Magyar Nemzet, 1969. október (25. évfolyam, 228-254. szám)

1969-10-09 / 235. szám

z tői elé kerülhet” — mondotta Rogers. „Mindezek ellenére bátorítást nyújt az a körül­mény, hogy az Egyesült Álla­mok és a Szovjetunió, amely más országok képviselőivel együtt munkálkodik a genfi le­szerelési értekezleten, ismét meg tudott állapodni egy olyan intézkedésben, amely nemcsak e két nagyhatalom érdekeit szolgálja, hanem az egyetemes biztonság és stabilitás érdekeit is szerte a világon”, — hang­súlyozta az amerikai külügy­miniszter. IVkon és Souvanna Phonna a fílrgyalásai A laoszi miniszterelnök további katonai segítséget kér Washingtontól Kis Csaba, az MTI washing­toni tudósítója jelenti. Nem hangzott el hivatalos amerikai közlemény Nixon elnök és Souvanna Phouma laoszi mi­niszterelnök keddi tanácsko­zásairól. Az elnök a tanács­kozás kezdetén még azt is megtiltotta, hogy a fotóripor­terek a szokásos módon fény­­képfelvételeket készítsenek a megbeszélés megnyitásáról. Nixon kétszer találkozott a laoszi miniszterelnökkel: előbb hivatalos megbeszélésen, majd a Fehér Ház által korábban „munkavacsorának” minősített banketten. Souvanna Phouma Rogers amerikai külügymi­niszterrel is megbeszélést tar­tott. Nem hivatalos közlések sze­rint a laoszi miniszterelnök újab katonai segítséget kért az Egyesült Államoktól, a lao­szi kormány hadseregének megerősítésére. A segély fegy­verek és repülőgépek szállítá­sára terjedne ki, de Souvanna Phouma azt is kérte, hogy az Egyesült Államok nyújtson az eddiginél nagyobb légitámoga­tást a kormánycsapatok­nak a hazafias erőik ellen vívott há­borúban. A VDK SzÜnigyminisztériumának­ névi­ője az Egyesült Államok thaiföldi „különleges” háborújáról Hanoiból jelenti az MTI. A VDK külügyminisztériumá­nak szóvivője szerdán ismer­tette a VDK álláspontját az­zal kapcsolatban, hogy az Egyesült Államok Thaiföldet továbbra is a Délkelet-Ázsia elleni intervenció és agresz­­szió támaszpontjául használja fel. A VDK kormánya — hang­súlyozta a szóvivő­­— erélye­sen elítéli az Egyesült Álla­mok thaiföldi politikáját és határozottan követeli: az Egyesült Államok szüntesse be a thaiföldi nép ellen viselt „különleges háborút”, vonja ki az összes amerikai katonát Thaiföldről. Szerd­a elhitte a Tribunában a CSKP politikájáról, a munkásosztály és az értelmiség helyzetéről Prágából jelenti az MTI. A Tribuna, a CSKP KB Cseh Irodájának politikai és ideoló­giai hetilapja szerdai vezér­cikkét annak a kérdésnek szentelte, hogy a pártnak kik­kel és kik ellen kell érvénye­sítenie politikáját. A cikk szer­zője, Oldrich Svestka ezzel összefüggésben áttekintést ad a munkásosztálynak, a pa­rasztságnak és az értelmiség­nek a közelmúltban és a jelen­ben betöltött szerepéről. — Hisszük — állapítja meg —­, hogy pártunk politikáját mindinkább támogatni fogja társadalmunk nagy többsége, mindazok a hamisan tájékoz­tatott és félrevezetett állam­polgárok is, akiknek nemzeti érzéseivel visszaéltek. Soha­sem feledkezhetünk meg azon­ban arról, hogy az emberek a nyilvános tájékoztatás alapján alakítják ki állásfoglalásaikat és nézeteiket. Ám a tavalyi tá­jékoztatást a párt és az álam akkori vezetésének tagjai irá­nyították. Ezért elnéző maga­tartást kell tanúsítanunk e példátlan manipuláció szenve­dő alanyai iránt, viszont annál szigorúbban kell eljárnunk azokkal szemben, akik ezt tu­datosan, erkölcsi aggályok nél­kül, a saját hatalmukért ví­vott könyörtelen harcban meg­szervezték, tekintet nélkül tár­sadalmunk létérdekeire. — Sokan félnek a jövőtől, tartanak a megtorlástól és a revanstól. Még fülükbe cseng a jobboldali szocialistaellenes erők propagandája, amelyek félelmüket (és gyávaságukat is, mert hiszen alapjában véve minden opportunista gyáva és menekül a felelősségre vonás elől) igyekeztek és mindmáig igyekeznek átvinni az ország becsületes állampolgárainak tudatába. Ezért beszélnek a január előtti viszonyokhoz, sőt az ötvenes évek gyakorlatához való visszatérésről. A meggyőzés eszközei között a cikk szerzője megemlíti, hogy a kommunistákra háruló nagyobb felelősség miatt nem lehet azonos mércével mérni párttagot és párton kívülit. El­lenkező esetben szektás állás­pontra helyezkednénk, hiszen elsősorban a pártvezetés fe­lelős a becsületes emberek ha­mis tájékoztatásáért a ja­nuár utáni és az augusztus utáni időszakban. Svestka a továbbiakban ki­emeli, hogy nemcsak a párt­aktíva jelentős részénél, ha­nem a munkásosztály tagjai­nál, párttagoknál és párton kí­vülieknél egyaránt jelentős változás tapasztalható a közel­múlt eseményeinek felismeré­sében. Tavaly a munkásosztály állt ellen legtovább a tömeg­tájékoztatási eszközök ráhatá­sának. A parasztság helytállásának rövid elemzése után a cikk írója az értelmiségről megál­lapítja: értelmiségünk jelenleg bonyolult és fájdalmas folya­matot él át, amelyet nagy ér­deklődéssel és azzal a segítő szándékkal figyelünk, hogy megszabadítsuk illúzióitól. Jól tudjuk, hogy az értelmiség bi­zonyos csoportjai, elsősorban a párton belül, túl messzire mentek, s még ma is ellensé­ges magatartást tanúsítanak a pártvezetés jelenlegi politiká­jával szemben. Tudniuk kell azonban, hogy már nem szá­mítunk rájuk, már nincs visz­­szaút, s felelősségre vonjuk őket. Az e csoportokkal való bánásmódban nincs és nem is lehet helye kompromisszum­nak, tekintet nélkül arra, hogy tagjai a pártapparátusban, a sajtóban vagy a tásadalom­tu­dományok területén dolgoztak. A jobboldal tudatos segítőinek, a szocialistaellenes erők szál­láscsinálóinak nem bocsátha­tunk meg. Az értelmiség sok­kal nagyobb részének megnye­réséért azonban — a bírálat jogának fenntartásával — ki­tartó harcot folytatunk, s hisz­­szük, hogy megérti, mi is tör­tént az elmúlt időszakban — állapította meg Svestka. Prágából jelenti a CT­K: Prágában kedden ülést tartott a Cseh Újságíró Szövetség tit­kársága. A titkárság megtárgyalta azoknak az cseh újságíróknak az ügyét, akik elhagyták Cseh­szlovákiát és külföldi tevé­kenységük ellentmondásban van a szövetség szervezeti sza­bályzatával. Ezzel összefüggés­ben a titkárság­­ úgy döntött, hogy kizárja a Cseh Újságíró Szövetségből Kamil Wintert, Rudolf Strebingert, Lubomir Fischert, Karél Kralt, Karél Jezdinsky, Alexej Kusakot, Jiri Pelikánt, Jan Sternt és Karél Berant. Hinintimültretén csellel Olasz hetilap Atilonasz kalandos meneküléséről Rómából jelenti az AFP: Georgiosz Miloriasz, az egykori Papandreu-­kormány közokta­tási minisztere megszökött Amaragosz szigetéről, ahová a katonai junta száműzte — kö­zölte az Espresso című olasz Hetilap. A szöktetésben öt olasz, köztük egy újságíró is közreműködött. Az olaszok egy yachttal lá­togattak Amaragosz szigetére és turistaként tekintették meg látványosságait, majd éjszaka visszatértek és hajójuk fedél­zetére vették a volt minisztert. Magyar Nemzet Az EAK új kormányszóvivőjének nyilatkozata Kairóból jelenti az MTI. Az EAK kormányának volt szóvi­vőjét, Hasszán El-Zajjatot, az egyiptomi ENSZ-delegáció ve­zetőjévé nevezték ki. El-Zajjat a napokban átadta megbízóle­velét U Thant főtitkárnak. Az EAK új szóvivője dr. Eszmét Abdel-Megid szerda délután tartotta első sajtóér­tekezletét a kairói televízió székházában. Az Egyesült Arab Köztársa­ság és a többi arab állam — jelentette ki — el van szánva arra, hogy ellenáll az izraeli agressziónak és felsza­badítja a megszállt területe­ket. A szóvivő szerint az EAK-nak a konstruktív lépé­sekre való készsége ellenére sem látható semmiféle hala­dás a közel-keleti béke meg­teremtése felé. Többen megkérdezték a szóvivőt, kész lenne-e az EAK egy újabb „rhodoszi meg­beszélésre”? A szóvivő hang­súlyozta, hogy Rhodosz nem földrajzi, hanem elvi kérdés. A rhodoszi szellemről van szó. Az EAK a rhodoszi formulát nem tekintené közvetlen tár­gyalásnak. Az EAK nem haj­landó közvetlen tárgyalásra, Izrael pedig ragaszkodik eh­hez. A belpolitikai vonatkozású kérdések egyike Ali Szabriról tudakozódott. Ali Szabri nem­régiben lemondott az ASZÚ szervező titkári funkciójáról. A szóvivő kijelentette: Ali Szabri továbbra is tagja az ASZÚ legfelső végrehajtó bi­zottságának és jelenleg az ASZÚ székházában levő iro­dájában tartózkodik. A sajtókonferencián megje­lent újságírók megkérdezték a szóvivőt: milyen jelenleg­i Nasszer elnök egészségi álla­pota? „Az elnök egészségi ál­lapota folyamatosan javul — mondotta Abdel Megid. Közöl­hetem, hogy november 6-án beszédet mond a nemzetgyű­lésben.” Arra a kérdésre, hogy­­várható-e a közeljövőben Nasszer elnök moszkvai és belgrádi látogatása, a szóvivő így válaszolt: „Az elnöknek a közeljövőben nincs semmiféle nemzetközi elkötelezettsége.” A szovjet—egyiptomi kap­csolatok alakulásáról szóló kérdésre válaszolva, a szóvivő kijelentette: „Az EAK és a Szovjetunió kapcsolatait a köl­csönös megértés és a szilárd barátság jellemzi. Az EAK kö­szönettel és hálával fogadja a Szovjetunió, a szocialista or­szágok és a világ békeszerető erőinek támogatását, amelyet az arab országok igaz ügyének ny­új­tanak­.” Az AP és az UPI New York-i diplomáciai forrásokra hivatkozva közölte, hogy Gun­­nar Jarring rövidesen vissza­tér Moszkvába és a szovjet fő­városban újra kezdi nagykö­veti munkáját. A svéd diplomata szeptem­ber 15-én öthónapos szünet után érkezett New Yorkba, hogy" U Thant ENSZ-főtitkár közel-keleti megbízottjaként tárgyalásokat folytasson az ENSZ-közgyűlésen részt vevő külügyminiszterekkel a rende­zés­ lehetőségeiről. Menet köz­ben azonban nyilvánvaló lett, hogy sem az arab, sem az iz­raeli álláspontban nem követ­kezett be változás, s hogy az Egyesült Államok és a Szov­jetunió között sem sikerült olyan megállapodást elérni, amelyet békeformu­laként a két fél elé lehetne terjeszteni. A UPI hangoztatja, hogy nyu­gati diplomaták szerint több hónapra lesz még szükség ah­hoz, hogy elegendő anyagot dolgozhassanak ki Gunnar Jarring újabb közvetítő misz­­sziója számára. A Thant ENSZ-főtitkár ked­den este cáfolta azokat a je­lentéseket, hogy Gunnar Jar­ring elhalasztja békerközve­­títő tárgyalásait. Fordulat Edward Kennedy ügyében A szenátor ügyvédei a vizsgálat felfüggesztését követelik Bostonból jelenti az AP. Edward Kennedy szenátor ügyvédei szerdán hivatalosan kérték védencük nevében Massachusetts állam legfelső bíróságát, hogy nyilvánítsa al­kotmányellenesnek az állam­ban érvényes szabályokat a bűntettek előzetes kivizsgálá­sáról, és nyilvánítsák alkal­matlannak James Boyle ed­­gartowni bírót a vizsgálat — inquest — lefolytatására. Az eredetileg szeptember 3- ra kitűzött vizsgálat célja az lett volna, hogy fényt derítsen Edward Kennedy autóbalese­tére, amelynek következtében vízbe fulladt Mary Jo Ko­­pechne. A szenátor csak ki­lenc órával később jelentette be balesetét, és az általa adott magyarázatot a közvélemény mellett egyes igazságügyi ha­tóságok is elégtelennek tart­ják. A vizsgálatot egyszer már elhalasztották, most Edward Kennedy ügyvédei léptek ak­cióba. A szenátor ügyvédei azzal ér­veltek, hogy a vizsgálat kö­rülményei alkotmányellene­sek, mivel Boyle bíró engedé­lyezte az újságírók jelenlétét a kihallgatáson, ugyanakkor megtiltotta, hogy a tanúkat Edward Kennedy ügyvédei keresztkérdéseknek vessék alá. A vizsgálat tulajdonképpen a középkorból fennmaradt jogi intézmény, amely vádemelés nélkül lehetőséget nyújt a bí­ró számára, hogy nyilvános nyomozást folytasson egy-egy gyan­úsítottal szemben. Edward Kennedy ügyvédei beadványukban felszólították a massachusettsi bíróság öt tagját, állapítsák meg, hogy Kennedy jogait veszélyeztetné, ha a tervezett vizsgálat az ed­­gartowni körzeti bíróság által megállapított szabályok sze­rint zajlana le. A külpolitika hírei­ ­ (Hanoi, TASZSZ) A VDK külügyminisztériuma élesen elítélte a dél-vietnami Thu Dúc börtönben alkalmazott terrorista módszereket. A kül­­ügyminisztériumi közlemény szerint a börtönben 1400 dél­vietnami női fogoly ellen kö­vettek el bűncselekményeket. 100 (Prága, CTK) A csehszlo­vák Felsőoktatási Diákközpont hivatalos közleményben tájé­koztatta a Nemzetközi Diák­­szövetség titkárságát, hogy a Diákközpont visszahívja Zby­­nek Vokrouhlickyt az NDSZ elnöki tisztjéből. Vokrouhlic­kyt a CSKP KB plénumán ki­zárták a KB tagjainak sorá­ból. O (Moszkva, TASZSZ) A Li­­teraturnaja Gazeta emlékező cikket közölt „Che” Guevara életéről és munkásságáról ab­ból az alkalomból, hogy két évvel ezelőtt halt meg a la­tin-amerikai forradalmak ki­emelkedő egyénisége. O (London, AFP) Anthony Grey, a Reuter volt pekingi tudósítója megkapta a kiuta­zási engedélyt a kínai ható­ságoktól és jegyet váltott arra a repülőgépre, amely ma indul Sanghajból Karacsiba.­­ (Montreal, AFP) Harminc­­év óta először rendfenntartó erők nélkül maradt Montreal, mert sztrájkba léptek a rend­őrök és a tűzoltók. A gengszte­rek, kihasználva a rendőrök sztrájkját, tíz montreali ban­kot raboltak ki, s több üzletet megtámadtak. A nemzetgyűlés felszólításának eleget téve, a rendőrök a 15 órás sztrájk be­fejeztével ismét szolgálatba álltak, s hozzáláttak a rend helyreállításához. Aw, Aj brazil eloük politikai programja Rio de Janeiróból jelenti a Reuter. El rutin Garrastazu Medici, aki a brazíliai katonai junta döntése alapján novem­ber 15-én foglalja el az elnöki széket a súlyosan beteg Costa e Silva utódjaként, kedd este rádió- és tévé­beszédben is­mertette politikai programját. Beszédében „szabad sajtót, szabad egyházi és egyetemi életet” ígért, ugyanakkor fi­gyelmeztetett arra, hogy kemé­nyen fel fognak lépni min­denfajta „felforgató és terro­rista” tevékenység ellen. Me­dici hangsúlyozta, hogy­ soha sem pályázott az elnöki tiszt­ségre, azonban nem térhet ki a megbízatás alól . ,Csatornok, IMS, október 9. Ami it a sk­ink mögött van BOLÍVIAI KÉRDŐJELEK Eltérőek a megítélések Alf­­redo Ovando Candia bolíviai tábornok immár kéthetes új katonai diktatúrájáról. Nem alakultak még ki egyértel­műen a feltételeik megítélésé­re. Vonatkozik ez a helyszíni megfigyelőikre, hírmagyará­zókra, de a leginkább érintett külországok kormányköreire is, beleértve Washingtont. A világközvélemény figyel­mét, ha tetszik megrökönyö­dését mindenekelőtt az váltot­ta ki a puccsal kapcsolatban, hogy az eddig szélsőjobboldal katonai vezéralakjaiként is­mert Ówandó tábornok első elnöki hivatalos megnyilvánu­lásaiban olyan progresszív programokat hirdetett meg, melyekre a „kommunista” Paz Estenssoro óta (akinek meg­döntésében egyébként tevé­keny része volt) nem volt pél­da. Az új kormány legelső nyi­latkozata hatálytalannak nyil­vánította az úgynevezett „kőolaj törvény­"-t, megvonta a koncessziók egy részét. Ez az intézkedés gya­korlatilag egyértelműen a Gulf Oil amerikai cég ellen irányul, s közvetve barátság­talan gesztus az Egyesült Ál­lamok kormánya iránt. A kormány ugyanakkor szabad­lábra helyezte a bebörtönzött szakszervezeti vezetők nagy részét, s bejelentette a szak­­szervezeti jogok törvényes helyreállításának programját. Ezek az intézkedések pedig a bolíviai társadalom legpoliti­­kusabb rétegei, a bányászok, munkások, diákok irányába tett baráti gesztust jelentenek. Az időközben megalakult új kormányba — az ugyancsak meglepetés volt — számos polgári személyt hívott meg óvandó, köztük több haladó­nak, sőt baloldalinak ismert személyt, politikust és szakér­tőket. Tervezőbe tetts­ágoka­t hoztak létre a legégetőbb tár­sadalmi, gazdasági problémák megoldását célzó reformok ki­dolgozására. Nem kisebb je­lentőségű a kormány múlt heti határozata, amely kívánatos­nak nyilvánítja diplomáciai, kereskedelmi kapcsolatok fel­vételét a szocialista országok­kal. Ezek az intézkedések alap­vetően eltértek a latin-ameri­kai puccsok „eü£kai”-gyakorla­­latától, amely szerint a hatal­mat átvevő új rendszernek el­ső hivatalos nyilatkozatában kötelességszerűen be kell je­lentenie, hogy tiszteletben tartja az előző rezsimben ér­vényben volt nemzetközi meg­állapodásokat, kötelezettsége­ket, szokásjogot. Amit Ovan­­dóék csináltak, az „latin-ame­rikaiul” már önmagában­­ „forradalmat” jelent. Érdekes volt megfigyelni, hogy a nyi­latkozat elmaradása, sőt, azzal ellentétes megnyilvánulás el­lenére a haladó külpolitikát­­folytató latin-amerikai orszá­gok egy része, azonnal köze­ledést mutatott, kapcsolatokat keresett, azaz „de facto ' elismerte, támogatta az új rendszert. El­gondolkoztató az is, hogy az eddigi katonai államcsínyek esetében a washingtoni diplo­máciai elismerés „megérése” néhány napig szokott csak tar­tani, most viszont ez alaposan késik. Alig akad kommentár, amely ne kapcsolná a történ­teket a szomszédos Peruban múlt év novemberében hata­lomra került és azóta radiká­lisan nacionalista, Amerika­­ellenes politikát folytató kato­nai csoport tevékenységéhez. Juan Alvarado perui tábor­nok, mint ismert, kisajátította a legjelentősebb amerikai olajtársaságot, földreformot hajtott végre. Megtagadta an­nak idején,­­Váron különmeg­­bízottjának, Nelson Rockefel­lernek fogadását, de diplomá­ciai, gazdasági kapcsolatokat épített ki a szocialista orszá­gokkal. (Hazánk is a közel­múltban vette fel a diplomá­ciai kapcsolatot Peruval, nyi­totta meg kereskedelmi képvi­seletét Limában.) Az Associa­ted Press tudósítója tudni vé­li, hogy Lima és La Paz kö­zött „az elmúlt het­i átfor­rósodott a telefondrót” — az állandó használat következté­ben. A nyugati szakírók véle­ménye szerint, igen nagy a valószínűsége, hogy Bolívia Peru példáját kívánja követ­ni. Bár a Bolíviában előállott új helyzet valóban számos biztató jelet mutat a haladó erők számára, az ország bél­és külpolitikai helyzetének mélyebb elemzése legalábbis elő­vigyázat­osságra int. Ma még igen sok objektív és jó néhány szubjektív tényező is, nem lebecsülendő gátat jelent egy esetleges haladó kibonta­kozás előtt Bolívia egyike a legelmara­dottabb, legszegényebb dél­­amerikai országoknak. A spa­nyol hódítók, az angol, a sváj­ci és jelenleg az amerikai bá­­nyamonopóliumok és pénzin­tézetek korlátlan tanácsolása, a nyomor és a függőség mélypontjára taszította az or­szágot. Helyzetét még csak nagyjából sem lehet összevet­ni akár (az ugyancsak elma­radott) Peruéval, vagy­ más szomszédos országéval. Ipara egyszerűen nincs, a mezőgaz­daság lényegében a faekénél tart, a közigazgatást, a kato­naságot az Egyesült Államok­ból érkező havi segélyekből fizetik. A másik kérdőjel a most hatalomra jutott vezetés, első­sorban maga órandó tábor­nok, politikai arculata. Bár­mennyire is megalapozottnak látszanak azok a hírek, me­lyek szerint alapvető nézetel­térései támadtak Washington­nal, nem lehet felmérni, hogy a gyakorlatban ez milyen mértékben és mélységisen készteti őt együttműködésre az ország haladó erőivel. Ha csak szigorúan gyakorlati szempontból vizsgáljuk is a kérdést, azaz feltételezzük, hogy Óvandó csupán taktikai engedményeket tesz, „hátor­­szágát” biztosítandó, rá kell jönnünk, hogy ennek is szigo­rú, szűkre méretezett határai vannak csupán. Ha másért nem, már csak azért is, mert ő sem lépheti át saját árnyé­kát. Nem féledhetjük: öt éven át ő volt a diktatúra „erős embere”, személyéhez fűződik a bányászmozgalmak vérbe­­fojtása, „Che” Guevara meg­gyilkolása. A helyzet bonyolultságának másik összetevője, hogy ép­pen napjainkban kapott ismét lángra a bolíviai gerillamoz­galom „Che” halála óta szuny­­nyadó parazsa. S bár a moz­galmat súlyos veszteség érte a fegyveres harcban nemrég el­esett „Inti” Perede halálával, bizonyosra vehető, hogy ez­úttal ez a veszteség nem je­lent majd hosszú ideig tartó kiesést a fegyveres ellenállás­ban. Amint a fentiekből kitűnik, egyelőre még nagyon sok a bizonytalansági tényező ah­hoz, hogy valóságos „fordu­­lat”-ról beszélhessünk­ Bolí­viában. Valószínű, hogy ezek a kérdőjelei­ a közeljövőben inkább szaporodnak, mint csökkennek. A helyzet egyelő­­­re inkább bonyolódik, s nem tisztázódik. Kétségtelen ugyanakkor, hogy e bonyolult helyzetben jelenleg többség­ben vannak a pozitív, előre­mutató tényezők. S különösen akkor jogosít ez reményekre, ha figyelembe vesszük, hogy a földrész nyugati vidékén, az úgynevezett Andes-országok­­ban, nem egyedülálló, elszige­telt jelenséggel állunk szem­ben. Ami Bolíviában történt, annak az egyelőre heterogén, de végső fokon mégis egy­­irányban mozduló folyamat­nak, melyet elsősorban Chile, Peru, Ecuador, Mexikó és (egyelőre kisebb mértékben) Venezuela egyre dinamizálódó politikája jelez, s amelynek közös motiválója a szabadság­­vágy az Egyesült Államoktól való egyoldalú gazdasági füg­gőségtől, az önálló érdekeket elsődlegesnek tekintő nemzeti politika kibontakoztatása. Szolnok Péter

Next