Magyar Nemzet, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-13 / 10. szám

?L’Ord 1971, Italát II. ~ *»■iiiiiiiiiiiiiiiii - Magyar Nemzet Eiv mozgékony tervezőintézet és a korszerű építkezés A tervezővállalatok, külö­nítsen a vidéki tervezőintéze­tek versenye, az utóbbi évek­ben nehéz helyzetbe hozta a Lakó- és Kommunálisépüle­­teket Tervező Vállalatot. Az egyensúly megteremtésére, a foglalkoztatottság növelésére, ki kellett alakítani a vállalat különleges profilját és terve­zési munkáját olyan minőségi szintre emelni, amely ismét a szakmai élvonalba vezeti a LAKÓTERV-et. Ez a törek­vés az elmúlt évben sikerrel járt. Benedetti Tibor igazgató elmondotta a Magyar Nemzet munkatársának, hogy a LA­­KÓTERV az elmúlt évben több mint ezer dokumentációt szállított megrendelőinek és az elkészített tervek kivite­lezési értéke meghaladja az ötmilliárd forintot. Ezt a nagy teljesítményt 28 százalékos termelékenységgel, csökkentett munkaerőlétszámmal érték el. A fennálló problémák megol­dásával arra­­is lehetőséget ta­láltak, hogy a tervezőválla­­lat dolgozóinak bérét, jöve­delmét 7,1, illetve 8,3 száza­lékkal növeljék. Ugyanekkor a tervezési díjakat az addigi 1,9 százalékról 1,6 százalékra mérsékelték. Ezek a példamu­tató és a vállalati szempont­ból nagy gazdasági jelentősé­gű intézkedések növelték a dolgozók érdekeltségét a vál­lalat eredményeiben, és, mint a jelek mutatják, mindez nem maradt hatás nélkül. A LAKÓTERV új vezető­sége alapproblémaként kezel­te a tervezéshez kapcsolódó műszaki kapacitás biztosítását. Szoros együttműködést terem­tettek a kivitelezőkkel, az épí­tőiparral és körültekintő, ala­pos szervezéssel megnyitották a kaput a legkorszerűbb épít­kezési módok bevezetése előtt. Tevékeny részt vállalt a LA­KÓTERV a házgyári techno­lógia fejlesztésében és alkal­mazásában. Sikerrel vettek részt a szerkezetek egységesí­tését célzó pályázaton. Felis­merték az öntött zsaluzatos technológia előnyeit az olyan építkezéseknél, illetve terve­zéseknél, amelyeknél házgyári panelek nem használhatók fel, viszont a kivitelezéshez haté­kony, gyors technikára van szükség. De ezeken felül és ezeken túlmenően, nagy erő­ket koncentráltak a könnyű­­szerkezetes építkezési mód előkészítésére, amelynek mi­előbbi bevezetését átfogó kor­mányprogram sürgeti. A LAKÓTERV külön irodát bízott meg ennek a modern, mindenekfelett gaz­daságos és gyors építési eljárás előké­szítésére, az újonnan készülő tervek nagy része már azzal a feltételezéssel kerül kidolgo­zásra, hogy a kivitelezés könnyűszerkezettel történik. Biztosították ennek érdekében a kivitelező vállalatok egész sorának együttműködését. Többek között a Dunai Vas­mű, a Fémmunkás, a CSŐ­SZER, a VILLSZER, az OR­­SZAK, a MEZŐBER, a Hűtő­gépgyár kooperációját. Tár­gyalásokat folytatnak több külföldi érdekeltséggel, már bevezetett és eredménnyel al­kalmazott szisztémák megvá­sárlására. Ugyanis nincs idő arra, hogy most kísérletez­zünk a hazai eljárások alkal­mazásával, nem vállalhatjuk az ebből eredő hibákat. Sok­kal hasznosabb, ha a külföldi tapasztalatok felhasználásával, a már begyakorolt eljárások meghonosításával és kooperá­cióval oldjuk meg a könnyű­­szerkezetes építkezési mód bevezetését. Az év közepéig megtörténik a döntés, hogy melyik licenc kerül birto­kunkba és azt a szerkezetet már csak adaptálni kell az előre elkészített tervekre. A LAKÓTERV azonban nem te­kinti tervezői monopóliumnak a könnyűszerkezetes építkezé­si mód bevezetése érdekében végzett­ munkáját, hanem azt közösségi értéknek tekinti, amelynek felhasználására más vállalatok is igényt tarthat­nak. A szerkezetek standardí­­rozásában gondolkodnak és azokat különböző rendeltetésű épületekhez kívánják felhasz­nálni. Az új építkezési mód­szer nagyon sokat segít majd az építési kapacitás bővítésé­ben, meggyorsítja a tervek átfutási idejét. A könnyűszerkezetes építke­zés bevezetéseként még ez év első felében megkezdik a Thököly úton egy külkereske­delmi vállalati székház építé­sét, amelynek tervét a LAKÓ­TERV készítette ugyan, de a teljes technológiát, az épület­be kerülő minden felszerelést egy külföldi cég szállítja. Ez a kísérleti jellegű építkezés egyúttal gyakorlatilag megis­merteti a hazai építőkkel az új technológia minden fázisát. Egy másik, hasonló jellegű, az előbb említettnél nagyobb szabású építkezés a Ménesi út és a Mányoki út között kerül hamarosan lebonyolítás­ra. Ezt követően már általá­nos lesz és sorozatosan folyik majd a könnyűszerkezetes építkezés. Elmondotta még Benedetti Tibor igazgató, hogy a most zárult ötéves tervidőszakban a vállalat által készített ter­vek alapján több mint 30 ezer lakás, 3800 bölcsődei óvoda férőhely, 350 iskolai tante­rem, 6000 kollégiumi és mun­­kásszállás-férőhely, 3000 ven­dég részére szálloda és üdülő épült. A vállalat­­tervezési munkájában már 35 százalék a vidéki megbízások teljesíté­sének aránya. Gyöngyös, Hat­van, Salgótarján, Székesfehér­vár, Szolnok, Tatabánya, Veszprém, Kecskemét, Szom­bathely, Oroszlány, Százha­lombatta új lakónegyedeinek tervezését végezték el, és nagy munkát jelentett szá­mukra az árvíz által lerom­bolt falvak újjáépítésének ter­vezése. Ebben az évben adják át a megbízóknak a salgótarjáni garzonházat és az új mozit, a balatonszéplaki 400 ágyas to­­ronyszálló, a veszprémi vá­rosközpont, a kazincbarcikai főtér és tanácsház terveit. Bu­dapesten a Limanova téri TESCO-szálló, az óbudai új lakónegyedek tervezését foly­tatják. A negyedik ötéves terv időszakában hasonló nagy ter­vezési feladatok megoldása vár a vállalatra. Budapesti és vidéki beruházások egész so­rát kell megtervezni. A növekvő hazai igények kielégítése mellett kevesebb energia jut a korábban szíve­sen vállalt exporttervezések­re. Az előző évben 15, majd 10 százalék jutott a LAKÓ­TERV kapacitásából export­tervezésre, idén már ennél is kevesebbet tudnak teljesíteni. Pedig érdeklődés jelentkezik bőven. Az NSZK-ból, Olasz­országból, Algériából, Líbiából kérnek ajánlatokat szállodák és lakóépületek tervezésére. Berlini megbízásból két nagy lakótömböt terveznek. Egy igen érdekes munka a viet­nami tengerparton építendő új város lakóháztömbjeinek tervezése. Ezt a megbízást tel­jesítik és a LAKÓTERV mér­nökei a helyszínen tevékeny­kednek az építkezést biztosító előregyártó üzem létesítésén. Gárdonyi Jenő Baróti—Ruffy—Kristóf: *Celi utazások a fekete KVfajib UH Ki járjon gyalog? — Az autózás napjainkban már nem fényűzés — düny­­nyögte unottan K., az ifjú hír­lapíró s lezser kézmozdulattal a papírkosárba hajított egy le­velet. — Miből gondolod? — kér­dezte Apó, miközben elkesere­detten szemlélte a szerkesztő­ségi szoba ablakán beszűrődő téli füstködöt, amely időjárási jelenség általában mélysége­sen elszomorította az agg hír­lapírót. — Abból a levélből, amelyet az imént a papírkosárba hají­tottam ■— válaszolt K., az ifjú hírlapíró s szórakozottan hor­gászcsomóra kötötte a telefon zsinórját, mert álmában is horgászott s kezei minden zsi­nórszerű anyag tapintásakor rájártak a horgászcsomóra. — És mi állt abban a levél­ben? — kérdezte Apó, aki bi­zonyos aggodalommal figyelte ifjú pályatársa gondolatainak mind sűrűbb elkalandozását. — Egy vidéki vállalatról van szó a levélben, amely vidéki vállalatnál is bevezették azt a gyakorlatot, hogy a főnökség tagjai maguk vezetik a válla­lati gépkocsit, megtakarítva ezáltal a sofőrök fizetését, nem is beszélve arról, hogy a feles­legessé vált gépkocsivezetőket a termelőmunka más terüle­tére lehet irányítani. — Ahelyett, hogy... — mo­rogta Apó és elharapta a mon­datot, ami arról tanúskodott, hogy a százesztendős hírlap­író túlságosan vakmerő követ­keztetésekre jutott. — Te ilyen témát a papír­kosárba süllyesztettél? — kér­dezte felháborodást színlelve a szelíd Galamb és túrkálni kez­dett K., az ifjú hírlapíró pa­pírkosarában, mígnem meglel­te és diadalmasan fölmutatta a levelet, amelyben az illető vidéki vállalat egynémely dol­gozói — minden bizonnyal va­lótlan nevek alatt — azt állí­tották, hogy a vállalatnál ag­gasztó módon elharapódzott a főnökök vezette hivatali gép­kocsi divatja. — Ezt megnézzük — mond­ta Jürgén Apó, akinek szu­vas csontjaiba azonnal élet költözött, amint érdekes téma tűnt fel a láthatáron. Így történt, hogy a fekete Malibu Macskabajusz bölcs és megfontolt vezérlete alatt né­hány­­nap múlva Ypszilonia kisvárosba érkezett, ahol a zúzmarás akácfák, a dértől fehérlő háztetők s az utcán közlekedő emberek borvirágos orra, valamint a disznótoros lehelete vidám hangulatba rin­gatta Apót. A hírlapírók öreg­apja ugyanis effajta kisváros­ban töltötte ifjú korát és élén­ken emlékezett azokra a friss kolbászokra, amelyekkel a vi­déki városka házainál a várat­lan vendéget meg szokás kí­nálni. • — Előbb a kötelesség! —­­figyelmeztette az aggastyánt Galamb, noha ő maga is élén­ken érdkelődött a házi kolbá­szok elkészítése iránt s ezál­tal nagy lelkierőről tett tanú­ságot. — De mit lehet ezen fény­képezni? — nyöszörgött bána­tosan Csupaször, s bal kezét gondosan a zsebébe süllyesz­tette, mivel­ mutatóujját egy óvatlan pillanatban odacsípte a fényképezőgép, amikor friss filmet töltött a masinába, de megfeledkezett arról, hogy az ujját kihúzza. — A kocsiparkot — mond­ta higgadtan Apó­s kimutatott a fekete Malibu párás abla­kán, ' s Az utasok elé nem min­dennapi látvány tárult. Egy szerény hivatalforma ház előtt olyan kocsipark ücsörgött,­ hogy Macskabajusz egészen el­csüggedt ábrázattal iparkodott helyet szorítani a fekete bár­kának. A fekete Malibu — hosszú kalandozásainak törté­netében először — nem kel­tett semmiféle feltűnést, sőt egy hósapkás gyerek odajött, bedugta a fejét az ablakon és szemtelen vigyorgással megkérdezte Macskabajuszt: — A heti ócskapiacra hozta a járgányt, bácsi? — Lépjünk a tettek meze­jére — mondta Apó és a tőle telhető legruganyosabb léptek­kel kimászott a kocsiból. Pél­dáját követték hűséges pálya­társai, valamint a sziszegő Csupaszőr, aki a fényképező­géppel történt balesete óta élénk ellenszenvet érzett a technika minden vívmányával szemben. Galamb — aki né­hány év óta az autósok büszke táborához tartozott — azonnal a kocsikat vette szemügyre és szakértelmét szerényen, fitog­tatva, megállt egy élénkpiros, alacsonyra szabott és számta­lan króm verettől csillogó sportautó előtt. — Alfa Rostico Ghiulia — rebegte ájtatos hangon s meg­állapította, hogy a meseautó legalább háromszázezer forin­tot ér. — Vajon kié lehet? — kér­dezte feltámadt érdeklődéssel K., az ifjú hírlapíró, aki ed­dig szótlan unalmával tünte­tett. — A vállalaté — mondta Macskabajusz a rendszámra mutatva. — A rendszám két­ségtelenül elárulja, hogy a ko­csi vállalati tulajdonban üze­mel. — Csak azt ne mondtad vol­na — jajdult fel fájdalmasan Galamb, mint az anyanyelv éber őre, aki már majdnem annyit utazott az édesanya­nyelv körül, mint a földrajzi Magyarország körül, s agyá­ban a két fogalomkör olyany­­nyira összekeveredett, hogy Hadikfalva községet egy ízben ikes igeként akarta ragozni. Apó és társai lassú, ünne­pélyes léptekkel körüljárták a parkolóhelyet, amelyet köny­­nyű szerrel össze lehetett vol­na téveszteni egy előkelő bu­dapesti szálloda parkolóhelyé­vel, ha a pompásnál pompá­­sabb autók nem viseltek vol­na kivétel nélkül hazai és vállalati rendszámot. Mindösz­­sze egy kopott Trabant szo­­morkodott a sor végén, mint szegény rokon a gazdag lako­dalomban, de abba is csakha­mar beült egy szomorkás fia­talember és pöfögve elhajtott. — Ki lehetett ez? — kérdez­te K., az ifjú hírlapíró, aki­ből azért nem veszett ki a hír­lapírói érzék, akármennyit is­­időzött a vizek partján, semmi másra nem ügyelve, mint a dugó rejtélyes mozdulataira. — Ez volt az ügyfél — mondta Apó,és hívogatólag in­tett barátainak, hogy lépnének be a szerény küllemű hiva­talba, amelynek szerény hom­lokzatán még szerényebb táb­la hirdette, hogy a kapu mö­gött a megyei rágcsálóirtó köz­ponti hivatali helyiségei talál­hatók. — Hány rágcsáló lehet eb­ben a megyében, ha ekkora hivatal kell az irtásukhoz? — kérdezte Galamb . Apó szó­rakozottan, időszakos süketsé­géhez híven így válaszolt: — A kocsik után ítélve na­gyon sok!­­ Nem telt bele tíz perc és utasainkat bevezették a hör­csög főosztály vezetőjének szo­bájába, aki elnézésüket kér­te, hogy az igazgató nem áll­hat rendelkezésükre, de fontos pocokügyi szimpozionon vesz részt. — Mi érdekli önöket — kér­dezte a hörcsög főosztály len­dületes vezetője — a hörcsög, a patkány, a pocok, az ürge? — Az az ürge — kezdte tisz­teletlen vihogással K., az ifjú hírlapíró, de Apó könyöke éle­sen rendre utasította, Csupa­szőr pedig fájdalomtól eltor­zult arccal , sikeres arcképet fényképezett a hörcsög főosz­tály vezetőjéről, olyan szög­ben, amelyből a főosztályve­zető maga is jól fejlett hör­csögnek tetszett. — Az autók érdekelnek — mondta szenvedélyesen Ga­lamb, mire a főhörcsög pofa­­zacskói kissé megduzzadtak, mintha egy-egy köböl búzát rejtett volna a kissé lelógó bőrtáskákban. — Miféle autók? — kérdez­te a főosztályvezető s vissza­csukta az italszekrényt, amelyből már pálinkás üvege­ket akart elővenni. Csupaszőr halkan feljajdult. — Azok a vállati autók, amelyeket a főnökség tagjai maguk vezetnek — mondta Apó. — Szóval az újszerű takaré­kossági kampány érdekli önö­ket? — kérdezte a főosztály­­vezető és mégis­­kinyitotta a pálinkás szekrényt. — Hát, ké­rem, az úgy van, hogy a ren­delet lehetővé teszi, miszerint a vállalati vezető emberek maguk vezessék a hivatali gépkocsit, megtakarítva a so­főrök fizetését, kiszállás alkal­mával a napidíját, szálloda­­költségét. Legelőször vállala­tunk igazgatója tért át a mar­gánvezérlésű vállalati gépko­csira s ebből az alkalomból a megtakarítási alap terhére új gépkocsit vásároltunk a szá­mára. — Azt a piros sportkocsit? — kérdezte felajzottan Ga­lamb. — Azt... Elvégre nem en­gedhetjük meg magunknak, hogy ha a vállalati igazgatónk maga vezeti a kocsiját, akkor valamiféle lerobbant leprának a volánja mellé üljön. Nem sokkal utóbb a főmérnök is letette a sofőrvizsgát és jelent­kezett autóért. Neki már csak egy olajzöld Volvo jutott, de szerény ember. Később olyan döntés született, hogy a főosz­tályvezetők se járjanak gyalog, így beszereztünk négy darab Opel Komodorét s ezután mél­tányolni kellett a megbízható, de alacsonyabb beosztású kol­légák kérését. Vásároltunk­ egy tucat Wartburgot, végül húsz darab használt Trabantot, s ezzel motorizációs programun­kat be is fejeztük. Ma büszkén állíthatjuk, hogy vállalatunk élenjár e fontos kérdés meg­oldása terén, mert valamennyi régi dolgozója maga vezeti a rendelkezésére bocsátott álla­mi autót, természetesen teljes felelősséggel. — És ki já­r gyalog? — kér­dezte bizonyos éllel Apó, aki­nek mindig volt a tarsolyában néhány kellemetlen kérdés. A hörcsögszakértő önérzete­sen válaszolt: — Erre a célra felvettünk hat embert, aki szerződésben­­kötelezte magát arra, hogy nem fog gépkocsit igényelni. — És mit csinál az a hat ember? — kérdezte kajánul K., az ifjú hírlapíró. — Természetesen rágcsálót irt. Hiszen, ez a vállalat pro­filja ... (Folytatása következik) Iparosokat az Erzsébetvárosnak — Elfogynak a kisiparosok! — ez a megállapítás jellemez­te kedden délelőtt a VII. ke­rületi tanács végrehajtó bizott­ságának ülését. Az utóbbi években növekedett ugyan az újonnan kiadott iparjogosítvá­nyok száma, de ugyanakkor egyre többen szüntették meg az ipargyakorlást, főleg elöre­gedés vagy elhalálozás miatt. A múlt év végén 1891 kisipa­ros működött az Erzsébetvá­rosban, az év folyamán 113 iparos szüntette meg működé­sét és 172 új engedélyt került kiadásra. A végrehajtó bizottsági ülé­sen elhangzott felszólalások­ban a bizottsági tagok sürget­ték ösztönző intézkedések ki­adását, hogy minél többen kér­jenek munkaviszonyuk fenn­tartása mellett is iparenge­délyt. Nemcsak a lakosság fontos javítási, szolgáltatási igényeinek kielégítése végett, hanem egyes szakmákban a kevés számú kisiparos mono­polhelyzetének megszüntetése érdekében is szükséges minél több iparengedély kiadása. Ki­fogásolták, hogy nagyobb vál­lalatok, szövetkezetek vezetői nem járulnak hozzá, hogy dol­gozóik önálló iparengedélyt kérjenek és rendes munkájuk után, munkahelyükön kívül, a lakosságnak dolgozzanak. Aibhner Pál dr., a kerületi ta­nács végrehajtó bizottságának elnöke, javasolta, utasítsák a kerületi tanács iparügyi osztá­lyát, hogy 30 napon belül ter­jesszen a vb elé javaslatot, milyen módon lehet az Erzsé­betvárosban a kisiparosok szá­mát növelni. Vízbetörés a József telefonközpontban Kedden délelőtt a Horváth Mihály tér Baross utcai ré­szén egy víznyomócső eltörött. A kiömlő víz elárasztotta a József telefonközpont kábel­­rendezőjét. A József központ területén délig 5500 telefonál­lomás mondta fel a szolgá­latot, ezenkívül a Belváros telefonközpont és a József központ, a József és a Teréz és a Ferenc központ között, valamint a József és a Pest­erzsébet központ közötti átké­­lőkábel romlott el, szinte tö­megzavart, okozva a fővárosi telefonforgalomban. A posta segítségül hívta a tűzoltókat, s estig 2500 állomás ismét mű­ködésbe lépett. ­ Új típusú rádiók, tévék, háztartási gépek A KGM és a Belkereskedel­mi Minisztérium, az ipari és a kereskedelmi vállalatok kö­zött részben már befejeződtek a tárgyalások a háztartási gé­pek ez idei várható forgalmá­ról, szállításáról. Az év folya­mán egész sor műszaki újdon­sággal jelentkeznek a közszük­ségleti cikkek piacán. A Hajdúsági Iparművek új­donságai között a legnagyobb érdeklődés azt az univerzális■ gépet előzi, meg, amely a pad­lót önműködően mossa, be­ereszti, keféli, a szőnyeget tisz­títja, mindehhez a vegyszere­ket is automatikusan adagol­ja. A vállalat további újdon­sága az eddiginél nagyobb tel­jesítményű centrifuga, az új­fajta villanybojler, amely ki­sebb méretei ellenére a víz melegét tovább megőrzi. A Hűtőgépgyár az első félévben hozza forgalomba régóta várt 140 literes háztartási hűtő­­szekrényét. Az újfajta frizsi­der svájci szabadalom alap­ján készül, műszaki megoldá­sai alapján a gyár ötéves ga­ranciát vállal. A rádiókészülékek szűkös választéka is bővülőben van. A Videoton-gyár újdonságai közül még az idén kibocsátják az új sztereokészülék első so­rozatát is, amelynek külön ér­dekessége, hogy nagy teljesít­ménye ellenére a készülék csupán nyolc centi magas. Mind a Videoton, mind az Orion különleges csatornavál­­tós tévékészülékeket bocsát ki 1971-ben. E készülékeken a hagyományos csatornaváltót hat nyomógomb helyettesíti, s a kívánt állomást gombnyo­másra állíthatja be a néző. Színes tévékészülékekből a Videoton már az idén szállíta­ni tud kisebb tételeket. Az olajkályhák választéka lényegesen bővül az idén, a Mechanikai Művek az eddigi hatezer és tízezer kilokalóriá­­sokon kívül 2500—5000 és 7500 kilokalóriásokat is forgalomba hoz. A Keravill és a Centrum Áruház közvetlenül tárgyal egy svéd céggel hazánkban ed­dig nem ismert hűtőgépek vá­sárlásáról. Ugyancsak a Kera­vill önálló beszerzéséből vár­ható nyugatnémet gyártmányú, egy kiló csecsemőholmi gyors mosására alkalmas „mini” mo­sógép. A kereskedelmi vállalatok Lengyelországból vásárolnak magnetofonokat. A televízió­­választékot az NDK-ból i­ ki­­portált kétnormás, nagys­ép­­csöves készülékekkel bővítik. Elektronikus úton készül a telefonszámla A Posta is erős létszám­gondokkal küzd és az ebből adódó problémákat a gépesí­tés kiterjesztésével, fokozásá­val igyekszik csökkenteni. Az ezt célzó intézkedések egyike a telefonszámlák elektronikus gépi úton történő feldolgozá­sa, amelynek nyomán mint­egy 30 százalékos munkaerő­­megtakarítás érhető el. Az eddig kézi erővel fel­dolgozott számlákat nagy ka­pacitású Hangwel,­ angol gyártmányú elektronikus gép­pel dolgozzák fel, ami nem­csak gyorsítja a számlázást, hanem teljesen kiküszöböli a hibalehetőségeket. Legelsőnek a távolsági beszélgetések számlázását terelik gépi útra, majd áttérnek a helyi beszél­getések hasonló módon tör­ténő számlázására is. Már­ciusban már a helyi beszél­getések számlázása is géppel történik. Az új rendszerrel megválto­zik a távbeszélő- számlák for­mája­ és adatrendszere. Az ország távbeszélőközpontjai körzetszámokat kapnak. A számlán ,a körzeti számon kívül feltüntetik a beszélge­tés hónapját, napját, a hí­vott állomás számát és a fizetendő díjat. Ha külfölddel történt a beszélgetés, megjelölik a hívott országot is. A külföldi beszélgetések elszámolásának gépi feldolgozása ez év má­sodik felétől kezdődik. Változás még, hogy a tele­fonbeszélgetések számlálását és számlázását mindig a hó 23-án zárják, míg ennek előt­te a hó utolsó napján lefoly­tatott beszélgetések után tör­tént a számlálás. Az újonnan kiállítandó számlák tehát az előző hónap 23-tól a tárgy­hónap 23-ig folytatott beszél­getések adatait tartalmazzák majd. Két év múlva a tele­fonszámlákon már a rádió- és a televízió-előfizetés díjai is szerepelnek és a most készült számlablanketták már tar­talmazzák ezeket a rubriká­kat, a díjbeszedés azonban addig még önállóan történik.

Next