Magyar Nemzet, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-26 / 72. szám

2 moszkvai megbeszélések foly­tatása egyébként természe­tesen­­ nemcsak Bonntól függ, hanem a szovjet kormánytól is. Von Wechmar részletesen ki­tért a kabinetülés után arra, hogy az ellenzéki CDU/CSU a kormánytól kapott bizalmas információkat arra használja fel, hogy nyilvános vitákat provokáljon. Az ellenzéknek ez a magatartása — hangsúlyoz­ta a szóvivő —, nem menti fel a kormányt a további titoktar­tás alól. Részleteket Bahr be­számolójáról ezért nem is volt hajlandó közölni a tudósítók sok kérdése ellenére sem. A kormány és az ellenzék közötti kiélesedett viszonyra egyébként jellemző, hogy szer­dán Brandt találkozott volna Barrellal, a CDU/CSU parla­menti frakciójának elnökével. Ez a találkozó elmaradt. A szó­vivő kijelentette, hogy a kan­cellár egyszerűen nem ért rá, s hogy a találkozóra húsvét után sor kerül. A CDU/CSU viszont igyekszik úgy beállítani a dol­got, mintha Brandt nem akar­ta volna fogadni Bartelt. Kétértelmű reagálás A laoszi miniszterelnök esetleg hajlandó tárgyalni a hazafiakkal Souvanna Phouma herceg, laoszi miniszterelnök a jelek szerint nem hajlandó tárgyalá­si alapnak tekinteni a Laoszi Hazafias Front Pártjának ja­vaslatát, amely szerint az ame­rikaiaknak feltétel nélkül meg kell szüntetniük a laoszi terü­letek bombázását. Mint a Reuter jelentette, a miniszterelnök egy magas ran­gú tanácsadója szerdán azt mondotta, hogy Szufanuvong herceg levele, amelyet vasár­nap juttattak el Souvanna Phouma hercegnek, „nem tar­talmazott új elemeket”. Az amerikai bombázásokkal kapcsolatos elutasító állás­pontja ellenére, a laoszi kor­mány mint a szóvivő szavaiból a továbbiakban kiderült „le­hetségesnek tartja azoknak a pontoknak a kiválasztását Szu­fanuvong javaslataiból, ame­lyekről esetleg tárgyalásokat folytathatnak”. Megbeszélés tárgya lehet például,, a laoszi kormány szerint az a követe­lés, hogy minden államnak tiszteletben kell tartania Laosz semlegességét és területi épsé­gét, amint azt az 1962. évi genfi megállapodások előírják. Kambodzsa: Nagy-Britannia diplomáciai lépése Londonból jelenti a Reuter: Nagy-Britannia kapcsolatba lép a Szovjetunióval azzal az üzenettel összefüggésben, ame­lyet az új kambodzsai kor­mány juttatott el Londonba. A levél felkéri a genfi érte­kezlet társelnökeit, hogy is­mét újítsa fel munkáját Kam­bodzsában a nemzetközi el­lenőrző bizottság. Illetékes angol körök szerint a londoni kormány kész a kambodzsai kérdésben egyedül is kezdeményező szerepet vál­lalni, mint a genfi értekezlet társelnöke. London esetleg fel­hívást intéz az ellenőrző bi­zottság három tagjához — In­diához, Lengyelországhoz és Kanadához — tevékenységük újrafelvételére. Londoni hivatalos források ■zerint a brit külügyminiszté­rium utasította Sir Duncan Wilson moszkvai nagykövetet, hogy tájékoztassa erről a szovjet felet Mirko Tepavac jugoszláv külügyminiszter szerdán két­órás megbeszélést folytatott Radzsaratnam singapore-i kül­ügyminiszterrel. Egyebek kö­zött a kambodzsai helyzetről is tárgyaltak. A kambodzsai államcsínnyel kapcsolatos ju­goszláv álláspontról kijelen­tette: „Csak annyit mondha­tok, hogy Kambodzsa Jugo­szlávia barátja volt és ma­rad a jövőben is.” A Pravda politikai hírma­gyarázója cikkében figyelmez­tetett arra, hogy Kambodzsa külpolitikai irányvonalának megváltozása a legsúlyosabb következményeket vonná ma­ga után nemcsak ebben az országban, hanem az egész tér­ségben. Az indokínai és dél­kelet-ázsiai helyzet még bo­nyolultabbá válhat, s ez rendkívül negatív hatást gya­korolhat az egész nemzetkö­zi helyzetre. Mint az AFP jelentette, a VDK kormánya nyilatkozat­ban jelentette ki, hogy „teljes mértékben támogatja Noro­­dom Szihanuk herceg március 23-i ötpontos kiáltványát”, I a jakhmer nép által Norodom Sihanuk államfő vezetésével az amerikai imperialisták és bérenceik ellen, megszentelt nemzeti jogai védelmében ví­vott harcot”. Az MTI pekingi jelentése szerint Kuo Mo-zso, a kínai országos népi gyűlés állandó bizottságának alelnöke volt az első kínai politikus, aki nyi­latkozatot tett a március 18-i kambodzsai államcsínyről. El­ítélte a puccsot és jelezte, hogy Kína Szihanuk herceget támogatja. Ezt azonban ke­reken nem mondta ki, főleg nem szólt arról, mit tesz Kí­na a kambodzsai válságban. Az új kambodzsai kormány szerdán bejelentette, hogy Lihanoukville kikötőjét le­zárták minden olyan hajó elől, amely fegyvereket szál­lít „a kommunista erőknek”. Ez újabb lépés a kommunis­ta országokkal szemben, hogy megakadályozzák „Kambodzsa felhasználását Dél-Vietnam felé irányuló fegyverszállítá­sok céljaira”. Az új vezetés már március 13-án érvény­telenítette a Szihanuk idején a Vietconggal kötött egyez­ményt, amelynek értelmében Kambodzsát felhasználhatták háborús utánpótlási vonal­ként. Kossamak királynő, Sziha­nuk herceg édesanyja feltehe­tően továbbra is Phnom Penh központjában levő palotájá­ban tartózkodik, amelyet csa­patok őriznek. A királynő, a királyi család egyetlen ma­gas rangú tagja, akit Kambod­zsában hagytak, miután ked­den hivatalos Phnom Penh-i források megerősítették a Lon Nol vezette új kormány szán­dékát, hogy az alkotmányos monarchiát köztársasági kor­mányzási rendszerrel cseréli fel. Az új kormány megtiltot­ta, hogy Szihanuk, valamint felesége és 11 jelenleg külföl­dön tartózkodó rokona visz­­szatérjen az országba. A fővárosban megjelenő la­pok változatlanul gúnyolják Szihanukot és feleségét. Az egyik fotomontázson Mónika, Szihanuk felesége látható, meztelenül, amint Mao Ce­­tung előtt hajlong, a háttér­ben maga Szihanuk. Japán kép*Indok a kínai fővárosban T­okió és Peking között kiépíthetők baráti kapcsolatok Pekingből jelenti a Kyodo: Kuo Mo-zso, a kínai­ országos népi gyűlés állandó bizottsá­gának alelnöke, a Kínai— Japán Baráti Társaság tisz­teletbeli elnöke, kedden va­csorát adott a Pekingben tár­gyaló japán kereskedelmi küldöttség a kínai főváros­ban működő szakemberek, va­lamint sajtótudósítók tisztele­tére. A japán küldöttséget a jó kínai kapcsolatokkal ren­delkező Kenzo Macumara li­­berális-demokratapárti tör­­­vényhozó vezeti. Válaszbeszédében a 87 éves Kenzo Macumara azon remé­nyének adott hangot, hogy a japán—kínai politikai viszonyt a nem túlságosan távoli jövő­ben normalizálni lehet. Ki­jelentette, hogy ő, valamint a társaságában levő Tuzsija­ma kormánypárti képviselő, volt külügyminiszter, bizakod­nak a baráti kapcsolatok ki­építésében. ‡$■ (Bukarest, Agerpres) Pe­­kingbe érkezett Burtica román külkereskedelmi miniszter. ‡$• (Djakarta, AFP) Megke­gyelmezett Suharto indonéz el­nök a halálra ítélt Subandrio volt külügyminiszternek és Omar Dhani marsallnak, a lé­gierő egykori főparancsnoká­nak. A büntetéseket életfogy­tiglani elzárásra változtatták. Ny (Washington, MTI) Há­romórás dokumentumfilmet mutattak be ezer amerikai mo­ziban Martin Luther King éle­téről. Kairl-Keled­ Riad beszéde a dzsiddai iszlám értekezleten Dzsihádból jelenti a MENA: Mahmud Riad egyiptomi kül­ügyminiszter kedden az isz­lám országok külügyminiszte­reinek dzsiddai értekezletén elhangzott felszólalásában ki­jelentette: az a fajta közel-ke­leti béke, amelyet az Egyesült Államok szeretne, „a rossz győzelmét jelentené a jó fö­lött”. A közel-keleti helyzetet át­tekintve Riad megállapította, hogy „amerikai segítség nél­kül Tel-Aviv nem lenne ké­pes agresszív cselekményeinek folytatására”. A körülmények kényszerítő hatására az EAK növeli hadseregét, fokozza fegyveres erőinek harci kész­ségét. Gunnar Jarring azért volt kénytelen megszüntetni közel­­keleti misszióját, mert az iz­raeli politika lehetetlenné tet­te számára, hogy a Biztonsági Tanács határozatainak szelle­mében tevékenykedjék — mondotta Riad, hangsúlyozva, hogy a konfliktus rendezése mindaddig puszta ábránd ma­rad, amíg a palesztinai népnek nem biztosítják elidegeníthe­tetlen jogait. Folytatódik a „Hatnapos háború** Kairóból jelenti az MTI. „Izrael és a mögötte álló ame­rikai imperializmus nem mon­dott le az 1967-es agresszió eredeti céljáról: a haladó arab rendszerek, s mindenekelőtt az egyiptomi haladó rendszer megdöntéséről. A „hatnapos háború’ napjainkban is foly­tatódik. Ebből következik, hogy az EAK forradalmi vív­mányainak védelme, a belső front erősítése nagy és felelős­ségteljes feladatokat ró az Arab Szocialista Unióra” — mondotta az MTI tudósítójá­nak adott nyilatkozatában Dineddin Daud, az ASZÚ Leg­felső Végrehajtó Bizottságá­nak tagja. Az ellenség lélektani offen­­zívája arra irányul — mondot­ta —, hogy kételyt, bizonyta­lanságot, nyugtalanságot kelt­sen, aláássa, megingassa a tö­megek bizalmát Nasszer el­nökben és az ország vezetői­ben, elhitesse velük, hogy a jelenlegi vezetés képtelen megbirkózni feladatával. Az ellenséges propaganda a belső reakcióra támaszkodva éket akar verni egyrészt a tömegek és a vezetők, másrészt az EAK és a szocialista országok közé. A négy nagyhatalom állan­dó ENSZ-képviseleteinek ve­zetői a közel-keleti helyzet megvitatását célzó soron kö­vetkező, e hét csütörtökére tervezett találkozójukat már­cius 31 -ére halasztották el. A szóvivő közölte, hogy a ha­lasztásra személyes okok miatt került sor, így annak semmilyen politikai jelentősé­ge nincs. Liviu Jordániában Ammanból jelenti a UPI. Luns, holland külügyminiszter szerdán háromnapos hivatalos látogatásra Jordániába érke­zett. A holland államférfi, aki körutazást tesz az arab orszá­gokban. Libanonból érkezett Jordániába és pénteken foly­tatja útját Kairó felé. Luns, aki több ízben kije­lentette, hogy nem közvetítő­ként tartózkodik az arab álla­mokban, kedd esti nyilatkoza­tában hangot adott vélemé­nyének, miszerint ,,katonai eszközökkel a közel-keleti helyzetet nem lehet megolda­ni”. Elutazása előtt Bejrútban újságírókkal beszélgetett és el­mondotta, hogy véleménye szerint az arab államok elle­ni háborút Izrael soha nem tudja véglegesen megnyerni. Libanoni tárgyalásairól közöl­te, hogy Heleu elnökkel és Karami miniszterelnökkel folytatott eszmecserét és tájé­koztatta őket azokról a meg­beszélésekről, amelyeket ko­rábban a Hollandiában járt Eban izraeli külügyminiszter­rel, valamint a hónap elején New Yorkban a négy nagyha­talom képviselőivel tartott. Libanoni harcok Egy izraeli gyalogosszázad szerdán délelőtt több száz méter mélyen behatolt Liba­non területére és 40 perces tűzharcot vívott a libanoni hadsereg alakulataival. Az összecsapásban mindkét fél tüzérséget is harcba vetett. Szerdán két ízben került sor fegyveres összetűzésre Bej­rúttól mintegy 15 kilomé­terre egy hegyi faluban pa­lesztinai partizánok és helyi lakosok egy csoportja között. Dzsumblatt libanoni bel­ügyminiszter a lövöldözés hí­rére a faluba sietett és meg­ígérte, hogy az incidensért fe­lelősöket bíróság elé állítják. Magyar Nemzet Államcsínykísérletet hiúsítottak meg Chilében H­adbíróság­ elé állítják az összeesküvőket Hírügynökségi jelentések szerint Patricio Rojas chilei belügyminiszter szerdán be­jelentette, hogy államcsíny­­kísérletet lepleztek le és hiúsítottak meg. Az AP és a VPJ szerint az elvetélt puccs részvevőit — tényleges, valamint nyugdíja­zott katonatiszteket — akik a bejelentés szerint „meg akar­ták változtatni az ország al­kotmányos jellegét”, a hatósá­gok letartóztatták. Vezetőjük Horacio Gom­bod nyugállományú tábornok, aki 1957-ben, Carlos Ibanez elnöksége alatt, a belügymi­nisztériumot vezette. A chilei biztonsági szolgá­lat emberei február 18 óta követték nyomon az összees­küvés szálait, amikor katona­tisztek egy csoportja kor­mányellenes gyűlést tartott. Az összejövetelek később többször megismétlődtek. Az összeesküvők felett had­bíróság ítélkezik. A késő esti hírügynökségi jelentések szerint összesen 11 katonatisztet tartóztattak le a meghiúsult chilei államcsíny­kísérlettel kapcsolatban. Köz­tük van Julio Sarria kapitány, aki tavaly októberben részt vett a Roberto Viaux tábor­nok által vezetett zendülés­ben, melynek során zsoldeme­­lést követeltek. Választási előcsatá­rozások Dominikában A­z amerikai légiattasé elrablóinak ultimátuma A Dominikai Köztársaságban megkezdődtek a választási elő­készületek. A római katolikus egyház „megértésre és szere­­tetre" intette a választó­pol­gárokat. A felhívás nem sok eredménnyel járt: az előcsatá­­rozásoknak eddig két halálos áldozata van. A választásokat május 16-án rendezik. Az Egyesült Államok Santa Domingo-i nagykövetségének légi attaséját, a 48 éves Donald J. Crowley alezredest, egy do­minikai szélsőbaloldali szerve­zet tagjai rabolták el kedden reggel. A szervezet ultimátumban jelentette be, hogy 21 politikai fogoly szabadon bocsátását kö­veteli a dominikai hatóságok­tól cserében az amerikai légi attasé életéért. Balaguer elnök — akinek a választásokon való indulását az említett baloldali szervezet ki­ fejezetten ellenzi­k, állítólag egész éjjel tárgyalt tanácsadói­val az üggyel kapcsolatos te­endőkről. A dominikai kormány szer­dán közölte, hogy szabadon bocsátja a 21 politikai fog­lyot. -6 (New York, TASZSZ) Ra­fael Rodriguez, a kubai gazda­sági tudományos és technikai együttműködési bizottság elnö­ke kijelentette: Kuba nem kí­ván visszatérni az Amerikai Államok Szervezetébe.­­ (Buenos Aires, Reuter) El­rabolták B. Sanchez, Paraguay egyik argentínai konzulját. Sanchez, az észak-argentínai városkából Buenos Airesbe utazott, hogy megtegye a szük­séges előkészületeket a város­ba ma hivatalos látogatásra ér­kező paraguayi elnök látogatá­sára. .Csütörtök, 1970. március 26. VILÁGGAZDASÁG Infláció Nyugaton Tizenhárom nyugat-európai országról készített általános gazdasági felmérést Genfben az Európai Gazdasági Bizott­ság. Az ENSZ-szerv vizsgála­tai alapján Belgium, az NSZK, Dánia,­­ Finnország, Franciaor­szág, Nagy-Britannia, Írország, Olaszország, Hollandia, Norvé­gia, Ausztria, Svédország és Svájc bruttó nemzeti terméke 1969-ben átlagosan 6,1 száza­lékkal, ipari termelése pedig 8,6 százalékkal nőtt. A bizott­ság szakértői az idei eszten­dőre azt jósolták — a Neue Zürcher Zeitung cikkírója sze­rint borúlátóan —, hogy a nö­vekedési ütemek valamelyest lelassulnak, ennek megfelelően a bruttó nemzeti termék 4,3, az ipari termelés öt százalék­kal nő. Az adatok megítélése­kor mindenekelőtt azt kell fi­gyelembe venni, hogy átlagok­ról van szó, amelyek igen nagy különbségeket takarnak: a di­namikusan fejlődő nyugatné­met gazdaságot jellemző növe­kedési számok általában több mint kétszeresei például az olasz adatoknak. Átlagot számolni mégis azért érdemes, mert általános irányzatokról „árulkodnak” az összevont szá­mok. Ilyen általános, s mind­járt hozzátehetjük, nem csu­pán nyugat-európai tendencia a növekedési ütemek lassulá­sa. Ezt a jelenséget a szakér­tők a gazdaság „normalizáló­dásának” nevezik, utalván ar­ra, hogy a túlhevített konjunk­túra nyomán több államban a kívánatosnál gyorsabban fej­lődött a gazdaság. A lassúbb fejlődés hátrányai közismer­tek. A genfi jelentés megesít azonban egy potenciális előnyt is. A mérsékeltebb növekedési ütem esetlegesen kedvező ha­tását az Európai Gazdasági Bi­zottság szakértői abban látják, hogy csökken az árakra nehe­zedő nyomás, így tehát a kor­mányzatok úgy lassítanák az inflációt, hogy nem vesznek igénybe restriktív intézkedése­ket, amelyek a gazdasági fej­lődés határozott visszaesésére vezetnek. A szakértői jelentés csak a nyugat-európai orszá­gokkal foglalkozik, nem elem­zi az Egyesült Államok gazda­sági helyzetét. Pedig abban, hogy ma az infláció lényegé­ben világjelenség, éppen a washingtoni gazdaságpolitikának van igen nagy szerepe. Az ada­tok alapján ma már kétségte­lennek tűnik, hogy valóban le­lassult az amerikai gazdaság­fejlődés, mi több, a Süd­­deutsche Zeitung cikkírója úgy véli, hogy „már megkezdődött az amerikai visszaesés”. Több mint egy évtizedig tar­tó huzamos gazdasági fellen­dülés után következett be ez a viszaesés, amely egyenes kö­vetkezménye az inflációs je­lenségeknek. Az aggodalmak azért is fokozódtak az elmúlt időszakban, mert a pénzügyi politika határozottan a „drága pénz” elveihez igazodik. A ma­gas kamatláb, amely megdrá­gítja a hitelt, más szempontok­ból is jól jön az amerikai gaz­daságnak: az országban tartja a dollárt — hiszen nem érde­mes kivinni a pénzt, mivel odahaza is érdemes bankszám­lát nyitni —, ezzel pedig javít­ják az amerikai kereskedelmi mérleget. Ha azonban a ka­matlábat csökkentenék, a nagy dollárösszegek mindjárt „útra kelnének” éspedig azokba a nyugat-európai országokba, ahol a kamatlábak magasak. Milton Friedman vezető ame­rikai gazdasági szakember két lehetőséget lát a jelenlegi hely­zetben. Az egyik szerinte, a gazdaság visszafogása, ez vi­szont erős recesszióhoz vezet, s előbb-utóbb­ megemeli a mun­kanélküliek számát is. Fried­man az úgynevezett monetáris iskola híve, s éppen ezért úgy véli, hogy az amerikai gazda­ságnak nem ezen az úton kell járnia. Szerinte továbbra is al­kalmazni kell „a drága pénz" elvet, vagyis központi szerep­hez kell juttatni a Szövetségi Tartalék Rendszert. Friedman bizonyos mértékű optimizmusával szemben a de­mokratapárti politikusok a ni­­xoni gazdaságfejlesztés elveit már hevesen támadják. Töb­bek szerint olyan bizonytalan hangulat uralkodik pénzügyi berkekben, hogy a nagy piaco­­­kon csődöket, pánikhangulato­kat várnak. A túlzottan ború­látó jóslásoknak ellentmond viszont, hogy az Egyesült Ál­lamok iparának konjunkturális irányzata továbbra is tart. Az amerikaiak nyugat-európai partnereik közül a legféltéke­nyebben az NSZK-ra tekinte­nek pillanatnyilag. Kétségte-­­len, hogy nem minden ok nél­kül. Bizonyos hasonlóság mu­tatkozik az amerikai és a nyu­gatnémet gazdaság alapvető dilemmája között. Az NSZK- ban most az a legfőbb kérdés a gazdasági élet szempontjá­ból, hogy az emelkedő árakat miképpen fékezzék meg. Schil­ler, professzor egyedül maradt azzal a javaslatával, amely adóemelést indítványozott. A gazdasági minisztert mind a szociáldemokrata párt, mind pedig az FDP visszautasította, két különböző okból: a szociál­demokraták azért, mert féltek, hogy az adóemelések nem tet­szenek majd a szakszerveze­teknek, a szabaddemokraták pedig azért, mert a gyáripar nem nézte volna jó szemmel a megnövekedett adóterheket. Ezek után döntöttek úgy, hogy felemelték a kamatlábat nyolc százalékra, a második világhá­ború utáni legmagasabb szint­re. Egyidejűen a nyugatnémet kamatlábemeléssel fél száza­lékkal csökkentették London­ban a brit kamatlábat, 7,5 szá­zalékra — ez volt a harminc­­kilencedik változtatás 1951 óta. Az új intézkedés a szakembe­reket azért nem érte váratla­nul, mert a brit gazdaságra hosszabb ideje jellemző már, hogy Wilson miniszterelnök és Jenkins pénzügyminiszter fá­radozásai bizonyos sikerrel jártak. A font pozíciója meg­erősödött és a fizetési mérleg egykori nagy deficitje eltűnő­ben van. Az inflációs tenden­ciák persze a szigetországban sem hiányoznak, de ezeket il­letően a gazdasági „meteoroló­gusok” nem bocsátkoznak jós­lásokba, mivel a választási harc taktikai jelszavai szinte lehetetlenné teszik az elemzést. Merőben eltérő képet mutat az olasz és a francia gazdaság, pedig nem is olyan régen mind a kettőt egyaránt Nyugat-Eu­­rópa „beteg emberének” ■ vél­ték. Ami Olaszországot illeti, a korábbi megállapítás pillanat­nyilag még inkább helyénvaló­nak tűnik. A huzamosabb ide­je tartó politikai válság alighanem előnytelenül befo­lyásolja a gazdasági életet. A „líra menekülése” már-már az­zal fenyegetett, hogy felborít­ja a gazdasági egyensúlyt, de végül is sikerült megfékezni a külföldre áramló olasz valutát. Az áremelkedési irányzatokat nemcsak a „bérrobbanás” erő­síti, hanem az import is: mind a márka felértékelése, mind pedig a behozott nyersanyagok drágulása ebbe az irányba hat. Franciaország, Olaszországgal ellentétben bizonyos gazdasági eredményeket tud felmutatni a tavaly augusztusi frankleérté­kelés óta. Általában növekszik a beruházási kedv az iparban, fellendült az export. Az 1971— 75-ös időszakra szóló hatodik fejlesztési terv céljai szerint a bruttó társadalmi termékek több mint öt, az ipari termelés pedig hat százalékkal növek­szik. Giscard d'Estaing pénz­ügyminiszter a Paris Matek­nak adott interjújában arról beszélt, hogy ha a gazdaság fejlesztését az árak stabilizá­lásával egybe tudják kapcsol­ni, akkor nem kizárt, hogy francia „gazdasági csodának" lesz tanúja Nyugat-Európa. Martin József eJ. (Bukarest, MTI) Megnyílt a román nagy nemzetgyűlés negyedik ülésszaka, amelyen a többi között megvitatják Ro­mánia külpolitikáját is. Svoboda elnök Irkutszkban Irkutszkból jelenti a TASZSZ: Ludvik Svoboda csehszlovák köztársasági elnök Mongóliába vezető útján szerdán Irkutszk­­ba érkezett. Megtekintette a város nevezetességeit, majd részt vett az SZKP területi bi­zottsága és az irkutszki terü­leti tanács Végrehajtó Bizott­sága által tiszteletére adott ebéden. Csütörtökön reggel to­vább repül Ulánbátorba.

Next