Magyar Nemzet, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-16 / 217. szám
Szerda, 1970. szeptember 16.. Egy birodalom kimúlása Portugália jövője Afrikában dől el! — hangzott a felhívás Rogerio Martinez pénzügyminiszter szájából, és a fasiszta honatyák ismét sietve megajánlották a költségvetés 40%-át afrikai gyarmati háborúk folytatására. A háborút a függetlenségükért és elemi életjogaikért fegyvert ragadó angolai, mocambiquei és portugál guineai népek ellen vívják. Azok ellen, akiknek függetlenségi jogát már az ENSZ is több ízben deklarálta. „Portugália az egyetlen világbirodalom, mely töretlenül átmentette és mindenre elszántan őrzi ősei örökségét...”, „Portugália a világ legnagyobb gyarmatbirodalma volt a XVI. században, s az maradt a XX. századra is” — hangzanak a lisszaboni fasiszta gyarmattartók kétkedő és a világ haladó közvéleményének osztatlan felháborodását kiváltó nyilatkozatai. S hogy itt nemcsak valamiféle lidércnyomásos lázálmokról van szó, azt véres valóságként bizonyítja az „anyaország” területénél 23-szor nagyobb afrikai gyarmatokon immár 8 éve folytatott hadjárat. A lisszaboni kalandor politikusok és katonák, miután csaknem 40 éves uralmukkal „Európa szegényházává” (az elnevezés a nyugatnémet Spiegeltől ered) nyomorították saját országukat, az elmúlt 15 évben mohó érdeklődéssel fordultak „tengerentúli tartományaik” nemrég feltárt kivételes gazdagságú természeti kincsei felé. Ez az érdeklődés egy modern kori „ültetvényes rabszolgatartó” rezsim létrehozását eredményezte. Az itt uralkodó állapotokról az ENSZ Munkaügyi Szervezetének jelentése ad hozzávetőleges képet: „Az ültetvényeken, a gyémántbányákban, kikötőkben az afrikai munkások rabszolgasorban élnek. A birtoknélküliek évi 6 hónapos ingyenes közmunkát kötelesek végezni. A testi fenyítés megengedett. Az átlag életkor 35 év, az írástudatlanság 99,8%-os. Az ENSZ közgyűlésének ezen állapotok megszüntetését célzó határozatai, a legkülönbözőbb nemzetközi szervek tiltakozásai, a világközvélemény osztatlanul elítélő állásfoglalása süket fülekre talált Lisszabonban. Amikor pedig a végsőkig elkeseredett népek fegyvert ragadtak életük, s elemi jogaik védelmében, a fasiszta gyarmatosítók kíméletlen, elrettentést célzó büntető expedíciókkal válaszoltak, napalmbombázásokkal porig égettek falvakat, milliós bennszülött törzseket tizedeltek meg, s hajtottak az ország határain túlra. Úgy vélték, néhány hét alatt elfojtják a „zendülést”. Nem így történt. Az 1958— 1962 között mindhárom országban fellángoló gerillaakciók a lakosság legszélesebb tömegeinek aktív támogatására találtak, s viszonylag rövid idő alatt valóságos népi háborúkká nőtték ki magukat. A ma már több mint 150 ezer főre duzzasztott és a modern haditechnika minden eszközével felszerelt portugál expedíciós hadsereg, jóllehet 8 éve folytat katonai hadműveleteket, a „gyors rendcsinálás” terve helyett ma már beéri utóvéd harcokkal, a fontosabb nagyvárosok, a katonai erődítmények kétségbeesett védelmezésével. Angola, a legnagyobb kiterjedésű portugál gyarmat (1 és negyed millió négyzetkilométer, 6 millió lakossal), 15 tartományából tízben folynak fegyveres harcok. A népi erők az ország egyharmadát tartják ellenőrzésük alatt, annak ellenére, hogy nehezíti harcukat az a tény, miszerint e területek „védelmében” a nemzetközi nagytőke is sokszorosan érdekelt. A nemrég felfedezett kabindai olajmezőkről az American Gulf már napi 150 ezer hordó olajat termel ki, a cassingai bányavidékről a nyugatnémet Krupp-konszern Afrika legjobb minőségű vasércét kapja, és az angol—dél-afrikai Diamag cég gyémánttermelését a világranglista negyedik helyén jegyzik. Érthető tehát a nemzetközi nagytőke fokozódó nyugtalansága most, amikor az Antonio Neto haladó költő által vezetett szabadságharcosok előrenyomulása a fejlett iparvidékek felé fordult. Mocambique a második legnagyobb, de ásványi kincseiben semmivel sem szegényebb afrikai portugál gyarmat (800 ezer négyzetkilométer területű, 7 millió lakossal). A FRELIMO néven ma már közismert nemzeti felszabadítási front elsősorban a Tanzániával határos területeken ért el sikereket jól képzett, jól felszerelt katonai egységeivel. Bár a múlt év februárjában érzékeny veszteség érte őket, mikor nagyszerű vezetőjüket, Eduardo Mondane professzort a portugál Gestapo orvul meggyilkolta (pokolgépet csempésztek személyi postájába), a harcok lendülete azonban nem tört meg. Támadásaik ma már az ország központi területét, az úgynevezett Cabora Bassa térséget veszélyeztetik. Ez azért érinti különösen érzékenyen Lisszabont, mert a Zambezi folyó szabályozásával itt található a legnagyobb méretű portugál gazdasági vállalkozás, egy gigantikus méretű vízi erőmű építkezése. Túl a 350 millió dolláros beruházás veszélyeztetettségén, ez az építkezés volt a portugálok Afrikában maradni kívánó eltökéltségének szimbóluma, közép- és dél-afrikai gazdasági ambícióik első számú letéteményese (az asszuáni gátnál kétszerte nagyobb erőmű a portugál gyarmatok mellett Rhodesia, Zambia, sőt, részben a Dél-afrikai Köztársaság villamosenergia-ellátására lenne hivatott). Portugál Guinea képezi az afrikai háború harmadik frontját. Itt érték a legsúlyosabb csapások a gyarmatosítókat, itt a legkedvezőbbek a felszabadítási mozgalom pozíciói. Az immár legendák övezte FARP, azaz az Amilcar Cabral baloldali politikus irányította fegyveres szervezet az ország kétharmad részét tartja ellenőrzése alatt, s csak néhány nagyobb város, valamint a helikopterekről ellátott portugál helyőrségek maradtak csak a gyarmatosítók kezén. A felszabadított területeken stabil önkormányzatot szerveztek, iskolákat, kórházakat működtetnek, zavartalan a közellátás, kirajzolódnak egy függetlenségét fegyverrel kiharcolt, progresszív politikájú új afrikai köztársaság körvonalai. A függetlenségi harcok átütő sikereinek okát mindenekelőtt a fegyvert fogó nép végső elszántságában, a portugálok elleni elementáris gyűlöletből kell magyaráznunk, de nem lebecsülendő segítséget adtak a progresszív világ különböző jellegű szolidaritási akciói, s ezen belül is elsősorban a függetlenségüket már elnyert afrikai országok közvetlen támogatása. Az afrikai országok pontosan tudatában vannak a portugál gyarmatokon folyó felszabadítási harc határokon túllépő jelentőségének, tudják, hogy azoknak sikeres kimenetele döntően befolyásolhatja az egész kontinens politikai arculatát. Elég egy pillantást vetni a térképre, hogy ezt szinte fizikailag is érzékelni lehessen: Angola és Mocambique mintegy frontvonalat képeznek a függetlenségüket már elnyert észak-afrikai országok és a szélsőségesen reakciós dél-afrikai fasiszta rezsim között. A portugál gyarmatok felszabadító harca valóban meghatározó jelentőségű lehet Afrika jövője szempontjából. Az ENSZ most kezdődött jubileumi ülésszakán várhatóan ismét napirendre kerül a portugál gyarmatok függetlenségének ügye. A magyar delegáció ezúttal is, mint korábban mindenkor, a legteljesebb szolidaritás jegyében állást foglal majd a felszabadítási harcok mellett. Erre utal a Magyar Szolidaritási Bizottság júniusi budapesti ülésén született határozat, mely egyértelműen állapítja meg: „A portugál gyarmatok felszabadítása korunk egyik legsürgetőbb feladata!”. Ez az állásfoglalás népünk legszélesebb rétegeinek támogató egyetértésével találkozik. Szolnok Péter - Magyar Nemzet . A negyedik ötéves tervjavaslat a TOT elnökségének napirendjén A mezőgazdaság negyedik ötéves tervének javaslatát és a szövetkezetek ezzel kapcsolatos feladatait vitatta meg Szabó István elnökletével kedden a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége. A tervjavaslat vitáján részt vett Hont János, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese is. A termelőszövetkezetekre háruló feladatokat érzékelteti, hogy a közös gazdaságok termelését az átlagosnál gyorsabban, 33 százalékkal, a sertéshústermelést 88 százalékkal kell növelni, miközben mindent el kell követni a háztáji gazdálkodás fejlesztéséért is. Az elnökség álláspontja szerint a tervcélok csak úgy érhetők el, ha a termelőszövetkezetek jól kihasználják erőforrásaikat, növelik a munka termelékenységét és ennek előfeltételeként javítják a vezetést. Az elnökség felkérte az illetékes minisztériumokat, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a mezőgazdasági gép-, gépalkatrészgyártás és kereskedelem minőségi, szervezeti problémáira, továbbá, hogy a szabályozórendszer kimunkálása során dolgozzanak ki a terv irányelveivel összhangban levő, de a jelenlegi helyzethez igazodó átmeneti megoldásokat, amelyek helyreállítják az árvíz és belvíz sújtotta termelőszövetkezetek gazdálkodásának egyensúlyát. Az elnökség megtárgyalta a munkavédelem, valamint a belső ellenőrzés helyzetéről szóló jelentéseket is. Magyar—angol közgazdasági találkozó Balatonfüreden Bognár József nyilatkozata Nem kell túlzottan sokáig bizonygatni, hogy mennyire eltér egymástól hazánk és Nagy-Britannia társadalmi szerkezete, következésképpen gazdasági rendszere. De a különbségek sem fedhetik el azt a tényt, hogy vannak közös érdekeltségi területek mind a tudományos kutatásban, mind pedig a gyakorlati-gazdasági életben. A magyar-angol közgazdasági kollokviumot tavaly Londonban rendezték meg első ízben, s ennek középponti témája is nyilvánvaló bizonyíték arra, hogy találhatók közös, mindkét felet egyaránt érdeklő, a gazdasági gyakorlathoz ugyancsak közelálló kérdések. A londoni eszmecserén a külkereskedelemre érzékeny országok gazdasági fejlődésével kapcsolatos problémákat vitatták meg. A kétoldalú érdekeltség nyilvánvaló, hiszen mindkét ország nemzetgazdaságában hangsúlyozottan fontos szerepet tölt be a külkereskedelem. A múlt évi londoni találkozó folytatásaként rendezték meg az elmúlt hét végén Balatonfüreden az újabb kollokviumot. Bognár József akadémikus, a Világgazdasági Tudományos Tanács elnöke vezette a magyar küldöttséget, amelynek tagja volt többek között Czeitler Sándor külkereskedelmi miniszterhelyettes, Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese. Az angol delegációt az egyik legnagyobb kozmetikai és gyógyszeripari cég elnöke, Sir Ronald Edwards professzor vezette, s a részvevők között szerepelt J. Whitehorn, az angol gyáriparosok szövetségének igazgatóhelyettese, D. Worswick, közgazdasági kutatóintézeti igazgató, Sir William Harphamm, a kelet-európai kapcsolatokkal foglalkozó központ elnöke. Közel a gyakorlathoz Bognár József akadémikus, a Magyar Nemzet munkatársának adott nyilatkozatában elmondta, hogy napjainkban különösen fontosak a tudományos megbeszélések, hiszen a tudomány általában is közel került a gyakorlathoz, s még inkább vonatkozik ez a közgazdaságtudományra. A kollokviumok lehetőséget nyújtanak arra, hogy a partnerek kölcsönösen megismerjék a másik fél „cselekvési sávját”, azt a közeget, amelyben a másik oldal tevékenykedik. Számunkra ez annak tudatosítását jelenti — a többi között —, hogy Nagy-Britanniában jelentős az állami befolyás, több iparág nagy része állami kézben van. A magyar szakembereket természetesen érdekli, hogy milyenek a vezetési, irányítási módszerek. Másfelől a brit közgazdászok figyelmesen tanulmányozták a mai tervezési rendszerünket, annak szabályait. Tévedés lenne azonban azt hinni — hangsúlyozta Bognár József —, hogy csupán kétoldalú kérdések kerültek szóba. Tanulmányozták a világgazdaság összefüggéseit, a pénzügyi rendszereket és természetesen a tudományostechnikai forradalom vonatkozásait is, hiszen mindkét ország arra törekszik, hogy lépést tartson a fejlődéssel. Igen fontos annak felismerése, hogy a nyugati világban milyen nagy befolyáshoz jutottak a világkonszernek és az óriásvállalatok — közvetve és közvetlenül —, több viszonylatban meghatározzák a gazdasági élet egy-egy részterületét. A politikai összefüggéseket, az európai feszültség enyhüléséből adódó kedvező változásokat elsősorban a kelet— nyugati gazdasági kapcsolatok fényében vizsgálták Balatonfüreden. A világgazdaságból ma még viszonylag csekély mértékben részesedik a kelet—nyugati kereskedelem. A kollokviumon az a nézet alakult ki — mondta Bognár József —, hogy hazánk és Nagy- Britannia gazdasági kapcsolatai is elmaradnak a lehetőségektől. Ami például a külkereskedelmet illeti, Nagy- Britannia részéről bizonyos hagyományos okok is felhozhatók. A szigetország a múltban kevéssé fordult Európa felé, mondhatni, kevéssé volt Európa-centrikus, s kell bizonyos idő ahhoz, amíg a gazdaság alkalmazkodik a változásokhoz. Talán ebből is fakad, hogy a nyugatnémet, japán cégek esetenként mozgalmasabbak, rugalmasabbak, mint angol társaik. Nemzetközi eszmecserék Természetesen az okok is kétoldalúak. Az, hogy az árucsere nem meríti ki a lehetőségeket, nemcsak a szigetországon múlik: az egyes áruféleségekre még mindig érvényes kvótarendszer mellett ennek — sajnos — fő oka, hogy a magyar áruk minősége, piacképessége, gyakran nem üti meg a kívánt mértéket. Mint a megfogalmazásból is kitűnik, nem mindig a minőségről van szó, hanem az árufajtával kapcsolatos szolgáltatásról, a tartalékalkatrész-ellátásról, csomagolásról, az eladási módszerekről, vagy éppen az elégtelen reklámról. A balatonfüredi megbeszélés egymás kölcsönös megismerésével szolgálta az együttműködés fejlesztését. Bognár József akadémikus hangsúlyozta, hogy napjaink kedvező politikai légkörében fokozódik ezeknek a találkozóknak a jelentősége, amelyeken mód nyílik a közgazdaságtudományi tapasztalatcserére és a gazdaságpolitika tudományos vizsgálatára. A most befejeződött tanácskozás nem az egyedüli ilyen jellegű találkozó volt, hiszen rendeztek már magyar—francia kollokviumot is, s előkészületben van egy hasonló találkozó Belgiummal, emellett sor kerülhet egy magyar—olasz közgazdasági eszmecserére is. M. J. Befejeződtek a magyar—szovjet tervegyeztetési tárgyalások Kedden Moszkvában befejeződtek az 1971—1975-ös időszakra vonatkozó tervegyeztetési tárgyalások. A két fél a Szovjetunió Állami Tervbizottsága épületének tanácstermében plenáris ülésen értékelte az eddig folytatott tárgyalások eredményeit, s jelölte ki a távlati fejlesztéssel kapcsolatos munkafeladatokat. A megbeszéléseken a magyar delegáció Párdi Imrének, az Országos Tervhivatal elnökének, a szovjet küldöttség Nyikolaj Bajbakov miniszterelnök-helyettesnek, az Állami Tervbizottság elnökének vezetésével vett részt. A tervegyeztetési jegyzőkönyveket a két tervhivatali elnök kedd este látta el kézjegyével a nevezetes Szpiridonov-palotában, amelynek gobelintermében többek között az atomcsend-egyezményt és a szovjet—nyugatnémet szerződést parafálták. Emelkedtek az idén a kereskedelem árukészletei, de nem tudtak lépést tartani a forgalom növekedésével Érdekes beszélgetést folytatott kedden Sághy Vilmos dr., a belkereskedelmi miniszter első helyettese a kereskedelem időszerű problémáiról az újságírókkal. Mindenekelőtt az idei első hét hónap forgalmának alakulását ismertette. Ebben az időszakban a kereskedelem belföldi árubeszerzése 27, importja 50 százalékkal volt magasabb, mint tavaly. Jelentősen növekedett a kereskedelmi forgalom, különösképpen a vegyes iparcikkek körében, ahol meghaladta a 20 százalékot. Emelkedett az élelmiszerforgalom is az előzetes terveknek megfelelően. Idén növekedett az árukészlet, de nem tudott lépést tartani a forgalom növekedésével A forgalom újabb emelkedése nyomán tavaly a kereskedelem a raktárak újabb feltöltésére kényszerült, ennek megfelelően a megrendeléseket gyorsították. Most az a helyzet, hogy az árukészlet felülvizsgálása szükséges. Közgazdasági intézkedések történtek a készletek pénzügyi elrendezésére. Az idei áruforgalomban feltűnő jelenség a közületi vásárlások növekedése. Idén 30 százalékkal több árut szereztek be a kiskereskedelemben a különféle intézmények és közületek, mint tavaly és az eddigi vásárlásaik értéke már elérte a múlt év teljes forgalmát. Ebből egy tekintélyes rész a lakosságot szolgálta, mint például az építőanyagbeszerzés lakásépítkezésekre. Érintette Sághy Vilmos dr. az olcsó árucikkek forgalmazásának helyzetét. A kormány az ipar és a kereskedelem fontos feladatául tűzte ki a lakosság olcsó, de jó minőségű szükségleti cikkekkel történő ellátását. Az ehhez fűződő érdekeket mindenütt megértéssel fogadták és az üzletekben ismét megjelentek az olcsó áruk. Igaz, hogy nem minden kapható. Főleg a ruházati árulistáról hiányoznak egyes olcsóbb cikkek. Ennek nem az az oka, mintha az ipar nem akarná gyártani, vagy a kereskedelem húzódozna azok forgalombahozatalától. A tény az, hogy előbbre léptünk, a lakosság igényei növekedtek és bizonyos olcsóbb termékeket már nem vásárol. Ami a kereskedelmi cikkek áralakulását illeti, az kedvezőnek mondható. Az elmúlt hét hónap alatt átlag 1,2 százalék volt a drágulás a tavalyi 1,4 százalékkal szemben. A kereskedelem irányítói fellépnek az áremelkedések ellen. Minden vállalatot, a tanácsi vállalatokat is, rövid időközökben beszámoltatják a forgalmuk és jövedelmezőségük alakulásáról. Alaposan megvizsgálják, milyen mértékben származik a nyereségtöbblet az árrés emeléséből, illetve a forgalom növekedéséből. Ahol kitűnik, hogy a nyereségtöbblet forrása túlnyomórészt az árrés növelése, ott konkrét intézkedéseket tesznek ennek megakadályozására. A jövőben is erőteljesen élnek majd a vállalati felügyeleti ellenőrzés jogával és erre biztatják a tanácsokat is. Az idegenforgalom is fontos szerepet tölt be kereskedelmünk eredményeinek alakulásában. Az idei tapasztalatok és adatok azt mutatják, hogy a szocialista országokból hazánkba beutazók száma néhány százalékkal csökkent, ezzel szemben a tőkés országokból érkező vendégeink száma 25—30 százalékkal emelkedett. A továbbiakban a kereskedelem gazdasági eredményeiről tájékoztatott a miniszter első helyettese. Az idei első félévben 23 százalékkal javultak a tavalyival szemben a kereskedelem gazdasági eredményei. Legnagyobb arányban a TEK-vállalatok helyzete javult, ahol a gazdasági eredmény 40 százalékkal emelkedett. A vendéglátás területén a gazdasági eredmény javulása nem tartott lépést a forgalom növekedésével. A kereskedelem sok esetben az árrés csökkentésével igyekezett megakadályozni az áruk drágulását. A kereskedelem létszámgondjai is erősen foglalkoztatják a szakmát. Hazautazott Párizsból a magyar szakszervezeti küldöttség Kedden délelőtt Párizsból hazautazott a magyar szakszervezetek küldöttsége, amely Gáspár Sándornak, a SZOT főtitkárának vezetésével a CGT meghívására tartózkodott Franciaországban. A küldöttség búcsúztatására az Orly-repülőtéren megjelent Georges Séguy, a CGT főtitkára, Henri Krasucki, a CGT titkára és a CGT elnökségének több más tagja. Ott volt Mód Péter, a Magyar Népköztársaság párizsi nagykövete. Tanácskozott a Veszprém megyei képviselőcsoport Veszprémben az országgyűlési képviselők megyei csoportjának tanácskozásán az építőipar problémáit vitatták meg. A képviselők megállapították, hogy a nagyszabású építkezésekhez nem elegendő az építőipari kapacitás, amelynek bővítéséhez csupán 130 millió forintot javasol az előzetes terv. Egybehangzó vélemény szerint az új házgyár létesítésével lehetne segíteni Veszprém megye építési gondjain. A házgyár beruházási költségeit 650 millió forintra becsülték. Az ülésen megvitatták a választójogi törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslatot is. Kedden Zalaegerszegen ülésezett az országgyűlési képviselők Zala megyei csoportja. Veiczi Ferencnek, a Hazafias Népfront megyei titkárának megnyitója után Gazsó Sándor, a csoport vezetője ismertette az országgyűlés soronkövetkező ülésszakának előkészületeit és az állandó bizottságok munkáját. A képviselők megtárgyalták a megyére vonatkozó negyedik ötéves tervjavaslatokat, amelyeknek végrehajtása Zala megye további gazdasági, szociális és kulturális fejlődését segíti elő. Budapesten tartja jubileumi kongresszusát a DÍVSZ Budapesten tartja nyolcadik jubileumi kongresszusát október 23 és november 5 között a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség. Ekkor ünnepli meg a világ minden tájáról érkezett 700 küldött — köztük hazánk delegátusai is — a DÍVSZ fennállásának 25. évfordulóját.