Magyar Nemzet, 1969. szeptember (25. évfolyam, 203-227. szám)

1969-09-11 / 211. szám

- Magyar Nemzet " A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA " Csütörtök 1969. szeptember H­XXV.év,211. szám A végrendelet Tömörségében és egyszerű nyelvezetében megrendítő az a politikai testamentum, amelyet a népétől búcsúzó vezető hagyott hátra honfi­társainak. Minden során át­süt az a fajta puritán haza­­szeretet, az eszmékben való szilárd hit, amelyet olyan sokan már „korszerűtlen­nek” neveznek, vagy leg­alábbis egy távoli világba utalnak. Pedig Ho Si Minh végakaratának megértéséhez nem kell valami „ázsiai rej­télyt” kutatnunk, egysze­rűen azt a harcot kell meg­értenünk, amelyet most már negyedszázada vív szaka­datlanul a vietnami nép. A vezér szónak is az el­múlt évtizedekben annyi változata volt, hogy sok esetben valóban eredeti tar­talmát veszítette el. Ho Si Minh viszonyát népéhez mindig az határozta meg, hogy a küzdelmekben edzett, a politika művészetében já­ratos államférfit tisztelte benne országának lakossága, és ezért is ruházta föl a „Bac Ho” — Ho apó jelző­vel, aminek forrása nem a mesterségesen táplált kul­tusz volt, hanem a valósá­gos családias kapcsolat. Az egyik legjobb nyugati Ho Si Minh életrajz szerzője, a francia Jean Lacouture írta meg, aki a vietnami nép ve­zetőjéhez közel akar férkőz­ni, lelkének mélységeit ku­tatja, annak azokat az üze­neteket kell tanulmányoznia, amelyeket Ho­apó rendsze­resen intézett a vietnami gyerekekhez. Az egyszerű­ségnek és a szeretetnek any­­nyi eleme van felhalmozva bennük a legkisebb mester­kéltség nélkül, amennyinek kis hányada is elegendő len­ne bonyolultnak nevezett vi­lágunk ezernyi problémájá­nak megoldásához. Ennek az úgynevezett kultusznak semmi köze sincs ahhoz a fajta vezérm­í­­toszhoz, amelyet ugyancsak Ázsiából ismert meg a világ az utóbbi időkben. Vietnam­ban soha nem ismerték poli­tikusoknak istenként tiszte­lését. Ho Si Minh soha nem ült trónuson, soha nem ren­deztek sajátos szertartáso­kat nevével, tetteinek és szavainak imádására. Ezzel szemben mindig megvolt személye iránt a feltétlen tisztelet és bizalom, mert a tapasztalatok bizonyították be a népnek, hogy ezernyi megpróbáltatáson át is az igaz és győztes úton vezette őt. A végrendelet a jövőre nézve sem ígér sana és ké­nyelmes sikereket. Ha úgy tetszik, az igazság nyersesé­gével hívja föl a figyelmet az elkövetkező nehézségek­re, és amikor ezek nyomán győzelemről beszél, éppen az adja meg a szavak hiteles­ségét, hogy nem rejti el a megpróbáltatásokat. Ezzel a politikai realizmussal vezet­te Ho Si Minh több mint fél évszázadon át először a gyérszámú vietnami mun­kásosztályt, hogy szervezett erővé alakulva megteremtse a maga forradalmi mozgal­mát, majd az elnyomói ellen fölkelt népet a szabadság kivívására. Ugyanez a rea­lizmus nyilatkozott meg az amerikai agresszió ellen megkezdett önvédelmi küz­delemben, és ez a záloga a további győzelmeknek Kétségtelen, hogy a hanoi testamentumnak nemcsak érzelmi fontossága van, ha­nem elsőrendűen politikai is. A szokványos, csupán tí­pusokat ismerő kommentá­torok rögtön azon kezdtek el morfondírozni, milyen változásokat hozhat a távol­keleti helyzetben a vietna­mi nép vezetőjének eltávo­zása. A józanabbul látók rögtön arra hívták föl a fi­gyelmet, hogy a szabadsá­gért és függetlenségért küz­dő vietnami politika kidol­gozását mindig is kollektív vezető testület végezte el, ugyanazok, akik még Ho Si Minh tanításai alapján har­coltak vele együtt, és ugyan­azok, akik Hanoiban ott áll­tak megrendülten a ravatal­nál. Le Duan, Pham Van Dong és Vo Nguyen Ciao számára a végrendelet sza­vai ismerősek, hiszen ugyan­ezek a hosiminhi eszmék vezették őket a munkás­­mozgalomba, ugyanezekkel a gondolatokkal vívták ki másfél évtizeddel ezelőtt a világraszóló Dien Bien Phu-i győzelmet. A gyászszertartá­son ünnepélyesen fölidézett végső szavak megerősítették azt, ami már eddig is benne élt ezekben a vezetőkben, és ez a bizonyossága annak, hogy változatlanul, mint ed­dig, Vietnam tovább küzd az amerikai agresszió ellen, szocialista szövetségeseinek támogatásával, a végső győ­zelemig. A testamentumban Ho Si Minh nemcsak mint népé­nek, a nemzeti harcnak a vezetője búcsúzott, hanem a nemzetközi munkásmozga­lom tapasztalt harcosaként is. Nem lehet megrendülés nélkül olvasni azokat a sza­vakat, amelyekben kifejtet­te, hogy „nagyon fájdalmas számomra látni a testvéri szocialista pártokat megosz­tó nézeteltéréseket. Azt kí­vánom, hogy pártunk járul­jon hozzá a testvéri pártok egységének a marxizmus— leninizmus és a proletár nemzetköziség alapján való helyreállításához”. Olyan forradalmár mondja ezt, aki az első világháború másnap­ján az elsők között volt a nemzetközi kommunista mozgalom megteremtésénél, aki alapító tagja volt a 111. Internacionálénak, aki min­dig Lenin tiszta és félrema­­gyarázatlan eszméiért taní­tott, nevelt és küzdött. Ez adja a hitelét annak a bizo­nyosságnak is, hogy az egy­ség a sok megpróbáltatás nyomán helyreáll, és eljön a nap, amikor a félreértések a múlt emlékei csupán. Éppen a nemzetközi tar­talma miatt is, Ho Si Minh végakarata nemcsak a viet­nami népnek szól; minden­­denkinek, aki haladónak vallja magát, és még inkább annak, aki a szocialista tár­sadalmi rend megteremtésé­re tette fel életét. Egy tiszta harcos, tudományos elveiben szilárdan hivő forradalmár búcsúzott a világtól, amikor a harc java része még hát­ra van. Követőinek a fel­adata végakaratát valóra váltani: Ázsiában, Vietnam­ban, az egész világon. Várkonyi Tibor A szejm küldöttsége Budapesten Megkezdődtek a magyar-lengyel parlamenti tárgyalások A külpolitikai helyzet SOKASODNAK LATIN-A­MERI­KÁBAN a jelek, amelyek arra mutatnak, hogy az amerikai kontinens déli felének külön­böző államai új válságokkal kerülnek szembe. A háromtagú brazíliai katonai junta „felforgató vagy forradalmi tevékeny­ség” esetén halálbüntetés kiszabását is lehetővé teszi — a leg­utóbb bejelentett különleges alkotmánymódosító intézkedések szerint. Ez annak bizonyítéka, hogy az országban igen erős a szabadságharcosok tevékenysége, hiszen Brazíliában halál­­büntetés csak a háború folyamán volt érvényben. Egy másik latin-amerikai államban, Kolumbiában fegyveres ütközetet vív­tak a felszabadító erők és a kormánycsapatok. Uruguayban az ellenállási szervezetek élénk tevékenységét jelzi, hogy az egyik baloldali csoportosulás tagjai fényes nappal elrabolták az uru­guayi bankvilág egyik vezetőjét. Szenzációsnak nevezhető, de teljességgel meg nem erősített hírt közöltek a bolíviai főváros­ból, La Pazból: eszerint életét veszítette „Inti” Peredo, „Che” Guevara egyik helyettese, aki időközben a partizánvezér utód­ja lett Nem mutatkozik egyelőre a kibontakozás leghalványabb jele sem a közel-keleti válsággócban. A keddi izraeli akció után a szerdai napon is több fegyveres összecsapás robbant ki a tér­ségben. Az MTI washingtoni tudósítójának jelentése szerint az amerikai sajtó, amely pedig általában Izraelt támogatja, szer­dán arról írt, hogy a keddi izraeli támadás súlyos eszkalációs lépés és a háború kiújulásának veszélyével fenyeget. Az ame­rikai fővárosban egyébként­­ ugyancsak az MTT tudósítójának értesülése szerint — arra számítanak, hogy az ENSZ-közgyűlés megnyitására New Yorkban folytatódni fognak a magas szintű szovjet—amerikai tárgyalások a közel-keleti válságról. Gromiko szovjet külügyminiszter valószínűleg már a jövő héten meg­kezdi tanácskozásait Rogers amerikai külügyminiszterrel. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa szerdai ülésén folytatta a jeruzsálemi mecsettűz nyomán kialakult helyzet megvitatását. A közel-keleti válság mellett a nigériai háború volt az Addisz-Abebában befejeződött afrikai csúcsértekezlet központi politikai témája. Az afrikai „csúcs” részvevői olyan határozatot fogadtak el, amely bizonyos változást jelez a korábbiakhoz ké­pest, legalábbis annyiban, hogy a dokumentum a nigériai tűz­szünet megteremtésére és a tárgyalások megkezdésére helyezi a hangsúlyt az ország egységének hangoztatása helyett. A TASZSZ jelentése szerint a szovjet fővárosban közzétettek dokumentumokat a júniustól augusztus közepéig kínai részről elkövetett határsértésekről. Eszerint 438 alkalommal sértették meg a szovjet határokat és provokáltak fegyveres összetűzése­ket. Az MTI moszkvai tudósítója arról számolt be, hogy a szov­jet közvélemény fokozott figyelemmel kíséri az NSZK-ban és Dániában sorra kerülő kétoldalú nyugatnémet—amerikai, il­letve többoldalú NATO-hadgyakorlatokat. A szovjet kommen­tátorok rámutatnak arra, hogy az akciók célja az európai fe­szültség élezése. Lengyel parlamenti küldöttség érkezett Budapestre Az MTI jelenti: A magyar országgyűlés meghívására szerdán délelőtt baráti láto­gatásra Magyarországra érke­zett a Lengyel Népköztársaság parlamentjének küldöttsége. A küldöttséget Czeslaw Wycech, a szejm elnöke ve­zeti. A küldöttség tagjai: Franciszek Wachowicz, Ed­­mund Ulma, Teofil Makowski, Wladislaw Machejek, Mie­­czyslaw Blachura, Zofia Paryzak, Wanda Zaj­­ért, Waclaw Zak képviselők. A küldöttséget a Ferihegyi re­pülőtéren Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alel­­nöke, az országgyűlés tiszti­karának több tagja, több or­szággyűlési képviselő és a Külügyminisztérium képvise­lői fogadták. Jelen volt a fo­gadtatásnál Tadeusz Hanu­­szek, a Lengyel Népköztársa­ság budapesti nagykövete, s a nagykövetség több tagja. Czeslaw Wycech a megér­kezés után adott nyilatkoza­tában a többi között el­mondotta: " A Lengyel Népköztársa­ság szejmjének képviselői nem először látogatnak el a vendégszerető Magyarország­ra, s a korábbi alkalmakhoz hasonlóan most is az a törek­vés vezet bennünket, hogy tovább erősítsük a barátságot és az együttműködést álla­maink és népeink között.­­ Látogatásunk célja, hogy személyesen is megismerjük azokat a sikereket, amelyeket a magyar nép a szocialista építésben elért, megismerjük e sikerek forrásait és hatását az állami élet különböző te­rületein. Mivel delegációnk parlamenti küldöttség, érthe­tő, hogy különösen azok a ta­pasztalatok érdekelnek ben­nünket, amelyeket önök a szocialista demokrácia széle­sítése során szereztek. Erről szeretnénk elsősorban véle­ményt cserélni, szót váltani magyar képviselő barátaink­kal, ez programunk egyik legfontosabb pontja. A szejm elnöke befejezésül hangsúlyozta: „Meggyőződé­sem, hogy mostani látogatá­sunk hozzájárul a lengyel— magyar barátság elmélyítésé­hez, a Lengyel Népköztársa­ság és a Magyar Népköztársa­ság kapcsolatainak további fejlődéséhez és a szocialista államok egységének megszi­lárdításához.” Kállai Gyula, az országgyű­lés elnöke szerdán délután az országház delegációs termé­ben fogadta a Lengyel Nép­­köztársaság parlamenti kül­döttségét, élén Czeslaw Wycech-hel, a szejm elnöké­vel. A látogatás alkalmával megkezdődtek a magyar­ és a lengyel parlament küldöttsé­geinek tárgyalásai. Kállai Gyula tájékoztatta a lengyel szejm küldöttségét a magyar nép szocialista építőmunká­jának eredményeiről, további feladatairól, az országgyűlés tevékenységéről, a Magyar Népköztársaság álláspontjá­ról, különböző nemzetközi politikai kérdésekben és­­Mél­tatta az egyre szélesedő ma­gyar—lengyel baráti kapcso­latokat. A szívélyes, baráti hangú eszmecsere során a lengyel vendégek országunk életével, az országgyűlés mun­kájával kapcsolatban számos kérdést tettek fel, amelyekre a magyar képviselők válaszol­tak. A szovjet párt- és kormányküldöttség befejezte hanoi látogatását Hanoiból jelenti a TASZSZ. Szeptember 6-tól 10-ig szovjet párt- és kormányküldöttség tartózkodott a Vietnami De­mokratikus Köztársaságban, élén A. N. Kosziginnel, az SZKP Központi Bizottsága Po­litikai Bizottsága tagjával, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökével. A párt- és kormánydelegáció VDK-beli tartózkodása során szívélyes beszélgetéseket foly­tatott a Vietnami Dolgozók Pártja és a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság vezetőivel. A küldöttség erélyesen el­ítélte az amerikai imperialis­ták által a vietnami nép ellen kirobbantott agresszív háborút. A vietnami vezetők meleg köszönetet mondottak a Szov­jetunió pártjának, kormányá­nak és népének, amely sok­oldalú segítséget nyújtott és nyújt az amerikai agresszorok ellen az ország megmentéséért vívott harcban, valamint a VDK-ban folyó szocialista épí­tésben, s megerősítették, hogy a Szovjetunió párt- és kor­mányküldöttségének részvétele Ho Si Minh elnök temetésén őszinte kifejeződését jelenti annak a testvéri barátságnak és harci, szolidaritásnak, amely a két ország népei között ki­alakult.* A VDK-nak a párizsi tár­gyalásokon részt vevő küldött­ségétől szerzett értesülés alap­ján jelentette a DPA tudósí­tója, hogy az elhunyt Ho Si Minh elnök holttestét, Lenin példája nyomán, bebalzsamoz­ták és mauzóleumban fogják elhelyezni. Az elhelyezés idő­pontja nem ismeretes — írta a DPA —, de az minden való­színűség szerint a legnagyobb csendben, a nyilvánosság elke­rülésével fog megtörténni. Szombaton újabb ülés Párizsban Az Egyesült Államok és a saigoni kormány küldöttsége azt javasolta, hogy az értekez­let legközelebbi ülését csü­törtökről ne péntekre helyez­zék át — ahogy azt korábban az ideiglenes forradalmi kor­mány küldöttsége kérte —, ha­nem szombatra. Az ideiglenes forradalmi kormány küldötte az amerikai—saigoni javasla­tot elfogadta, így tehát szep­tember 13-án kerül sor az ér­tekezlet 33. ülésére. Kiküldött munkatársunk telefonjele­ntése: Sovány eredmények Pompidou bonni látogatása után München, szeptember 10. Noha elnökké választása után Pompidou első külföldi útja Bonnba vezetett, a nyu­gatnémet politikai közvéle­mény figyelmét e kétnapos lá­togatás előtt és alatt is egyéb kérdések kötötték le. Az utób­bi napokban még az itteni la­pok is többet foglalkoztak az egész Nyugat-Németországban terjedő vad sztrájkokkal, ame­lyekben szerdán már mintegy negyvenezer munkás vett részt, vagy az NSZK terüle­tén levő izraeli diplomáciai és kereskedelmi kirendeltségek ellen intézett bombamerény­letekkel, hogy a választási küzdelem viharos tömegde­monstrációit ne is említsük , mint a francia elnöknek és kíséretének bonni megbeszélé­seivel. A lapkommentárok egybehangzóan, szkeptikusak voltak. A párizsi és bonni je­lentések egyaránt azt hangsú­lyozták, hogy a lehető legsze­rencsétlenebb időpontban ke­rült sor a látogatásra, hiszen a nyugatnémet kormány csak névleg létezik, mert a való­ságban egymással éles harc­ban álló uniópárti és szociál­demokrata miniszterekből áll, másrészt a francia kormány is a sramikleértékelés gazdasági és szociális következményei­vel bajlódik. Voltaképpen a francia ven­dégek hangsúlyozottan cere­­móniátlan fogadtatása és min­den nagyobb nyilvános sze­replés mellőzése egyaránt a találkozás munkajellegét volt hivatva kiemelni. A­ Die Zeit párizsi tudósítója a látogatás elé írt hírmagyarázatában eh­hez még azt is hozzáfűzte, hogy Pompidou első „valóban hivatalos” külföldi útjára csak jövő év elején kerül sor és az úticél az Egyesült Államok lesz. Ami a kétnapos tárgyalások konkrét mérlegét illeti, a két küldöttség szóvivőjének sajtó­tájékoztatója alapján a követ­kezőket lehet mondani. Meg­állapodtak, hogy javasolják a Közös Piac csúcsértekezleté­nek összehívását. A hatok csúcsértkezletének gondolatát a francia fél vetette fel és az az álláspont alakult ki, hogy még az idén, valószínűleg no­vemberben és a jelek szerint Hágában ül össze a hat or­szág vezetője, hogy a közös­ség továbbfejlesztését és kibő­vítését megtárgyalja. Abban is megállapodtak, hogy különbö­ző bizottságokat hoznak létre amelyek tisztázzák a vitás kérdéseket, például a mező­­gazdasági együttműködést, va­lamint az ipari problémákat. A lapok azonban azt hangsú­lyozzák­, hogy a Pompidou.

Next