Magyar Nemzet, 1954. december (10. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-04 / 287. szám

Szombat, 1954. december 4.. A Magyar Nemzet­re előfizethet minden postai kézbesítőnél, hirlapkihor­dónál és a postahivatalokban Magyrfiemmel A Nagy-Miskolc „zöldséggyára" utat mutat: hogyan lehet a nép jólétét növelni Tíz esztendő nem volt nagy idő egy magyar város életé­ben — tíz esztendővel ezelőttig. A vén Avas hegység évszá­zadok óta néz le a lábánál fekvő Miskolc városára, de még sohasem lehetett tanúja az utolsó évtizedéhez hasonló változás­nak. A Pesti Hírlap 1937-es kiadású lexikona szerint Mis­kolc területe 9560­­kh., lakosainak száma 64.940. Pontosan tíz évvel később, a hároméves terv első évében megjelent Révai-lexi­­kon szerint Miskolcot már 32.479 skat. holdon 109.433 lélek lakta. Mis­skolcból — a hozzátartozó disógyőri vasgyárral és Helyecsabával — úgy lett Nagy-Miskolc, ahogy Budapestből Nagy-Budapest és úgy vált ipari munkásságával, értelmisé­gével, sok gyárával és iskolájával centrumává, szívévé a bor­sodi iparvidéknek, mint szép fővárosunk az országnak. Borsod ipari központja — a fogyasztó szemével Hogyan türöződik a kor­mányprogrammá másfél évé­nek hatása az ország legna­gyobb vidéki ipari központ­jában? Milyen a megnöveke­dett város közellátása? Ho­gyan él, hogyan táplálkozik a m­agymiiskolci ember és mi­lyenek a perspektívái a­ kö­vetkező évekre? Milyen mér­tékben teljesül a miskolci há­ziasszonynak az a jogos igé­nye, hogy kosarát egyre bő­vebben és olcsóbban tölthesse meg hússal, tejjel, zöldség­­­­gel , a jólét fokozásához szükséges javakkal? Miskolcot a fogyasztó sze­mével járva, ezekre a kérdé­sekre keressük a feleletet. S a válasz nemcsak az általában dús raktára, de időnként rend­­szertelenül növő-fogyó kész­tető üzletek, hanem a készle­tek forrásai körül is keres­nünk kell. Így jutottunk el a város zöldövezetéhez és leg­főbb éléstárához, a belkeres­kedelmi minisztérium nagy­­miskolci állami gazdaságá­hoz. Ismerjük hát meg a tények tükrében és munkája közben Nagy-Miskolc »zöldséggyárát«, amely az itteni lakosság zöld­ségszükségletének több mint 60 százalékát adja. Három gaz­daság zöldségrészlegéből 1660 holdon alapítota meg 1951-ben az állami gazdaságok minisz­tériuma. Zöldségterülete ekkor még csak 500 hold volt. Nagy állatállományának a takar­mányt nem tudta megtermel­ni, vásárolnia kellett. Nem csoda, hogy tervét abban az időben csupán 41 százalékra teljesítette.­­ Ma a miskolci központból öt üzemegység 3800 holdjának munkáját irányítja Rusz Já­nos igazgató, a diósgyőr vas­­­gyár volt munkása. Szik­ár,­­csontos alakja országos és me­gyei díszoklevelek háttere fölé magasodik — ez a kép így egy mozgalmas élet montázsa. Ro­konszenves nyíltsággal mond­ja el munkatársai előtt, hogy mit sem értett a mezőgazda­ságihoz, amikor idekerült. » Valósággal rátapadtam a fő­­agronómusra, úgy lopkodtam el a tudományát.* Nappal járta a gazdaságot, éjjel tanult, egyetemi vizsgáira készült. Ma végzett agronómus és büszke rá, hogy legkiválóbb régi szak­emberei is elismerik: a volt vasmunkás kitűnően ért a mezőgazdaság minden csinjá­­hoz-bunjához. Olyan vezető — mondják róla —, aki vas­kézzel "bevasalja minden jó­barátján, a heti feladatok el­végzését és legyfeknet tart — ami állami gazdaságban nagy szó! Sikeres munkájának minden bizonnyal egyik legfőbb titka az, hogy hozzá hasonlóan küz­dőképes szakemberekből válo­gatta össze munkatársait. Ami­lyen például Dérnel Nándor központi főkertész, 810 hold zöldséges, 50 hold faiskola, 137 hold termő és 122 hold fia­tal gyümölcsös gazdája. Szin­tén képtelen ülve maradni, amikor arról beszél, hogy idén 508 vagon zöldséget ad­tunk Miskolcnak, s ezzel ter­vünket máris 98,2 százalékra teljesítettük­. De hamarosan túl­haladják a 100 százalékot, hátra van még a káposzta meg a bimbóskel, ami exportra megy. Érdekes, hogy ez a zöldséges profilú gazdaság takarmány­­gabonában még szebben telje­sített. A tervezett 3096 mázsá­val szemben 4037 mázsát ter­melt (132 százalék!), árugabo­nából 54 vagonos beadási kö­telezettségét 60 vagonra telje­sítette. Az elosztás és az értékesítés Szép, szép — de mindeze­ket ma már legföljebb csak a könyveikben nézhettük volna meg, már­pedig csak az az igazi, amit két szemével lát az ember. Ezért ihatott az élmény erejével a gyömrőpusztai üzemegységben annak az óriási darab földnek a látása, ame­lyet véges-végig, ameddig a szem ellát, melegágyi ablakok takarnak. A főkertész fejből sorolja a jövő évre kidolgozott terv pri­mőr tételeit. Eszerint március­ban piacra dobnak 70.000 cso­mó hónapos retket, 200.000 fe­­jessalátát, majd 300.000 papri­kát, 80 mázsa karfiolt, stb.-t. Tény, hogy e tervek megvaló­sításához és fokozáséhoz bizo­nyos felszerelésekre volna még szükség, amikre a mezőgazda­ság fejlesztési programja kere­tében számítanak is. Mert nem babról van szó, hanem arról, hogy a fogyasztás jobb kielégí­tése mellett ennek a tervnek a sikere 4.500.000 forint több­letjövedelmet hoz. Ez is mind nagyon szép. Fel­tűnő azonban — bizonyára az olvasónak is -,­­hogy­­van itt: némi egyoldalúság­, eddig csak csupa jót és sikereset hal­lottunk. Nos, ezek után meg kellett kérdezni: jövedelmező-e hát ez a­ jó gazdaság? És ol­csón termel-e? — Nem, deficites ..­­. Olyan jó­­állami gazdaság nincs... már deficitesen tervezünk. És még sok tennivalónk van a ta­karékosság,­­az olcsóbb terme­lés, a gépek jobb kihasználása, egyszóval az önköltség csök­kentése terén, amivel nem di­csekedhetünk. Ezt valahogyan nem értem. De mindjárt megmagyarázzák: a jelenlegi árpolitika mellett nem is lehet jövedelmezőség­ről beszélni. A gazdaságnak a fogyasztók érdekében is meg kell kapnia a jogot ahhoz, hogy a közvetítő kereskedelem ki­kapcsolásával, közvetlenül fo­gyasztói piacon értékesíthesse termelvényeit. E téren hama­rosan éles fordulat várható, aminek — piaci árszabályozó hatásán túl — kettős előnye lesz: friss zöldséget, nem fony­­nyadt, agyonszáradt árut kap a fogyasztó és emelkedik a gazdaság jövedelme. Évi 2 mil­lió forint jövedelmet jelentene a vállalatinak, ha termelvé­­nyeinek csupán 50 százalékát nem Mezőiker-áron kellene ér­tékesítenie — amit aztán a fogyasztó rovására felduzzaszt a hurcolás, a tárolás, az el­osztás, a szabványosítás és mindezeknek a munkabére! Vajjon kinek nagyobb ér­deke az óraelosztás és az érté­kesítés észszerűbb megoldása: a fogyasztónak, vagy a ter­melőnek, a városnak, vagy a falunak? A fejlődés természe­tesen mindkettőnek egyformán érdeke. Vegyünk egy példát: a gazdaság jövő tavasszal meg­valósítja az úgynevezett átté­tel- palántázás nagyüzemi módszerét. Az országban — vagy amint ők mondják — ta- ' lán a világon elsőként kísér­­letezte ki sikerrel a tröszt , martfűi gazdasága. Az új mód-­­­szer lényege az, hogy a ma-­­ got ősszel vetik el, melegágy-­­ bán tetet át s már márciusban­­ szabad földbe, állandó helyére­­ palántálják ki. Tehát ak­kor,­­ amikor a normálisan, tavasz-­­ szál vetett mag éppen csak ki- ■ kél. Ily módon tavaly a gazda­ság primőrje egy teljes hónap-­­­pal korábban jelent meg a pia­­­con. Ezt a bevált módszert most a belkereskedelmi mi­nisztérium mind a nyolc gaz­daságában bevezeti — ezzel to­vább szőkíti a hiány időszakot, de növeli a gazdaság jövedel­mezőségét is. A tejtermelés hároméves terve A gazdaság és Vele együtt a fogyasztók perspektívái még sok­kal nagyobbak, ha a jöve­delmezőség egyik fő tényezőjé­nek: az állattenyésztés, a te­henészet hozamnövelésének oldaláról nézzük. A gyömrő­pusztai istállók során három ■kiváló szakember: Rusitzky Tivadar üzemegységvezető, Kazup Antal központi állatte­nyésztő és Pataki László állat­­tenyésztő agronómus kalauzolt végig. Megcsodáltuk az egyedi takarmányozással elért ered­ményeket, a kincses tőgyű, díj­nyertes Kincsest (6480 liter te­jet adott az idén!), leginkább azonban a tejtermelés három­éves terve érdekelt. De meny­nyire közelebbről érdekelheti a miskolci, vasgyári és helyő­­csabai munkásságot, értelmi­séget és a kisgyermekes anyá­kat, hogy legfőbb éléstáruk ! 1953-ban tej­termelési tervét csupán 70 százalékra teljesí­tette, 1954-ben azonban már a tervezett 450.000 liter helyett 645.000 liter tejet adott a gaz­daság. A 125 százalékos terv­teljesítés tehát 195.000 liter tejjel gazdagította Nagy-Mis­­­kolc ellátását! Még ennél is biztatóbb a miskolci fogyasztó szempont­jából az 1955. évi terv, mely szerint már 250 helyett 300 te­hén ad 850.000 liter további többletet. Az 1956-os terv újabb 900.000 liter termelési növekedést irányoz elő, míg 1957-ben elérik a 3100 literes egyedenkénti átlagot, ami is­mét 930.000 literrel gyarapítja a város évi közfogyasztását. íme, így vált Nagy-Miskolc életszínvonalemelő gépezetévé ez a célgazdaság. Ezért mond­ta ki határozatkép szeptember­ben a városi, múlt héten a me­gyei tanács ülése, hogy tovább kell fejleszteni ezt a gazda­ságot, mert jól szolgálja célt, a közellá­tás megjavítását, a dolgozók jólétének növelését Ezt a célt követi a gazdaság a mesterséges borjúnevelés be­vezetésével is. Azzal, hogy 240 borjú felnevelésénél egyeden­ként 300 liter tejet megtaka­rít (a borjak kondíciójának teljes épségben tartásával), nö­veli a beadást: további 72.000 liter tejjel többet juttat a fo­gyasztóknak. Ez körülbelül annyi, mintha száz tehenet be­állítottak volna. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a nagymiskolci gazdaság silótakarmányon kívül 140 százalékos tervteljesítéssel ol­dotta meg szálastakarmány­­nyal való önellátását, fehér­­herét és angolperjét termel és hogy 1955-ben megkezdi a ta­lajjavítást (meszezést) s ezzel nemcsak a zöldségtermelést, de a takarmány- és kenyérgabona termelését is biztonságosabbá teszi az eddiginél, akkor a gazdaság nagy perspektíváiból további következtetést kell le­vonni. És­pedig azt, hogy a jó­lét emelésének másutt is meg­vannak a reális feltételei , csak jól kell gazdálkodni! Lehet többet termelni A nagymiskolci példából vi­lágosan megláthatják ezt az igazságot azok, akik hisznek ugyan a kormányprogramm­­ban, akarják is, hogy mielőbb megvalósuljon, csak az útlét­­módját nem találták még meg. De lássák meg azok is, akik lekicsinylik, vagy éppen ellenzik az új szakasz politi­káját, hogy a magyar mező­­gazdaság korszerű fejlesztésé­nek programmja szilárd, reá­lis alapokon á­ — lehet töb­bet termelni a mainál, több kenyérrel, hússal, tejjel, vaj­jal gazdagítani dolgozó népünk asztalét. A nagymiskolci gazdaság, intenzív gazdálkodá­sa az egyéni gazdák és a ter­melő szövetkezetek számára is élő bizonyítéka, hogy lehet gyorsabban előrehaladni a jú­niusi úton, a Hazafias Nép­front útján é­s viszonylag rövid időn belül megvalósul­hat a bőségben élő, virágzó Magyarország, ha a falu és a város összefogott erővel akarja. Bertalan Imre * NAPLÓ DECEMBER I____* Január 1-e után egyes fil­m­ek­et csak 16 éven felülre látogathatnak. Az új rendel­kezés a jelenleg forgalomba levő filmek közül tizenhat­ vonatkozik. Ezek a követke­zők: A szürke fény, Augusz­tusi vasárnap, Nincs béke a olajfák alatt, Windsori vi­ nők, Botrány Crochemeri­ber Királylány a feleségem, A barát, Hűtlen asszonyok, Ma­clovia, Szicília? vérbosszú, Apa lett a fiam, Törvényein kívül lovag, Kaméliás hölgy, Egy nyáron át táncolt, Róma nyíl város, Pique Damne. A nép­művelési minisztérium ezze az új rendelkezésével a szü­lők, a nevelők, a tanács és­­ tömegszervezetek régi kíván­ságát teljesítette.­­ Medgyessy Ferenc szobrász­művész »Táncosnő« című al­kotását még ebben az évben felállítják a VII. kerületi Iza­bella téren.­­ Kodály Zoltán 72. születés­napja alkalmából decem­ber 15-én díszhangverseny lesz a Zeneakadémián. Az Állam Hangversenyzenekart Feren­­csik János vezényli, közre­működik a Budapesti Kórus A műsoron a többi között : "Psalmus Hungaricus«, i . "Fölszállott a páva*, a "Ma­rosszéki táncok­* és a » Kádár Kata* szerepel. " Rózsahegyi Kálmán is sze­repel a » Liliomfi« című új filmben. Az idős művésznek hosszú idő után ez az első filmszerepe.­ Árpádházikori és népván­­dorláskori leletekre bukkan­tak Baranya megyében. A pécsi Janus Pannonius Mú­zeum régészeti osztályára a sellyai termelőszövetkezet te­rületéről úja­bb értékes tele­tek érkeztek. A pécskörnyéki cserkúti szőlőkben népvándor­láskor­ sírokat találtak, hat érintetlen sorban, a Madách Imréről tart elő­adást december 4-én Zalaeger­szegen Waldapfel József aka­démikus.­ Kisfaludi Stróbl Zsigmond szobrászművész elkészítette Latabár Kálmán portréját. A szoborr a decemberiben nyíló V. Magyar Képzőművészeti Kiállításon fog első ízben sze­repelni,X ürömmel és meghatottan ol­vastuk a Művelt Nép legújabb számában Illyés Gyula meg­emlékezését Babits Mihály, a tizenhárom éve el­húnyt nagy költő­­síremlékének felavatásá­ról Az ódás szárny­al­ású, szép szavakat méltóan egészíti ki a cikk alatt közölt fénykép Ba­bits sírkövéről. Laptársunk azonban — nyilvánvaló nyom­datechnikai hibából kifolyólag — a kép alatt csupán a fel­vétel készítőjének, Híres Ti­bornak nevét közli. Miután a Művelt Népnek csak egy hét múlva áll majd módjában ezt a nem nagy, mégis sajnálatos ■hibát helyesbítenie, mi pótol­juk a hiányt: a síremlék mű­vészi domikonművét Ferenczy Béni, kiváló szobrászművé­szünk készítette. AZ OLVASÓ írja : wimiiiimiiiimiiinimimiiiiuiimuuiimiuui Jobb hangversenyrendezést Mi, zenerajongók, igen nagy örömmel vártuk november 28-át, amikor Fischer Annie Kossuth-díjas zongoraművész­nőnket siettünk meghallgatni a Kossuth Akadémián. A zenét és a művésznőt tisz­telők azonban a rendezés sú­lyos hibái miatt igen rossz utóérzéssel tértek haza a kon­­certre. A rendezőség ugyanis nem tett semmit sem az ellen, hogy a későn jövők ne zúdul­janak csapatostul a terembe a koncert megkezdése után! A hatalmas teremben még hosszú ideig keresték helyüket a nyikorgó kerti székeken, ami láthatóan és teljes joggal igen zavarta a művésznőt is. Úgy gondoljuk, egy igazán jó koncerthez nemcsak kiváló művész és jó műsor, de jó előadóterem és telib­iiismeretes rendezés is Iker. Szeretnénk, ha ez az est ta­nulság és intelem tenne a hangversenyrendezőkinek, Hevesy Katalin, XII., Városmajor u_; 56. ___5 Kedves főszerkesztő elvtárs, most olvastam végig »Va­­sárnap délelőtti beszélgetés" című vezércikkét, lehet, hogy hozzám nem toppannak be népnevelők, engedje meg, hogy ezt a vasárnap délelőttöt ön­nel beszélgessem át, legalább ilyen formában. Beszéljek és meséljek. A Hazafias Népfront kon­gresszusának első napján, kora délelőtt elsétáltam a főpos­tára, feladtam egy express le­velet. Utána, ha két botra is támaszkodva, de könnyen, jól­eső érzéssel hazamentem. Hát mégis csak ott leszünk mi is, én is, történelmünknek ezen a szép, talán sorsdöntő ünnepén. Bizton ott leszünk, szerényen és csendesen, ahogy hozzánk illik. Hiszen a Hazafias Nép­front kongresszus elnökségé­nek címeztem soraimat! Na­gyon szép volt aznap és más­nap a rádióközvetítés, szépek a sajtócikkek, az utóhangok az utána lefolyt kisebb-na­­gyobb gyűlések. Ma, hetek múltán, úgy lá­tom, hogy mégsem voltunk ott a kongresszuson, melyen, mint Dobi István megnyitó beszé­dében mondta, »a magyar nemzet minden rétege képvi­selve van”. Úgy érzem pedig, mégis hiányzott egy hang, egyikünk levele, hall­, de át­érzett üzenete: »Mi is csatlakozunk, itt a helyünk, szívünk egész mele­gével, szociális, hazafias érzé­sünkkel, csökkent munka­erőnkkel, de ezerirányú élet­tapasztalatunkkal. Részt aka­runk venni a mi munkátokban, abban a célkitűzésben, melyet a Hazafias Népfront-gyűlések sok-sok szónoka magyarázott, ismertetett, de sikertelenül, mert az­t csak érezni lehet, hogy ennél emberibb, neme­sebb megmozdulás talán egész történelmünkben nem volt még.« Ez a hiányzó hang, főszer­kesztő elvtárs, azé a tízezernyi nyugdíjasé, akik közé tartoz­nak még a két világháború rokkantjai, hadiözvegyek és különféle járadékosok, öregek és fiatalabbak, szervezetlenül szétszórva az ország minden táján. Akik, főleg most, hogy kormányunk a nyugdíjtörvény alakjában már megértő intéz­kedéseket tett és fog még ten­ni, azt szeretnék, hogy végre ne úgy beszéljenek róluk: "Szegény nyugdíjasok." Nem­csak anyagi téren, hanem tár­sadalmi megbecsülésben is. Mi azt szeretnék, legyen egy összefogó keret, mely­­ a kor­mány és Hazafias Népfront irányításával, az egyesülésben rejlő erővel képviselné rész­ben érdekeinket, főleg pedig irányítaná, mi módon vehet­nénk részt az új, országépítő munkában. Kedves szerkesztő elvtárs! Reánk egyetemlegesen szük­sége van a hazának. Mi még élünk és nem akarunk, mint mai cikkében írja: »Magunkba hulló, elzárkózott emberek" lenni. Mi nem vagyunk egy el­esett, megtűrt tömeg. Mögöt­tünk már egy kis, de komoly történelmi múlt van. Mi sze­retnénk ennek a múltnak ta­nulságait tudatosan, szervezet­ten és főleg állandóan értéke­síteni a mai fiatalság felé. An­nál is inkább, mivel ez a réteg sok évtizedes szomorú tapasz­talata után végleg rájött arra, hogy akiknél még hiányzik, az ezerirányú tudást feltétlen párosítani kell az új, a hala­dóbb, szebb eszmékkel. Ebben a tömegben vannak azok, akik legjobban tudják, hogy egész életükben csak hallgatni és felfelé helyeselni kellett min­dent, ha azt akarták, hogy sze­rény nyugdíjukat elérhessék. Még akkor is, ha látták, hogy az ország biztos vesztébe ro­han. És ezekhez tartoznak azok is, akik rokkantsága, hiányzó keze-lába, minden plakátnál, könyvnél, népnevelőnél jobban mutatja meg fiataljainknak, hová jutnak, ha nem minden erejükkel a béke és csakis a megértő béke útján haladnak. Ebben a tömegben sok-sok ezren vannak, akik nem, egy­szer­esen ehettek volna ebből a kis országból egy pillanatnyi­lag nagyobb kenyér, szebb la­kás, vagy csak egy illúzió re­ményében. De ragaszkodtak minden baj, sőt szörnyűség kö­zepette a sáros falusi utcához, a kopott, szürke pesti házhoz, a barátokhoz, a temetőhöz, mindenhez, ami ha nem is csillogott, de a mienk volt, ma­gyar volt, szép volt és szép lesz.. Nekünk ott volt a helyünk a Hazafias Népfront kongresz­­szusán és ott tesz a helyünk a munkánál! Ebben a vasárnapi cikkben kedvesen és közvetlenül írja ma: ha jönnek a népnevelők, »nyissák ki az ajtót és nyis­sák ki mindjárt a szívüket". Örömmel éltem ezzel, házi­gazda voltam, az ön vezér­cikke pedig a vendég. Jólesett a beszélgetés, a levélírás, ba­rátságos, meleg szobában va­gyok, személyileg amúgy sincs különösebb bajom. De, ha sze­rénytelenség is, a többiek, a "mi" nevünkben lenne két kérésem: 1. Adjon alkalmat arra, vagy­ mutasson rá, hol tudnám el­képzelésemet részletesen elő­adni, megjelölni és alátámasz­tani? Hol, hogyan, mi módon lehetne, kellene minket a Ha­zafias Népfrontba úgy tömörí­teni, hogy ott az elkövetke­zendő munkáknak egyik leg­megbízhatóbb oszlopa, legaktí­vabb kivitelezői lehessünk? 2. Amíg pedig ez megtörté­nik, sok-sok ezer ember örül­ne, ha a Hazafias Népfront lapja megírná, hogy ha eddig el is felejtkeztek vagy hallgat­ták a nyugdíjasokról, de a tényleges munkánál ott lesz a helyük, álljanak oda és vállal­ják örömmel és akkor — hadd idézzek kétszeresen a vasár­napi cikkből —, »nem valami távoli távlat", amiért éltek és dolgoztak, hanem még az ő életükben betel­jesülő cél. »Nyugodt, megelégedett, baráti étet, a mi szabad, gazdagodó, legszebb kis országunkban." Most pedig köszönetet mon­dok a Magyar Nemzetnek mind a mai, mind az eddigi sok újságcikkért, érdekessé­gért, tanulságos szórakozásért. Bandi Miklós nyugdíjas, Bp. V., Irányi­ utca 21—23. A SZERKESZTŐ POSTÁJÁBÓL Ránk is szüksége van a hazának!" — Egy nyugdíjas levele — Új tudományos köny­vek Az Akadémiai Kiadó decem­berben számos, jelentős, tudo­mányos mű megjelentetését tervezi. Kétnyelvű kiadás ké­szül Aristoteles: »Az athéni állam« és Pseudo-Xenophon: »Az athéni állam” című görög történelmi forrásmunkából. Megjelenik Ricardo: »A poli­tikai gazdaságtan és az adózás" című munkája és Szabolcsi Bence «Népzene és történe­lem* című művének német és orosznyelvű ismertetővel bőví­tett kiadása. Harmadik ki­adást ér meg Fogarasi Béla: »Logiká«-ja, Ivanov—Szoko­­lov szovjet szerzők »A klasz­­szikus térelmélet* című nagy­­jelentőségű fizikai tanulmánya. A Meteorológiai Intézet nép­szerű sorozatában kerül ki­adásra a »Levegőtenger part­vidékeit­» című kiadvány. ­ REGGEL 9-TŐL ESTE 3-IG VÁSÁROLHAT A MINŐSÉG ÁLLAMI ÁRUHÁZBAN RÁKÓCZI­ ÚT36 Karácsonyi ajándékcsomagok nagy választékban

Next