Magyar Nemzet, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-14 / 11. szám
8 Maovar Nemi Minosi kongresszus a „Knossos “fedélzeté Napirenden: mi okozta a Kréta szinti bronzkori karmra összeomlását Ringel generális, a Kréta szigetén operáló német csapatok parancsnoka 1941 májusában elfoglalta a knossosi körzetet és főhadiszállását a Villa Ariadne-ben rendezte be, amelyet 1906-ban Sir Arthur Evans építtetett, hogy innen irányítsa azokat az ásatásokat, amelyek felszínre hozták a Kréta-szigeti minosi kultúrát, napfényre hozták a knossosi palota bámulatot keltő maradványait. A berendezkedés után Ringel generális módszeresen kifosztotta az épület régiségtárát, majd szétromboltatta az isopatai Királyi Sírt, hogy ennek köveiből lerakassa a katonai tábor barakjainak alapzatát. „Nagyobb pusztítást vitt végbe, mint a bronzkori Nagy Katasztrófa, amely csak megrázta, de nem zúzta szét az isopatai síremléket.” 17 ország 76 tudósa Ringel generális baljós tevékenységének dátuma pontos, a Nagy Katasztrófa időpontja azonban még ma is bizonytalan. A dátum kielégítő pontosságú meghatározására és a katasztrófa lefolyásának rekonstruálására tizenhét ország hetvenhat tudósa gyűlt össze 1969 novemberében Athénben és tett a „Knossos” nevű hajón kirándulást a Kikládok egyik szigetcsoportjára. A tudósok köztük több geológus, geofizikus, geodéta, vulkanológus, oceanográfus, történész és régész — feladata az volt — mint a Frankfurter Allgemeine Zeitung írta —, hogy „új felfedezések fényében s új kétségek árnyékában megvitassa a kultúrtörténet szempontjából igen lényeges mozzanat vizsgálatánál eddig elért eredményeket.” A napirend pedig egy kérdés: mi vetett véget a virágzó minosi kultúrának Kréta szigetén? A hetvenhat tudós „minosi kongresszusának” tárgyalóasztalán óriási anyag feküdt. A probléma egyik alapos ismerője, Richard Wyatt Hutchinson cambridgei professzor (Evans munkatársa volt a krétai ásatásoknál) több mint háromszáz fontos forrásmunkát sorol fel a Prehistorie Crete című könyvének bibliográfiájában; e forrásmunkák között újabban különösen két könyv keltett nagy érdeklődést a tudományos világban : Spyridon Marinatos régész és Angelos Galanopoulos szeizmográfus munkája. levés emberi csont... A krétaszigeti minosi birodalom hatalmát és kultúrájának virágzását egy hirtelen és a sziget nagy részére kiterjedő katasztrófa törte meg. Knossosban, a birodalom ősi fővárosában, Sir Arthur Evans bőséges bizonyítékot talált arra, hogy a királyi palotát tűzvész pusztította el. De kétségtelen jelei voltak a szisztematikus fosztogatásnak is. Drámaian érdekes tünete volt az ásatásoknak, hogy rendkívül kevés emberi csontra akadtak. Ez két lehetőségre utalt: vagy rabszolgaként hajtották el a helyi lakosságot a szigetre érkezett támadók, vagy volt elég idő arra, hogy a lakosság elmeneküljön. Bizonyos szünet után ugyanis a régi lakossággal azonos fajú, hasonló vallású és azonos kultúrájú népesség telepedett le a palota romjai között s a hajdani uralkodó réteg villáiban. Az új kultúra alacsonyabb fokú volt a réginél, de struktúrája tökéletesen egyezett a korábbi minosi kultúráéval. Fennáll tehát a lehetősége annak — írta Evans, —, hogy valamilyen belső harc csaknem teljesen elsöpörte a hajdani krétai vezető réteget s a katasztrófát túlélő köznép új uralom alatt kezdett új életet Volt azonban a palotában két épület, az „összeomlott Tömbök Háza” és az Áldozati Ökrök Háza”, amely arra mutatott, hogy a palotát elpusztító tűzvészt iszonyú erejű földrengés kísérte, amely egyébként Kréta szigetének csaknem egész területén éreztette romboló hatását. A további ásatások rétegei határozott jeleit mutatták annak is, hogy a földrengések egész sorozata rázta meg időnként a történelem előtti Krétát; ennek a sorozatnak volt a legnagyobb erejű szeizmikus katasztrófája az, amely véget vetett a minosi kultúrának. A sziget alacsonyabban fekvő parti részein egy borzalmas szökőár nyomait is felfedezték a kutatók, ez az áradás azért nem érte el a knossosi palotát, mert ez magasabb szinten épült, mint amilyen magas a tengeren végigvonuló árhullám lehetett. Szerencsés véletlen Mikor és hogyan zajlott tehát le ez a katasztrófa? Egy szerencsés véletlen lehetővé tette a dátum kielégítően pontos meghatározását, sőt a katasztrófát követő eseményekre is fényt vetett. Knossosban a katasztrófát követő új benépesítés időszakából származó festett agyagedényeket találtak a nagy tűzvész törmelékeinek rétege fölött. Az edények minden vonatkozásban tökéletesen azonosak azokkal az edényekkel, amelyek az „eretnek” fáraó, Akhenaton városában, Tell-el- Amamában kerültek napvilágra (A város maga néptelenné vált a fáraó halála után). Ennek a fáraónak uralkodása az i. e. 1375 és 1350 évek közé esik; a talált edények tehát ebbe a korszakba voltak beilleszthetők. Érdekességük, hogy nem eredeti krétai edények, hanem a szárazföldi Görögországból, Mykenéből származó készítmények: a Mykenét, Argost, Athént és több más városállamot magába foglaló civilizáció termékei. Marinatos, Schaeffer, Frost, Seltman, Hutchinson, Galanopoulos és sok más tudós kutató ennek a dátumnak nyomába eredt, azt keresve, hogy vannak-e feljegyzések, amelyek a geológiai, vulkanológiai vizsgálatokat históriailag is igazolhatnák; — azt, hogy . e. 1400 körül szeizmikus katasztrófa remegtette meg az égei világot. A theszszáliai Deukalion vízözönlegenda, az „elsüllyedt földrészre” vonatkozó egyiptomi feljegyzések némi támpontot nyújtottak ugyan, de nem tették világossá a legendák históriai hátterét A Kréta szigetétől északra, mintegy száz kilométerre fekvő Santoriniszigeti ásatások azonban mindent elmeséltek. Az itt folytatott ásatások eredményeit Marinatos tárta a kongresszus elé. Egy szigetvulkán felrobban Az ásatási rétegek leleteit a legújabb időmeghatározási módszerekkel vizsgálták meg s kitűnt hogy 1500 táján — az úgynevezett Késő-Minosi kultúra első periódusában — egy Stronghylé-nek (Körala- Jotí-nak) nevezett s a Kikládokhoz tartozó szigetvulkán felrobbant. Nagy terület sülylyedt a tenger alá s három kis sziget maradt a felszínen: Thera (mai olaszos neve Santorini), Therasia és Aspronisi; együttes nevük valamikor, a minosi kultúra korszakában Kálliste volt. „legtündéribb szigetei a Kikládoknak A szigetcsoportot harminc méter vastagon fedte be a vulkanikus hamu és a tajtékkő. A kráter nyolcvanhárom négyzetkilométer kiterjedésű és hatszáz méter mély, az ilyen nagyságú krátert létrehozó vulkánkitörés hatásában felülmúlhatta a mi korunk 1883. esztendejében lezajlott Krakatoa-kitörést a Szunda szorosban, Indonéziában, amely huszonhét méter magas hullámokat zúdított, rettenetes földlökések kíséretében, Jáva és Szumátra parti részeire. Minél mélyebb a tenger, annál magasabb a szökőár hulláma; a Kréta és a Kikládok körüli vizek egy helyen elérik az 1800 méteresmélységet, a szökőár tehát iszonyú pusztítást vihetett végbe az égei világban. Ennek a szökőárnak a knossosi palotában semmi nyoma. A Thérán, Therasián és Aspronisin végzett ásatások azonban azt az érdekes tényt derítették fel, hogy a szigetvulkán felrobbanását követő időkben krétai telepek létesültek a Santorini-szigetcsoporton s a Kikládok néhány más szigetén. Therán s két „testvérszigetén” a krétai házakkal tökéletesen egyező épületeket, kövezett utcarészeket, csatornahálózat maradványait találták és az egyik épületben napfényre került egy kis helyiség, amely — mint Marinatos közölte — „az eddig ismert első, házbelsőbe épített toalett”, mély, szennyvízelvezető csatornával. Ezeket is vulkáni hamu és tajtékkő réteg fedi. Ez világosan arra utal, hogy egy második vulkánkitörés is bekövetkezett, amelyet olyan földrengés kísért, amely végigrázta a Kisázsiától Krétáig húzódó földrengés zóna ívét. Ez a második földrengés pusztította el a knossosi palotát, ez döntötte romba Phaistos, Hagia Triada, Tylisos, Amnisos, Mallia, Gournia s a többi krétai város épületeit. Ennek a katasztrófának időpontja esik egybe az Akhenaton fáraó uralkodásának időszakával, az i. e. XIV. század utolsó negyedével, a Knossosban talált mükénei edények korával Amiről nem tudott Homérosz A késő minosi kultúra második, befejező szakának jellegzetes használati tárgyai eltűnnek 1400 körül Kréta szigetéről (Knossosban egy ideig még megmaradnak) s helyettük feltűnnek a szárazföldi görög világ termékei. Kréta szigetén megjelentek a mükenei görögök Homérosz eljövendő achásai. Sir William Ridgeway úgy véli, hogy Theseus legendája, harca a krétai Minotaurusszal egy acháj dinasztia megalapításának történelmi emlékét őrzi Kréta szigetén. Az adások kihasználták a földrengés utáni zűrzavart, Krétára törtek és megdöntötték a legendás Mines uralmát. Ezt a feltételezést igazolta a Knossosban talált táblák görög nyelvű szövegének Ventris és Chadwick által történt megfejtése. Néhány emberöltő még s lezajlik a trójai háború; ennek eseményeit századokig éneklik a költő-dalnokok s egy közülük, „gyűjtőnéven” Homérosz majd leírja őket. De az ősmúltról összeomlott falak vallottak s ezekről nem tudott Homérosz: harminc méter vastag hamuréteg fedte őket.. . Maron Ferenc 196. vagy 197. évtized? Január 7-i rovatunkban Ladányi Sándor olvasónk levelét közöltük, amelyben egyik újévi cikkünk címét tette szóvá, azt állítva, hogy 1970. január 1-én a 196. évtized utolsó esztendeje köszöntött ránk. E levélre számos olvasó fogott tollat. A következtetésekben gyakran egymásnak is ellentmondó levelekből adunk az alábbiakban szemelvényeket: * Ladányi Sándor levele írásra késztet, ugyanis , nem következetes. Valóban 1970. december 31-én lesz vége az évtizednek — ezt helyesen fejti ki. De melyik évtizednek? Az „első évtized” vége 10 (dec. 31.), a „második” vége 20, ezt ő is írja Ha e nyomon tovább megyünk, a 3. vége 30, a 10. vége 100 stb., mindig egy nullát kell utána írni. Ezek szerint a 197. évtized vége felé járunk, ennek lesz vége ez év decemberében. Vagyis a 197. évtizedet nem egy évvel előbb, hanem kilenc évvel elkésve köszöntötte kommentátoruk. Mához egy évre már a 198. évtizedben leszünk — időszámításunk szerint. Ha ez meglepő is, nem szokatlan, hiszen most is a 20. századot írjuk, mégsem ennek az évszázadnak az elején kezdődött a 2. évezred. Ennek a gondolkodásnak az „elvre váltását” elvégezte Ladányi Sándor, csak egy évtizedet tévedett közben. Fleischer Tamás, Budapest * Időszámításunk első évtizede 10-ben ért véget, a második 20-ban, a hetedik 70. dec. 31-én. Tehát 1970-ben sem a 196., hanem a 197. évtized fog befejeződni december 31-én. 1971. január 1-én pedig a 198. évtizedbe lépünk. Mert ugyebár . u. 10-ben nem a nulladik évtized fejeződött be, hanem az első. Mindezeket azért tartottam szükségesnek leírni, nehogy a közeledő 2000. év végén az első évezred, vagy 19. évszázad befejezéséről írjanak. . Persze ez nem fordulhat elő, már csak azért sem, mert immár 7 évtizeden át XX. századról írunk és beszélünk, s az évtizedek számozásánál csak azért állhatott elő a fenti tévedés, mert sorszámozott évtizedek nemigen szerepelnek írásbeli és élő szóhasználatunkban. Jávori László Gyarmat : Való igaz, hogy a következő évtized csak 1971-ben kezdődik. Azonban a levélből egy furcsa ellentmondás világlik ki. A levél írója ugyanis említést tesz arról, hogy időszámításunk első évtizede i. sz. 1-től 10-ig tartott, és 11-ben már a 2. évtized kezdődött. Azonban következetesen annak bizonyítására törekszik, hogy 1970-ben még csak a 196. évtized utolsó évét írjuk. Holott pontosabban utánaszámolva kiderül, hogy 1970-ig időszámításunkból eltelik teljes 197 évtized, jelenleg tehát vitán felül a 197. évtized utolsó évében vagyunk. Takács Kornél, Budapest, XIX., Mészáros L. utca 33. * Lényegében ugyanezt az álláspontot fejti ki Liszkay József, Vági László, dr. Mezey Lajos budapesti, Bedőcs József kiszombori olvasónk. * Általában, a nullára végződő évszámok utolsó jegyét elhagyva, egy évtized záróévét kapjuk, minthogy 10 nyilvánvalóan az első, 20 a második évtized utolsó éve. Hasonlóan, egy százzal osztható évszám annak az évszázadnak a záróéve, mely az évszámból az utolsó két jegy elhagyása után marad, míg az ezerrel osztható évszámok az évezredek záróévei. 2000 például a 200. évtized, a 20. évszázad és a 2. évezred utolsó éve lesz. Ha elfogadjuk azt, hogy az első évtized — a cikk szerint — 10-ben ért véget, a második 20-ban és így tovább, a gondolatmenetet folytatva kiderül, hogy 1970 a 197. évtized utolsó éve és 1971-től 1980-ig a 198. évtizedet pergetjük. Véleményem szerint az nem hiba, ha 1970. január 1-én a „hatvanas évtizedet” búcsúztatjuk és a „hetvenest” köszöntjük, felidézve az elmúlt 10 év legfontosabb eseményeit. A külföldi újságok, magazinok nagy része is ezt teszi, valószínűleg azon az alapon, hogy a számjegy írásakor a tízesek helyén álló jegy is megváltozik az előző évihez képest Szánthó Gyula Gyula. A mennyiségi mérést mind térben, mind pedig időben nullával kezdjük. Tekintsünk csak rá egy mérőszalagra, vagy akár egy mérlegre a Közértben, és nem lesz okunk ezt vitatni. Ennek megfelelően időszámításunk első éve a nullás megjelölést kapja, ami nem azonos a nulladikkal, mert az egyes felé tendál, csakúgy, mint ahogy a második évezredet sem szabad összetévesztenünk a kétezres esztendőkkel, vagy éppen a huszadik évszázadot, a három évtized múlva ránk köszöntő és 20-as számot viselő századdal. Az 1969-es év Szilveszter napjának éjszakáján véget ért tehát egy teljes évtized és ezzel együtt időszámításunk kezdetétől összesen egy százkilencvenhét. Ezek után egy másik tévedést kell korrigálnom — ami a rádió szilveszteri műsorában is elhangzott — nevezetesen: 1970. január 1sével nem időszámításunk 197, hanem 198 évtizedébe léptünk. Ne keverjük azonban össze az évek, (és ezzel együtt az évtizedek, évszázadok, évezredek) számozásának módját, a hónapok és napok számozásával. Ez utóbbiak ugyanis szöveges megjelölést helyettesítő kulcsszámok, ezért az 1-gyel kezdődő sorszámozásuk nem zavaró. Az évszám — determináló funkcióján túlmenően — a múló idő analóg mennyiségének digitális ábrázolása, 10-es alapú (decimális) számrendszerben. Ezért végezhetünk az évszámokkal számolási műveleteket a matematika szabályai szerint, amint azt tesszük is minduntalan: p, amikor az 1970-ből kivonva az 1945-ös évszámot megállapítjuk, hogy 25 esztendő telt el felszabadulásunk óta. Binder István, okleveles adatfeldolgozási rendszerszervező, Budapest. 4 Ava kiváló áruk fóruma 1969. ÉV ŐSZI,ÍTÉLI PÁLYÁZATÁN MEGKÜLÖNBÖZTETŐ JELET KAPOTT A TOMI PRÍMA TOMIIXTRA TOMI SZUPER SZINTETIKUS MOSÓSZER A FEHÉR KÉMÉNYSEPRŐ GARANTÁLJA A KIVÁLÓ MINŐSÉGET A TISZA MENTI VEGYIMŰVEK. .Ssertfac imitatír 14.. Az átépítés alatt zárva lesz a Rác-fürdő A vb-fürti üzemeltetégével kapcsolatos kérdéssel fordult hozzánk Székely Gábor verőcei olvasónk. Kérdésére a Budapest Fővárosi Tanács VB városrendezési és építészeti főosztálya — Szanyi József főosztályvezető — a következő választ adta: A Rác-fürdő, más néven Imre-fürdő, a második világháború folyamán igen súlyos sérüléseket szenvedett, több mint fele teljesen elpusztult A megmaradt épületrész is megsérült s a háború után ideiglenes jelleggel állították helyre. Felújítását egy most kiírás alatt álló tervpályázat eredménye alapján a műemlékvédelmi követelményeknek megfelelően, a törökkori és az Ybl Miklós által tervezett részek meghagyásával, illetve befoglalásával tervezik. A tervpályázat célja, hogy a természetadta gyógyvíz felhasználásával olyan gyógyfürdő épüljön, amely az igen értékes, műemlékileg védett épületmaradványokat funkcionálisan egy új épületbe kapcsolja, oly módon, hogy a múlt és jelen építészete egymást hatásában felfokozza. Városesztétikai szempontból nagyon lényeges, hogy az új alkotással a táj és környezet harmonizáljon. A fürdő átépítését csak az üzemeltetés ideiglenes beszürtetésével lehet megoldani, de ez törvényszerű velejárója az ilyen nagyarányú építkezéseknek. A fürdőépület az egykori leírások szerint már a XV. században Buda egyik legszebb fürdője volt, s ezt a rangját a fokozatos bővítés, kiépítés során is megtartotta, egészen pusztulásáig. Városrendezési szempontból sem lenne megengedhető a rossz állapotú, csonka épületmaradvány fenntartása. Régi befogadóképességének és rangjának visszaadását gazdasági, kultúrpolitikai és idegenforgalmi követelmények egyaránt elengedhetetlenné teszik. „Hogyan menekülhetünk a magányosság börtönéből ?"* Értéklistámon kevés nagyobb öröm található annál, mint amikor egy másik ember írásában a saját tapasztalataim, gondolataim szinte szó szerinti megfogalmazására döbbenek. Ez történt velem a Magyar Nemzet karácsonyi számának olvasása közben. Jómagam de jure házasságban élek, de facto magányos vagyok. Végigjártam azt a keserves utat, amelynek buktatóiból Harsányi a pszichológus megértő és átérző soraival próbál kiutat mutatni. Bár „út” lenne ez az írás sok hasonló sorsú ember számára (Tóth Árpádot idézve „lélektől-lélekig”. A saját tapasztalataim és meglátásaim alapján csak annyit szeretnék még hozzáfűzni, hogy ma már számomra a magányosság az a bázis, amelyből szellemileg állandóan akkumulálódom, feltöltődöm, hogy a másik ember számára elfogadható, megértő, együttérző „partner” lehessek. Számomra a legelviselhetetlenebb mínusz, ha nem lehetek nagyon sokszor egyedül. Ez adottság, kultúrszint dolga? Nem teljesen. Főleg a szemléleté. Tanár lévén, nemtetszéssel tapasztalom tanítványaim „falka” szemléletét Egyenesen borzadnak az egyedülléttől. Ez korban felfelé haladva — középiskola, egyetem — csak fokozódik. Valószínűleg nem ismerik a „magányűzés kellékeit”, amelyeket olyan megszívlelően ajánl Harsányi professzor a cikkében! A mi ifjúságunkat vajon nem fenyegetik ilyen veszélyek a magányosságtól való túlzott idegenkedés során? A nevelés vonalán is nem kellene-e ezzel a problémával többet foglalkoznunk? Hiszen felnőtt korban már komoly tragédiák okozójává válhat ha valaki úgy érzi, hogy nem tud kimenekülni magányossága börtönéből! Ennyit szerettem volna csak hozzáfűzni saját gondolataimból Harsányi professzor úr cikkéhez. K. T.-né Budapest