfejlesztése. A szovjet jogászok komoly tudo­mányos tevékenységet folytat­nak az állam- és jogelmélet újonnan felmerülő kérdéseinek tisztázásáért. Ezen belül fel­merül a munkásosztály és a kolhozparasztság közötti szö­vetség további megerősítésé­nek problémája is. Ezért a szovjet jogtudósok behatóan foglalkoznak a földjog és a kolhozjog elméletével is. Különöse­n nagy jelentőségű a szocialista törvényesség egé­szének megszilárdítása, vala­mint — az államapparátus tevékenységének további meg­javításával kapcsolatban — az állami szolgálat, a helyi állam­hatalmi szervek és több ehhez kapcsolódó téma kidolgozása. A szovjet jogtudomány műve­lői a polgári jog terén szintén nagyjelentőségű elméleti tevé­kenységet folytatnak, hogy a jogi kérdések megoldásával segítsék a szocialista gazda­ság továbbfejlesztését. A szov­jet jogi élet egyik központi kérdése, hogy az állam vala­mennyi szervét jogilag képzett szakemberekkel erősítsék meg. I. V. Pavlov befejezésül rá­mutatott, hogy már a népi demokráciák jogászai is foglal­koznak azokkal a kérdések­kel, amelyek a Szovjetunió jogtudósait foglalkoztatják. Ezt bizonyítja a most megtartott magyar állam- és jogtudomá­nyi kongresszus is. Ez a mun­ka akkor lesz igazán sikeres, ha szoros együttműködés ala­kul ki a Szovjetunió és a népi demokráciák jogászai között. Érmeit érdekében meg kell teremteni a rövidebb-hosszabb tanulmányutak lehetőségét, fo­kozni kell a jogi irodalom cse­réjét. Pavlov professzor nagy tet­széssel fogadott felszólalása után Hajdú Gyula egyetemi tanár tartotta meg előadását »A jogtudomány a béke és demokrácia szolgálatában« címmel. Felszólalt még Karl Polák egyetemi tanár, a Német Tu­dományos Akadémia küldötte, majd a háromnapos tanácsko­zás befejezéséül Fogarasi Béla akadémikus mondott záróbe­szédet. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Fronttól a Hazafias Népfrontig Most tíz éve alakult meg Szegeden a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front és az év­forduló nemcsak azért dobog­tatja meg a szíveket, mert or­szágunk felszabadításának tör­ténelmi napjaira emlékeztet, hanem azért is, mert összefüg­gésekre figyelmeztet a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front és a Hazafias Népfrontnak a nemzet egészét átfogó új tö­megmozgalma között. 1944-ben az antifasiszta pár­tok és a szakszervezetek lép­tek szövetségre, hogy belpoli­tikai erőt hozzanak létre a felszabadítás harcaiban való részvételhez és a felszabadulás utáni feladatok végrehajtásá­hoz. A felszabadulás akkor már nem volt kétséges. A hős szovjet seregek ellenállhatat­lanul törtek be az Alföldre és indultak a Dunántúlra. A né­metek hadműveletei mér csak a náci fasizmus végleges ösz­­szeomlását késleltető harcok voltak. Magyar városok, fal­vak omlottak romokba, Buda­pestre még várt az ostrom tö­mérdek szenvedése, a Vár, a Duna-hidak, ártatlan emberek pusztulása. Éppen most tíz esz­tendeje hurcolta Nyugatra a rablók, fosztogatók becstelen bandája végtelen vonatokon és teherautókaravánokon ipa­runk, mezőgazdaságunk, mú­zeumaink, történelmi becsű gyűjteményeink tömérdek kin­­csét-javát. De a háború már eldőlt és Kelet felől virradt a magyar tájak felett. Szegeden ugyanazok az erők léptek nyílt szövetségre, ame­lyek a háborús évek Magyar Frontjában dolgoztak, egy lát­hatatlan, de mégis mindenütt jelenlévő szervezetben, mely­ben a magyar nép antifasiszta törekvései jutottak kifejezésre s amely illegális újsággal, röp­­iratokkal, üzenetekkel, szabo­tázzsal, robbantásokkal, fegy­veres ellenállási csoportok fel­szerelésével és vértanúinak életet is feláldozó példaadásá­­val vezette, tanította a nem­zetet harcra és munkára az új életért. A kommunisták mutattak utat a háborús ellenállásban. Ők szervezték meg Szegeden a Magyar Nemzeti Független­ségi Frontot, ők adta á­ pro­­grammot a frontnak és gon­doskodtak róla, hogy a pro­­gram­m később — mikor már elhallgattak a fegyverek —, el ne sikkadjon, hanem úgy, amint legjobbjaink tervezték és álmodták, új életet hozzon a magyar bájakra. Mi volt a programm, amit 1944. december 3-án a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front szegedi zászlóbontó gyűlése el­fogadott? Haladéktalan szem­befordulás a fasiszta Németor­szággal, az ország erőforrásai­nak meggyorsítása a szovjet hadsereg segítésére, nemzeti külpolitika érvényre juttatása, amely a Szovjetunió iránti ba­rátság, a szövetséges hatal­makkal és a szomszéd népek­kel való őszinte együttműködés becsületes elveire épül. A ha­zaáruló háborús bűnösök f­ele­­lőségrevonásának, a közélet megtisztításának követelése, az államapparátus demokratizá­lásának, a dolgozó parasztság földhhözjuttatásának, a kartel­lek és nagybankok állami el­lenőrzésének, a föld méhében rejlő kincsek államosításának, az ország újjáépítésének köve­telése. Az ideiglenes nemzetgyűlés, a debreceni ideiglenes kor­mány megalakulása, a földre­form törvénybe iktatása és vég­rehajtása, a romo­k eltakarítá­sa és az új élet megindítása a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front zászlója alatt történt meg. A kommunisták­ e újabb és újabb bátor kezdeményezések­kel mind szélesebbre tárták a kapukat a népakarat, a népi hatalom kibontakozása előtt és ezt a fejlődést a koalíció belső válságai, a múlt erőinek két­ségbeesett romboló erőfeszíté­sei sem tudták megállítani. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front az összetételéből követ­kező belső ellentmondások, a frontba bejutott reakciós erők minden erőfeszítése ellenére olyan politikai tényezőnek bi­zonyult, amely nemcsak a fa­sizmus felszámolását tudta el­végezni Magyarországon, ha­nem az új élet alapjait is le­rakta. A Szovjet Hadsereg fel­szabadította hazánkat és a nemzet a Függetlenségi Front zászlaja alatt elindult és ké­sőbb is következetesen megma­radt a szabadság útján. A kommunisták kezdemé­nyezései, a munkásosztály pártjának céltudatos vezetése, a munkások és parasztok szö­vetségének megvalósítása, az értelmiség mozgósítása, a Szovjetunió és a baráti orszá­gok segítsége, népünk hősies erőfeszítései és barátaink tá­mogatása tíz év alatt jelenté­keny eredményekhez, állami, társadalmi, gazdasági életünk­nek a legmélyebb gyökerekig lehatoló átalakulásához veze­tett a magyar életben. Utunk nem volt zavartalan, de a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front programmjában lera­kott elveket érvényesíteni tud­tuk a magyar életben és ha­zánkat, amely korábban a nagybirtok országa, a földbir­tokos és ipari gazdagok szabad vadászterülete volt, a dolgozó nép szabad országává sikerült tennünk. A múlt év júniusában fejlő­désünk új szakaszához érkez­tünk s ebben a fejlődésben még nagyobb hangsúlyt kapott az ember megbecsülése, a tö­megek vágyainak, teljesítése, a népjólét növelése. A júniusi programm — természetes foly­tatása a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front pro­grammjában megszövegezett elveknek —, dolgozó tömegeink lelkes helyeslésével találko­zott s a tömegiek a Hazafias Népfrontban teremtettek min­den eddiginél szélesebb tömeg­bázist a párt és a kormány mögé. A Hazafias Népfront őrzője és továbbfejlesztője a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front demokratikus és nemzeti ha­gyományainak. Már nem pár­tok és szakszervezetek szövet­sége, hanem milliók vágyai­nak és kívánságainak kifeje­zője, politikai fórum, és olyan mozgalom, amely kifejezi a nemzet egységét az ország to­vábbi megerősödéséért, a tö­megek jólétének növeléséért, a szocializmus építéséért folyta­tott szakadatlan küzdelemben. Ennek félreérthetetlen és meg­cáfolhatatlan bizonyítékát ad­ták a vasárnapi tanácsválasz­­tások, amelyeken több mint hatmillió ember adta le sza­vazatát a Hazafias Népfront jelöltjeire és egyúttal a júniusi út támogatására. A most lezárult moszkvai értekezleten elhangzott nyilat­kozatok és az ott hozott törté­nelmi jelentőségű határozatok nagyobb mértékben, mint ed­dig, előtérbe helyezték a kül­politikai kérdéseket, orszá­gunk békéjének és biztonságá­nak kérdését. Béke és bizton­ság nélkül nincs fejlődés és le­hetetlen volna végrehajtani azokat a belső feladatokat — az ipar átállítását, a növe­kedő közszükségletek kielégí­tésére, a mezőgazdaság fej­lesztését, a tömegek jólétének fokozott gondozását —, ame­lyek előfeltételei az életszín­vonal általános növelésének. A német újrafelfegyverzés ve­szélye nemcsak a tíz év előtti magyarországi fasiszta pusztí­tás emlékeit idézi fel előttünk, hanem arra is figyelmeztet, hogy a Hazafias Népfrontban egyesült millióknak újra és újra határozottan és félreért­hetetlenül kifejezésre kell jut­tatniok a nemzet egységét a párt és a kormány külpoliti­kájának támogatásában, ami­vel a júniusi út belső felada­tainak végrehajtásához is moz­gósítanak. Tíz év előtt a felszabadulás feladatainak megoldására, a szabadságért született meg Szegeden a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front. A Haza­fias Népfront most az elnyert szabadság védelmére szólítja csatasorba a népet, amikor a júniusi politikát, s azon belül a párt és a kormány béke­politikáját támogatja a ma­gyar milliók tömegerejével. A Magyar Jogász­ Szövetség távirata a karlsruhei alkotmánybírósághoz A Német Kommunista Párt betiltása céljából folyó per el­len táviratban emelte fel tilta­kozó szavát a Magyar Jogász Szövetség. A távirat szerint már a tárgyalás első napjai igazolták, hogy az egész eljá­rás a Nyugat-Németország­­ban hatályos törvények durva megsértése. A magyar ökölvívók kiválóan szerepeltek Göteborgban A Svédországban vendég­szereplő magyar ökölvívó vá­logatott első mérkőzésére pén­teken este került sor Göte­borgban. Magyarország—Svéd vegyes-válogatott 18:2. ­ IGAZOLVÁNYKÉP: 2 óra alatt DIVATCSARNOKBAN » ­ A SZOT tiltakozása a guatemalai kormány terrorintézkedései ellen A Szakszervezetek Országos Tanácsa táviratot intézett Cas­­tillo Armas­­ezredeshez, Gua­temala elnökéhez, amelyben a magyar szervezett dolgozók nevében tiltakozását fejezi ki a Guatemalában folyó terror, a demokratikus és szabadság­­jogok lábbal tiprása ellen. Egy­ben eljuttatta tiltakozását az ENSZ Emberi Jogok Bizottsá­gának is és kéri a bizottságot, hasson oda, hogy a guatema­lai kormány szüntesse meg a szakszervezeti és demokratikus mozgalom üldözését, vonja vissza a kivégzési rendeleteket és bocsássa szabadon azokat, akiket jogtalanul börtönben tart.

Next