Magyar Nemzet, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-16 / 217. szám

Szerda, 1970. szeptember 16.. Egy birodalom kimúlása Portugália jövője Afrikában dől el! — hangzott a felhívás Rogerio Martinez pénzügymi­niszter szájából, és a fasiszta honatyák ismét sietve meg­ajánlották a költségvetés 40%-át afrikai gyarmati há­borúk folytatására. A háborút a függetlenségükért és elemi életjogaikért fegyvert ragadó angolai, mocambiquei és por­tugál guineai népek ellen vívják. Azok ellen, akiknek függetlenségi jogát már az ENSZ is több ízben deklarálta. „Portugália az egyetlen vi­lágbirodalom, mely töretlenül átmentette és mindenre el­szántan őrzi ősei örökségét...”, „Portugália a világ legna­gyobb gyarmatbirodalma volt a XVI. században, s az maradt a XX. századra is” — hangza­nak a lisszaboni fasiszta gyar­mattartók kétkedő és a világ haladó közvéleményének osz­tatlan felháborodását kiváltó nyilatkozatai. S hogy itt nem­csak valamiféle lidércnyomá­­sos lázálmokról van szó, azt véres valóságként bizonyítja az „anyaország” területénél 23-szor nagyobb afrikai gyar­matokon immár 8 éve folyta­tott hadjárat. A lisszaboni ka­landor politikusok és katonák, miután csaknem 40 éves ural­mukkal „Európa szegényházá­vá” (az elnevezés a nyugatné­met Spiegeltől ered) nyomorí­tották saját országukat, az el­múlt 15 évben mohó érdeklő­déssel fordultak „tengerentúli tartományaik” nemrég feltárt kivételes gazdagságú termé­szeti kincsei felé. Ez az érdek­lődés egy modern kori „ültet­vényes rabszolgatartó” rezsim létrehozását eredményezte. Az itt uralkodó állapotokról az ENSZ Munkaügyi Szervezeté­nek jelentése ad hozzávetőle­ges képet: „Az ültetvényeken, a gyémántbányákban, kikö­tőkben az afrikai munkások rabszolgasorban élnek. A bir­toknélküliek évi 6 hónapos in­gyenes közmunkát kötelesek végezni. A testi fenyítés meg­engedett. Az átlag életkor 35 év, az írástudatlanság 99,8%-os. Az ENSZ közgyűlésének ezen állapotok megszüntetését célzó határozatai, a legkülönbözőbb nemzetközi szervek tiltakozá­sai, a világközvélemény osz­tatlanul elítélő állásfoglalása süket fülekre talált Lisszabon­ban. Amikor pedig a végsőkig elkeseredett népek fegyvert ragadtak életük, s elemi jo­gaik védelmében, a fasiszta gyarmatosítók kíméletlen, el­rettentést célzó büntető expe­díciókkal válaszoltak, napalm­bombázásokkal porig égettek falvakat, milliós bennszülött törzseket tizedeltek meg, s hajtottak az ország határain túlra. Úgy vélték, néhány hét alatt elfojtják a „zendülést”. Nem így történt. Az 1958— 1962 között mindhárom or­szágban fellángoló gerillaak­ciók a lakosság legszélesebb tömegeinek aktív támogatásá­ra találtak, s viszonylag rövid idő alatt valóságos népi há­borúkká nőtték ki magukat. A ma már több mint 150 ezer főre duzzasztott és a modern haditechnika minden eszközé­vel felszerelt portugál expe­­díciós hadsereg, jóllehet 8 éve folytat katonai hadművelete­ket, a „gyors rendcsinálás” terve helyett ma már beéri utóvéd harcokkal, a fontosabb nagyvárosok, a katonai erődít­mények kétségbeesett védel­­mezésével. Angola, a legnagyobb kiter­jedésű portugál gyarmat (1 és negyed millió négyzetkilomé­ter, 6 millió lakossal), 15 tar­tományából tízben folynak fegyveres harcok. A népi erők az ország egyharmadát tartják ellenőrzésük alatt, annak el­lenére, hogy nehezíti harcu­kat az a tény, miszerint e te­rületek „védelmében” a nem­zetközi nagytőke is sokszoro­san érdekelt. A nemrég felfe­dezett kabindai olajmezőkről az American Gulf már napi 150 ezer hordó olajat termel ki, a cassingai bányavidékről a nyugatnémet Krupp-kon­­szern Afrika legjobb minősé­gű vasércét kapja, és az an­gol—dél-afrikai Diamag cég gyémánttermelését a világ­­ranglista negyedik helyén jegyzik. Érthető tehát a nem­zetközi nagytőke fokozódó nyugtalansága most, amikor az Antonio Neto haladó költő által vezetett szabadságharco­sok előrenyomulása a fejlett iparvidékek felé fordult. Mocambique a második leg­nagyobb, de ásványi kincsei­ben semmivel sem szegényebb afrikai portugál gyarmat (800 ezer négyzetkilométer terü­letű, 7 millió lakossal). A FRELIMO néven ma már köz­ismert nemzeti felszabadítási front elsősorban a Tanzániá­val határos területeken ért el sikereket jól képzett, jól fel­szerelt katonai egységeivel. Bár a múlt év februárjában érzékeny veszteség érte őket, mikor nagyszerű vezetőjüket, Eduardo Mondane professzort a portugál Gestapo orvul meg­gyilkolta (pokolgépet csem­pésztek személyi postájába), a harcok lendülete azonban nem tört meg. Támadásaik ma már az ország központi területét, az úgynevezett Cabora Bassa térséget veszélyeztetik. Ez azért érinti különösen érzéke­nyen Lisszabont, mert a Zam­­bezi folyó szabályozásával itt található a legnagyobb méretű portugál gazdasági vállalkozás, egy gigantikus méretű vízi erőmű építkezése. Túl a 350 millió dolláros beruházás ve­szélyeztetettségén, ez az épít­kezés volt a portugálok Afri­kában maradni kívánó eltö­­kéltségének szimbóluma, kö­zép- és dél-afrikai gazdasági ambícióik első számú letéte­ményese (az asszuáni gátnál kétszerte nagyobb erőmű a portugál gyarmatok mellett Rhodesia, Zambia, sőt, rész­ben a Dél-afrikai Köztársa­ság villamosenergia-ellátásá­­ra lenne hivatott). Portugál Guinea képezi az afrikai háború harmadik frontját. Itt érték a legsúlyo­sabb csapások a gyarmatosító­kat, itt a legkedvezőbbek a felszabadítási mozgalom pozí­ciói. Az immár legendák övez­te FARP, azaz az Amilcar Cabral baloldali politikus irá­nyította fegyveres szervezet az ország kétharmad részét tartja ellenőrzése alatt, s csak né­hány nagyobb város, valamint a helikopterekről ellátott por­tugál helyőrségek maradtak csak a gyarmatosítók kezén. A felszabadított területeken sta­bil önkormányzatot szervez­tek, iskolákat, kórházakat mű­ködtetnek, zavartalan a köz­ellátás, kirajzolódnak egy füg­getlenségét fegyverrel kihar­colt, progresszív politikájú új afrikai köztársaság körvona­lai. A függetlenségi harcok átütő sikereinek okát mindenekelőtt a fegyvert fogó nép végső el­szántságában, a portugálok el­leni elementáris gyűlöletből kell magyaráznunk, de nem lebecsülendő segítséget adtak a progresszív világ különböző jellegű szolidaritási akciói, s ezen belül is elsősorban a füg­getlenségüket már elnyert af­rikai országok közvetlen tá­mogatása. Az afrikai országok pontosan tudatában vannak a portugál gyarmatokon folyó felszabadítási harc határokon túllépő jelentőségének, tudják, hogy azoknak sikeres kimene­tele döntően befolyásolhatja az egész kontinens politikai arculatát. Elég egy pillantást vetni a térképre, hogy ezt szinte fizikailag is érzékelni lehessen: Angola és Mocam­bique mintegy frontvonalat képeznek a függetlenségüket már elnyert észak-afrikai or­szágok és a szélsőségesen reak­ciós dél-afrikai fasiszta re­zsim között. A portugál gyar­matok felszabadító harca való­ban meghatározó jelentőségű lehet Afrika jövője szempont­jából. Az ENSZ most kezdődött jubileumi ülésszakán várha­tóan ismét napirendre kerül a portugál gyarmatok független­ségének ügye. A magyar dele­gáció ezúttal is, mint koráb­ban mindenkor, a legteljesebb szolidaritás jegyében állást foglal majd a felszabadítási harcok mellett. Erre utal a Magyar Szolidaritási Bizottság júniusi budapesti ülésén szü­letett határozat, mely egyér­telműen állapítja meg: „A portugál gyarmatok felszaba­dítása korunk egyik legsürge­tőbb feladata!”. Ez az állás­­foglalás népünk legszélesebb rétegeinek támogató egyetér­tésével találkozik. Szolnok Péter - Magyar Nemzet . A negyedik ötéves tervjavaslat a TOT elnökségének napirendjén A mezőgazdaság negyedik ötéves tervének javaslatát és a szövetkezetek ezzel kapcso­latos feladatait vitatta meg Szabó István elnökletével kedden a Termelőszövetkeze­tek Országos Tanácsának el­nöksége. A tervjavaslat vitá­ján részt vett Hont János, az Országos­ Tervhivatal el­nökhelyettese is. A termelő­­szövetkezetekre háruló fel­adatokat érzékelteti, hogy a közös gazdaságok termelését az átlagosnál gyorsabban, 33 százalékkal, a sertéshústerme­lést 88 százalékkal kell növel­ni, miközben mindent el kell követni a háztáji gazdálkodás fejlesztéséért is. Az elnökség álláspontja sze­rint a tervcélok csak úgy ér­hetők el, ha a termelőszövet­kezetek jól kihasználják erő­forrásaikat, növelik a munka termelékenységét és ennek előfeltételeként javítják a ve­zetést. Az elnökség felkérte az illetékes minisztériumokat, hogy fordítsanak nagyobb fi­gyelmet a mezőgazdasági gép-, gépalkatrészgyártás és keres­kedelem minőségi, szerveze­ti problémáira, továbbá, hogy a szabályozórendszer kimun­kálása során dolgozzanak ki a terv irányelveivel összhang­ban levő, de a jelenlegi hely­zethez igazodó átmeneti meg­oldásokat, amelyek helyreál­lítják az árvíz és belvíz súj­totta termelőszövetkezetek gazdálkodásának egyensúlyát. Az elnökség megtárgyalta a munkavédelem, valamint a belső ellenőrzés helyzetéről szóló jelentéseket is. Magyar—angol közgazdasági találkozó Balatonfüreden Bognár József nyilatkozata Nem kell túlzottan sokáig bizonygatni, hogy mennyire eltér egymástól hazánk és Nagy-Britannia társadalmi szerkezete, következésképpen gazdasági rendszere. De a kü­lönbségek sem fedhetik el azt a tényt, hogy vannak közös érdekeltségi területek mind a tudományos kutatásban, mind pedig a gyakorlati-gazdasági életben. A magyar-angol köz­­gazdasági kollokviumot tavaly Londonban rendezték meg el­ső ízben, s ennek középponti témája is nyilvánvaló bizo­nyíték arra, hogy találhatók közös, mindkét felet egyaránt érdeklő, a gazdasági gyakor­lathoz ugyancsak közelálló kérdések. A londoni eszme­cserén a külkereskedelemre érzékeny országok gazdasági fejlődésével kapcsolatos prob­lémákat vitatták meg. A két­oldalú érdekeltség nyilvánva­ló, hiszen mindkét ország nemzetgazdaságában hangsú­lyozottan fontos szerepet tölt be a külkereskedelem. A múlt évi londoni talál­kozó folytatásaként rendez­ték meg az elmúlt hét végén Balatonfüred­en az újabb kol­lokviumot. Bognár József akadémikus, a Világgazdasági Tudományos Tanács elnöke vezette a magyar küldöttsé­get, amelynek tagja volt töb­bek között Czeitler Sándor külkereskedelmi miniszterhe­lyettes, Fekete János, a Ma­gyar Nemzeti Bank elnökhe­lyettese. Az angol delegációt az egyik legnagyobb kozme­tikai és gyógyszeripari cég el­nöke, Sir Ronald Edwards professzor vezette, s a rész­vevők között szerepelt J. Whi­­tehorn, az angol gyáriparo­sok szövetségének igazgató­­helyettese, D. Worswick, köz­­gazdasági kutatóintézeti igaz­gató, Sir William Harphamm, a kelet-európai kapcsolatok­kal foglalkozó központ elnöke. Közel a gyakorlathoz Bognár József akadémikus, a Magyar Nemzet munkatár­sának adott nyilatkozatában elmondta, hogy napjainkban különösen fontosak a tudomá­nyos megbeszélések, hiszen a tudomány általában is közel került a gyakorlathoz, s még inkább vonatkozik ez a köz­gazdaságtudományra. A kol­lokviumok lehetőséget nyújta­nak arra, hogy a partnerek kölcsönösen megismerjék a másik fél „cselekvési sávját”, azt a közeget, amelyben a másik oldal tevékenykedik. Számunkra ez annak tudatosí­tását jelenti — a többi kö­zött —, hogy Nagy-Britanniá­­ban jelentős az állami befo­lyás, több iparág nagy része állami kézben van. A ma­gyar szakembereket természe­tesen érdekli, hogy milyenek a vezetési, irányítási módsze­rek. Másfelől a brit közgaz­dászok figyelmesen tanulmá­nyozták a mai tervezési rend­szerünket, annak szabályait. Tévedés lenne azonban azt hinni — hangsúlyozta Bognár József —, hogy csupán két­oldalú kérdések kerültek szó­ba. Tanulmányozták a világ­­gazdaság összefüggéseit, a pénzügyi rendszereket és ter­mészetesen a tudományos­technikai forradalom vonat­kozásait is, hiszen mindkét ország arra törekszik, hogy lépést tartson a fejlődéssel. Igen fontos annak felismeré­se, hogy a nyugati világban milyen nagy befolyáshoz ju­tottak a világkonszernek és az óriásvállalatok — közvet­ve és közvetlenül —, több viszonylatban meghatározzák a gazdasági élet egy-egy rész­területét. A politikai összefüggéseket, az európai feszültség enyhülé­séből adódó kedvező változá­sokat elsősorban a kelet— nyugati gazdasági kapcsolatok fényében vizsgálták Balaton­­füreden. A világgazdaságból ma még viszonylag csekély mértékben részesedik a ke­let—nyugati kereskedelem. A kollokviumon az a nézet ala­kult ki — mondta Bognár Jó­zsef —, hogy hazánk és Nagy- Britannia gazdasági kapcso­latai is elmaradnak a lehe­tőségektől. Ami például a kül­kereskedelmet illeti, Nagy- Britannia részéről bizonyos hagyományos okok is felhoz­hatók. A szigetország a múlt­ban kevéssé fordult Európa felé, mondhatni, kevéssé volt Európa-centrikus, s kell bizo­nyos idő ahhoz, amíg a gaz­daság alkalmazkodik a vál­tozásokhoz. Talán ebből is fa­kad, hogy a nyugatnémet, ja­pán cégek esetenként mozgal­masabbak, rugalmasabbak, mint angol társaik. Nemzetközi eszmecserék Természetesen az okok is kétoldalúak. Az, hogy az áru­csere nem meríti ki a lehe­tőségeket, nemcsak a sziget­­országon múlik: az egyes áru­féleségekre még mindig érvé­nyes kvótarendszer mellett ennek — sajnos — fő oka, hogy a magyar áruk minősé­ge, piacképessége, gyakran nem üti meg a kívánt mérté­ket. Mint a megfogalmazás­ból is kitűnik, nem mindig a minőségről van szó, hanem az árufajtával kapcsolatos szolgáltatásról, a tartalékal­­katrész-ellátásról, csomagolás­ról, az eladási módszerekről, vagy éppen az elégtelen rek­lámról. A balatonfüredi megbeszé­lés egymás kölcsönös megis­merésével szolgálta az együtt­működés fejlesztését. Bognár József akadémikus hangsú­lyozta, hogy napjaink kedvező politikai légkörében fokozódik ezeknek a találkozóknak a je­lentősége, amelyeken mód nyí­lik a közgazdaságtudományi tapasztalatcserére és a gazda­ságpolitika tudományos vizs­gálatára. A most befejeződött tanácskozás nem az egyedüli ilyen jellegű találkozó volt, hiszen rendeztek már ma­gyar—francia kollokviumot is, s előkészületben van egy ha­sonló találkozó Belgiummal, emellett sor kerülhet egy ma­gyar—olasz közgazdasági esz­mecserére is. M. J. ­ Befejeződtek a magyar—szovjet tervegyeztetési tárgyalások Kedden Moszkvában befeje­ződtek az 1971—1975-ös idő­szakra vonatkozó tervegyezte­tési tárgyalások. A két fél a Szovjetunió Ál­lami Tervbizottsága épületé­nek tanácstermében plenáris ülésen értékelte az eddig foly­tatott tárgyalások eredmé­nyeit, s jelölte ki a távlati fejlesztéssel kapcsolatos mun­kafeladatokat. A megbeszéléseken a ma­gyar delegáció Párdi Imrének, az Országos Tervhivatal elnö­kének, a szovjet küldöttség Nyikolaj Bajbakov miniszter­elnök-helyettesnek, az Állami Tervbizottság elnökének veze­tésével vett részt. A tervegyeztetési jegyző­könyveket a két tervhivatali elnök kedd este látta el kéz­jegyével a nevezetes Szpirido­­nov-palotában, amelynek go­belintermében többek között az atomcsend-egyezményt és a szovjet—nyugatnémet szerző­dést parafálták. Emelkedtek az idén a kereskedelem árukészletei, de nem tudtak lépést tartani a forgalom növekedésével Érdekes beszélgetést foly­tatott kedden Sághy Vilmos dr., a belkereskedelmi mi­niszter első helyettese a ke­reskedelem időszerű problé­máiról az újságírókkal. Min­denekelőtt az idei első hét hó­nap forgalmának alakulását ismertette. Ebben az időszak­ban a kereskedelem belföldi árubeszerzése 27, importja 50 százalékkal volt magasabb, mint tavaly. Jelentősen növe­kedett a kereskedelmi forga­lom, különösképpen a ve­gyes iparcikkek körében, ahol meghaladta a 20 százalékot. Emelkedett az élelmiszerfor­galom is az előzetes tervek­nek megfelelően. Idén növekedett az árukész­let, de nem tudott lépést tar­tani a forgalom növekedésé­­vel A forgalom újabb emel­kedése nyomán tavaly a ke­reskedelem a raktárak újabb feltöltésére kényszerült, ennek megfelelően a megrendelése­ket gyorsították. Most az a helyzet, hogy az árukészlet fe­lülvizsgálása szükséges. Köz­­gazdasági intézkedések történ­tek a készletek pénzügyi el­rendezésére. Az idei áruforgalomban fel­tűnő jelenség a közületi vá­sárlások növekedése. Idén 30 százalékkal több árut szerez­tek be a kiskereskedelemben a különféle intézmények és közületek, mint tavaly és az eddigi vásárlásaik értéke már elérte a múlt év teljes for­galmát. Ebből egy tekintélyes rész a lakosságot szolgálta, mint például az építőanyag­beszerzés lakásépítkezésekre. Érintette Sághy Vilmos dr. az olcsó árucikkek forgalma­zásának helyzetét. A kormány az ipar és a kereskedelem fontos feladatául tűzte ki a lakosság olcsó, de jó minőségű szükségleti cikkekkel történő ellátását. Az ehhez fűződő érdekeket mindenütt megér­téssel fogadták és az üzletek­ben ismét megjelentek az ol­csó áruk. Igaz, hogy nem minden kapható. Főleg a ru­házati árulistáról hiányoznak egyes olcsóbb cikkek. Ennek nem az az oka, mintha az ipar nem akarná gyártani, vagy a kereskedelem húzódoz­na azok forgalombahozatalá­­tól. A tény az, hogy előbbre léptünk, a lakosság igényei növekedtek és bizonyos ol­csóbb termékeket már nem vásárol. Ami a kereskedelmi cikkek áralakulását illeti, az kedve­zőnek mondható. Az elmúlt hét hónap alatt átlag 1,2 szá­zalék volt a drágulás a tavalyi 1,4 százalékkal szemben. A kereskedelem irányítói fel­lépnek az áremelkedések el­len. Minden vállalatot, a ta­nácsi vállalatokat is, rövid időközökben beszámoltatják a forgalmuk és jövedelmezősé­gük alakulásáról. Alaposan megvizsgálják, milyen mér­tékben származik a nyereség­­többlet az árrés emeléséből, illetve a forgalom növekedé­séből. Ahol kitűnik, hogy a nyereségtöbblet forrása túl­nyomórészt az árrés növelé­se, ott konkrét intézkedéseket tesznek ennek megakadályo­zására. A jövőben is erőtelje­sen élnek majd a vállalati felügyeleti ellenőrzés jogával és erre biztatják a tanácso­kat is. Az idegenforgalom is fontos szerepet tölt be kereskedel­münk eredményeinek alakulá­sában. Az idei tapasztalatok és adatok azt mutatják, hogy a szocialista országokból ha­zánkba beutazók száma né­hány százalékkal csökkent, ezzel szemben a tőkés or­szágokból érkező vendégeink száma 25—30 százalékkal emelkedett. A továbbiakban a kereske­delem gazdasági eredményei­ről tájékoztatott a miniszter első helyettese. Az idei első félévben 23 százalékkal ja­vultak a tavalyival szemben a kereskedelem gazdasági eredményei. Legnagyobb arányban a TEK-vállalatok helyzete javult, ahol a gaz­dasági eredmény 40 százalék­kal emelkedett. A vendéglá­tás területén a gazdasági eredmény javulása nem tar­tott lépést a forgalom növe­kedésével. A kereskedelem sok esetben az árrés csökken­tésével igyekezett megakadá­lyozni az áruk drágulását. A kereskedelem létszámgondjai is erősen foglalkoztatják a szakmát. Hazautazott Párizsból a magyar szakszervezeti küldöttség Kedden délelőtt Párizsból hazautazott a magyar szak­­szervezetek küldöttsége, amely Gáspár Sándornak, a SZOT főtitkárának vezetésével a CGT meghívására tartózkodott Franciaországban. A küldöttség búcsúztatására az Orly-repülőtéren megjelent Georges Séguy, a CGT főtit­kára, Henri Krasucki, a CGT titkára és a CGT elnökségé­nek több más tagja. Ott volt­ Mód Péter, a Magyar Népköz­­társaság párizsi nagykövete. Tanácskozott a Veszprém megyei képviselőcsoport Veszprémben az országgyű­lési képviselők megyei cso­portjának tanácskozásán az építőipar problémáit vitatták meg. A képviselők megállapí­tották, hogy a nagyszabású építkezésekhez nem elegendő az építőipari kapacitás, amely­nek bővítéséhez csupán 130 millió forintot javasol az elő­zetes terv. Egybehangzó véle­mény szerint az új házgyár létesítésével lehetne segíteni Veszprém megye építési gond­jain. A házgyár beruházási költségeit 650 millió forintra becsülték. Az ülésen megvitat­ták a választójogi törvény mó­dosítására vonatkozó törvény­­javaslatot is. Kedden Zalaegerszegen ülé­sezett az országgyűlési képvi­selők Zala megyei csoportja. Veiczi Ferencnek, a Hazafias Népfront megyei titkárának megnyitója után Gazsó Sán­dor, a csoport vezetője ismer­tette az országgyűlés soron­­­következő ülésszakának előké­születeit és az állandó bizott­ságok munkáját. A képviselők megtárgyalták a megyére vo­natkozó negyedik ötéves terv­javaslatokat, amelyeknek vég­rehajtása Zala megye további gazdasági, szociális és kulturá­lis fejlődését segíti elő. Budapesten tartja jubileumi kongresszusát a DÍVSZ Budapesten tartja nyolcadik jubileumi kongresszusát októ­ber 23 és november 5 között a Demokratikus Ifjúsági Vi­lágszövetség. Ekkor ünnepli meg a világ minden tájáról érkezett 700 küldött — köztük hazánk delegátusai is — a DÍVSZ fennállásának 25. év­fordulóját.

Next