Magyar Nemzet, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-18 / 245. szám

Magyar Nemzet • A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • A nemzeti egység alapján Az MSZMP X. kongresz­­szusát nem vezeti be semmi­féle harsány külsődleges megnyilvánulás. Semmi sem tereli el a figyelmet a lé­nyegről, hogy mind több ember megismerje a kong­resszusi irányelveket és el­mondja róluk a véleményét párton belül és kívül. A té­ziseket megvitatták a tag­gyűlések, a politikai szerve­zetek és a tömegmozgalmak vezető testületei — így a Hazafias Népfront is —, a sajtó, a rádió, a tévé és a folyóiratok tudósok, poli­tikusok és publicisták kom­mentárjait közlik. Az irány­elvek beszédtéma a szellemi élet alkotó műhelyeiben na­pirenden kívül is és foglal­koznak velük azok, akiket egy-egy fejezet hivatásuk­nál, vagy érdeklődésüknél fogva különösképpen érint. Ám nemcsak szóval, hanem tettekkel is hozzászólnak a tézisekhez: a szocialista munkaverseny szép eredmé­nyeivel, városon és falun. Számolva közönyösséggel és tudatlansággal is, az irányelvek ott élnek a köz­véleményben. Hivatkoznak rájuk közérdekű kérdések­ben és személyes ügyekben. Egyik bizonyítéka ennek, hogy olvasóink panaszaik­nak a tézisekből vett idéze­tekkel adnak nyomatékot, ha bürokratikusan intézik ügyeiket, ha elégedetlenek egyes fogyasztási cikkek árával. Igaz, ezeket az idézeteket tekintély érvként használják. Ám nem egy személyre hi­vatkoznak, hanem az ország vezető erejére, a pártra. És feltétlenül a demokratiz­mus erősödését jelzi, hogy az érvelés nem felülről ér­kezik utasításként, hanem alulról egy bírálat, vagy egy igény alátámasztásaként. A párt hangja és az or­szág képe szinkronban van. Most nem rugaszkodnak el a szavak a tettektől, a hely­zet elemzése a tényektől; ma a program a jelen való­ságára, annak megváltozta­tására épül, a lehetőségekre, nem pedig az ábrándokra. A párt és a nép egysége talán leginkább abban mu­tatkozik, hogy megszűnt a kétnyelvűség. Nem rekesz­tették ki a kongresszusról az egyes osztályokat, rétegeket foglalkoztató problémákat és gondokat. Azokat, ame­lyeket régebben „magánfó­rumokon” beszéltek meg. Természetesen nem min­denki ért egyet az irányel­vek minden részletével. Ép­pen ezért hozta nyilvános­ságra őket az MSZMP Köz­ponti Bizottsága, hogy bárki megtehesse észrevételeit, hi­szen egész népünk társadal­mi programját határozza majd meg a kongresszus. Volt idő, amikor a pártveze­tést jellemezte a türelmet­lenség és a realitásokkal in­kább a nép számolt, most viszont a téziseket és az el­lenvéleményeket egybevet­ve, az ellenkezője mutatko­zik meg. Ám ezek az ellen­­vélemények sem „téziseken kívüliek”, csupán egyes fel­adatok megoldásának kíván­nak elsőbbséget. A nehéz életviszonyok között élők, a kis nyugdíjasok, a nagy csa­ládosok, a lakásnélküliek türelmetlensége emberileg megérthető. S ami biztató, éppen a kongresszusi előké­­születek szellemében erre a türelmetlenségre szocialista reagálást látunk. Társadalmi összefogást az öregek helyzetének megjavításáért, gyermekintézmények létesí­téséért, a lakástermelés nö­veléséért. Ami pedig a ma­gasabb életszint iránti igé­nyeket illeti, arra újítások­kal, ésszerűsítésekkel, mű­szaki fejlesztéssel, a munka hatékonyságának növelésé­vel adnak választ az ipari és mezőgazdasági üzemek, a kutatóintézetek. A gazdasági reform óta sokat beszélünk az anyagi érdekeltségről. Türelmetlen kritikát az is kiváltott, hogy ezt a szocialista törekvést olykor a kispolgári élet­­szemlélet transzformálja. Ám e türelmetlenségre is vá­­laszoltak tudósok, művészek, közéleti emberek, magukévá téve a tézisek realizmusát, helyeselve és vállalva a marxista szellemű politikai és kulturális orientálás fel­adatát, művekben és isme­retterjesztésben egyaránt. A szocialista demokratiz­mus növelése, amelyet a té­zisek felvázoltak, igen nagy egyetértéssel találkozott. Azokkal is egyet lehet érte­ni, akik a demokratikus el­veket megpróbálják munka­helyükre, a kisebb közössé­gekre is alkalmazni és a formák helyett a tartalmat kérik számon. Sokan kérde­zik: ha egy országos prog­ramot a nép elé lehet ter­jeszteni, mint ezt az MSZMP Központi Bizottsága tette, ha ez a program úgy készült, hogy előzőleg a párt jelen­tős társadalmi kérdéseket megvizsgált, mint amilyen a tudomány helyzete, vagy az ifjúság és a nők körülmé­nyei, akkor kisebb egységek­ben miért nem lehet az ér­dekeltek meghallgatásával elemzéseket végezni és ve­lük együtt megjelölni a fel­adatokat. Egyik kitűnő filozófusunk egy folyóiratban azt fejte­gette, hogy az emberek jó­része nem él demokratikus jogaival. Úgy gondolom, majd megtanul élni velük, ha olyasmikben dönthet, amihez érdeke fűződik, ami kihat életkörülményeire. Ez pedig nemcsak a demokratá­vá nevelést, hanem az adott közösség fejlődését is szol­gálja, sőt a társadalomét is. A tézisek négy esztendőre tekintenek vissza és négy esztendővel előre. Ám ahogy olvasgatjuk őket, messzebb­re látunk a múltba és a jö­vőbe is. Egy olyan pártve­zetést méltathatunk, amely képes volt a stabilitás és változás összhangjának meg­teremtésére, biztonságot és távlatot adott az embernek. A biztonság sok elemből te­vődik össze. Az együttmű­ködésből a szocialista né­pekkel, a békés együttélésre való törekvésből, amely együtt jár az imperialista és a militarista körök elleni szakadatlan küzdelemmel. Eleme a létbiztonság és a törvényesség is. Ennek a po­litikának köszönhető, hogy megnövekedett a különböző társadalmi osztályok és ré­tegek érdekeltsége a szocia­lizmus felépítésében. Ez a közös érdek az alapja a­ nemzeti egységnek, ame­lyet a X. kongresszus ki­fejez­és határozataival meg­erősít. Kovács Judit Csabidra főtitkári beszámolója a Béke-világtanács elnökségének ülésén Új-Delhiben A külpolitikai helyzet AZ ENSZ KÖZGYŰLÉSÉN folytatódik az egyes országok küldöttségvezetőinek felszólalása, közben azonban hivatalos és félhivatalos megbeszélésekre is sor kerül a tanácskozótermen kívül, hiszen a jubileumi ülésszakon magas szintű delegációk vesznek részt és ez alkalmat nyújt az élénk diplomáciai tevé­kenységre. Az elmúlt napon felszólaló külügyminiszterek ugyancsak a legfontosabb nemzetközi problémákról fejtették ki kormá­nyuk álláspontját. Szinte kivétel nélkül elítélték az amerikaiak indokínai agresszióját, sürgették a közel-keleti válság politikai rendezését és — különösen a leginkább érdekelt államok — határozottan tiltakoztak a nyugati országok dél-afrikai fegy­verszállításai ellen. A diplomáciai megbeszélések előterében a Gromikov Rogers találkozó állt. A szovjet külügyminiszter estebéden látta ven­dégül amerikai kollégáját, s maga az a tény, hogy a találkozó több mint négy óra hosszat tartott, valamint a vacsorán részt vevő küldöttségek összetétele arra utal, hogy a nemzetközi problémák széles skálája megvitatásra került. A találkozón részt vett személyek következtetni engednek arra, hogy a kö­zel-keleti válság, Indokína, s ezen belül Vietnam, Nyugat-Ber­­lin és a stratégiai fegyverkorlátozás szerepelt a megbeszélésen. A két külügyminiszter minden valószínűség szerint hétfőn ismét találkozik. Ami a világ egyéb térségeiben történő eseményeket illeti, Anvar Szadat, az Egyesült Arab Köztársaság újonnan megvá­lasztott elnöke szombat este a parlament előtt letette az esküt. Szadat hírügynökségi jelentések szerint vasárnap délután hir­deti meg programját. Szólam, az új libanoni miniszterelnök szombaton tette közzé kormánynyilatkozatát, amelyben támo­gatásáról biztosítja a palesztinai ellenálló szervezeteket, a had­sereg megerősítését, valamint gazdasági reformokat helyezett kilátásba. Az indokínai térséggel kapcsolatban a nemzetközi hírügy­nökségek beszámolnak arról, hogy az Egyesült Államok meg­kezdte a már régen beígért, újabb negyvenezer katonájának kivonását Dél-Vietnamból. A halogatásnak nyilván az volt az oka, hogy a dél-vietnami bábhadsereg — a „vietnamizálási program” ellenére — egyre nehezebb helyzetbe került. Kiszi­várgott egy hír egy bizalmas katonai megbeszélésről, ahol az egyik tábornok beismerte, hogy minden száz katonájából kö­rülbelül hetvenöt dezertált. Súlyosabb harcokról nem érkezett jelentés sem Dél-Vietnamból, sem Kambodzsából, az ameri­kaiak B-52-es nehézbombázói viszont továbbra is a tömeges támadások sorozatát hajtják végre laoszi területek ellen. A Krasznaja Zvezda ezzel kapcsolatban rámutat arra, hogy a barbár bombatámadások fokozásával az Egyesült Államok ellensúlyozni kívánja a „vietnamizálás” keretében történő rész­leges csapatkivonásait. Miközben Washington nagy lármával propagálja csapatkivonását — írja a szovjet katonai lap —, voltaképpen kárpótolja magát légi ütőerejének növelésével. Ez önmagában ellentmond a Nixon-féle „rendezési” javaslatnak, amely az összes hadműveletek beszüntetését indítványozza, ideértve a bombázásokat is. A lap nyomatékosan figyelmeztet a közismert igazságra: a politikát nem a szavak, hanem a tet­tek akmján kell megítélni. A Béke-világtanács elnökségének ülésszaka Delhiből jelenti a TASZSZ. Pénteken Delhiben meg­nyílt a Béke-világtanács el­nökségének ülésszaka, ame­lyen csaknem ötven ország több mint száz küldöttje, valamint az ázsiai és az afrikai nemzeti felszabadító mozgalmak számos képvise­lője vesz részt. Krisna Menen parlamenti képviselőnek, az indiai Orszá­gos Béketanács elnökének megnyitó szavai után Romes Csandra, a Béke-világtanács főtitkára megállapította, hogy az 1970-es esztendőben jelen­tősen bővült és erősödött a nemzetközi békemozgalom befolyása és ereje. Az impe­rialista erők azonban fokoz­zák agresszív tevékenységüket és ezzel élezik a nemzetközi helyzetet. Csandra ezzel kapcsolatban utalt az amerikai csapatok kambodzsai inváziójára, az amerikai imperialisták és az izraeli agresszorok nyílt arab­ellenes összeesküvésére, vala­mint az Egyesült Államok sza­kadatlan fenyegetőzéseire, hogy katonailag közvetlenül beavatkozik a közel-keleti konfliktusba. Ugyanakkor olyan pozitív események is történtek, ame­lyek enyhítették a nemzetközi feszültséget. Csandra megem­lítette a többi között a dél­vietnami ideiglenes forradal­mi kormány békési kezdemé­nyezését, kitért a szovjet—nyu­gatnémet szerződésre, amely jelentékeny szerepet tölt be a nemzetközi feszültség enyhíté­sében. A Béke-világtanács főtitká­ra a közel-keleti helyzetet érintve megjegyezte, hogy a tűzszünet a béke és az igaz­ság erőinek győzelme, annak ellenére, hogy az Egyesült Ál­lamok imperialistái és az iz­raeli agresszorok szakadatla­nul szabotálják ezt a megálla­podást. Gromiko és Rogers négyórás megbeszélése New Yorkból jelenti a TASZSZ és a Reuter. Gromiko szovjet külügyminiszter, aki szovjet küldöttség élén részt vesz az ENSZ-közgyűlés 25., jubiláns ülésszakán, péntek este New Yorkban találkozott Rogers amerikai külügyminisz­ terrel. Miként a TASZSZ je­lenti, a nemzetközi kérdések széles köréről cseréltek véle­ményt. McCloskey amerikai kül­ügyi szóvivő szerint a megbe­szélések „tárgyilagos, nem barátságtalan és igen élénk’’ légkörben zajlottak le. A munkavacsorán amerikai rész­ről jelen volt Gerard Smith, a SALT-megbeszéléseken részt vevő amerikai delegáció vezetője, Joseph Lisco közel­­keleti ügyekkel megbízott külügyi államtitkár, Martin Hillenbrand európai ügyekkel megbízott külügyi államtit­kár, Kenneth Bush bonni amerikai nagykövet, Samuel Depalma, a nemzetközi szer­vezetekkel foglalkozó külügyi államtitkár és Charles Yest, az Egyesült Államok állandó ENSZ-képviselője. A szovjet vendéglátók között ott volt Anatolij Dobrinyin washing­toni nagykövet, s helyettese, J. Voroncov, Pjotr Abraszi­­mov berlini nagykövet, Jakov Malik, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője és helyet­tese, Lev Mengyelejevics. Az AFP ehhez hozzáfűzi, hogy a négyórás találkozón a két külügyminiszter megvitatta a közel-keleti helyzetet, a nyu­gat-berlini kérdést, Indokínát, a nukleáris fegyverkezés kor­látozását, valamint a tengerek mélyének békés célokra tör­ténő felhasználását. Amerikai források szerint a két fél kifejtette a különböző nemzetközi kérdésekre vonat­kozó jól ismert álláspontját, de közeledés nem történt. Andrej Gromiko és William Rogers hétfőn ismét tanácsko­zik. San Franciscóból jelenti a UPI. Nicolae Ceausescu román államfő szombaton befejezte egyhetes kaliforniai látogatá­sát, és Nixon elnök különgépén New Yorkba repült. Mint ismeretes, Ceausescu az ENSZ-közgyűlés 25. ülésszaká­nak jubileumi ünnepségeire érkezett az Egyesült Államok­ba, és hétfőn szólal fel az ENSZ-ben. Egyhetes kaliforniai látoga­tása során körutat tett a Csen­des-óceán menti államban. Kí­séretében volt Shirley Temple Black volt filmsztár, aki jelen­leg az amerikai ENSZ-küldött­­ség tagja. Ivan Basev bolgár külügy­miniszter pénteken Párizsból New Yorkba érkezett, hogy részt vegyen az ENSZ-közgyű­lés jubiláns ülésszakán. Az ENSZ-közgyűlés pénteki ülésén felszólalt Líbia, Kin­­shasa-Kongó és Nepál küldöt­te. Dr. Kikia, Líbia küldötte a közel-keleti helyzetről szólva hangoztatta, hogy a cionizmus az elmúlt húsz évben a világot már két ízben sodorta a háború szélére. Izrael igyekszik meg­akadályozni az ENSZ-nek minden olyan erőfeszítését, amely a konfliktus békés ren­dezését célozza, és terjeszkedő, hódító politikát folytat. Líbia képviselője felvetette a New Yorkban kialakult, az ENSZ munkáját zavaró abnor­mális légkör kérdését. Emlé­keztetett arra, hogy provoká­torok több ízben támadást in­téztek különböző országok ENSZ-missziói ellen, leszaggat­ták a tagországok zászlait, és huligán elemek az ENSZ­ szék­­ház bejárata előtt több ízben provokációs tüntetéseket ren­deztek. E. Lok­ki, Kinshasa­ Kongó képviselője kijelentette: az ENSZ eredménytelensége a nemzetközi problémák megol­dásában nagymértékben ma­gyarázható azzal, hogy „egyes nagy befolyású ENSZ-tagálla­­mok” például Vietnamban és a Közel-Keleten a feszültség fenntartására törekednek. Éle­sen elítélte a nyugati államo­kat amiért közvetlen vagy köz­vetett formában támogatják a dél-afrikai és rhodesiai faj­üldöző rendszert, s fegyvereket szállítanak Portugáliának. Radzsbhandari nepáli kül­ügyminiszter a nemzetközi helyzet legutóbbi fejleményeit értékelve a Szovjetunió és az NSZK között létrejött megálla­podást olyan eseménynek ne­vezte, amely „jelentőségét és következményeit tekintve az év minden más eseménye előtt áll”. Minden 100 dél-vietnami katonából 75 dezertál Saigonból jelenti az AFP. Az amerikai katonai parancs­nokság bejelentése szerint szombaton megkezdődött a Dél-Vietnamban harcoló ame­rikai csapatok kivonásának ötödik szakasza, amelynek so­rán 40 ezer katonát szállítanak haza. Jelenleg 384 ezer ameri­kai katona tartózkodik Dél- Vietnamban. A saigoni hadseregre nézve lesújtó adatok láttak napvilágot a minap a saigoni lapokban. Do Cao Tri tábornok, a fővá­rost is magában foglaló har­madik katonai körzet parancs­noka egy bizalmas jellegű tá­jékoztatón közölte a hadügy­minisztérium képviselőivel, hogy a saigoni hadsereg min­den száz katonájából átlag 75 dezertál, míg a többi 25-ből legfeljebb 10 harcol. Azt is hozzáfűzte, hogy minden el­esettre 9 eltűnt jut, akiknek a többsége dezertál,­­ Dél-Vietnam területén pén­teken a harci tevékenység csaknem szünetelt. A DNFF tüzérsége szombatra virradó éjjel a saigoni és az amerikai csapatok hat állása ellen in­tézett támadást, míg az ameri­kai B-52-es légierődök im­már nyolcadik napja csupán Laosz területét bombázták. A szovjet—francia gazdasági kapcsolatok nagy lehetőségei Moszkvából jelenti a TASZSZ. Jurij Zsukov, a Szovjetunió parlamenti csoportja szovjet— francia tagozatának elnöke a Pravda szombati számában Pompidou francia köztársasá­gi elnök szovjetunióbeli tar­tózkodásával kapcsolatban kommentálja a legnagyobb francia ipari vállalatok és bankok vezetőinek moszkvai látogatását. Zsukov emlékeztet arra, hogy a francia üzletemberek küldöttségét fogadta Koszigin miniszterelnök,s a vele foly­tatott megbeszéléseken a fran­cia vállalkozók késznek mutat­koztak aktívan részt venni a gazdasági együttműködés­sel.

Next