Magyar Nemzet, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-13 / 10. szám
8 Man Nemzet Élnek-e Beethoven-leszármazottak Magyarországon? Elpusztult a História domus — Elbeszélés a keresztelőn Két francia fiatalember látogatása — A fehérvári püspökség levéltára ? Szabad volt-e felvetni — meg kell-e cáfolni — be lehet-e bizonyítani azt, ami igaz — meg lehet-e cáfolni azt, ami nem igaz , s bizonyítás vagy cáfolás helyett nem helyénvalóbb-e tovább kutatni? Ez a kérdéssor foglalkoztatott, mikor elindultam Martonvásárra dr. Kálmán János plébánoshoz, akinek személyére és vizsgálódásaira egyik olvasónk hívta fel a figyelmünket. Az igazsághoz vezető úton nem csupán az foglalkoztat, volt-e, lehetett-e leszármazottja Brunsvik Teréznek és Beethovennek, hanem a jelenség is érdekel: a magyarországi Tóth családban miért él, s száll nemzedékről nemzedékre „a csöndes, de szívós hagyomány”, amely szerint ők Beethoven és Brunsvik Teréz leszármazottai ? Hol, hogyan, miképpen terjedt el e makacs tévedés, vagy hol, hogyan, miképpen terjedt el a sokáig titkolt való? Nem sért-e kegyeletet, szabad-e Brunsvik Teréz saját gyermekére utalni, ilyen legendát felvetni,amikor nagyon is valóságos legenda övezi őt: a martonvásári plébániahivatal is azzal a Gyermek kerttel, mai óvodával szemben feleszik, amelyet a Brunsvik család teremtett meg s e család egyik tagja, Teréz indította el már-már a gyermek- védelmet, mindenesetre az óvodák láncolatát Magyarországon. S annak a műve szempontjából, akinek kétszázadik születési évfordulóját ünnepelte minap a nagyvilág, vajon érdekes-e, hogy kit szeretett igazán, vagy mint Szabolcsi Bence fogalmaz: „Ki jutott hozzá igazán közel mind é nők közül?” Magdalene Willmann, a bonni énekesnő, vagy Therese Malfatti, háziorvosának lánya, akiket nőül akart venni ? Giulietta Guicciardi grófnő, aki egy ideig a kedvese volt, vagy Brunsvik Teréz grófnő, akivel eljegyezte magát? Amalie Sebald, az énekesnő talán, vagy Brunsvik Jozefin, a fiatal özvegy? Vagy talán Bettina Brentano, Niczky Mária, Keglevich Babetta, Braun bárónő, Lichtenstein hercegnő, Browne grófné, Maria Bigot, Dorothea Ertmann bárónő, Marie Pachler-Koschak, Anna Milder- Hauptmann, Christine Gerhardt. ..Mindegyik megérintette — írja Szabolcsi —, egyik sem formálta át — azt találta meg bennük, ami már úgyis készen állt benne magában.” Ha senkinek sem volt eldöntő jelentősége életében — miért keressük ebben a sokaságban az egyetlenegyet, Brunsvik Terézt? Hiszen a mű teljes volt nélküle is, miután a mű nem körülötte, hanem benne épült, a művet csak érintették, s nem formálták női kezek. A kérdésre, ha a Magyar Nemzet már fölvetette, felelni kell, végigjárva minden lehetséges utat, az egyeztetés, öszszevetés és ütköztetés formáival keresni meg a lehetséges valót. De lehet-e ebben az esetben megtalálni a valót? Az irodalomtörténész cikke A hatvanhat esztendős dr. Kálmán Jánosnál, aki huszonkét esztendeje Martonvásár plébánosa, először az előzményekkel, azután a plébános úr ismereteivel és közléseivel vetünk számot. Dr. Sáfrán Györgyi irodalomtörténész, az akadémiai könyvtár és irattár munkatársa a Magyar Nemzet 1969. december 17-iki számában cikket írt, amelynek főbb közlései a következők voltak: Romain Rollandnak, aki Beethovenről életrajzot írt, Czeke Máriásnéhoz (ő rendezte sajtó alá Brunsvik Teréz naplóit és feljegyzéseit) írt levelei rendezése közben hallotta, hogy a Magyarországon — Budapesten és Diósdon — élő Tóth családban változatlanul él a szívós hagyományok Beethoven és Brunsvik Teréz leszármazottjai. Az irodalomtörténész vizsgálódni kezdett, járt Diósdon, elment az Országos Levéltárba, s a következőket állapította meg: 1. Tóth János (1850—1909) diósdi parasztember, akinek tizenkét gyermeke volt — valamennyien sörtevű,műkedvelő muzsikusok — hajlott korában, már közel a halálhoz, egy vasárnapi ebéd során családjának önvallomást tett. Elbeszélte a „titkot”: ők valamennyien Beethoven és Brunsvik Teréz leszármazottai. Ez a vallomás az egész legenda alapja. Ezek szerint a tizenkét gyereknek dédapja Beethoven volt. 2. Hogyan tudta meg e titkot Tóth János? Megint egy túl romantikus elbeszélés: az ő nagyapja is Tóth János volt. Ez a nagyapa Beethoven fia, akit születése után eldugtak, elrejtettek, egy özvegy Tóth Jánosné nevezetű parasztaszszony nevelte fel őt az uradalomhoz tartozó egyik tanyán s — megint egy riasztó rémregény vonás —, halálos ágyán vallotta be nevelt gyermekének, hogy nem vér szerinti fia, hanem Beethoven és Brunsvik Teréz gyermeke, ő csak felnevelte. Sáfrán Györgyi az Országos Levéltár Brunsvik-iratai közt meg is találta egyetlen Tóth Jánosnak a nevét, aki először jobbágy volt, később ispánná tették. Egy másik adat: mikor a Brunsvik-birtokot 1896- ban a Dréher család megvásárolta, Tóth János — feltehetően a vasárnapi ebéd Tóth Jánosa — tizenkét hold földet kapott a Brunsvik családtól. Sáfrán Györgyi közölte még, hogy a tizenkét gyerek egyike Tóth Teréz a harmincas évek idején kivándorolt Lyonba. Az újságíró cikke A cikkre sok levelet kaptunk: egyetértő és elmarasztaló levelet. Sáfrán Györgyinek a Magyar Nemzet 1970. január 5-iki számában Környei Ellek újságíró válaszolt; sokáig élt Fehérváron, Fejér megye múltjának igen alapos ismerője. Válaszának főbb mondanivalója ez volt: 1. 1957-ben hirtelen Martonvásárra hívták, mert a lyoni Tóth-leány ott járt, s ez a Tóth Teréz azért jött Martonvásárra, hogy dédapja után kutasson. Azt állítja ugyanis, hogy dédapja Beethoven volt, Környei találkozott is vele. 2. A kérdést pedig dr. Major Ervin zenetudós elé tárta. Major dr. cáfolt: „A megküldött Beethoven-történetet elképzelhetetlennek tartom”, írta. Ilyen bő előzmény után egyetlen vékonyka szál volt bizonyos: a vasárnapi elbeszélés, s egyetlen olyan személy — a lyoni Tóth Teréz —, aki kutat a legenda után. A műtörténész levele A cikkek megjelenése után levelet kaptunk dr. Pintér Imre budapesti építészmérnök műtörténésztől, aki maga is kutatott a kérdésben, levelezett is a lyoni Tóth Terézzel, mellékelte a lyoni Tóth-lány 1959—1960-ban neki küldött öt levelét, s a következőkre hívta fel a figyelmünket: 1. Tóth Teréz 1957-ben a martonvásári plébánia régi anyakönyvei közt kutatott. Esetleges bejegyzéseket keresett. 2. Fel kellenne venni a kapcsolatot dr. Kálmán János martonvásári plébánossal, aki többet tudna mondani a kérdésről. 3. A Brunsvik család „a gyerek palástolása” érdekében három, a váci, fehérvári, s a veszprémi püspökséggel vette fel a kapcsolatot, a püspöki iratok közt nagy figyelmet kellene fordítani a gyermek nevelőszülei részére küldött uradalmi juttatásokra. A lyoni levelek Akik a magyarországi Beethoven-leszármazottak valóságában hittek, újabb morzsákat szórtak asztalunkra, akik meg nem hittek benne, azok a hihetetlen, valótlan jelzőkön kívül mással a kérdéshez nem igen tudtak hozzájárulni. Másfél évszázadnál több idő után nehéz bebizonyítani valamit, ami igaz, még nehezebb cáfolni valamit, ami nem igaz. A lyoni levelek — igen egyszerű írás, gyakori betűhibákkal — engem olykor már victorhágói fantasztikus történetekre emlékeztettek. A képzelet csapongó, de valóságos, s megható, s ellenőrizhető adat, vagy perdöntő bizonyíték nincs. A kérdés bonyolódott, de nem tisztult S alig dőlt el. — Azért jöttem, főtisztelendő úr, hogy végül is pontot tegyünk a történet végére — lépek be Kálmán Jánoshoz. — Korai lenne — feleli. — Nincs sem bizonyíték. Sem cáfolat. Elfogadható bizonyíték, és megnyugtató cáfolat. Én a magam részéről hiszem azt, hogy a felröppent hír igaz. A lyoni levelekből megint csak az tűnik ki, hogy az állításnak egyetlen forrása van: az a Tóth család, amelynek tagjai Diósdon, Pápán, Budapesten, Miskolcon és Lyonban élnek. Van egy kacagtató rész is a lyoni levelekben: a ..leszármazottak” egy része Magyarországon tagadja e leszármazást, mert „otthon nem jó szemmel néznék”, az „ilyen embereket”, a „mai helyzetben”. Beethovent és a grófnőt ... A lyoni levelek szelleme e mondatban mutatkozik meg: „Mostan muszáj az igazat tudni már”. Tóth Terézia, aki 1909-ben született, ma tehát 61 éves, s textilmunkásként vándorolt ki valaha Franciaországba, változatlan hevülettel kutat az igazság után, hogy igazat szolgáltasson nagyapjának, aki Beethoven és Brunsvik Teréz gyermeke lett volna, s akinek kegyetlen életét részletesen leírja — honnan meríti?, ezt nem közlik Pintér építészmérnöknek. Az egyik levél szerint a gyermeket gyorsan és hirtelen távolították el a kastélyból, egy pusztára adták ki özvegy Tóth Jánosnénak, aki megbízásból mindent elkövetett, hogy az újszülöttet teljesen névtelenül nevelje föl. Nem anyakönyveztette, iskolába nem járatta, a gyermek írástudatlan volt. Az özvegyet az uradalom temettette el, a fiút pedig, aki — a halálos ágy előtt megtudva származását — felkereste a kastélyban édesanyját, onnan örökre kitiltották, de eltávolították az uradalom egész területéről. Mikor katonaköteles korba került, önként jelentkezett, mert nem hívták be, de nem is hívhatták, mert nem volt anyakönyvezve, végül a katonaságnál lett Tóth János elhunyt özvegy nevelőanyja neve után. Túl sok már a romantikus rejtély. S kevés a megfogható, a bizonyítható. S ami a legfőbb hiba: a forrás egy család, mindig egyetlen család. Székesfehérvár ? — Ezt nem állítanám — kezdi a beszélgetést Kálmán János plébános úr. — Majd elmondok egy történetet. Még ennek előtte a következőket: a Historia domus, a plébánia története, a háború alatt elpusztult, s ezzel a remény is, hogy a latin nyelvű történetben valamiféle utalást találunk. A kérdéses anyakönyvek mind megmaradtak, azokat Tóth Terézzel átnéztem, a kérdéses születésről szóló bejegyzést egyikben sem találtunk. Marad — s ezt igen szeretném hangsúlyozni — a fehérvári püspökség levéltára, irattára. Talán ott lehet még valamiféle feljegyzés, valamiféle bizonyíték, hiszen a püspökség 1777-ben alakult. S még valamit, mielőtt a történetet elbeszélném, 1964 vagy 65-ben megáll egy nagy, francia rendszámú autó a plébánia előtt.", két testvér, két francia fiatalember száll ki belőle,véletlen volt, hogy ők is Lyonban élnek. Arra kértek, vezessem át őket a kastélyba, az egykori Brunsvikkastélyba, látni szeretnék. Miért?, kérdeztem. Mert ők ketten egyeneságú leszármazottjai, nem Brunsvik Teréznek ugyan, hanem Teréz testvérének, Jozefinnek. Először jártak Magyarországon. S hogy a Beethoven—Brunsvik Teréz legendát említettem-e előttük? Nem, nem említettem. — S a történet, főtisztelendő úr? — A történet szélesíti a legendát, de megint csak nem zárja le. 1959. február 8-án Pammer Jakab hívem, martonvásári parasztember unokájának, Szeifert Tamáskának a keresztelőjén történt. Az ünnepen a nagyapa mellé kerültem. S ő a következő történetet mesélte el: még a múlt században Budapesten katonáskodott. Hangsúlyoznom kell, hogy Pammer semmit sem tudott, semmit nem hallott a Beethoven-legendáról. Elbeszéli, hogy volt neki egy katonatársa, Tóth János Diósdról. Mikor Tóth megtudta, hogy Pammer martonvásári, megjegyezte, hogy neki is vannak Martonvásárral kapcsolatai. Mifélék? Hát ő tulajdonképpen Beethoven és Brunsvik Teréz természetes unokája. Édesapja egyszer elmondta neki, hogy ő nem Tóth János, hanem voltaképpen Beethoven-gyerek. S mikor az édesapja ezt bevallotta, azt felelte a fiú: Most már értem, édesapám, miért kaptál te minden évben háromnégy kocsi gabonát a kastélyba? A történet után vártam egy ideig. Később megkértem, hogy másodszor is beszélje el a történetet, hogy jobban megjegyezzem. Ez próba volt. Másodszor ugyanúgy mesélte el, mint először. Minden lehetséges, semmi sem biztos, nem tudok szavazni sem a történet igazsága mellett, de ellene sem. Mikor elköszönök a plébános úrtól, azt mondja: — Ne kerülje el Fehérvárt. A püspökség levéltára még mondhat valamit. Ruffy Péter 1971 I. negyedévétől vállalunk. Egyenes és ferde fogazású hengeres kerekek fogazását 2,5—30 modulig. Max. 0 2300 mm Karussel munkákat. Max. 0 2200 mm Fejpadi munkákat. Max. 0 1100 mm Max. hossz 2500 mm Cím: ÉPGÉP 3. SZ. GYÁR, Budapest, 1X. Soroksári út 150. Termelésszervezési Osztály Előadó: PALOTAI ISTVÁN (476—978) Szerda, 1971. Julis II. Káros szemlélet az utakról Melankolikus sorokat olvashat a sajtóban az ember mostanában a dunántúli Gyűrűfű község kihalásáról, ahonnan az utolsó lakosok nemrég költöztek el. Az elnéptelenedés fő oka az, hogy a bekötőút kiépületlensége miatt októbertől májusig elzárt a külvilágtól 200 embert a sár. A hír mögött az áll, hogy 50 családi ház maradt lakatlan, ugyanakkor valahol 50—60 család részére kell gondoskodni lakásról. (Egy új lakás átlagos ára 320 000 Ft.) Elhagyottan maradt a megszűnt falu művelődési háza, iskolája, fűszerboltja, orvosi rendelője, tűzoltószertára stb., stb., amelyek létesítésére korábban jelentős összegeket kellett fordítani. A falunak 10 km bekötőútra lett volna szüksége, ami 10 millió Ft-ba került volna. A 10 millió Ft többszöröse ment veszendőbe Gyűrűfű pusztulásával. Ennek kapcsán fel kell emelnem tiltakozó szavamat egy újabban általánossá váló káros szemlélet ellen, amely a közutak kérdésében jelentkezik. Csak arról hall és olvas ugyanis az ember, hogy milyen hosszú és hány sávos autóutak, netán autópályák épülnek itt meg ott, hány százezer gépkocsit szerzünk be ennyi még ennyi idő alatt, mennyi már a pormentes burkolatú utak hossza. De arról, hogy az országban az 1970. évi Statisztikai Zsebkönyv szerint még 1270 km kiépítetlen földút van, amely ősztől tavaszig az emberek tízezreit zárja körül sarával a falvakban, legfeljebb eldugott mellékmondatok tanúskodnak szerényen. Pedig az országban még körülbelül 120 községbe vivő úton nyáron tengelyig ér a por, télen a sár. Igaz, hogy az urbanizáció világjelenség, a nagy lélekszámú település sok tekintetben gazdaságos megoldásokat ígér, a munkaerőhelyzet sok helyen nagyobb összpontosítást kíván. Mégis egy ütemmel előreszaladt, aki ezeknek a tendenciáknak egyeduralmat biztosít. Mert igaz az is, hogy országunk városaiban és nagyobb községeiben nincsen elég lakás, a közellátás, a közművesítés alig bír lépést tartani az igényekkel, nincs elég óvodai férőhely, iskolai tanterem stb. Tehát még fokozzuk a nehézségeket a kisebb települések elsietett felszámolásával. örömmel vette tudomásul a közvélemény, mikor hivatalosan közölték az ország villamosításának befejezését, mikor az utolsónak sorra került községben kigyúlt a villany. De mikor jön el végre az az idő, amikor az utolsónak sorra került községbe kiépített köves útőn gördül be az autó? Egely Imre Közlekedés a Madách téren A Madách téren még nagyon sokan nem szokták meg a jelzőlámpát és azt hiszik, hogy gyalogosi előnyük fennáll. Majd megszokják , ha túlélik! Míg a járműforgalmat három jól látható, magasan felfüggesztett lámpa irányítja, addig a gyalogosnak egy darab, jobbra fenn, fejmagasságra elhelyezett, kalapoktól olykor eltakart, nehezen észrevehető lámpácska szolgál útmutatásul — de hogyan! Azaz nem egy, hanem kettő. Mert az ember nem tudja, hogy melyiket is nézze. A közelebbi pirosat, vagy a távolabbi zöldet — mert ugye nem mindig áll módunkban teljes idegzetünkkel a közlekedésen csüngeni! Fontos tudni azt, hogy az itt lebonyolódó gyalogosforgalom nagyrészben a Tanács körút egyik feléről egészen a másik felére irányul és csak kisebb részben a félúton levő villamosmegállókhoz, vagy azoktól. Ezzel szemben amikor a zebra egyik oldalán zöld van, akkor a másik felén épp piros is lehet, úgyhogy mindenki megtorpanni, összetorlódni kényszerül félúton, a villamossíneken, már aki számít erre és nem lép tovább a száguldó járművek elé, gondolva, hogy ha az elején zöld, hát a végigén miért ne lenne az? Sajnos, még nem minden gyalogos tud gyorsan tájékozódni ilyen esetekben, főleg az öregek nem. Meg kellene vizsgálni itt az átkelés irányítását. gé p. Harc az öregség ellen pszichológiával Alulírott honvéd nyugdíjas 89. életévembe belépve, őszinte elismeréssel üdvözlöm dr. Harsányi Istvánt, a „Harc az öregség ellen pszichológiával" című cikkéért. Úgy vélem, hogy e cikkben megírt útmutatójával nemcsak az öregekhez szólt, hanem felhívhatta figyelemre serdülő ifjúságunkat is, akik majdan szintén öregek lesznek. Óvjuk meg őket, hogy szebb és jobb öregkort érhessenek el, mint ma a mieink, akik közül sokan, az iskola padjától tudatlanul, de hiszékenyen, pszichológia nélkül léptünk az életbe, és így sok csalódás ért minket, önuralom, önérzet és erős akarat vezesse ifjúságunkat, hogy életük gondtalanabb legyen, mint a miénk volt, akik mint én is, azt hittük, hogy minden ember olyan őszinte és becsületes, mint mi voltunk, idealisták, realizmus nélkül. Olvassa az ifjúság, hogy mennyi kellemetlenséget okozhat az öregkor. Én rossz látásom ellenére tevékenykedem, mozgékony vagyok és minden érdekel még. Kímélettel olvasgatok, mert csak egyik szememmel olvashatok, zöld és szürke hályogok levétele óta. Ismerem Selye János professzor könyvéből a nyugdíjbetegségről szóló fejezetet, s nem volt számomra idegen, mert bölcsességem szerint éltem már, és igyekszem úgy tovább élni, ahogyan Harsányi István olyan példásan ismertette. Várkay Lajos Pécs TRABANT TULAJDONOSOK FIGYELEM! MOST ÉRKEZETT! MOST HASZNOSÍTHATÓ! MOST KAPHATÓ! TRABANT FŰTÉSJAVÍTÓ A Trabant gépkocsik belső fűtésének fokozására kiváló eredménnyel alkalmazható, mind a három típusba beszerelhető . A CSEPEL MINTATEREMBEN Budapest, VI., Bajcsy-Zsilinszky út 59. ÁRA: 880,5 FORINT