Magyar Nemzet, 1969. október (25. évfolyam, 228-254. szám)
1969-10-09 / 235. szám
z tői elé kerülhet” — mondotta Rogers. „Mindezek ellenére bátorítást nyújt az a körülmény, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió, amely más országok képviselőivel együtt munkálkodik a genfi leszerelési értekezleten, ismét meg tudott állapodni egy olyan intézkedésben, amely nemcsak e két nagyhatalom érdekeit szolgálja, hanem az egyetemes biztonság és stabilitás érdekeit is szerte a világon”, — hangsúlyozta az amerikai külügyminiszter. IVkon és Souvanna Phonna a fílrgyalásai A laoszi miniszterelnök további katonai segítséget kér Washingtontól Kis Csaba, az MTI washingtoni tudósítója jelenti. Nem hangzott el hivatalos amerikai közlemény Nixon elnök és Souvanna Phouma laoszi miniszterelnök keddi tanácskozásairól. Az elnök a tanácskozás kezdetén még azt is megtiltotta, hogy a fotóriporterek a szokásos módon fényképfelvételeket készítsenek a megbeszélés megnyitásáról. Nixon kétszer találkozott a laoszi miniszterelnökkel: előbb hivatalos megbeszélésen, majd a Fehér Ház által korábban „munkavacsorának” minősített banketten. Souvanna Phouma Rogers amerikai külügyminiszterrel is megbeszélést tartott. Nem hivatalos közlések szerint a laoszi miniszterelnök újab katonai segítséget kért az Egyesült Államoktól, a laoszi kormány hadseregének megerősítésére. A segély fegyverek és repülőgépek szállítására terjedne ki, de Souvanna Phouma azt is kérte, hogy az Egyesült Államok nyújtson az eddiginél nagyobb légitámogatást a kormánycsapatoknak a hazafias erőik ellen vívott háborúban. A VDK SzÜnigyminisztériumának néviője az Egyesült Államok thaiföldi „különleges” háborújáról Hanoiból jelenti az MTI. A VDK külügyminisztériumának szóvivője szerdán ismertette a VDK álláspontját azzal kapcsolatban, hogy az Egyesült Államok Thaiföldet továbbra is a Délkelet-Ázsia elleni intervenció és agreszszió támaszpontjául használja fel. A VDK kormánya — hangsúlyozta a szóvivő— erélyesen elítéli az Egyesült Államok thaiföldi politikáját és határozottan követeli: az Egyesült Államok szüntesse be a thaiföldi nép ellen viselt „különleges háborút”, vonja ki az összes amerikai katonát Thaiföldről. Szerda elhitte a Tribunában a CSKP politikájáról, a munkásosztály és az értelmiség helyzetéről Prágából jelenti az MTI. A Tribuna, a CSKP KB Cseh Irodájának politikai és ideológiai hetilapja szerdai vezércikkét annak a kérdésnek szentelte, hogy a pártnak kikkel és kik ellen kell érvényesítenie politikáját. A cikk szerzője, Oldrich Svestka ezzel összefüggésben áttekintést ad a munkásosztálynak, a parasztságnak és az értelmiségnek a közelmúltban és a jelenben betöltött szerepéről. — Hisszük — állapítja meg —, hogy pártunk politikáját mindinkább támogatni fogja társadalmunk nagy többsége, mindazok a hamisan tájékoztatott és félrevezetett állampolgárok is, akiknek nemzeti érzéseivel visszaéltek. Sohasem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy az emberek a nyilvános tájékoztatás alapján alakítják ki állásfoglalásaikat és nézeteiket. Ám a tavalyi tájékoztatást a párt és az álam akkori vezetésének tagjai irányították. Ezért elnéző magatartást kell tanúsítanunk e példátlan manipuláció szenvedő alanyai iránt, viszont annál szigorúbban kell eljárnunk azokkal szemben, akik ezt tudatosan, erkölcsi aggályok nélkül, a saját hatalmukért vívott könyörtelen harcban megszervezték, tekintet nélkül társadalmunk létérdekeire. — Sokan félnek a jövőtől, tartanak a megtorlástól és a revanstól. Még fülükbe cseng a jobboldali szocialistaellenes erők propagandája, amelyek félelmüket (és gyávaságukat is, mert hiszen alapjában véve minden opportunista gyáva és menekül a felelősségre vonás elől) igyekeztek és mindmáig igyekeznek átvinni az ország becsületes állampolgárainak tudatába. Ezért beszélnek a január előtti viszonyokhoz, sőt az ötvenes évek gyakorlatához való visszatérésről. A meggyőzés eszközei között a cikk szerzője megemlíti, hogy a kommunistákra háruló nagyobb felelősség miatt nem lehet azonos mércével mérni párttagot és párton kívülit. Ellenkező esetben szektás álláspontra helyezkednénk, hiszen elsősorban a pártvezetés felelős a becsületes emberek hamis tájékoztatásáért a január utáni és az augusztus utáni időszakban. Svestka a továbbiakban kiemeli, hogy nemcsak a pártaktíva jelentős részénél, hanem a munkásosztály tagjainál, párttagoknál és párton kívülieknél egyaránt jelentős változás tapasztalható a közelmúlt eseményeinek felismerésében. Tavaly a munkásosztály állt ellen legtovább a tömegtájékoztatási eszközök ráhatásának. A parasztság helytállásának rövid elemzése után a cikk írója az értelmiségről megállapítja: értelmiségünk jelenleg bonyolult és fájdalmas folyamatot él át, amelyet nagy érdeklődéssel és azzal a segítő szándékkal figyelünk, hogy megszabadítsuk illúzióitól. Jól tudjuk, hogy az értelmiség bizonyos csoportjai, elsősorban a párton belül, túl messzire mentek, s még ma is ellenséges magatartást tanúsítanak a pártvezetés jelenlegi politikájával szemben. Tudniuk kell azonban, hogy már nem számítunk rájuk, már nincs viszszaút, s felelősségre vonjuk őket. Az e csoportokkal való bánásmódban nincs és nem is lehet helye kompromisszumnak, tekintet nélkül arra, hogy tagjai a pártapparátusban, a sajtóban vagy a tásadalomtudományok területén dolgoztak. A jobboldal tudatos segítőinek, a szocialistaellenes erők szálláscsinálóinak nem bocsáthatunk meg. Az értelmiség sokkal nagyobb részének megnyeréséért azonban — a bírálat jogának fenntartásával — kitartó harcot folytatunk, s hiszszük, hogy megérti, mi is történt az elmúlt időszakban — állapította meg Svestka. Prágából jelenti a CTK: Prágában kedden ülést tartott a Cseh Újságíró Szövetség titkársága. A titkárság megtárgyalta azoknak az cseh újságíróknak az ügyét, akik elhagyták Csehszlovákiát és külföldi tevékenységük ellentmondásban van a szövetség szervezeti szabályzatával. Ezzel összefüggésben a titkárság úgy döntött, hogy kizárja a Cseh Újságíró Szövetségből Kamil Wintert, Rudolf Strebingert, Lubomir Fischert, Karél Kralt, Karél Jezdinsky, Alexej Kusakot, Jiri Pelikánt, Jan Sternt és Karél Berant. Hinintimültretén csellel Olasz hetilap Atilonasz kalandos meneküléséről Rómából jelenti az AFP: Georgiosz Miloriasz, az egykori Papandreu-kormány közoktatási minisztere megszökött Amaragosz szigetéről, ahová a katonai junta száműzte — közölte az Espresso című olasz Hetilap. A szöktetésben öt olasz, köztük egy újságíró is közreműködött. Az olaszok egy yachttal látogattak Amaragosz szigetére és turistaként tekintették meg látványosságait, majd éjszaka visszatértek és hajójuk fedélzetére vették a volt minisztert. Magyar Nemzet Az EAK új kormányszóvivőjének nyilatkozata Kairóból jelenti az MTI. Az EAK kormányának volt szóvivőjét, Hasszán El-Zajjatot, az egyiptomi ENSZ-delegáció vezetőjévé nevezték ki. El-Zajjat a napokban átadta megbízólevelét U Thant főtitkárnak. Az EAK új szóvivője dr. Eszmét Abdel-Megid szerda délután tartotta első sajtóértekezletét a kairói televízió székházában. Az Egyesült Arab Köztársaság és a többi arab állam — jelentette ki — el van szánva arra, hogy ellenáll az izraeli agressziónak és felszabadítja a megszállt területeket. A szóvivő szerint az EAK-nak a konstruktív lépésekre való készsége ellenére sem látható semmiféle haladás a közel-keleti béke megteremtése felé. Többen megkérdezték a szóvivőt, kész lenne-e az EAK egy újabb „rhodoszi megbeszélésre”? A szóvivő hangsúlyozta, hogy Rhodosz nem földrajzi, hanem elvi kérdés. A rhodoszi szellemről van szó. Az EAK a rhodoszi formulát nem tekintené közvetlen tárgyalásnak. Az EAK nem hajlandó közvetlen tárgyalásra, Izrael pedig ragaszkodik ehhez. A belpolitikai vonatkozású kérdések egyike Ali Szabriról tudakozódott. Ali Szabri nemrégiben lemondott az ASZÚ szervező titkári funkciójáról. A szóvivő kijelentette: Ali Szabri továbbra is tagja az ASZÚ legfelső végrehajtó bizottságának és jelenleg az ASZÚ székházában levő irodájában tartózkodik. A sajtókonferencián megjelent újságírók megkérdezték a szóvivőt: milyen jelenlegi Nasszer elnök egészségi állapota? „Az elnök egészségi állapota folyamatosan javul — mondotta Abdel Megid. Közölhetem, hogy november 6-án beszédet mond a nemzetgyűlésben.” Arra a kérdésre, hogyvárható-e a közeljövőben Nasszer elnök moszkvai és belgrádi látogatása, a szóvivő így válaszolt: „Az elnöknek a közeljövőben nincs semmiféle nemzetközi elkötelezettsége.” A szovjet—egyiptomi kapcsolatok alakulásáról szóló kérdésre válaszolva, a szóvivő kijelentette: „Az EAK és a Szovjetunió kapcsolatait a kölcsönös megértés és a szilárd barátság jellemzi. Az EAK köszönettel és hálával fogadja a Szovjetunió, a szocialista országok és a világ békeszerető erőinek támogatását, amelyet az arab országok igaz ügyének nyújtanak.” Az AP és az UPI New York-i diplomáciai forrásokra hivatkozva közölte, hogy Gunnar Jarring rövidesen visszatér Moszkvába és a szovjet fővárosban újra kezdi nagyköveti munkáját. A svéd diplomata szeptember 15-én öthónapos szünet után érkezett New Yorkba, hogy" U Thant ENSZ-főtitkár közel-keleti megbízottjaként tárgyalásokat folytasson az ENSZ-közgyűlésen részt vevő külügyminiszterekkel a rendezés lehetőségeiről. Menet közben azonban nyilvánvaló lett, hogy sem az arab, sem az izraeli álláspontban nem következett be változás, s hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió között sem sikerült olyan megállapodást elérni, amelyet békeformulaként a két fél elé lehetne terjeszteni. A UPI hangoztatja, hogy nyugati diplomaták szerint több hónapra lesz még szükség ahhoz, hogy elegendő anyagot dolgozhassanak ki Gunnar Jarring újabb közvetítő miszsziója számára. A Thant ENSZ-főtitkár kedden este cáfolta azokat a jelentéseket, hogy Gunnar Jarring elhalasztja békerközvetítő tárgyalásait. Fordulat Edward Kennedy ügyében A szenátor ügyvédei a vizsgálat felfüggesztését követelik Bostonból jelenti az AP. Edward Kennedy szenátor ügyvédei szerdán hivatalosan kérték védencük nevében Massachusetts állam legfelső bíróságát, hogy nyilvánítsa alkotmányellenesnek az államban érvényes szabályokat a bűntettek előzetes kivizsgálásáról, és nyilvánítsák alkalmatlannak James Boyle edgartowni bírót a vizsgálat — inquest — lefolytatására. Az eredetileg szeptember 3- ra kitűzött vizsgálat célja az lett volna, hogy fényt derítsen Edward Kennedy autóbalesetére, amelynek következtében vízbe fulladt Mary Jo Kopechne. A szenátor csak kilenc órával később jelentette be balesetét, és az általa adott magyarázatot a közvélemény mellett egyes igazságügyi hatóságok is elégtelennek tartják. A vizsgálatot egyszer már elhalasztották, most Edward Kennedy ügyvédei léptek akcióba. A szenátor ügyvédei azzal érveltek, hogy a vizsgálat körülményei alkotmányellenesek, mivel Boyle bíró engedélyezte az újságírók jelenlétét a kihallgatáson, ugyanakkor megtiltotta, hogy a tanúkat Edward Kennedy ügyvédei keresztkérdéseknek vessék alá. A vizsgálat tulajdonképpen a középkorból fennmaradt jogi intézmény, amely vádemelés nélkül lehetőséget nyújt a bíró számára, hogy nyilvános nyomozást folytasson egy-egy gyanúsítottal szemben. Edward Kennedy ügyvédei beadványukban felszólították a massachusettsi bíróság öt tagját, állapítsák meg, hogy Kennedy jogait veszélyeztetné, ha a tervezett vizsgálat az edgartowni körzeti bíróság által megállapított szabályok szerint zajlana le. A külpolitika hírei (Hanoi, TASZSZ) A VDK külügyminisztériuma élesen elítélte a dél-vietnami Thu Dúc börtönben alkalmazott terrorista módszereket. A külügyminisztériumi közlemény szerint a börtönben 1400 délvietnami női fogoly ellen követtek el bűncselekményeket. 100 (Prága, CTK) A csehszlovák Felsőoktatási Diákközpont hivatalos közleményben tájékoztatta a Nemzetközi Diákszövetség titkárságát, hogy a Diákközpont visszahívja Zbynek Vokrouhlickyt az NDSZ elnöki tisztjéből. Vokrouhlickyt a CSKP KB plénumán kizárták a KB tagjainak sorából. O (Moszkva, TASZSZ) A Literaturnaja Gazeta emlékező cikket közölt „Che” Guevara életéről és munkásságáról abból az alkalomból, hogy két évvel ezelőtt halt meg a latin-amerikai forradalmak kiemelkedő egyénisége. O (London, AFP) Anthony Grey, a Reuter volt pekingi tudósítója megkapta a kiutazási engedélyt a kínai hatóságoktól és jegyet váltott arra a repülőgépre, amely ma indul Sanghajból Karacsiba. (Montreal, AFP) Harmincév óta először rendfenntartó erők nélkül maradt Montreal, mert sztrájkba léptek a rendőrök és a tűzoltók. A gengszterek, kihasználva a rendőrök sztrájkját, tíz montreali bankot raboltak ki, s több üzletet megtámadtak. A nemzetgyűlés felszólításának eleget téve, a rendőrök a 15 órás sztrájk befejeztével ismét szolgálatba álltak, s hozzáláttak a rend helyreállításához. Aw, Aj brazil eloük politikai programja Rio de Janeiróból jelenti a Reuter. El rutin Garrastazu Medici, aki a brazíliai katonai junta döntése alapján november 15-én foglalja el az elnöki széket a súlyosan beteg Costa e Silva utódjaként, kedd este rádió- és tévébeszédben ismertette politikai programját. Beszédében „szabad sajtót, szabad egyházi és egyetemi életet” ígért, ugyanakkor figyelmeztetett arra, hogy keményen fel fognak lépni mindenfajta „felforgató és terrorista” tevékenység ellen. Medici hangsúlyozta, hogy soha sem pályázott az elnöki tisztségre, azonban nem térhet ki a megbízatás alól . ,Csatornok, IMS, október 9. Ami it a skink mögött van BOLÍVIAI KÉRDŐJELEK Eltérőek a megítélések Alfredo Ovando Candia bolíviai tábornok immár kéthetes új katonai diktatúrájáról. Nem alakultak még ki egyértelműen a feltételeik megítélésére. Vonatkozik ez a helyszíni megfigyelőikre, hírmagyarázókra, de a leginkább érintett külországok kormányköreire is, beleértve Washingtont. A világközvélemény figyelmét, ha tetszik megrökönyödését mindenekelőtt az váltotta ki a puccsal kapcsolatban, hogy az eddig szélsőjobboldal katonai vezéralakjaiként ismert Ówandó tábornok első elnöki hivatalos megnyilvánulásaiban olyan progresszív programokat hirdetett meg, melyekre a „kommunista” Paz Estenssoro óta (akinek megdöntésében egyébként tevékeny része volt) nem volt példa. Az új kormány legelső nyilatkozata hatálytalannak nyilvánította az úgynevezett „kőolaj törvény"-t, megvonta a koncessziók egy részét. Ez az intézkedés gyakorlatilag egyértelműen a Gulf Oil amerikai cég ellen irányul, s közvetve barátságtalan gesztus az Egyesült Államok kormánya iránt. A kormány ugyanakkor szabadlábra helyezte a bebörtönzött szakszervezeti vezetők nagy részét, s bejelentette a szakszervezeti jogok törvényes helyreállításának programját. Ezek az intézkedések pedig a bolíviai társadalom legpolitikusabb rétegei, a bányászok, munkások, diákok irányába tett baráti gesztust jelentenek. Az időközben megalakult új kormányba — az ugyancsak meglepetés volt — számos polgári személyt hívott meg óvandó, köztük több haladónak, sőt baloldalinak ismert személyt, politikust és szakértőket. Tervezőbe tettságokat hoztak létre a legégetőbb társadalmi, gazdasági problémák megoldását célzó reformok kidolgozására. Nem kisebb jelentőségű a kormány múlt heti határozata, amely kívánatosnak nyilvánítja diplomáciai, kereskedelmi kapcsolatok felvételét a szocialista országokkal. Ezek az intézkedések alapvetően eltértek a latin-amerikai puccsok „eü£kai”-gyakorlalatától, amely szerint a hatalmat átvevő új rendszernek első hivatalos nyilatkozatában kötelességszerűen be kell jelentenie, hogy tiszteletben tartja az előző rezsimben érvényben volt nemzetközi megállapodásokat, kötelezettségeket, szokásjogot. Amit Ovandóék csináltak, az „latin-amerikaiul” már önmagában „forradalmat” jelent. Érdekes volt megfigyelni, hogy a nyilatkozat elmaradása, sőt, azzal ellentétes megnyilvánulás ellenére a haladó külpolitikátfolytató latin-amerikai országok egy része, azonnal közeledést mutatott, kapcsolatokat keresett, azaz „de facto ' elismerte, támogatta az új rendszert. Elgondolkoztató az is, hogy az eddigi katonai államcsínyek esetében a washingtoni diplomáciai elismerés „megérése” néhány napig szokott csak tartani, most viszont ez alaposan késik. Alig akad kommentár, amely ne kapcsolná a történteket a szomszédos Peruban múlt év novemberében hatalomra került és azóta radikálisan nacionalista, Amerikaellenes politikát folytató katonai csoport tevékenységéhez. Juan Alvarado perui tábornok, mint ismert, kisajátította a legjelentősebb amerikai olajtársaságot, földreformot hajtott végre. Megtagadta annak idején,Váron különmegbízottjának, Nelson Rockefellernek fogadását, de diplomáciai, gazdasági kapcsolatokat épített ki a szocialista országokkal. (Hazánk is a közelmúltban vette fel a diplomáciai kapcsolatot Peruval, nyitotta meg kereskedelmi képviseletét Limában.) Az Associated Press tudósítója tudni véli, hogy Lima és La Paz között „az elmúlt heti átforrósodott a telefondrót” — az állandó használat következtében. A nyugati szakírók véleménye szerint, igen nagy a valószínűsége, hogy Bolívia Peru példáját kívánja követni. Bár a Bolíviában előállott új helyzet valóban számos biztató jelet mutat a haladó erők számára, az ország bélés külpolitikai helyzetének mélyebb elemzése legalábbis elővigyázatosságra int. Ma még igen sok objektív és jó néhány szubjektív tényező is, nem lebecsülendő gátat jelent egy esetleges haladó kibontakozás előtt Bolívia egyike a legelmaradottabb, legszegényebb délamerikai országoknak. A spanyol hódítók, az angol, a svájci és jelenleg az amerikai bányamonopóliumok és pénzintézetek korlátlan tanácsolása, a nyomor és a függőség mélypontjára taszította az országot. Helyzetét még csak nagyjából sem lehet összevetni akár (az ugyancsak elmaradott) Peruéval, vagy más szomszédos országéval. Ipara egyszerűen nincs, a mezőgazdaság lényegében a faekénél tart, a közigazgatást, a katonaságot az Egyesült Államokból érkező havi segélyekből fizetik. A másik kérdőjel a most hatalomra jutott vezetés, elsősorban maga órandó tábornok, politikai arculata. Bármennyire is megalapozottnak látszanak azok a hírek, melyek szerint alapvető nézeteltérései támadtak Washingtonnal, nem lehet felmérni, hogy a gyakorlatban ez milyen mértékben és mélységisen készteti őt együttműködésre az ország haladó erőivel. Ha csak szigorúan gyakorlati szempontból vizsgáljuk is a kérdést, azaz feltételezzük, hogy Óvandó csupán taktikai engedményeket tesz, „hátországát” biztosítandó, rá kell jönnünk, hogy ennek is szigorú, szűkre méretezett határai vannak csupán. Ha másért nem, már csak azért is, mert ő sem lépheti át saját árnyékát. Nem féledhetjük: öt éven át ő volt a diktatúra „erős embere”, személyéhez fűződik a bányászmozgalmak vérbefojtása, „Che” Guevara meggyilkolása. A helyzet bonyolultságának másik összetevője, hogy éppen napjainkban kapott ismét lángra a bolíviai gerillamozgalom „Che” halála óta szunynyadó parazsa. S bár a mozgalmat súlyos veszteség érte a fegyveres harcban nemrég elesett „Inti” Perede halálával, bizonyosra vehető, hogy ezúttal ez a veszteség nem jelent majd hosszú ideig tartó kiesést a fegyveres ellenállásban. Amint a fentiekből kitűnik, egyelőre még nagyon sok a bizonytalansági tényező ahhoz, hogy valóságos „fordulat”-ról beszélhessünk Bolíviában. Valószínű, hogy ezek a kérdőjelei a közeljövőben inkább szaporodnak, mint csökkennek. A helyzet egyelőre inkább bonyolódik, s nem tisztázódik. Kétségtelen ugyanakkor, hogy e bonyolult helyzetben jelenleg többségben vannak a pozitív, előremutató tényezők. S különösen akkor jogosít ez reményekre, ha figyelembe vesszük, hogy a földrész nyugati vidékén, az úgynevezett Andes-országokban, nem egyedülálló, elszigetelt jelenséggel állunk szemben. Ami Bolíviában történt, annak az egyelőre heterogén, de végső fokon mégis egyirányban mozduló folyamatnak, melyet elsősorban Chile, Peru, Ecuador, Mexikó és (egyelőre kisebb mértékben) Venezuela egyre dinamizálódó politikája jelez, s amelynek közös motiválója a szabadságvágy az Egyesült Államoktól való egyoldalú gazdasági függőségtől, az önálló érdekeket elsődlegesnek tekintő nemzeti politika kibontakoztatása. Szolnok Péter