Magyar Nemzet, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-26 / 72. szám

- alan­yik­ Nemzet : ___________________________________A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA___________________ _ A társadalom ereje 1963 óta első ízben hirde­tett közkegyelmet a Magyar Népköztársaság, a szocialis­ta humanizmus szellemében enyhítve vagy teljes egészé­ben elengedve azoknak a törvénysértőknek a bünteté­sét, akik nem követtek el fő­benjáró vétséget az állam és a társadalom ellen. A társa­dalom bizalmat előlegezett több ezer olyan embernek, aki szándékosan, vagy gon­datlanul vétett az állam és a dolgozó nép alapvető érde­kei ellen, kárt okozott a tár­sadalmi és magántulajdon­ban, embertársai testi épsé­gében. Az amnesztiarendelet, amely szerdán nyilvánosság­ra került és azonnal életbe is lépett, részletesen felso­rolja mindazokat a bünteté­si kategóriákat, amelyek teljes egészükben közkegye­lem alá esnek vagy felére csökkennek. Sok ezer em­bert és családot érint ez a humánus intézkedés, amely a közvélemény széles körű helyeslésével találkozott, szükségszerűen kettészakí­tott családokat egyesít ismét és lehetővé teszi, hogy a megtévedt emberek fehér lappal lépjék át a dolgozó társadalom nyitott kapuját, hátrányos következmények nélkül illeszkedhessenek be a tisztességes emberek közé. Nagy dolog, határtalan meg­könnyebbülés a már kirótt, de még le nem töltött bün­tetéstől, évekkel, vagy hóna­pokkal hamarabb szabadul­ni a büntetésvégrehajtó in­tézetekből, de a lelki meg­­enyhülés, a tiszta prius tu­data ennél is többet jelent, hiszen a szocialista huma­nizmus elvben mindenki számára lehetővé tette a si­ma visszatérést, aki bünte­tését letudta, a gyakorlatban azonban — mint tudjuk — ez nem történt minden eset­ben a törvények szelleme szerint. Az egyéni gyanak­vás és bizalmatlanság na­gyon sok esetben elreteszel­te a visszavezető kaput a büntetett előéletű ember előtt, s ez újabb elkeseredett lépésre ösztönözte a „meg­perzselt” embereket, gyara­pította a visszaesők számát. A legutóbbi országgyűlé­sen a magyar igazságszol­gáltatás legmagasabb rangú­­ vezetői számot adtak az or­szág szilárd jogrendjéről, az állampolgárok nyugalmának forrásáról, a teljes jogbiz­tonságról és a törvényesség­ről. A társadalom erejéről alkotott képet a közkegye­lem teszi teljessé, amely kormányzatunk következe­tes elvi politikáját igazolja, s lehetőséget nyújt a tettei­ket őszintén megbánó vét­keseknek, hogy hasznos tag­jai legyenek annak a társa­dalomnak, amelynek érde­kei ellen így vagy úgy, de bűnt követtek el. Megnyug­tató módon tesz különbséget a közkegyelmi rendelet bűn és bűn között, eleve kizárva a kedvezményből azokat, akik súlyosan vétkeztek az állam politikai és gazdasági érdekei ellen, akik notórius bűnözőknek minősülnek. A megátalkodottakkal szem­ben a törvény ezután is tel­jes szigorával védi a társa­dalom rendjét és nyugalmát, s nem tűri semmiféle bűn­­cselekmény elharapózását, indokolatlan terjedését, nem engedi a „divatos” cselek­mények szaporodását. Józan gondolkodású em­ber egy pillanatig sem hihet abban, hogy a közkegyelem meghirdetése valamiféle vál­tozást jelent a jogszolgálta­tásban. A példák éppen az ellenkezőről vallanak. Az el­múlt hónapokban sorozato­san adtunk hírt a Legfőbb Ügyészség­­ törvényességi óvásairól, a Legfelsőbb Bíró­ság állásfoglalásairól, ame­lyek hideg zuhanyként ha­tottak azokra, akik azt hit­ték, hogy bizonyos cselek­ményeket viszonylag szára­zon meg lehet úszni. Meg­rögzött áruházi tolvajok büntetését öt évről tíz évre súlyosbította a végső fokon kimondott ítélet, emberölé­sek tetteseire mondották ki a törvénybe foglalt legsúlyo­sabb ítéletet. De azok sem jártak jobban, akiknek élet­eleme és legfőbb szórakozá­sa a garázdálkodás volt, mert a bíróságok a legma­gasabb fokú szigort alkal­mazták. Úgy tűnik, lejárt a végső türelmi idő, s aki konokan ellenszegül az ország rend­jét és nyugalmát biztosító törvényeknek, az súlyos leckét kap a törvény és a társadalom erejéből. Köny­­nyű kiszámítani, hogy az el­járások gyorsasága, a bün­tetés szigora milyen mérték­ben fogja oldani az eddig ta­pasztalt óvatosságot és tar­tózkodást a beavatkozástól. A társadalom ellenségei megtanulják, hogy Magyar­­országon nem lehet a társa­dalmon kívül élni, a sértet­tek és félénk szemtanúk pe­dig megértik, hogy védel­mükről kemény törvények gondoskodnak. A felszabadulás negyed­­százados évfordulója alkal­mából kibocsátott embersé­ges közkegyelmi rendelet azokhoz is eljut és azokat is érinti, akik hátat fordítot­tak az országnak, s idegen­ben élnek. Hányan vannak, akik százszor is megbánták meggondolatlan cselekedetü­ket, de a hazavezető lépés­től visszariasztotta őket az ellenséges propaganda, a büntetéstől való félelem, s hiába küszködtek szorongá­sukkal, a honvággyal, az idegenség nyomasztó érzé­seivel, nem merték átlépni a Magyar Népköztársaság kül­képviseleteinek küszöbét. Sok köztük a hamis ábránd­képeket kergető, megtévesz­tett ember, aki már szívesen hazatért volna, de félt. A közkegyelem kiterjed azok­ra is, akik megszegték fon­tos állampolgári kötelezett­ségüket, s megnyitja előttük a haza kapuit. A társadalom ereje az elmúlt huszonöt év­ben gyökeresen megváltoz­tatta az ország arcát, élet­módját, politikai és gazda­sági szerkezetét, most pedig lehetőséget nyújt megtévedt polgárainak ahhoz, hogy he­lyüket ismét elfoglalják a dolgozó emberek soraiban. Baróti Géza Négyhatalmi tanácskozás kezdődik ma Nyugat-Berlinben A külpolitikai helyzet A MAGYAR KÜLÜGYMINISZTER berlini tárgyalásairól első oldalán számolt be szerdán a Neues Deutschland­, a NSZEP központi lapja. Péter János szerdán megtekintette a potsdami Cecilienhof kastélyt, ahol a történelmi jelentőségű potsdami megállapodást aláírták. Egy másik cikkében a Neues Deutschland sürgette és ez­zel egyidejűleg „elengedhetetlennek” minősítette az NDK nemzetközi jogú elismerését. A kommentátor úgy véli, hogy az NDK-nak nem presztízsokokból, vagy elvont jogi okosko­dásból van szüksége az elismerésre, hanem a béke biztosí­tása érdekében. A lengyel Zyczie Warszawy kommentárjá­ban visszatér az erfurti találkozóra. A cikkíró szerint „bizo­nyos időnek kell eltelnie ahhoz, esetleg több évnek is, hogy megállapíthassuk: történelmi esemény volt-e az erfurti esz­mecsere, vagy csupán átmeneti mozzanat abban a bonyolult és még mindig homályos harcban, amely a német kérdés körül változatlanul folyik. A hírmagyarázó hangsúlyozottan említi, hogy „feltétlenül meg kell látni azokat a változáso­kat, amelyen a Rajna partján végbe mentek a szocialista német állam iránt tanúsított magatartásban, azóta, hogy a szociáldemokraták állnak a bonni kormány élén. Elismeréssel szólt a cikk szerzője Brandt kancellárnak arról a kijelen­téséről, amely szerint Németország egyik része sem képvi­selheti a másikat. Nyugat-Berlinben ma kezdődnek az egykori szövetséges ellenőrző tanács épületében a négy nagyhatalom képviselői­nek tanácskozásai. Az MTI tudósítójának értesülése szerint a tárgyalások előreláthatóan egy napig tartanak, s csak arra szolgálnak, hogy a felek kifejtsék álláspontjukat. A nemzetközi politika kétoldalú tárgyalásai közül kiemel­jük Podgornij szovjet államfő iráni megbeszéléseit. Moszkvai politikai körökben, mint az MTI tudósítója jelentette, hang­súlyozzák, hogy az elmúlt esztendők folyamán kedvezően alakultak a szovjet-iráni kapcsolatok. A megbeszélések egyik fontos témája a két ország gazdasági együttműködé­sének továbbfejlesztése lesz. A közel-keleti válság szempontjából mondható fontosnak Rogers amerikai külügyminiszter és Dobrinyin washingtoni szovjet nagykövet szerdai találkozója. A szovjet-amerikai tárgyalások novemberben szakadtak meg, s a mostani foly­tatásnak bizonyos fontosságot kölcsönöz az a tény, hogy Rogers egy-két nappal ezelőtt jelentette be: elhalasztják az Izraelnek szánt repülőgépek szállítását. A döntést természe­tesen továbbra is élénken kommentálják a kairói lapok, az Al Ahram szerint Rogers „nyíltan ellenséges álláspontot” fejtett ki említett beszédében. Nixon döntését mérsékeltnek nevezi a párizsi Combat, de mindjárt hozzáteszi, hogy a határozat nem nagyon csillapította le a kedélyeket a Közel- Keleten. Utal a lap az izraeli állásfoglalásokra, amelyek sür­getik a döntés mielőbbi megváltoztatását, majd pedig ki­fejti, hogy arab részről a Tel-Avivnak nyújtandó pénzügyi segély bejelentése váltott ki éppen olyan heves megnyilat­kozásokat, mintha fegyverek szállításáról lenne szó. A lap cikkírója úgy véli, hogy a Közel-Keleten megkezdődhet a dezeszkaláció. A kambodzsai helyzetet is megvitatták az amerikai nem­zetbiztonsági tanács szerdai ülésén. Nagy-Britannia továbbí­totta a Szovjetuniónak az új kambodzsai rendszer kérését, amely a Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság mun­kájának felújítását sürgeti. A londoni Times szerint Sziha­­nuk hercegnek kevés esélye van a visszatérésre. Chilében sikertelen államcsíny-kísérletet hajtottak végre. Az összeesküvőket — mint a belügyminiszter bejelentette —, hadbíróság elé állítják. Feszültté vált a belső helyzet Domi­nikában is. Santo Domingóban, a fővárosban összecsapások robbantak ki. Kiderült egyébként, hogy egy szélső­baloldali szervezet rabolta el a Santo Domingo-i amerikai nagykövet­ség légi attaséját. A szervezet ultimátumban követelte 21 politikai fogoly szabadon bocsátását. Péter János látogatása Potsdamban Berlinből jelenti az MTI. Pé­ter János külügyminiszter, aki hivatalos látogatáson a Német Demokratikus Köztársaságban tartózkodik, szerdán délelőtt Oskar Fischer külügyminisz­ter-helyettes, dr. Herbert Plaschke, az NDK budapesti nagykövete és dr. Nagy Lajos berlini magyar nagykövet tár­saságában megtekintette a potsdami Cecilienhof-kastélyt, a történelmi jelentőségű pots­dami megállapodás aláírásá­nak színhelyét. A látogatás befejezésekor a magyar külügyminiszter az alább sorokat írta be a ceci­­lienhofi emlékkönyvbe: „A potsdami történelmi jelentősé­gű megállapodások nyomán új korszak nyílott Közép-Európá­­ban. Ennek az új korszaknak a legépítőbb tényezői, a szo­cialista országok a Német De­mokratikus Köztársasággal együtt”. Délután Berlinben városné­zés szerepelt a programon. Este dr. Nagy Lajos nagykövet a magyar külügyminiszter tisz­teletére fogadást adott. Előkészületek a négy nagyhatalom képviselőjének találkozója előtt Nyugat-Berlinből jelenti az MTI. Nyugat-Berlinben befe­jeződtek az előkészületek a négy nagyhatalom képviselői­nek csütörtökön kezdődő, Nyu­­gat-Berlin helyzetének megvi­tatását célzó tárgyalásaira, amelyekre az egykori szövetsé­ges ellenőrző tanács nyugat­berlini épületében kerül sor. A Szovjetunió az NDK-val megkötött 1055. évi megállapo­ dásában teljes mértékben biz­tosította a Német Demokrati­kus Köztársaság szuverenitá­sát, mind az NDK területére, mind pedig Berlin volt szovjet szektorára, a Német Demokra­tikus Köztársaság mai főváro­sára vonatkozóan. A Német Demokratikus Köztársaság a Szovjetunió javára lemondott bizonyos jogairól. Ennek értel­mében a három nyugati meg­szálló hatalom fegyveres erői számára a Szovjetunió szava­tolja a Nyugat-Berlinbe veze­tő összekötő utakat és ellenőr­zésük is szovjet hatáskörbe tartozik. Ugyancsak szabad mozgása van mind a négy volt megszálló hatalom fegyveres erőihez tartozó személyeknek a város mindkét felében. Nyugaton gyakran utalnak arra, hogy Nyugat-Berlin prob­lémája nem elszigetelt kérdés, hanem összefüggésbe kell hoz­ni számos más szinten és kü­lönböző felek között folyamat­ban levő megbeszélésekkel (Egyesült Államok—Szovjet­unió, Szovjetunió—NSZK, NDK—NSZK) stb.) és a nyu­gat-berlini helyzet rendezése „a szocialista országok jószán­dékának próbaköve”. A szocialista országok nem tekintik Nyugat-Berlint „pró­bakőnek”, hanem arra intenek, hogy a nyugat-berlini provo­kációk mellőzése, a város stá­tusának tiszteletben tartása, s ennek mértéke, elősegítik az európai enyhülést, ellenkezője viszont élezi a helyzetet és kö­vetkezményeiben kárt okoz magának a város lakosságának is. A tárgyalások most előrelát­hatóan elsősorban csak arra szolgálnak, hogy a felek kifejt­sék álláspontjukat. A folyta­tásra, a francia nagykövet sze­mélyének változása és más, terminus­ nehézségek miatt, va­lószínűleg csak április második felében kerül sor. Értesülések szerint a nyuga­tiak szakértői szintén szeret­nének tovább tárgyalni, míg a Szovjetunió egyelőre a csü­törtöki szinten szeretné tovább folytatni a megbeszéléseket Szerdán este Nyugat-Berlin­be érkeztek Anglia, Franciaor­szág és az Egyesült Államok nyugat-németországi nagykö­vetei, hogy részt vegyenek a csütörtökön kezdődő tárgyalá­son. A nagyköveteket Klaus Schütz nyugat-berlini kor­mányzó polgármester, vala­mint a szövetséges katonai missziók magas rangú képvi­selői fogadták. Washingtonból jelenti az MTI. Az amerikai külügymi­nisztérium szóvivője kijelen­tette: a Berlinről csütörtökön induló négyhatalmi tárgyalá­sok „egy momentumot jelen­tenek a nyugati szövetségesek azon törekvésében, hogy tár­gyalásokkal segítsék elő az Európát megosztó, feszültsé­get okozó problémák rende­zését”. „Reméljük, hogy e tárgyalások olyan megállapo­dásokhoz vezetnek, amelyek segítik Berlin népét és egy­ben Európa biztonságát is” — mondotta a szóvivő, Robert McCloskey. K­ edvezően alakulnak a szovjet-iráni kapcsolatok Podgornij megérkezett Teheránba Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksé­gének elnöke kíséretével szerdán hivatalos látogatás­ra Teheránba érkezett. Szerdán délután Nirumand, a teheráni polgármester első helyettese felkereste szállásán Nyikolaj Podgornijt. Beszédé­ben kifejezte meggyőződését, hogy Podgornij látogatása elő­mozdítja a jószomszédi kap­csolatok további erősödését. Podgornij válaszában rámu­tatott arra, hogy a Szovjetunió és Irán népei, a Moszkva és Te­herán lakosai közötti kapcso­latok jelentősen fejlődtek. Döntő hatású, hogy a két or­szág viszonya jelenleg elvileg új alapon épül, a kapcsolatok meghatározó elve az egyenjo­gúság, a szuverén jogok tiszte­­letben tartása, a kölcsönös elő­nyök.­­ Széles körű lehetőségeink vannak országaink és főváro­saink kapcsolatainak és együtt­működésének további fejlesz­tésére — mondotta befejezésül Podgornij. Moszkvából jelenti az MTI. Moszkvai politikai körökben élénk figyelemmel kísérik Podgornij látogatását. Szovjet részről aláhúzzák, hogy a két ország vezetői kö­zötti magas szintű találkozók és eszmecserék mindannyiszor kedvezően hatottak a szovjet —iráni kapcsolatok alakulásá­ra. Így volt ez hét évvel ez­előtt, amikor Leonyid Brezs­­nyev, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének minőségében járt Iránban, to­vábbá két esztendeje, amikor Alekszej Koszigint fogadták hangsúlyozott szívélyességgel az iráni fővárosban. Reza Pahlavi sah szovjetunióbeli tárgyalásai ugyancsak hozzá­járultak a két ország közti viszony javulásához. Bahr államtitkár beszámolója a szovjet-nyugatnémet tárgyalásokról Április közepén várható újabb bonni határozat Polgár Dénes, az MTI bonni tudósítója jelenti: Egon Bahr államtitkár szerdán beszámolt a kormány tagjainak Moszk­vában folytatott eszmecseréjé­ről. Von Wechmar, a bonni kormány helyettes szóvivője azt mondotta, Bahr miniszter­­tanácsi beszámolója alapján az a benyomása, hogy az eddigi moszkvai megbeszéléseken „jó darabot előrehaladtak”. A bonni kormány — hangoz­tatta a szóvivő —, csak április közepén hoz határozatot arról, hogy milyen formában kívánja továbbfolytatni az eszmecserét a szovjet kormánnyal. Ennek oka az, hogy egyrészt­ Scheel külügyminiszter nem vehetett részt a szerdai minisztertaná­cson, másrészt a bonni kor­mány „meg akarja hallgatni szövetségeseinek véleményét”. Világos, hogy Brandt nem akar addig határozni, amíg Washingtonból vissza nem tért. Jóllehet a bonni szóvivő igye­kezett aláhúzni, hogy Brandt csak meghallgatja az amerikai tanácsokat, és a döntés joga őt illeti, mégis kétségtelen, hogy Washington véleménye nagyon fontos szerepet fog játszani. A

Next