Magyar Nemzet, 1969. szeptember (25. évfolyam, 203-227. szám)

1969-09-11 / 211. szám

- Magyar Nemzet " A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA " Csütörtök 1969. szeptember HXXV.év,211. szám A végrendelet Tömörségében és egyszerű nyelvezetében megrendítő az a politikai testamentum, amelyet a népétől búcsúzó vezető hagyott hátra honfitársainak. Minden során átsüt az a fajta puritán hazaszeretet, az eszmékben való szilárd hit, amelyet olyan sokan már „korszerűtlennek” neveznek, vagy legalábbis egy távoli világba utalnak. Pedig Ho Si Minh végakaratának megértéséhez nem kell valami „ázsiai rejtélyt” kutatnunk, egyszerűen azt a harcot kell megértenünk, amelyet most már negyedszázada vív szakadatlanul a vietnami nép. A vezér szónak is az elmúlt évtizedekben annyi változata volt, hogy sok esetben valóban eredeti tartalmát veszítette el. Ho Si Minh viszonyát népéhez mindig az határozta meg, hogy a küzdelmekben edzett, a politika művészetében járatos államférfit tisztelte benne országának lakossága, és ezért is ruházta föl a „Bac Ho” — Ho apó jelzővel, aminek forrása nem a mesterségesen táplált kultusz volt, hanem a valóságos családias kapcsolat. Az egyik legjobb nyugati Ho Si Minh életrajz szerzője, a francia Jean Lacouture írta meg, aki a vietnami nép vezetőjéhez közel akar férkőzni, lelkének mélységeit kutatja, annak azokat az üzeneteket kell tanulmányoznia, amelyeket Hoapó rendszeresen intézett a vietnami gyerekekhez. Az egyszerűségnek és a szeretetnek anynyi eleme van felhalmozva bennük a legkisebb mesterkéltség nélkül, amennyinek kis hányada is elegendő lenne bonyolultnak nevezett világunk ezernyi problémájának megoldásához. Ennek az úgynevezett kultusznak semmi köze sincs ahhoz a fajta vezérmítoszhoz, amelyet ugyancsak Ázsiából ismert meg a világ az utóbbi időkben. Vietnamban soha nem ismerték politikusoknak istenként tisztelését. Ho Si Minh soha nem ült trónuson, soha nem rendeztek sajátos szertartásokat nevével, tetteinek és szavainak imádására. Ezzel szemben mindig megvolt személye iránt a feltétlen tisztelet és bizalom, mert a tapasztalatok bizonyították be a népnek, hogy ezernyi megpróbáltatáson át is az igaz és győztes úton vezette őt. A végrendelet a jövőre nézve sem ígér sana és kényelmes sikereket. Ha úgy tetszik, az igazság nyerseségével hívja föl a figyelmet az elkövetkező nehézségekre, és amikor ezek nyomán győzelemről beszél, éppen az adja meg a szavak hitelességét, hogy nem rejti el a megpróbáltatásokat. Ezzel a politikai realizmussal vezette Ho Si Minh több mint fél évszázadon át először a gyérszámú vietnami munkásosztályt, hogy szervezett erővé alakulva megteremtse a maga forradalmi mozgalmát, majd az elnyomói ellen fölkelt népet a szabadság kivívására. Ugyanez a realizmus nyilatkozott meg az amerikai agresszió ellen megkezdett önvédelmi küzdelemben, és ez a záloga a további győzelmeknek Kétségtelen, hogy a hanoi testamentumnak nemcsak érzelmi fontossága van, hanem elsőrendűen politikai is. A szokványos, csupán típusokat ismerő kommentátorok rögtön azon kezdtek el morfondírozni, milyen változásokat hozhat a távolkeleti helyzetben a vietnami nép vezetőjének eltávozása. A józanabbul látók rögtön arra hívták föl a figyelmet, hogy a szabadságért és függetlenségért küzdő vietnami politika kidolgozását mindig is kollektív vezető testület végezte el, ugyanazok, akik még Ho Si Minh tanításai alapján harcoltak vele együtt, és ugyanazok, akik Hanoiban ott álltak megrendülten a ravatalnál. Le Duan, Pham Van Dong és Vo Nguyen Ciao számára a végrendelet szavai ismerősek, hiszen ugyanezek a hosiminhi eszmék vezették őket a munkásmozgalomba, ugyanezekkel a gondolatokkal vívták ki másfél évtizeddel ezelőtt a világraszóló Dien Bien Phu-i győzelmet. A gyászszertartáson ünnepélyesen fölidézett végső szavak megerősítették azt, ami már eddig is benne élt ezekben a vezetőkben, és ez a bizonyossága annak, hogy változatlanul, mint eddig, Vietnam tovább küzd az amerikai agresszió ellen, szocialista szövetségeseinek támogatásával, a végső győzelemig. A testamentumban Ho Si Minh nemcsak mint népének, a nemzeti harcnak a vezetője búcsúzott, hanem a nemzetközi munkásmozgalom tapasztalt harcosaként is. Nem lehet megrendülés nélkül olvasni azokat a szavakat, amelyekben kifejtette, hogy „nagyon fájdalmas számomra látni a testvéri szocialista pártokat megosztó nézeteltéréseket. Azt kívánom, hogy pártunk járuljon hozzá a testvéri pártok egységének a marxizmus— leninizmus és a proletár nemzetköziség alapján való helyreállításához”. Olyan forradalmár mondja ezt, aki az első világháború másnapján az elsők között volt a nemzetközi kommunista mozgalom megteremtésénél, aki alapító tagja volt a 111. Internacionálénak, aki mindig Lenin tiszta és félremagyarázatlan eszméiért tanított, nevelt és küzdött. Ez adja a hitelét annak a bizonyosságnak is, hogy az egység a sok megpróbáltatás nyomán helyreáll, és eljön a nap, amikor a félreértések a múlt emlékei csupán. Éppen a nemzetközi tartalma miatt is, Ho Si Minh végakarata nemcsak a vietnami népnek szól; mindendenkinek, aki haladónak vallja magát, és még inkább annak, aki a szocialista társadalmi rend megteremtésére tette fel életét. Egy tiszta harcos, tudományos elveiben szilárdan hivő forradalmár búcsúzott a világtól, amikor a harc java része még hátra van. Követőinek a feladata végakaratát valóra váltani: Ázsiában, Vietnamban, az egész világon. Várkonyi Tibor A szejm küldöttsége Budapesten Megkezdődtek a magyar-lengyel parlamenti tárgyalások A külpolitikai helyzet SOKASODNAK LATIN-AMERIKÁBAN a jelek, amelyek arra mutatnak, hogy az amerikai kontinens déli felének különböző államai új válságokkal kerülnek szembe. A háromtagú brazíliai katonai junta „felforgató vagy forradalmi tevékenység” esetén halálbüntetés kiszabását is lehetővé teszi — a legutóbb bejelentett különleges alkotmánymódosító intézkedések szerint. Ez annak bizonyítéka, hogy az országban igen erős a szabadságharcosok tevékenysége, hiszen Brazíliában halálbüntetés csak a háború folyamán volt érvényben. Egy másik latin-amerikai államban, Kolumbiában fegyveres ütközetet vívtak a felszabadító erők és a kormánycsapatok. Uruguayban az ellenállási szervezetek élénk tevékenységét jelzi, hogy az egyik baloldali csoportosulás tagjai fényes nappal elrabolták az uruguayi bankvilág egyik vezetőjét. Szenzációsnak nevezhető, de teljességgel meg nem erősített hírt közöltek a bolíviai fővárosból, La Pazból: eszerint életét veszítette „Inti” Peredo, „Che” Guevara egyik helyettese, aki időközben a partizánvezér utódja lett Nem mutatkozik egyelőre a kibontakozás leghalványabb jele sem a közel-keleti válsággócban. A keddi izraeli akció után a szerdai napon is több fegyveres összecsapás robbant ki a térségben. Az MTI washingtoni tudósítójának jelentése szerint az amerikai sajtó, amely pedig általában Izraelt támogatja, szerdán arról írt, hogy a keddi izraeli támadás súlyos eszkalációs lépés és a háború kiújulásának veszélyével fenyeget. Az amerikai fővárosban egyébként ugyancsak az MTT tudósítójának értesülése szerint — arra számítanak, hogy az ENSZ-közgyűlés megnyitására New Yorkban folytatódni fognak a magas szintű szovjet—amerikai tárgyalások a közel-keleti válságról. Gromiko szovjet külügyminiszter valószínűleg már a jövő héten megkezdi tanácskozásait Rogers amerikai külügyminiszterrel. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa szerdai ülésén folytatta a jeruzsálemi mecsettűz nyomán kialakult helyzet megvitatását. A közel-keleti válság mellett a nigériai háború volt az Addisz-Abebában befejeződött afrikai csúcsértekezlet központi politikai témája. Az afrikai „csúcs” részvevői olyan határozatot fogadtak el, amely bizonyos változást jelez a korábbiakhoz képest, legalábbis annyiban, hogy a dokumentum a nigériai tűzszünet megteremtésére és a tárgyalások megkezdésére helyezi a hangsúlyt az ország egységének hangoztatása helyett. A TASZSZ jelentése szerint a szovjet fővárosban közzétettek dokumentumokat a júniustól augusztus közepéig kínai részről elkövetett határsértésekről. Eszerint 438 alkalommal sértették meg a szovjet határokat és provokáltak fegyveres összetűzéseket. Az MTI moszkvai tudósítója arról számolt be, hogy a szovjet közvélemény fokozott figyelemmel kíséri az NSZK-ban és Dániában sorra kerülő kétoldalú nyugatnémet—amerikai, illetve többoldalú NATO-hadgyakorlatokat. A szovjet kommentátorok rámutatnak arra, hogy az akciók célja az európai feszültség élezése. Lengyel parlamenti küldöttség érkezett Budapestre Az MTI jelenti: A magyar országgyűlés meghívására szerdán délelőtt baráti látogatásra Magyarországra érkezett a Lengyel Népköztársaság parlamentjének küldöttsége. A küldöttséget Czeslaw Wycech, a szejm elnöke vezeti. A küldöttség tagjai: Franciszek Wachowicz, Edmund Ulma, Teofil Makowski, Wladislaw Machejek, Mieczyslaw Blachura, Zofia Paryzak, Wanda Zajért, Waclaw Zak képviselők. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke, az országgyűlés tisztikarának több tagja, több országgyűlési képviselő és a Külügyminisztérium képviselői fogadták. Jelen volt a fogadtatásnál Tadeusz Hanuszek, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete, s a nagykövetség több tagja. Czeslaw Wycech a megérkezés után adott nyilatkozatában a többi között elmondotta: " A Lengyel Népköztársaság szejmjének képviselői nem először látogatnak el a vendégszerető Magyarországra, s a korábbi alkalmakhoz hasonlóan most is az a törekvés vezet bennünket, hogy tovább erősítsük a barátságot és az együttműködést államaink és népeink között. Látogatásunk célja, hogy személyesen is megismerjük azokat a sikereket, amelyeket a magyar nép a szocialista építésben elért, megismerjük e sikerek forrásait és hatását az állami élet különböző területein. Mivel delegációnk parlamenti küldöttség, érthető, hogy különösen azok a tapasztalatok érdekelnek bennünket, amelyeket önök a szocialista demokrácia szélesítése során szereztek. Erről szeretnénk elsősorban véleményt cserélni, szót váltani magyar képviselő barátainkkal, ez programunk egyik legfontosabb pontja. A szejm elnöke befejezésül hangsúlyozta: „Meggyőződésem, hogy mostani látogatásunk hozzájárul a lengyel— magyar barátság elmélyítéséhez, a Lengyel Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság kapcsolatainak további fejlődéséhez és a szocialista államok egységének megszilárdításához.” Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke szerdán délután az országház delegációs termében fogadta a Lengyel Népköztársaság parlamenti küldöttségét, élén Czeslaw Wycech-hel, a szejm elnökével. A látogatás alkalmával megkezdődtek a magyar és a lengyel parlament küldöttségeinek tárgyalásai. Kállai Gyula tájékoztatta a lengyel szejm küldöttségét a magyar nép szocialista építőmunkájának eredményeiről, további feladatairól, az országgyűlés tevékenységéről, a Magyar Népköztársaság álláspontjáról, különböző nemzetközi politikai kérdésekben ésMéltatta az egyre szélesedő magyar—lengyel baráti kapcsolatokat. A szívélyes, baráti hangú eszmecsere során a lengyel vendégek országunk életével, az országgyűlés munkájával kapcsolatban számos kérdést tettek fel, amelyekre a magyar képviselők válaszoltak. A szovjet párt- és kormányküldöttség befejezte hanoi látogatását Hanoiból jelenti a TASZSZ. Szeptember 6-tól 10-ig szovjet párt- és kormányküldöttség tartózkodott a Vietnami Demokratikus Köztársaságban, élén A. N. Kosziginnel, az SZKP Központi Bizottsága Politikai Bizottsága tagjával, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökével. A párt- és kormánydelegáció VDK-beli tartózkodása során szívélyes beszélgetéseket folytatott a Vietnami Dolgozók Pártja és a Vietnami Demokratikus Köztársaság vezetőivel. A küldöttség erélyesen elítélte az amerikai imperialisták által a vietnami nép ellen kirobbantott agresszív háborút. A vietnami vezetők meleg köszönetet mondottak a Szovjetunió pártjának, kormányának és népének, amely sokoldalú segítséget nyújtott és nyújt az amerikai agresszorok ellen az ország megmentéséért vívott harcban, valamint a VDK-ban folyó szocialista építésben, s megerősítették, hogy a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének részvétele Ho Si Minh elnök temetésén őszinte kifejeződését jelenti annak a testvéri barátságnak és harci, szolidaritásnak, amely a két ország népei között kialakult.* A VDK-nak a párizsi tárgyalásokon részt vevő küldöttségétől szerzett értesülés alapján jelentette a DPA tudósítója, hogy az elhunyt Ho Si Minh elnök holttestét, Lenin példája nyomán, bebalzsamozták és mauzóleumban fogják elhelyezni. Az elhelyezés időpontja nem ismeretes — írta a DPA —, de az minden valószínűség szerint a legnagyobb csendben, a nyilvánosság elkerülésével fog megtörténni. Szombaton újabb ülés Párizsban Az Egyesült Államok és a saigoni kormány küldöttsége azt javasolta, hogy az értekezlet legközelebbi ülését csütörtökről ne péntekre helyezzék át — ahogy azt korábban az ideiglenes forradalmi kormány küldöttsége kérte —, hanem szombatra. Az ideiglenes forradalmi kormány küldötte az amerikai—saigoni javaslatot elfogadta, így tehát szeptember 13-án kerül sor az értekezlet 33. ülésére. Kiküldött munkatársunk telefonjelentése: Sovány eredmények Pompidou bonni látogatása után München, szeptember 10. Noha elnökké választása után Pompidou első külföldi útja Bonnba vezetett, a nyugatnémet politikai közvélemény figyelmét e kétnapos látogatás előtt és alatt is egyéb kérdések kötötték le. Az utóbbi napokban még az itteni lapok is többet foglalkoztak az egész Nyugat-Németországban terjedő vad sztrájkokkal, amelyekben szerdán már mintegy negyvenezer munkás vett részt, vagy az NSZK területén levő izraeli diplomáciai és kereskedelmi kirendeltségek ellen intézett bombamerényletekkel, hogy a választási küzdelem viharos tömegdemonstrációit ne is említsük , mint a francia elnöknek és kíséretének bonni megbeszéléseivel. A lapkommentárok egybehangzóan, szkeptikusak voltak. A párizsi és bonni jelentések egyaránt azt hangsúlyozták, hogy a lehető legszerencsétlenebb időpontban került sor a látogatásra, hiszen a nyugatnémet kormány csak névleg létezik, mert a valóságban egymással éles harcban álló uniópárti és szociáldemokrata miniszterekből áll, másrészt a francia kormány is a sramikleértékelés gazdasági és szociális következményeivel bajlódik. Voltaképpen a francia vendégek hangsúlyozottan ceremóniátlan fogadtatása és minden nagyobb nyilvános szereplés mellőzése egyaránt a találkozás munkajellegét volt hivatva kiemelni. A Die Zeit párizsi tudósítója a látogatás elé írt hírmagyarázatában ehhez még azt is hozzáfűzte, hogy Pompidou első „valóban hivatalos” külföldi útjára csak jövő év elején kerül sor és az úticél az Egyesült Államok lesz. Ami a kétnapos tárgyalások konkrét mérlegét illeti, a két küldöttség szóvivőjének sajtótájékoztatója alapján a következőket lehet mondani. Megállapodtak, hogy javasolják a Közös Piac csúcsértekezletének összehívását. A hatok csúcsértkezletének gondolatát a francia fél vetette fel és az az álláspont alakult ki, hogy még az idén, valószínűleg novemberben és a jelek szerint Hágában ül össze a hat ország vezetője, hogy a közösség továbbfejlesztését és kibővítését megtárgyalja. Abban is megállapodtak, hogy különböző bizottságokat hoznak létre amelyek tisztázzák a vitás kérdéseket, például a mezőgazdasági együttműködést, valamint az ipari problémákat. A lapok azonban azt hangsúlyozzák, hogy a Pompidou.