Magyar Nemzet, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-13 / 10. szám
?L’Ord 1971, Italát II. ~ *»■iiiiiiiiiiiiiiiii - Magyar Nemzet Eiv mozgékony tervezőintézet és a korszerű építkezés A tervezővállalatok, különítsen a vidéki tervezőintézetek versenye, az utóbbi években nehéz helyzetbe hozta a Lakó- és Kommunálisépületeket Tervező Vállalatot. Az egyensúly megteremtésére, a foglalkoztatottság növelésére, ki kellett alakítani a vállalat különleges profilját és tervezési munkáját olyan minőségi szintre emelni, amely ismét a szakmai élvonalba vezeti a LAKÓTERV-et. Ez a törekvés az elmúlt évben sikerrel járt. Benedetti Tibor igazgató elmondotta a Magyar Nemzet munkatársának, hogy a LAKÓTERV az elmúlt évben több mint ezer dokumentációt szállított megrendelőinek és az elkészített tervek kivitelezési értéke meghaladja az ötmilliárd forintot. Ezt a nagy teljesítményt 28 százalékos termelékenységgel, csökkentett munkaerőlétszámmal érték el. A fennálló problémák megoldásával arrais lehetőséget találtak, hogy a tervezővállalat dolgozóinak bérét, jövedelmét 7,1, illetve 8,3 százalékkal növeljék. Ugyanekkor a tervezési díjakat az addigi 1,9 százalékról 1,6 százalékra mérsékelték. Ezek a példamutató és a vállalati szempontból nagy gazdasági jelentőségű intézkedések növelték a dolgozók érdekeltségét a vállalat eredményeiben, és, mint a jelek mutatják, mindez nem maradt hatás nélkül. A LAKÓTERV új vezetősége alapproblémaként kezelte a tervezéshez kapcsolódó műszaki kapacitás biztosítását. Szoros együttműködést teremtettek a kivitelezőkkel, az építőiparral és körültekintő, alapos szervezéssel megnyitották a kaput a legkorszerűbb építkezési módok bevezetése előtt. Tevékeny részt vállalt a LAKÓTERV a házgyári technológia fejlesztésében és alkalmazásában. Sikerrel vettek részt a szerkezetek egységesítését célzó pályázaton. Felismerték az öntött zsaluzatos technológia előnyeit az olyan építkezéseknél, illetve tervezéseknél, amelyeknél házgyári panelek nem használhatók fel, viszont a kivitelezéshez hatékony, gyors technikára van szükség. De ezeken felül és ezeken túlmenően, nagy erőket koncentráltak a könnyűszerkezetes építkezési mód előkészítésére, amelynek mielőbbi bevezetését átfogó kormányprogram sürgeti. A LAKÓTERV külön irodát bízott meg ennek a modern, mindenekfelett gazdaságos és gyors építési eljárás előkészítésére, az újonnan készülő tervek nagy része már azzal a feltételezéssel kerül kidolgozásra, hogy a kivitelezés könnyűszerkezettel történik. Biztosították ennek érdekében a kivitelező vállalatok egész sorának együttműködését. Többek között a Dunai Vasmű, a Fémmunkás, a CSŐSZER, a VILLSZER, az ORSZAK, a MEZŐBER, a Hűtőgépgyár kooperációját. Tárgyalásokat folytatnak több külföldi érdekeltséggel, már bevezetett és eredménnyel alkalmazott szisztémák megvásárlására. Ugyanis nincs idő arra, hogy most kísérletezzünk a hazai eljárások alkalmazásával, nem vállalhatjuk az ebből eredő hibákat. Sokkal hasznosabb, ha a külföldi tapasztalatok felhasználásával, a már begyakorolt eljárások meghonosításával és kooperációval oldjuk meg a könnyűszerkezetes építkezési mód bevezetését. Az év közepéig megtörténik a döntés, hogy melyik licenc kerül birtokunkba és azt a szerkezetet már csak adaptálni kell az előre elkészített tervekre. A LAKÓTERV azonban nem tekinti tervezői monopóliumnak a könnyűszerkezetes építkezési mód bevezetése érdekében végzett munkáját, hanem azt közösségi értéknek tekinti, amelynek felhasználására más vállalatok is igényt tarthatnak. A szerkezetek standardírozásában gondolkodnak és azokat különböző rendeltetésű épületekhez kívánják felhasználni. Az új építkezési módszer nagyon sokat segít majd az építési kapacitás bővítésében, meggyorsítja a tervek átfutási idejét. A könnyűszerkezetes építkezés bevezetéseként még ez év első felében megkezdik a Thököly úton egy külkereskedelmi vállalati székház építését, amelynek tervét a LAKÓTERV készítette ugyan, de a teljes technológiát, az épületbe kerülő minden felszerelést egy külföldi cég szállítja. Ez a kísérleti jellegű építkezés egyúttal gyakorlatilag megismerteti a hazai építőkkel az új technológia minden fázisát. Egy másik, hasonló jellegű, az előbb említettnél nagyobb szabású építkezés a Ménesi út és a Mányoki út között kerül hamarosan lebonyolításra. Ezt követően már általános lesz és sorozatosan folyik majd a könnyűszerkezetes építkezés. Elmondotta még Benedetti Tibor igazgató, hogy a most zárult ötéves tervidőszakban a vállalat által készített tervek alapján több mint 30 ezer lakás, 3800 bölcsődei óvoda férőhely, 350 iskolai tanterem, 6000 kollégiumi és munkásszállás-férőhely, 3000 vendég részére szálloda és üdülő épült. A vállalattervezési munkájában már 35 százalék a vidéki megbízások teljesítésének aránya. Gyöngyös, Hatvan, Salgótarján, Székesfehérvár, Szolnok, Tatabánya, Veszprém, Kecskemét, Szombathely, Oroszlány, Százhalombatta új lakónegyedeinek tervezését végezték el, és nagy munkát jelentett számukra az árvíz által lerombolt falvak újjáépítésének tervezése. Ebben az évben adják át a megbízóknak a salgótarjáni garzonházat és az új mozit, a balatonszéplaki 400 ágyas toronyszálló, a veszprémi városközpont, a kazincbarcikai főtér és tanácsház terveit. Budapesten a Limanova téri TESCO-szálló, az óbudai új lakónegyedek tervezését folytatják. A negyedik ötéves terv időszakában hasonló nagy tervezési feladatok megoldása vár a vállalatra. Budapesti és vidéki beruházások egész sorát kell megtervezni. A növekvő hazai igények kielégítése mellett kevesebb energia jut a korábban szívesen vállalt exporttervezésekre. Az előző évben 15, majd 10 százalék jutott a LAKÓTERV kapacitásából exporttervezésre, idén már ennél is kevesebbet tudnak teljesíteni. Pedig érdeklődés jelentkezik bőven. Az NSZK-ból, Olaszországból, Algériából, Líbiából kérnek ajánlatokat szállodák és lakóépületek tervezésére. Berlini megbízásból két nagy lakótömböt terveznek. Egy igen érdekes munka a vietnami tengerparton építendő új város lakóháztömbjeinek tervezése. Ezt a megbízást teljesítik és a LAKÓTERV mérnökei a helyszínen tevékenykednek az építkezést biztosító előregyártó üzem létesítésén. Gárdonyi Jenő Baróti—Ruffy—Kristóf: *Celi utazások a fekete KVfajib UH Ki járjon gyalog? — Az autózás napjainkban már nem fényűzés — dünynyögte unottan K., az ifjú hírlapíró s lezser kézmozdulattal a papírkosárba hajított egy levelet. — Miből gondolod? — kérdezte Apó, miközben elkeseredetten szemlélte a szerkesztőségi szoba ablakán beszűrődő téli füstködöt, amely időjárási jelenség általában mélységesen elszomorította az agg hírlapírót. — Abból a levélből, amelyet az imént a papírkosárba hajítottam ■— válaszolt K., az ifjú hírlapíró s szórakozottan horgászcsomóra kötötte a telefon zsinórját, mert álmában is horgászott s kezei minden zsinórszerű anyag tapintásakor rájártak a horgászcsomóra. — És mi állt abban a levélben? — kérdezte Apó, aki bizonyos aggodalommal figyelte ifjú pályatársa gondolatainak mind sűrűbb elkalandozását. — Egy vidéki vállalatról van szó a levélben, amely vidéki vállalatnál is bevezették azt a gyakorlatot, hogy a főnökség tagjai maguk vezetik a vállalati gépkocsit, megtakarítva ezáltal a sofőrök fizetését, nem is beszélve arról, hogy a feleslegessé vált gépkocsivezetőket a termelőmunka más területére lehet irányítani. — Ahelyett, hogy... — morogta Apó és elharapta a mondatot, ami arról tanúskodott, hogy a százesztendős hírlapíró túlságosan vakmerő következtetésekre jutott. — Te ilyen témát a papírkosárba süllyesztettél? — kérdezte felháborodást színlelve a szelíd Galamb és túrkálni kezdett K., az ifjú hírlapíró papírkosarában, mígnem meglelte és diadalmasan fölmutatta a levelet, amelyben az illető vidéki vállalat egynémely dolgozói — minden bizonnyal valótlan nevek alatt — azt állították, hogy a vállalatnál aggasztó módon elharapódzott a főnökök vezette hivatali gépkocsi divatja. — Ezt megnézzük — mondta Jürgén Apó, akinek szuvas csontjaiba azonnal élet költözött, amint érdekes téma tűnt fel a láthatáron. Így történt, hogy a fekete Malibu Macskabajusz bölcs és megfontolt vezérlete alatt néhánynap múlva Ypszilonia kisvárosba érkezett, ahol a zúzmarás akácfák, a dértől fehérlő háztetők s az utcán közlekedő emberek borvirágos orra, valamint a disznótoros lehelete vidám hangulatba ringatta Apót. A hírlapírók öregapja ugyanis effajta kisvárosban töltötte ifjú korát és élénken emlékezett azokra a friss kolbászokra, amelyekkel a vidéki városka házainál a váratlan vendéget meg szokás kínálni. • — Előbb a kötelesség! —figyelmeztette az aggastyánt Galamb, noha ő maga is élénken érdkelődött a házi kolbászok elkészítése iránt s ezáltal nagy lelkierőről tett tanúságot. — De mit lehet ezen fényképezni? — nyöszörgött bánatosan Csupaször, s bal kezét gondosan a zsebébe süllyesztette, mivel mutatóujját egy óvatlan pillanatban odacsípte a fényképezőgép, amikor friss filmet töltött a masinába, de megfeledkezett arról, hogy az ujját kihúzza. — A kocsiparkot — mondta higgadtan Após kimutatott a fekete Malibu párás ablakán, ' s Az utasok elé nem mindennapi látvány tárult. Egy szerény hivatalforma ház előtt olyan kocsipark ücsörgött, hogy Macskabajusz egészen elcsüggedt ábrázattal iparkodott helyet szorítani a fekete bárkának. A fekete Malibu — hosszú kalandozásainak történetében először — nem keltett semmiféle feltűnést, sőt egy hósapkás gyerek odajött, bedugta a fejét az ablakon és szemtelen vigyorgással megkérdezte Macskabajuszt: — A heti ócskapiacra hozta a járgányt, bácsi? — Lépjünk a tettek mezejére — mondta Apó és a tőle telhető legruganyosabb léptekkel kimászott a kocsiból. Példáját követték hűséges pályatársai, valamint a sziszegő Csupaszőr, aki a fényképezőgéppel történt balesete óta élénk ellenszenvet érzett a technika minden vívmányával szemben. Galamb — aki néhány év óta az autósok büszke táborához tartozott — azonnal a kocsikat vette szemügyre és szakértelmét szerényen, fitogtatva, megállt egy élénkpiros, alacsonyra szabott és számtalan króm verettől csillogó sportautó előtt. — Alfa Rostico Ghiulia — rebegte ájtatos hangon s megállapította, hogy a meseautó legalább háromszázezer forintot ér. — Vajon kié lehet? — kérdezte feltámadt érdeklődéssel K., az ifjú hírlapíró, aki eddig szótlan unalmával tüntetett. — A vállalaté — mondta Macskabajusz a rendszámra mutatva. — A rendszám kétségtelenül elárulja, hogy a kocsi vállalati tulajdonban üzemel. — Csak azt ne mondtad volna — jajdult fel fájdalmasan Galamb, mint az anyanyelv éber őre, aki már majdnem annyit utazott az édesanyanyelv körül, mint a földrajzi Magyarország körül, s agyában a két fogalomkör olyanynyira összekeveredett, hogy Hadikfalva községet egy ízben ikes igeként akarta ragozni. Apó és társai lassú, ünnepélyes léptekkel körüljárták a parkolóhelyet, amelyet könynyű szerrel össze lehetett volna téveszteni egy előkelő budapesti szálloda parkolóhelyével, ha a pompásnál pompásabb autók nem viseltek volna kivétel nélkül hazai és vállalati rendszámot. Mindöszsze egy kopott Trabant szomorkodott a sor végén, mint szegény rokon a gazdag lakodalomban, de abba is csakhamar beült egy szomorkás fiatalember és pöfögve elhajtott. — Ki lehetett ez? — kérdezte K., az ifjú hírlapíró, akiből azért nem veszett ki a hírlapírói érzék, akármennyit isidőzött a vizek partján, semmi másra nem ügyelve, mint a dugó rejtélyes mozdulataira. — Ez volt az ügyfél — mondta Apó,és hívogatólag intett barátainak, hogy lépnének be a szerény küllemű hivatalba, amelynek szerény homlokzatán még szerényebb tábla hirdette, hogy a kapu mögött a megyei rágcsálóirtó központi hivatali helyiségei találhatók. — Hány rágcsáló lehet ebben a megyében, ha ekkora hivatal kell az irtásukhoz? — kérdezte Galamb . Apó szórakozottan, időszakos süketségéhez híven így válaszolt: — A kocsik után ítélve nagyon sok! Nem telt bele tíz perc és utasainkat bevezették a hörcsög főosztály vezetőjének szobájába, aki elnézésüket kérte, hogy az igazgató nem állhat rendelkezésükre, de fontos pocokügyi szimpozionon vesz részt. — Mi érdekli önöket — kérdezte a hörcsög főosztály lendületes vezetője — a hörcsög, a patkány, a pocok, az ürge? — Az az ürge — kezdte tiszteletlen vihogással K., az ifjú hírlapíró, de Apó könyöke élesen rendre utasította, Csupaszőr pedig fájdalomtól eltorzult arccal , sikeres arcképet fényképezett a hörcsög főosztály vezetőjéről, olyan szögben, amelyből a főosztályvezető maga is jól fejlett hörcsögnek tetszett. — Az autók érdekelnek — mondta szenvedélyesen Galamb, mire a főhörcsög pofazacskói kissé megduzzadtak, mintha egy-egy köböl búzát rejtett volna a kissé lelógó bőrtáskákban. — Miféle autók? — kérdezte a főosztályvezető s visszacsukta az italszekrényt, amelyből már pálinkás üvegeket akart elővenni. Csupaszőr halkan feljajdult. — Azok a vállati autók, amelyeket a főnökség tagjai maguk vezetnek — mondta Apó. — Szóval az újszerű takarékossági kampány érdekli önöket? — kérdezte a főosztályvezető és mégiskinyitotta a pálinkás szekrényt. — Hát, kérem, az úgy van, hogy a rendelet lehetővé teszi, miszerint a vállalati vezető emberek maguk vezessék a hivatali gépkocsit, megtakarítva a sofőrök fizetését, kiszállás alkalmával a napidíját, szállodaköltségét. Legelőször vállalatunk igazgatója tért át a margánvezérlésű vállalati gépkocsira s ebből az alkalomból a megtakarítási alap terhére új gépkocsit vásároltunk a számára. — Azt a piros sportkocsit? — kérdezte felajzottan Galamb. — Azt... Elvégre nem engedhetjük meg magunknak, hogy ha a vállalati igazgatónk maga vezeti a kocsiját, akkor valamiféle lerobbant leprának a volánja mellé üljön. Nem sokkal utóbb a főmérnök is letette a sofőrvizsgát és jelentkezett autóért. Neki már csak egy olajzöld Volvo jutott, de szerény ember. Később olyan döntés született, hogy a főosztályvezetők se járjanak gyalog, így beszereztünk négy darab Opel Komodorét s ezután méltányolni kellett a megbízható, de alacsonyabb beosztású kollégák kérését. Vásároltunk egy tucat Wartburgot, végül húsz darab használt Trabantot, s ezzel motorizációs programunkat be is fejeztük. Ma büszkén állíthatjuk, hogy vállalatunk élenjár e fontos kérdés megoldása terén, mert valamennyi régi dolgozója maga vezeti a rendelkezésére bocsátott állami autót, természetesen teljes felelősséggel. — És ki jár gyalog? — kérdezte bizonyos éllel Apó, akinek mindig volt a tarsolyában néhány kellemetlen kérdés. A hörcsögszakértő önérzetesen válaszolt: — Erre a célra felvettünk hat embert, aki szerződésbenkötelezte magát arra, hogy nem fog gépkocsit igényelni. — És mit csinál az a hat ember? — kérdezte kajánul K., az ifjú hírlapíró. — Természetesen rágcsálót irt. Hiszen, ez a vállalat profilja ... (Folytatása következik) Iparosokat az Erzsébetvárosnak — Elfogynak a kisiparosok! — ez a megállapítás jellemezte kedden délelőtt a VII. kerületi tanács végrehajtó bizottságának ülését. Az utóbbi években növekedett ugyan az újonnan kiadott iparjogosítványok száma, de ugyanakkor egyre többen szüntették meg az ipargyakorlást, főleg elöregedés vagy elhalálozás miatt. A múlt év végén 1891 kisiparos működött az Erzsébetvárosban, az év folyamán 113 iparos szüntette meg működését és 172 új engedélyt került kiadásra. A végrehajtó bizottsági ülésen elhangzott felszólalásokban a bizottsági tagok sürgették ösztönző intézkedések kiadását, hogy minél többen kérjenek munkaviszonyuk fenntartása mellett is iparengedélyt. Nemcsak a lakosság fontos javítási, szolgáltatási igényeinek kielégítése végett, hanem egyes szakmákban a kevés számú kisiparos monopolhelyzetének megszüntetése érdekében is szükséges minél több iparengedély kiadása. Kifogásolták, hogy nagyobb vállalatok, szövetkezetek vezetői nem járulnak hozzá, hogy dolgozóik önálló iparengedélyt kérjenek és rendes munkájuk után, munkahelyükön kívül, a lakosságnak dolgozzanak. Aibhner Pál dr., a kerületi tanács végrehajtó bizottságának elnöke, javasolta, utasítsák a kerületi tanács iparügyi osztályát, hogy 30 napon belül terjesszen a vb elé javaslatot, milyen módon lehet az Erzsébetvárosban a kisiparosok számát növelni. Vízbetörés a József telefonközpontban Kedden délelőtt a Horváth Mihály tér Baross utcai részén egy víznyomócső eltörött. A kiömlő víz elárasztotta a József telefonközpont kábelrendezőjét. A József központ területén délig 5500 telefonállomás mondta fel a szolgálatot, ezenkívül a Belváros telefonközpont és a József központ, a József és a Teréz és a Ferenc központ között, valamint a József és a Pesterzsébet központ közötti átkélőkábel romlott el, szinte tömegzavart, okozva a fővárosi telefonforgalomban. A posta segítségül hívta a tűzoltókat, s estig 2500 állomás ismét működésbe lépett. Új típusú rádiók, tévék, háztartási gépek A KGM és a Belkereskedelmi Minisztérium, az ipari és a kereskedelmi vállalatok között részben már befejeződtek a tárgyalások a háztartási gépek ez idei várható forgalmáról, szállításáról. Az év folyamán egész sor műszaki újdonsággal jelentkeznek a közszükségleti cikkek piacán. A Hajdúsági Iparművek újdonságai között a legnagyobb érdeklődés azt az univerzális■ gépet előzi, meg, amely a padlót önműködően mossa, beereszti, keféli, a szőnyeget tisztítja, mindehhez a vegyszereket is automatikusan adagolja. A vállalat további újdonsága az eddiginél nagyobb teljesítményű centrifuga, az újfajta villanybojler, amely kisebb méretei ellenére a víz melegét tovább megőrzi. A Hűtőgépgyár az első félévben hozza forgalomba régóta várt 140 literes háztartási hűtőszekrényét. Az újfajta frizsider svájci szabadalom alapján készül, műszaki megoldásai alapján a gyár ötéves garanciát vállal. A rádiókészülékek szűkös választéka is bővülőben van. A Videoton-gyár újdonságai közül még az idén kibocsátják az új sztereokészülék első sorozatát is, amelynek külön érdekessége, hogy nagy teljesítménye ellenére a készülék csupán nyolc centi magas. Mind a Videoton, mind az Orion különleges csatornaváltós tévékészülékeket bocsát ki 1971-ben. E készülékeken a hagyományos csatornaváltót hat nyomógomb helyettesíti, s a kívánt állomást gombnyomásra állíthatja be a néző. Színes tévékészülékekből a Videoton már az idén szállítani tud kisebb tételeket. Az olajkályhák választéka lényegesen bővül az idén, a Mechanikai Művek az eddigi hatezer és tízezer kilokalóriásokon kívül 2500—5000 és 7500 kilokalóriásokat is forgalomba hoz. A Keravill és a Centrum Áruház közvetlenül tárgyal egy svéd céggel hazánkban eddig nem ismert hűtőgépek vásárlásáról. Ugyancsak a Keravill önálló beszerzéséből várható nyugatnémet gyártmányú, egy kiló csecsemőholmi gyors mosására alkalmas „mini” mosógép. A kereskedelmi vállalatok Lengyelországból vásárolnak magnetofonokat. A televízióválasztékot az NDK-ból i kiportált kétnormás, nagysépcsöves készülékekkel bővítik. Elektronikus úton készül a telefonszámla A Posta is erős létszámgondokkal küzd és az ebből adódó problémákat a gépesítés kiterjesztésével, fokozásával igyekszik csökkenteni. Az ezt célzó intézkedések egyike a telefonszámlák elektronikus gépi úton történő feldolgozása, amelynek nyomán mintegy 30 százalékos munkaerőmegtakarítás érhető el. Az eddig kézi erővel feldolgozott számlákat nagy kapacitású Hangwel, angol gyártmányú elektronikus géppel dolgozzák fel, ami nemcsak gyorsítja a számlázást, hanem teljesen kiküszöböli a hibalehetőségeket. Legelsőnek a távolsági beszélgetések számlázását terelik gépi útra, majd áttérnek a helyi beszélgetések hasonló módon történő számlázására is. Márciusban már a helyi beszélgetések számlázása is géppel történik. Az új rendszerrel megváltozik a távbeszélő- számlák formája és adatrendszere. Az ország távbeszélőközpontjai körzetszámokat kapnak. A számlán ,a körzeti számon kívül feltüntetik a beszélgetés hónapját, napját, a hívott állomás számát és a fizetendő díjat. Ha külfölddel történt a beszélgetés, megjelölik a hívott országot is. A külföldi beszélgetések elszámolásának gépi feldolgozása ez év második felétől kezdődik. Változás még, hogy a telefonbeszélgetések számlálását és számlázását mindig a hó 23-án zárják, míg ennek előtte a hó utolsó napján lefolytatott beszélgetések után történt a számlálás. Az újonnan kiállítandó számlák tehát az előző hónap 23-tól a tárgyhónap 23-ig folytatott beszélgetések adatait tartalmazzák majd. Két év múlva a telefonszámlákon már a rádió- és a televízió-előfizetés díjai is szerepelnek és a most készült számlablanketták már tartalmazzák ezeket a rubrikákat, a díjbeszedés azonban addig még önállóan történik.