Magyar Nemzet, 1969. szeptember (25. évfolyam, 203-227. szám)

1969-09-11 / 211. szám

Csütörtök, 1969. szeptember 11. Nyers Rezső nyilatkozata a szovjet gazdasági reform tapasztalatairól Nyers Rezső, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, hazautazása előtt nyilatkozott a Szovjetunióban látogatást tett pártdelegáció tapasztala­tairól.­­ A szovjet gazdasági re­form tapasztalatainak tanul­mányozása számunkra rendkí­vül hasznos volt, egyebek kö­zött azért is, mert összevethet­tük azt a mi új gazdasági irá­nyítási rendszerünkkel. Hang­súlyozni kívánom, hogy nem­csak sok érdekes és nálunk is hasznosítható megoldási módot láttunk a pártmunkában, va­lamint a vállalatoknál, a mi­nisztériumoknál, a felső irá­nyító szerveknél, hanem újra meggyőződhettünk róla: a szov­jet reform és a magyar új me­chanizmus irányát, célkitűzé­seit, egész eszméjét tekintve azonos. Különbségek természe­tesen adódnak, legfőképpen a módszerekben, amelyek min­denekelőtt a két ország felté­teleiből — elsősorban az eltérő nagyságrendekből — következ­nek. — Az új irányítási rendszer szerint dolgozó vállalatok — a szovjet üzemek kétharmada — növelték termelésüket, emel­kedett náluk a munka haté­konysága, csö­kkent az önkölt­ség, és jelentős nyereséggel dolgoznak. Ezek az üzemek a régi irányítási rendszerű vál­lalatokkal összehasonlítva, a gazdasági hatékonyság minden vonatkozásában számottevő előnyhöz jutottak. Mindezek alapján érthető, hogy a párt és a kormány vezetői csakúgy, mint a minisztériumi emberek és a vállalati irányítók, félre­érthetetlenül hangsúlyozták: tovább kívánnak haladni a három évvel ezelőtt megkez­dett és bevált úton. Sőt, ma éppen az foglalkoztatja a gaz­daság különböző posztjain dol­gozó vezetőket, hogyan lehetne a szerzett tapasztalatok alap­ján „elmélyíteni” a reformot — vagyis megfontolt további lépésekkel még intenzívebbé tenni a szovjet gazdaság min­den ágának fejlődését. — A gazdasági reform to­vábbvitelénél a műszaki hala­dásé a fő szerep — hangoztat­ták beszélgető partnereink. — A műszaki haladást azonban nem csupán ágazati-műszaki problémának tekintik, hanem itt is vezérelvként jelentkezik a hatékonyság, a gazdaságos­ság, vagyis az, hogy minél ki­sebb befektetéssel, minél na­gyobb hatásfokot érjenek el Mondani sem kell, hogy a mű­szaki haladás középpontba ál­lítása a szovjet gazdaságnak a mi gazdasági életünkkel való sokoldalú kapcsolata, koope­rációja, a külkereskedelmi for­galom növekvő volumene miatt számunkra is rendkívül fontos.­­ Az anyagi érdekeltség el­vét ugyancsak erősíteni kí­vánják a szovjet gazdaságban. Ennek rendszere — tapaszta­lataink szerint — a miénkhez hasonló. Figyelemre méltó vi­szont, hogy a közvetlen béren felüli juttatások — premizá­lás, nyereségrészesedés stb. — a szovjet vállalatoknál általá­ban jobban ösztönöz a na­gyobb teljesítményre, inkább hat a munka termelékenysé­gének emelésére, mint ná­lunk. Ez ismét figyelmezteti azokat a vállalatainkat, ame­lyek nehezen szakítanak az egyenlősdivel.­­ Úgyszintén hasznos ta­pasztalat, hogy a mi törekvé­seinkhez hasonlóan a tudomá­nyos-kutató tevékenységet kö­zelebb kívánják hozni a ter­melés szférájához, s a tudo­mányos intézeteket is átállít­ják az önálló gazdasági elszá­molás rendszerére. Érdekes megoldásokat láttunk a terve­zésben is, különösen a hosszú­távú prognózisok kidolgozásá­ban és népgazdasági alkalma­zásuknál. — Problémáikról szólva a szovjet elvtársak elmondották: nem elégedettek a munka ter­melékenységének növekedésé­vel. Nem is a százalék szerint kimutatható haladás okoz gon­dot, hanem, az a körülmény, hogy a bérek emelkedése gyorsabb ütemű, mint a mun­ka termelékenységéé. Foglal­koznak a műszaki fejlesztést jobban ösztönző árrendszer ki­munkálásával, valamint azzal is, hogy a gyors műszaki fej­lődés milyen differenciálást tesz szükségessé a személyi jövedelmekben, annak az elv­nek megfelelően, aki többet ad a társadalomnak, jobban részesüljön a megtermelt ja­vakból.­­ Szóba kerültek megbe­széléseink során a szocialista országok integrációjának kér­dései is. Azt tapasztaltuk, hogy nézeteink vagy azono­sak, vagy pedig szovjet elv­­társaink is hasonló irányok­ban keresik a szocialista or­szágok gazdasági integrációjá­ból adódó lehetőségek kiakná­zásának, a törvényszerűségek felhasználásának, a fejlődés meggyorsításának az útját, mint mi. — összefoglalóan azt mond­hatom: ez a rendkívül hasz­nos és tanulságos út újra megerősített bennünket abban a meggyőződésünkben, hogy tapasztalataink kicserélése, a bennünket foglalkoztató kér­­désk beható megvitatása jó gyakorlat, amelyet a jövőben is alkalmazni fogunk. Gazda­sági irányítási rendszerünk lényegbeli azonossága lehető­vé teszi, hogy gazdasági kap­csolatainkat, fejlődésünk irá­nyát mindkét ország számára kedvezően összehangoljuk — mondotta befejezésül Nyers Rezső. Hazaérkezett a Szovjetunióból a magyar pártküldöttség Szerda este hazaérkezett az a pártküldöttség, amely Nyers Rezsőnek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a­ Köz­ponti Bizottság titkárának ve­zetésével egy hetet töltött a Szovjetunióban. A delegáció a szovjet gazdasági életet tanul­mányozta. A küldöttséget a ferihegyi repülőtéren Nemes Dezső, a Politikai Bizottság tagja, Sándor József, a Központi Bi­zottság tagja és Venéczi János, a budapesti pártbizottság tit­kára fogadta. Jelen volt N. N. Szikacsov követtanácsos, a Szovjetunió budapesti nagykö­vetségének ideiglenes ügyvivő­je is. Romániába utazott dr. Biró József külkereskedelmi miniszter Szerdán Bukarestbe utazott dr. Biró József külkereskedel­mi miniszter, hogy Cornel Burtica román külkereskedel­mi miniszterrel tárgyalásokat folytasson a két ország gazda­sági, külkereskedelmi kapcso­latainak több időszerű kérdé­séről, többek között az 1970. évre vonatkozó államközi tár­gyalások, valamint az 1971—75. évekre vonatkozó hosszú lejá­ratú árucsere-forgalmi egyez­mény előkészítéséről, továbbá a gazdasági együttműködés bő­vítéséről. Romániai tartózko­dása során Biró József megte­kinti a román népgazdaság 25 éve című nagyszabású kiál­lítást. ________________ 12 ezer vagon alma indul útnak a nyírségi gyümölcsösökből A paradicsom, a cukorrépa után az őszi csúcsforgalom­ban most a nyírségi gyümöl­csösökből tömegesen kell az almát a vasúti állomásokra fuvarozni. Kovács Lajos, az Autóközlekedési Tröszt fő­osztályvezetője elmondotta, hogy Szabolcsból gyors segít­séget kértek a 12 ezer va­­r­gon alma folyamatos szállítá­­­­sához. Csaknem kétmilliárd leit értékű üzletkötés az őszi vásár eddigi eredménye Szerda délután érdekes ada­tokat ismertettek. Az őszi vá­sár félideje kedvezően alakult. Eddig 275 ezer látogató tekin­tette meg a kiállított árukat. A Magyar Nemzeti Bank ada­tai szerint az üzletkötés érté­ke 1,8 miliárd forint. A „lis­tavezető” a Lamport, 722 mil­lió forint értékben szállít ház­tartási cikkeket partnereinek a jövő évben. A BUDAPRINT félmilliárd forintos üzletet kö­tött. Nagy József­né könnyűipari miniszter meghívására Buda­pestre érkezett Ion Craciun román könnyűipari miniszter szerdán felkereste a Budapes­ti Őszi Vásárt. A román ven­dég­miniszter elismerő sza­vakkal nyilatkozott a közszük­ségleti cikkek nagy választé­káról. A román könnyűipari küldöttség megállapította, hogy az áruválaszték lényege­sen nagyobb, mint korábban. A Magyarországi tartózko­dásunk során — mondotta Craciun miniszter — magyar partnereinkkel tárgyalásokat folytatunk a két ország kön­nyűiparának együttműködésé­ről. Szerdán délelőtt a Budapes­ti Őszi Vásáron a Jászberényi Hűtőgépgyár vezetői tájékoz­tatták az újságírókat a válla­lat mun­kájáról. Ez évben több mint 200 ezer hűtőszekrényt gyártanak, amelyből mintegy 150 ezer a hazai szükségletek ellátására szolgál, a többit ex­portálják. Bemutatták a leg­újabb típusú autószifonokat, amelyekhez modern fejet konstruáltak. A Háziipari és Népi­ Ipar­­művészeti Szövetkezetek kiál­lításán a legutóbb lezajlott or­szágos szőnyegtervezési pá­lyázat díjnyertes darabjait mutatták be. ÉRDEMES MEGLÁTOGATNI A BUDAPESTI ŐSZI VÁSÁRON A DÉLIEK ÉS A XII. KEr. VENDÉGLÁTÓIPAR I­V. ÁRUSÍTÁSSAL EGYBEKÖTÖTT IMPORT ÉLELMISZER KIÁLLÍTÁSÁT A KÖNNYŰIPARI PAVILON MELLETT Lengyel vodkák, gyümölcs­ös mézbor-különlegességek, egyiptomi, bolgár cigaretták, pipadohányok, levesporok, halkonzervek, tej- és kávékonzervek, algériai narancs- és grapefruit-levek, lengyel, szovjet, NDK édesipari árak rlapi Nemzet Budapesten tartják értekezletüket a szocialista akadémiák Szeptember 16—22 között a Magyar Tudományos Akadé­mia rendezésében Budapesten kerül sor a szocialista orszá­gok akadémiáinak kétéven­kénti értekezletére. Az érte­kezleten részt vevő 10 tag­akadémia 10 közös témában tart beszámolót az eddig el­ért eredményekről és előter­jesztik javaslataikat a munka további összehangolására. Az értekezlet napirendjén szerepel a többoldalú kutatási témákkal összefüggő munkák helyzete, az akadémiák szere­pe, s az akadémiák részvétele a nemzetközi tudományos szervezetekben. Kifizetődő téesz-melléküzemág az alma- és gyümölcstárolás sok mezőgazdasági termelő­­szövetkezet intenzíven foglal­kozik a melléküzemek létesí­tésének, bővítésének gondola­tával és nagyon sok már meg is találta a helyes utat, amely hosszú távon megoldja a szö­vetkezet dolgozóinak rendsze­res foglalkoztatását, megala­pozottan bővíti a pénzügyi bázisát. Gorjanc Ignác ország­­gyűlési képviselővel, a Jász­berényi Hűtőgépgyár vezér­­igazgatójával találkoztunk az őszi vásáron, és beszélgettünk erről a témáról. A gyár több mint két évvel ezelőtt Kis­­kunlacházán egy más célra épített és már nem használt épületben szövetkezeti hűtő­házat létesített gyümölcs táro­lására. A kezdeményezés kö­vetőkre talált, a Jászberényi Hűtőgépgyár már sorozatban gyártja a hűtőberendezése­ket a mezőgazdasági nagyüze­meknek.­­ A vevők listáján mintegy negyven termelőszövetkezet és állami gazdaság szerepel, s fő­leg­ alma-, valamint gyümölcs tárolására épülnek hűtőházak szerte az országban. A parla­ment legutóbbi ülésszakán sok szó esett a termelőszövetkeze­tek melléküzemágairól, a szö­vetkezetek pénzügyi alapján­­ak növeléséről és ehhez kap­csolódva állítom: a legkomo­lyabb üzemágnak a gyümölcs­tárolók létesítését tartom — mondotta munkatársunknak a vezérigazgató. — Gazdaságos-e a beruhá­zás?— Feltétlenül. Kedvező szál­lítási kedvezményeket állapí­tottunk meg, egy vagon hűtő­tér létesítése kb. 50—60 ezer forintba kerül A gyárban ké­szült hűtőblokkokat napok alatt a helyszínre szállítjuk, felszereljük és szakembereink útján gondoskodunk a szer­viz- és ellenőrzési teendőkről. A Budapesti Műszaki Egyete­men Halász László professzor tanszékével együttműködünk 20—60 vagonos hűtőtárolók lé­tesítésében. Ez a beruházás jó a termelőszövekezeteknek, ál­lami gazdaságoknak, egybevág természetesen a népgazdaság érdekeivel is, kedvezőbb fel­tételekkel forgalmazható a hűtőházban tárolt áru. A Budapesti Őszi Vásáron sok látogató kereste fel a Jászberényi Hűtőgépgyár kiál­lítását azzal a céllal, tájéko­zódjék a mezőgazdasági célú korszerű hűtőberendezések ára, szállítási időpontja felől. (vig) FŰRE LÉPNI TILOS Két év óta figyeltem a la­kók, valamint a Fővárosi Kertészeti Vállalat munká­sainak és a házfelügyelőnek­­ az ádáz csatáját. Ezen a nyá­ron eldőlt a küzdelem, a la­kók győztek, a járókelők. Akkor kezdődött, amikor a József Attila lakótelepnek ezen a részén is parkosítot­ták a házak környékét. Ha ezt megelőzően a parképítő kertészek és a járdák, utak nyomvonalát kijelölő mér­nökök figyelembe veszik a lakók által a porban, törme­lékben már kitaposott gya­­logutakat, az incidens elke­rülhető lett volna. Mert ezek az utak a legrövidebb távot választva haladtak a villa­mosmegállók, az üzletek, az iskolák, az óvodák felé. A tervező mérnökök azonban a szépségre is törekedtek, a szimmetriára és néhol olyan hurkokat, sarkokat beiktat­tak a házak közötti közlekedő utakban, mintha a lakók csak sétálásra használnák őket. Az emberek többsége azonban ezen a lakótelepen is siet, időre megy, éppen úgy, mint másutt. Nem kell bizonygatni, hogy az igyek­vő, percekkel is takarékos­kodni akaró ember számára milyen nagy kísértés az, ha nyerni tud húsz métert az­által, ha átmegy egy három méter széles füves területen, levágva ezzel a járda he­gyesszögű megtörését. Az Epreserdő és az Ifjúmunkás utca sarkánál ennek a kísér­tésnek az emberek nem is tudtak ellenállni. Megkezdődött a küzdelem. Először kitették a táblát: „Fűre lépni tilos!” Elmentek mellette. Majd felásták a fü­­vön átvezető utat. Nem hasz­nált. Ezután kis cövekeket vertek le és drótot húztak ki.­­ Átlépték, letaposták. Száraz, tüskés gallyakat szórtak rá. Félredobták. Is­mét felásták a gyalogutat és díszbokrokat ültettek ki.­­Az emberek a bokrok között is megtalálták a legrövidebb utat. Az idei nyár eleje óta nincsenek újabb , védekező manőverek. A védők felad­ták a reménytelen harcot. Most szidhatnánk a fegyel­mezetlen, kárt okozó lakó­kat, járókelőket. Idézhet­nénk számokat, hogy hány millió forintot költenek a fő­városban parkosításra, a fü­vek ápolására. Ehelyett in­kább azt vetjük fel: sokkal kevesebb munkába, energiá­ba került volna ezen a há­romméteres szakaszon is egy kavicsos utat nyitni, mint a hiábavaló védése a néhány négyzetméternyi pá­zsitnak. Mert az ilyen jelle­gű út­kiegyenesítések nem­csak a József Attila lakóte­lepen találhatók. Felfedezhe­tők más városrészekben is. Megjelennek ezek a gyalog­utak ott is, ahol korábban nem volt semmi baj. Csak közben áthelyezték az autó­buszmegállót, új üzlet nyílt a közelben. Úgy látjuk, a tiltó táblák, a dróthuzalok, a tüskés ágak nem hozzák meg a kívánt eredményt. Inkább az vezet­ne eredményre, ha a kerté­szek, a parképítők belátnák: az emberek sietnek, nem ér­nek rá mindig a sétautak kacskaringóit követni. S ahol már úgyis utat tapostak ma­guknak — és azon járnak bűntudattal vagy anélkül —, ott létesítsenek legális, gon­dozott gyalogjárót, járdát. Ezzel még nem kerülnek a „tömegek uszályába”. Csupán az ésszerűségnek engednének. VÁSÁROL A GYEREK A körülmények sok csalá­dot rákényszerítenek a­ra, hogy a gyereket küldjék be­vásárolni, rábízzák a főzés­hez szükséges nyersanyagok, cikkek beszerzését. Amikor a fiam is megérett erre a feladatra, örültünk, hogy ily módon már valami hasz­nát is tudjuk venni. Ez az örömünk azonban nem tartott soká. Az a ke­nyér, amit ő hozott, a legla­posabb, a legégettebb volt, amelyet a Közért polcán ta­lálni lehetett. Az a tíz deka felvágott, amit neki adtak, nemcsak az egyik végét tar­talmazta madzaggal együtt a szaláminak, vagy a párizsi­nak, hanem mind a két vé­gét. A gyümölcs kemény volt, aszalódott, a zsemle kétnapos, a tejfel háromna­pos — hiába oktatgatta a fe­leségem: „Szépet kérj, fiam.” Nem tudom, honnan vet­tük a merészséget, egyszer fél kiló sertéshúsért is el­küldtük. Amikor meghozta először elborult a tekinte­tünk, de aztán hamarosan jókedvre derültünk. Azt kezdtük ugyanis találgatni, hogy a sertés melyik részé­ből tudott a hentes egy ilyen összefüggő, nagy darab mócsingot kihasítani. Nem jöttünk rá. Azt is megállapítottuk, nemcsak a minőséggel van mindig baj, hanem gyakran a számlával és a súllyal is. Ez már arra ösztönzött ben­nünket, hogy mindebből le­vonjuk a tanulságot. De mi legyen az? Fanaszkönyv? Semmi értelme. Menjünk be a közeli néhány üzletbe és mondjuk meg a magunkét? Sokan vannak, és például a hentes karja a combomnál is vastagabb. Pedagógiai okból vetettük el azt az elképze­ - lést, hogy a gyerek, amikor vásárol, egy kicsit lódítson, és azzal dicsekedjen az el­adóknak: apu az Állami Ke­reskedelmi Felügyelőségnél dolgozik, anyu pedig a ta­nács kereskedelmi osztályán. Végül is többre nem tel­lett az okoskodásunkból, mint hogy azt kívántuk: az ilyen eladó gyereke is ha­sonló kiszolgálásban része­süljön másutt és fiúnkat ke­vesebbet küldtük az üzletbe, ha friss kenyeret, felvágot­tat, vajat akartunk vásárol­ni. Így volt ez a múlt hétig. Aztán történt két dolog. Ba­rackot vásároltam. A ládák gyönyörű, mosolygó barack­kal voltak tele. Éberen fi­gyeltem az eladót, aki zsong­lőr ügyességgel szórta tele a zacskót. Otthon mégis azt kellett megállapítani, hogy három rohadtat is belecsem­pészett a zacskó aljára. Má­sik eset: „Friss a zsemle?” — kérdezte feleségem az el­adót „Friss!” — válaszolta szemrebbenés nélkül és négy darabot beletett a zacskóba. A reggelizésnél majdnem be­letörött a fogunk. Azóta ismét sűrűbben küldjük a gyereket vásárol­ni. Mindegy, hogy kit csap­ Minden történeti értékű iratanyagra vonatkozik a törvényerejű rendelet Néhány nappal ezelőtt lá­tott napvilágot a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának tör­vényerejű rendelete a levél­tári anyag védelméről s a levéltárakról. Vele egyidőben végrehajtási utasításként irányelveket adtak ki az irat­kezelés szabályozásáról. A két rendelkezés jelentőségé­ről, értelmezéséről tartottak sajtótájékoztatót szerda dél­előtt a Művelődésügyi Mi­nisztériumban. Mint elmond­ták, a törvényerejű rendelet célja a történelemtudomány legfontosabb forrásainak vé­delme, másrészt az állam­­igazgatási és a népgazdasági szervek munkájának segítése. A rendelet fokozottabb mér­tékben biztosítja a történeti dokumentumok kép- és hang­­felvétele épségben tartását, megőrzését. A megőrzést igénylő iratokat keletkezésük idejétől, őrzési helyüktől és tulajdonosuktól függetlenül nemzeti értékű levéltári anyagnak tekintik. Az 1945 óta keletkezett mo­dern iratanyag őrzésére a Ma­gyar Országos Levéltár mel­lett új Magyar Központi Le­véltárat hoz létre. Az új törvényerejű rendelet tehát az ország minden tör­téneti értékű iratanyagára, kép- és hangfelvételeire ki­terjeszti a törvényi védelmet és gondoskodik arról, hogy ezt az iratanyagot mind a tu­domány, mind a népgazdaság maximálisan hasznosíthassa.

Next