Magyar Nemzet, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-12 / 36. szám

Csütörtök, 1981. február 12., Az író özvegye Mikes néni — bár megígér­te unokáinak, hogy csak a fo­lyosón fog sétálgatni — ma mégis lemerész­kedett az utcá­ra. Nagyot fohászkodva, las­san, egyenként lépegetve a lépcsőfokokat, jól megkapasz­kodva a korlátban, nehogy el­essen megint. A kapuval szem­ben aztán megállt és felnézett a falra épített nagy kőtáblá­ra, mert ünnepelni jött most le. S milyen jó, hogy csendes a környék, nem látják meg, nem néznek össze a háta mö­gött csodálkozva, hogy ninn­ még él ez a kedves nénike? . . . Elhomályosodó szemével nem tudta elolvasni a belevésett betűket, melyek ura emlék­tábláján már oly csúnyán megfeketedtek. Nem csoda, hiszen ötven éve, hogy bele­vésték a következő szöveget: „Itt lakott 1921-től 1930-ig Mikes Lajos író-szerkesztő, a világháborút követő súlyos esztendőkben atyai barátja és első hivatott vezetője az új magyar irodalom munkásai­nak.” Nézte-nézte, és idézte az akkori utcát a sok lovaskocsi­­val, biciklivel, s a szomszé­dokkal, környékbeli ismerősök­kel. Most végig autó az egész utca, alig látja a Vérmezőt és a Városmajor hársfáit tőlük. A fiatalok is, hogy sietnek el mellette, meg sem látják a nagy kőtáblát az ablaka alatt. De nem fáj, hiszen annyi öröm vann még az életben. Nemrég járt nála valaki, aki emléke­zett az emléktábla leleplezésé­re! Hogy milyen gyönyörű be­szédet mondott itt Móricz Zsigmond, és milyen kedves verset szavalt el uráról Erdé­lyi József, a fiatal költő. Mennyien állták körül őt, ahogy a két kis árva kezét fogva siratta azt a nagyon bol­­­dog tizenkét esztendőt, amit mint feleség és anya lehetett ura mellett fiatal tanárnő ko­rában. Igen. Ott volt a sok író, költő: Kodolányi, Szabó Lő­rinc, Babits, Nagy Lajos, Kosztolányi, Benedek Marcell, Dutka Ákos és még sokan má­sok, diákírók, azok a merész­­szavú, borongós költők, akik­nek mind az ő bölcs ura nyúj­tott irányítást, s tőle kaptak buzdítást, segítséget is az el­­jövendőkre. Hogy reményt­­keltő elhivatottsággal írjanak, csak írjanak ... A jóság és sze­retet kötelékében, a szellem felemelő erejével alkossanak, mert súlyos, nehéz esztendők nehezedtek akkor reájuk. A nagy nyomorúságban papírhoz alig juthattak, és pénztelenek voltak az olvasók is. Jó ura sokszor a maga jövedelméből vett meg akár száz kötetet, hogy elosztogassa, szerteaján­dékozza mind. Ezeket mondogatta el min­den látogatójának, s ezeket sze­rette volna elmondani a múlt­kor, az öregek hónapjában is annak a két szép fiatal hölgy­nek, aki a kerületi tanács kül­dötteként csengetett, be hozzá, virágcsokorral, ajándékkosár­ral. Kedves megilletődöttség­­gel léptek be, mert tudták, hogy ő az, aki még Jókaival, Mikszáthtal, Gárdonyival is beszélgethetett, s Csinszka es­küvőjén is jelen vol, hát sok­sok mesélnivalója lehet. Bi­zony, mesélt volna, de tudta, hogy más öreghez is sietniük kell, bár azok még nem is 99 évesek lesznek, mint ő, így nem mondhatta el, mi az ő nagy kérése a következő szü­letésnapjára. Az volna szíve vágya csupán — ha megérné azt a napot —, hogy felújítva, régi fényében ragyogva lát­hatná újra ura emléktábláját itt az ablaka alatt. Árkossyné Szabó Margit Árpádina és­ Arpadine, Árpádina című kis jegyzetemben (M. N. 1980. dec. 30.) rámutattam, hogy a név, amelyre Bajomi Lázár Endre kitűnő könyve hívta föl a figyelmet, az erdélyi Malom Lujza írói álneveként élt már a reformkorban is. Hozzászó­lásában Karacs Zsigmond (M. N. 1980. jan. 14.) adatokkal bi­zonyította, hogy az Árpádina nemcsak írói névként, hanem valóságos keresztnévként is élt a múlt században. Most pedig egy olvasói levél arról tájé­koztatott, hogy Zánkán él egy idősebb hölgy, özv. Szekeres Istvánné, „Dina” néni, aki­nek Árpádina a keresztneve, s tud többekről is, akik ezt a nevet viselik. Hamarosan je­lentkezett is egy másik olva­sónk, a budapesti dr. Szurovy Géza, megírván, hogy veszp­rémi születésű nagyanyja s győri születésű édesanyja egyaránt az Árpádin (!) ne­vet­­viselte. Jegyzetemben javasoltam, hogy a nevet, amelyet Bajomi Lázár Endre támasztott fel a „tetszhalottaiból”, mivel az anyakönyvezhető nevek hiva­talos jegyzékéből, a Ladó-féle Magyar utónévkönyvből hiány­zik), vegyük föl adományoz­ható utóneveink közé. Most, hogy beigazolódott, hogy nem­csak volt, hanem van is „pre­cedens” a név használatára, kétszeresen indokolt, hogy az Árpád’na (amelynek már be­­cézőformáját is tudjuk: Dina) mielőbb hivatalosan is beke­rüljön — az Árpád női pár­jaként — anyakönyvezhető neveink sorába. Sz. F. Két válasz hidegtál ügyben A Magyar Nemzet január 6-i számában jelent meg Illésy József­­né Rendeljünk hidegtálat? című olvasólevele. Az írásban a Dél­budai Vendéglátó Vállalat Zöldfa bisztró egységénél rendelt hideg­tál minőségére és mennyiségére panaszkodik a levél írója. A Dél-budai Vendéglátó Válla­lat szerkesztőségünkhöz küldött tá­jékoztató levelében az alábbiakat írja: „ . . . A Zöldfa bisztró nem a Dél-budai Vendéglátó Vállalat üz­lete, s a cikkben jelzett hirdetést sem mi adtuk fel. Kérjük a cikk idevonatkozó részének helyreigazí­tását, valamint a panasztevő tájé­koztatását is.” Vadász Zoltán igazgató Néhány nappal később kaptuk az ügyben illetékes Pannónia Szál­loda és Vendéglátó Vállalat leve­lét, amelyben a következő tájékoz­tatás áll: „... a panaszt kivizs­gáltuk és azt állapítottuk meg, hogy csak hanyagságra vezethető vissza az, hogy a megrendelő kéré­sét nem teljesítették. (Csirke ne legyen a tálon). Ezt támasztja alá az is, hogy — a panaszos állításá­val szemben — még a megrendelő­­könyvbe sincs bevezetve a kérés. Ezért a rendelésfelvevő dolgozón­kat felelősségre vonjuk. Érthetetlen számunkra a csirke­hús minőségével kapcsolatos pa­nasz. Központi hidegkonyhánk 1980. december 24-re közel nyolc­­száz hidegtálat készített, amelyek az elvitel időpontjától függően, december 23-án éjszaka, illetve 24- én délelőtt készültek. Ilyen meny­­nyiségű nyersanyag feldolgozása esetén elképzelhetetlen, hogy ré­gebbi feldolgozási­ hús kerüljön a tálakra. A Zöldfa bisztróban is biz­tosították a hidegtálak hűtött tá­rolását. A franciasalátával kapcso­latos kifogást ilyen idő távlatában kivizsgálni és a felelősök szemé­lyét megállapítani nem tudtam. Megemlítjük még, hogy a fent em­lített nyolcszáz hidegtállal kapcso­latban — ezt az egyet kivéve — minőségi kifogás nem érkezett. A kellemetlenségért ezúton kér­jük a panaszos elnézését. Szivek Gáspár főosztályvezető Ma már Nemzet S­P­ORT Kínos futballvereség Argentínában Már akklimatizálódtak Ar­gentínában a magyar labda­rúgók, tehát remélni lehetett, hogy a két klubcsapattól el­szenvedett vereséget nem kö­veti harmadik. Követte, még­pedig most nem egy góllal, hanem három góllal kapott ki a válogatott. Már del Platóban, mindösz­­sze ezer (!) néző előtt a Tal­­leros együttese 3:0 (2:0) arány­ban győzött. A válogatott Gal­­larcnal és Valenciával felálló argentinok az első félidőben öt perc alatt két gólt rúgtak: elő­ször Valencia futotta le az egész magyar védelmet (1:0), a másodiknál Brand kapásból vágta a hálóba a labdát (2:0). A 35. percben szerencsével ke­rülte el az újabb gólt a ma­gyar csapat. A 72. percben Kardos szabálytalansága miatt 11-est ítélt a játékvezető, és Hoyos 3:0-ra alakította az eredményt. Gyengén játszott a magyar válogatott, csak Tóth J. és va­lamennyire Nyilasi teljesítmé­nye dicsérhető. Három mérkőzés után tehát három vereség a mérleg, 2:7- es gólaránnyal. A legközeleb­bi ellenfél Maradona csapata, az Argentinos Juniors. Nyaktörő Világ Kupa síelésben Az alpesi síversenyeket ho­vatovább majdnem teljesen az üzleti érdek és nyerészkedés irányítja. Ha valahol, e sport­ágban valóban nem beszélhe­tünk amatőrségről, már hosszú idő óta. Profizmus ez a ja­vából. Méghozzá életre-halál­­ra. Ez nemcsak képletesen, de szó szerint is értendő. Mindenekelőtt: ma már nem egyszerűen az edzők és a szakvezetők határozzák meg, hogy kik vehetnek részt a sí­­zők Világ Kupa versenyein; a textilcégek, a sílécet és álta­lában a sífelszerelést előállító gyárak valóságos vétójoggal rendelkeznek. A sízők az ő áruikat reklámozzák. Aki nem alkalmazkodik, az kizár­ja magát. Aki részt akar venni a ver­senyeken — és győzni —, az a sapkájától az alsóneműjéig azt a­­felszerelést köteles vi­selni, amelyet az egyes síszö­vetségekkel anyagi kapcsolat­ban álló cégek állítanak elő. Poolvertragnak nevezik eze­ket a szerződéseket. A cégek korábban a ver­senyzőket fizették, velük kö­töttek szerződést külön-kü­lön a reklámért. Ennek lett az áldozata­­: az­­ osztrák Karl Schranz 1972-ben a sapporói téli olimpiai játékokon. Avery Brundage, a NOB időközben (1975) elhunyt elnöke, még működése idején elérte azt, hogy a síszövetségek más megoldásra kényszerüljenek, így jöttek létre a szövetségek és a cégek között az imént említett szerződések. A kü­lönbség persze csupán az, hogy a versenyző most már nem közvetlenül a vállalattól, hanem a szövetségétől veszi fel a tíz- és százezreket a rek­lámért. A szerződés értelmé­ben a kifizetésre csak vissza­vonulás után kerül sor, de ezt az elméletet a gyakorlatban jó­formán senki nem tartja be. A versenyzőket mindenesetre írásban kötelezik, hogy tart­sák magukat szövetségük szer­ződéséhez. A reklámszerződések leg­újabb áldozata az évek óta legjobb nyugatnémet alpesi síző, Christian Neureuther. Hiába nyerte meg hatszor a Világ Kupát, tizenkétszer a nyugatnémet bajnokságot, az idei világversenyen nem in­dulhatott. Még a csapatból is kizárták. Egyszerűen azért, mert egy versenyen a Maeser cég pulóverét viselte, noha a nyugatnémet síszövetségnek a Medico-gyárral volt szerződé­se. A sértett fél több milliós kártérítési perrel fenyegető­zött. Neurethernek Oberstau­­fenben már csomagolnia kel­lett. Hazatért feleségéhez, Rosi Mittelmaierhez, a kétszeres olimpiai bajnoknőhöz. Pálya­futását végképp befejezte. De ez még a kisebbik rossz. Annak a versenyzőnek, aki győzni akar, vagy legalábbis helyezést elérni az első 10— 15 között, szinte az életét kell kockáztatnia. Akik néhány héttel ezelőtt a kitzbüheli ver­senyt látták a tévében, szem­tanúi lehettek az óriási buká­soknak és sérüléseknek. Pe­dig a magyar televízió a ver­senynek csupán egy részét közvetítette: a legjobbak le­siklását több mint 100 kilo­méteres sebességgel, a jeges­­havas pályán. Amit nem lát­tunk, az újságokból olvashat­tuk. A 60 induló közül 21 nem fejezte be a versenyt. Többségüket kórházba kellett szállítani. Boka-, térd-, láb-, válltöréssel, agyrázkódással és egyéb sérülésekkel. Jellemző, hogy már edzés közben tizen­­ketten buktak. Miért ez az esztelen hajsza a világ egyik legegészségesebb sportágában? Miért az őrület, amelyet Harry Valérien, a leg­ismertebb nyugatnémet sport­­újságíró a tévéközvetítés köz­ben a Hitchcocke-krimikhez és a Forma–1-esek versenyéhez hasonlított? Elsősorban a sportszereket gyártó cégek és a rendezők miatt. Az ő anyagi érdekük, hogy minél gyorsabb, minél izgalmasabb legyen a verseny, s áruiknak sokszázmilliós, pia­cot biztosítsanak. Amely „pool"-nak a versenyzője nyer, vagy jó helyezést ér el, az számíthat a legnagyobb pro­fitra. Ezenkívül, mint a leg­több sportágban, a síversenye­ken is egyre kiegyenlítettebb az élmezőny. A tized- és szá­zadmásodpercekért folyó küz­delem tehát egyre brutálisabb egymás között is. És ott van­nak a fiatalok, akik minden tapasztalat nélkül mindent kockáztatnak, hogy előre tör­hessenek. Akár egészségük, életük árán is. Hiszen nagy az anyagi tét. Talán ezért vetette fel az egyik nyugatnémet lap, hogy valószínűleg néhány emberál­dozatra van szükség, mert csak ez kényszerítheti az alpe­si versenyek szabályozására és a biztonságosabb intézkedé­sek megtételére a rendezőket és a versenyeket finanszíro­zó cégeket. (vámos) Monumentális történelmi tabló. Rendezte: Alexej Szaltikov A BÁSTYA MOZIBAN Nemzetközi úszóversenyt rendez az FTC és a TRIÁL Vasárnap nemzetközi úszó­versenyt rendez a Komjádi uszodában az FTC és a TRIÁL Sport-, Játék- és Hangszerke­reskedelmi Vállalat. A viadalon tizenkét számban állnak rajt­hoz a versenyzők. A 200 méte­res vegyes úszásban a győztes a Lázár Péter emlékverseny győztese lesz. A közelmúltban elhunyt volt válogatott úszó és öttusázó emlékére kiírt ver­senyre meghívták a Szám ho­ni legjobbjait: Hargitay And­rást és Verrasztó Zoltánt. Mindketten lemondták a via­dalt — nem megfelelő formá­ra hivatkozva. Rajtuk kívül azonban ott lesznek a hazai legjobb vegyesúszók. Az 1967 után született lányok közül az NDK pontrendszere szerint számított legjobb a már hagyományos Nyéki Judit­­vándordíj győztese lesz. A tegnap tartott tájékozta­tón a TRIÁL képviselője el­mondta, hogy a vállalat köte­lességének érzi a sport népsze­rűsítését, összefüggésben az­zal, hogy a sportszerek több­ségét a Cég forgalmazza Ma­gyarországon. A viadalon román, jugoszláv és nyugatnémet versenyzők is elindulnak. Jövőre több résztvevőre (és több külföldi­re) számítanak, ezért már a verseny másnapján hozzákez­denek a hagyományosnak ter­vezett viadal jövő évi prog­ramjának szervezéséhez. A tájékoztatón ott volt Har­­­gittay Károly, az FTC elnökhe­lyettese, aki elmondta, hogy a tervek szerint ez év második felében elkészül a Népligetben az FTC uszodája — egy 25X50- es és egy tanmedencével. A létesítmény befedését jövőre tervezik. Hétfőn edzőcsarnokot kapnak a kézilabdázók, a te­rem — méretei miatt — csak az edzésre alkalmas, mérkőzé­sek lejátszására nem. Ápri­lisban átadják a nyolcsávos, 110 méteres futófolyosót — lé­tesítményekben gazdagodik tehát az FTC. (m. p.) Szuper­liga mérkőzés a csehszlovákok ellen Ma délután ötkor a Sport­­csarnokban kezdődik a Ma­gyarország—Csehszlovákia asz­talitenisz Szuper­liga mérkőzés. A magyar válogatott az eddigi öt fordulóban győzött, a cseh­szlovákok kétszer vereséget szenvedtek. Berczik Zoltán ed­ző ennek ellenére tart a mér­kőzéstől, hiszen a csehszlová­kok jól játszottak az Európa 12 versenyen. Dvoracek és Orlows­ki mindig nagy ellenfele volt a magyaroknak. Az edző ki­egyezne 4:3-as győzelemben. A magyar együttes összeállí­tása csak ma alakul ki. Klam­­pár­ helye biztos, ám kérdéses, hogy ki játssza a másik férfi egyest. Női egyesben Magos, vagy Kisházi szerepel, férfi pá­rosban valószínűleg Jónyer és Klampár. Jégkorongtorna a Kisstadionban A hét végén Budapesten erős ellenfeleket kap a magyar jég­korong-válogatott. A Centrum Kupa keretében péntektől sor­rendben Bulgária, Jugoszlávia és Románia lesz az ellenfél. A bolgárok — akárcsak a magyarok — szerepelnek a vi­lágbajnokság „C” csoportjában, tehát az ellenük kivívott ered­mény sokatmondó lehet. A ju­­goszlávoktól és a románoktól ebben a szezonban csúnyán ki­kapott a magyar válogatott, kérdéses, sikerül-e most vissza­vágni. SPORTNAPLÓ Újra játszották a múlt héten fél­beszakadt FTC—Székesfehérvári Volán jégkorong MNK-mérkőzést. Zárt kapuk mögött a Kisstadion­ban a Volán 12:1 (2:0, 4:1, 6:1) arányban győzött a ferencvárosiak ellen. A Volán így Fót csapata mö­gött megszerezte a második helyet az MNK-ban. Románia labdarúgó-válogatottja La Pazban 1:1 (1:1) arányban dön­tetlenre játszott Bolívia csapatá­val. Az Interkontinentális Kupa dön­tőjében Dél-Amerika labdarúgó­bajnoka, a montevideói Naciónál Tokióban 1:0 (1:0) arányban győ­zött a BEK-győztes Nottingham ellen. Hatvankétezer néző előtt a Mundialitón remekül játszó uru­guayi Victorino lőtte a kupaelső­séget jelentő gólt. A Bp. Vasas Izzó női röplabda­csapata péntektől vasárnapig a Bel­­giumba­n a KEK négyes döntőjé­ben szerepel. Ellenfelei: Szpartak Leningrád, CSZKA Szófia és Olim­pia Ravenna. Asztalos András (Kékesi Sas) nyerte a Mátrában a férfi műle­­sikló-bajnokságot, és ő győzött az alpesi összetett versenyben is. A csapatbajnoki cím a kékesi sízőké lett. Ferjáncz Attila hazaérkezett Bel­giumból, ahol a Spa-ban rende­zett EB-futamon 155 résztvevő kö­zül a hetedik helyen végzett. A nehéz terepen összesen 40 autó ért célba. A 250—300 lóerős kocsik kö­zött Ferjáncz 127 lóerős Renault 5-öse játékszernek tűnt. A magyar autós a jövő héten Párizsban át­veszi új Renault 5 turbó kocsiját. Az Amerika—Európa sakkmérkő­zésen Mar del Platában Portisch Lajos és az amerikai Seirawan játszmája függőben maradt. A svéd Andersson legyőzte Browne-t, a jugoszláv Ljuboljevics döntetlenre végzett az amerikai Christiansen­­nel. Az egyéni értékelésben Chris­­tiansennek két pontja van. A DVTK labdarúgócsapata szer­dán jugoszláviai túrára utazott. A diósgyőriek két hét alatt öt mér­kőzést vívnak. Száznegyven­két tagú felnőtt vá­logatott keretet jelölt ki Bakai Jó­zsef, az atléták új szövetségi kapi­tánya: 83-an budapestiek, 59-en vidékiek. Temesi Imre (VM Közért) 40,92 mp-es országos csúccsal nyerte az 500 m-es versenyt a magyar gyors­korcsolyázó bajnokságon. Temesi győzött az 5000 m-es távon is és ve­zet. A nők mezőnyében Takácsné (VM Közért) első lett az 500 és az 1500 m-es futamban, így vezető pozícióban várja a mai folytatást. A Rába ETO labdarúgócsapata Linzben Gyurmánczy góljával 1:0 (1:0) arányban győzött a Voest ellen. SZERETETTEL VÁRJUK ÖNT ÉS CSALÁDJÁT az UaSÁKHUP­O­ tfÁSáBHaP programjain! 1981. február 15-én is látogasson el a Marcibányi téri Művelődési Házba! 10 órakor bábszínház: Foltos és Fülenagy Bél 12 órakor: Arany és bronz. Csapó Gábor vízilabdázóval beszélget Molnár Károly, az Új Tükör sportrovatának vezetője. Logopédia: Népművészeti kirakodóvásár MINDENKIT VÁR AZ ÚJ TÜKÖR OLVASÓSZOLGÁLATA! ítélet Törőcsik ügyében­ ­ A pesti központi kerületi bíró­ságon dr. Nagy János bíró tár­gyaláson kívüli végzéssel Törőcsik Andrást, az V. Dózsa válogatott labdarúgóját 20 ezer forint pénz­­büntetésre ítélte és három évre el­tiltotta az autóvezetéstől. Törőcsiket a múlt év szeptembe­rében tetten érték ittas vezetésen. Bár jogosítványát bevonták, Szil­veszter estéjén mégis súlyos alko­holos állapotban közlekedett és Zuglóban beleütközött egy szabá­lyosan haladó személygépkocsiba. Törőcsik a pénzbüntetésen kívül köteles megfizetni a másik autó javításának költségeit is. Az íté­let nem jogerős. Totótanácsadó a 7. hétre 1. Bologna (12)—Perugia (16) 1 2. Brescia (13)—Roma (2) x 2 3. Cagliari (6) — Internazionale (1) x 2 4. Como (8)—Juvcntus (3) x 2 I 5. Fiorentina (14) — Avellino (11) 1 6. Napöli (4) —Ascoli (10) 1 7. Torino (5)—Catanzaro (7) 1 8. Udinese (15)—Pistoiese (9) x 1 9. At a lant a (13) — Palermo (17) I 10. Lanerossi (20) — Taranto (16) x 11. Pescara (11)— Genoa (5) x 2 1 12. Rimini (15)—Spal (6) x 2 13. Sampdoria (4)—Cesena (3) 1 x Tippjeink a pótmérkőzésekre: 14. (Léccé—Bari): 1, x, 15.: 1, x, 16.: 1.

Next