Magyar Nemzet, 2017. szeptember (80. évfolyam, 204-229. szám)

2017-09-16 / 217. szám

Magyar Nemzet 2017. SZEPTEMBER 16., SZOMBAT ► * * »4 Egyre durvul a fehérgalléros korrupció • Martin József Péter: A magyar valóság futószalagon gyártja a felháborító sztorikat • Érzékelhető apátia a társadalomban ► Folytatás az 1. oldalról - Milyennek látja a korrupciós helyze­tet annak a civil szervezetnek a vezetője, amelyik épp a korrupció elleni küzdelmet tartja a fő céljának? - Súlyos a korrupciós helyzet Ma­gyarországon, az utóbbi időszakban rendszerszintűvé vált, és gyakorlatilag átszövi az államhatalmat. - Ez 2010 előtt nem így volt? - 2010 előtt is nagyon kritikusak vol­­tunk,az akkori körülményekkel kapcso­latban. Már 2008-ban kimondtuk, hogy a korrupciónak léteztek intézménye­sült csatornái. Viszont van egy alapve­tő különbség a 2010 előtti korrupciós helyzethez képest. Ez pedig annak a kérdése, hogy az intézményrendszert mennyire rendelik alá a korrupciós in­dítékoknak. Akkor még jól-rosszul, de működtek az államhatalom ellenőrző mechanizmusai. Most viszont azt lát­juk, hogy olyan közpénzszivattyúkat hoztak létre, ráadásul sok esetben tör­vényesített formában, amelyeknek gya­korlatilag kizárólagos céljuk, hogy a közpénzt a bennfentesek magánpén­zévé alakítsák át. A kormány rengeteg kom­munikációs lufit ereszt el, de nagy részüknek semmi köze a valósághoz - Például a letelepedési kötvényekre gondol?. - Arra is, de lehetne mondani a sportkluboknak és sportszövetségek­nek juttatott társasági adókedvezmé­nyeket, amit közkeletűen taopénzek­­nek szoktak nevezni, vagy a jegybanki alapítványok ügyét, és lehetne foly­tatni a sort. Nyíltan működnek ezek a korrupciós csatornák, és ilyen bizto­san nem volt 2010 előtt. A szociállibe­­rális kormányok idején a korrupciót, bár szintén nagy méreteket öltött, de inkább szégyellni volt szokás, és több visszaélést szankcionáltak, mint ma. A mai Magyarországon a korrupciónak nincs következménye, nem utolsósor­ban azért, mert az intézményrendszert az aktuális hatalom maga alá gyűrte. Ta­lán egy kivétel van: a bíróságok, ponto­sabban a bírósági döntések. Ezek még függetlenek. A szakirodalom szerint a korrupció nem azzal okozza a legna­gyobb kárt, amennyi pénzt ellopnak ve­le, hanem azzal, ahogy eltorzítja az erő­források elosztását. Ha ez az allokáció az alapján működik, hogy valaki jóban van-e a kormánnyal vagy sem, az a pia­ci mechanizmusokat és mindenféle ér­demalapú megközelítést zárójelbe tesz, így a haveriság felülírja a teljesítményt. Az intézményrendszer torzítása te­hát a legnagyobb korrupciós kockázat, mert így nem lehetünk biztosak abban, hogy az állami szervek a közjót képvi­selik, és nem magánérdekeket szolgál­nak. Sajnos a magyar eset jól példázza mindezt. Ha én gazdasági szereplő va­gyok, akkor egyre inkább azt kell gon­dolnom, hogy nem a piacon kell meg­mérettetni magam, nem hatékonyab­ban kell termelnem, hanem jóban kell lennem a kormánnyal, és utána minden rendben lesz. - Sehol nem lát javulást a korrupcióval kapcsolatban? - Az online pénztárgépek hoztak né­mi fehéredést a gazdaságba. Néhány úgynevezett utcai korrupciós gyakor­lat, mindenekelőtt a rendőrségi vesz­tegetés az adataink szerint észrevehe­tő mértékben szorult vissza. De ez nem változtat azon, sőt, talán még alá is húz­za azt, hogy az alapvető probléma a végletekig vitt központosítás, ami nagy kárt okoz az országnak. Kiépült a haveri kapitalizmus, és így a korrupció szintje feljebb tolódott. Óriási pénzek, milliár­­dok, tízmilliárdok cserélnek gazdát kor­rupt módon a fehérgallérosok között.­­ Néhány elszánt magánszemélyen, a saj­tó egy részén, civil szervezeteken és pár politikuson kívül kevesen vannak, akik rámutatnak a korrupciógyanús esetekre. Mi a Transparency International szerepe? - A világ legnagyobb korrupcióelle­nes szervezeteként a TI kutatja a kor­rupciót, tényszerű elemzéseket végez, feltárja a korrupciós eseteket, rámutat a visszaélésekre. Például a Magyar Nem­zettel együtt visszük több mint egy éve a letelepedésikötvény-ügyet, egészen konkrét számokat kikutatva és kiperel­ve jutottunk el végül arra a következte­tésre, hogy legalább 50-60 milliárd fo­rint adófizetői pénz került ismeretlenek által tulajdonolt, offshore cégekhez, vagyis ekkora összegű kár érte a magyar embereket ezen konstrukció miatt. Ez teljes nonszensz. Ilyen típusú kötvény­­konstrukciókat azért szoktak létrehoz­ni, hogy az állam jól járjon, nem azért, hogy bukjon rajta. Itt mások, mégpe­dig az offshore-tulajdonban lévő közve­títőcégek járnak jól. Rendszeresen pe­relünk közintézményeket közérdekű­­adat-igénylés címén. Eddig kéttucatnyi perből, amelyben összesen mintegy negyven alperes volt, mindössze kettőt veszítettünk el. Kézzelfogható közelség­be került a taopénzek átláthatóvá tétele is; remélhetőleg a vállalatoknak ki kell adniuk azt, hogy mely sportklubokat és sportszövetségeket támogattak taopénz címen. - Viszont máris előkerült egy törvény­­tervezet arra, hogy adótitokra hivatkoz­va ezt megakadályozhassák, hiába adott igazat a bíróság jogerősen a Transparen­­cynek. Nem hiábavaló így a küzdelem?­­ Nagyon bízom benne, hogy nem. Valóban titkosítanák ezeket a közérdekű információkat, ami, ha megtörténik, egy újabb példa arra, hogy a jogalko­tást pártpolitikai eszközzé degradálják, felülírva akár a bírósági döntéseket is. De az új törvény csak január 1-jén lépne hatályba, miközben az ezzel kapcsolatos per felülvizsgálata a Kúrián októberben várható. Bízunk benne, hogy megismer­heti a nyilvánosság ezeket az adatokat.­­ A felcsúti kisvasút ügye, az Országos Ro­ma Önkormányzat (ORÖ) korábbi pénz­költései, különféle településfejlesztési pá­lyázatok - csak néhány példa arra, amikor az érintettek bezárkóznak vagy az ügye­ket megkapargatókat támadják. És végül ezeknek az ügyeknek nincsenek látható kö­vetkezményei. Ezek szerint elég a bezárkó­zás? Vagy önök nem elég hatékonyak?­­ Magyarországon az utóbbi években a korrupciónak a keleties mintázata terjedt el, aminek az egyik jellemzője, hogy a civilek, újságírók, politikusok ál­tal feltárt eseteknek nincs, vagy nagyon ritkán van jogi következménye. En­nek fő oka, hogy az ügyészség kézi ve­zérelt, nem emel vádakat olyan ügyek­ben, amelyekben evidensen el kellene járnia. Mi is sokszor ütközünk falakba. Az elszámoltathatóság és az átlátható­ság alapvető eleme kellene hogy legyen az állam működésének, de ez sajnos ma nagyon nincs így.­­ Hétfőn érkezik hazánkba az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrzési Bi­zottságának küldöttsége, amely több más uniós projekt mellett a 600 millió forint uniós támogatással épült felcsúti kisvas­­utat is megnézné, a kormány viszont a je­lek szerint ezt nagyon nem akarja. Miért fontos és miért épp ott az ellenőrzés? És miért a kormányzati elzárkózás? - Egy olyan kisvasútról van szó, amely sokba került, de nem nagyon használják az emberek. Már-már azt le­het gondolni, hogy ez kidobott pénz, az EU-nak pedig nemcsak joga, hanem kö­telessége is ellenőrizni a forrásfelhasz­nálásokat. Semmi rosszat nem látok ebben. Az lenne a normális, ha min­den ilyen beruházást ellenőriznének, még akkor is, ha ez nyilván lehetetlen, mert egy költségvetési ciklusban össze­sen mintegy 60 ezer projektet tartanak számon. Miközben a korrupció is kele­ties, és sajnos a magyar társadalom ér-,­tékszerkezete is az­­ a bezárkózás, az alacsony bizalmi szint jellemző rá -, aközben a magyarok a Nyugathoz tar­tozónak érzik magukat. Ez utóbbi biz­tató jel. A túlnyomó többség civilizá­ciós értelemben a Nyugathoz akar ta.­A korrupció azzal okozza a legnagyobb kárt, ahogy eltorzítja az erőforrások elosztását tűzni, és támogatja az EU-tagságot. Már csak emiatt is teljesen abszurdnak gon­dolom a kormány harsány EU-ellenes­­ségét, a „brüsszelezést”. Magyarország az EU egyik legnagyobb haszonélve­zője, egy főre számítva Magyarország kapja a második legnagyobb támoga­tást az Európai Unióban, többet, mint amennyi a Marshall-segély volt annak idején. A bejövő uniós pénzek aránya átlagosan a GDP 3,5 százalékát teszi ki, de tavaly ez felment 6 százalékra. Eb­ből finanszírozzuk a közberuházások 90 százalékát, és gazdasági növekedés is alig lenne e források nélkül. A való­di nemzeti érdek az lenne, ha megszűn­ne az EU-ellenes propaganda, Magyar­­ország visszatérne az unió konstruk­tív tagjai közé és betartaná az alapvető uniós normákat, mindenekelőtt a jog­­államiságot.­­ Az embereket mennyire tudják elérni az olyan hívószavakkal, mint az átlátható­ság vagy a korrupcióellenesség? Ez eléri az ingerküszöbüket? - Létezik egyfajta korrupcióvakság a társadalomban. Komoly, nagy vissza­élések látnak napvilágot, a magyar va­lóság futószalagon szállítja a felháborí­tó sztorikat. Ám ez egyelőre nem vál­toztat azon, hogy érzékelhető apátia van a társadalomban. Ez nagyjából úgy foglalható össze, lehet, hogy most nagy a korrupció, de korábban is nagy volt. Az emberek jelentős része azt gondol­ja, hogy a korrupció bele van kódolva a magyar közéletbe, és szinte magától értetődik, hogy ha valaki hatalomra ke­rül, az korrupt lesz. Ez nagyon káros beidegződés. Egy felmérésünk azt mu­tatja, hogy azoknak az aránya, akik azt gondolják, hogy az átlagember bármit is tehet a korrupció ellen, mindössze 14 százalék. A fejlett országokban ez 50-60 százalék körüli. A 14 százalék Oroszor­szággal, Fehéroroszországgal és Ukraj­nával van egy szinten. Egy, az OECD-or­­szágok körében készült felmérés pedig azt mutatja, hogy az emberek mennyire érdeklődnek a politika iránt, és Magyar­­ország ott is az utolsók közt szerepel. A közügyekkel kapcsolatban a tanult te­hetetlenség jelei látszanak a társadal­mon, de persze az attitűdök változhat­nak. Vannak azért jó tapasztalataink is: a fiatal korosztály - velük is dolgozunk - más országot szeretne.­­­­Javaslatokat is megfogalmaznak a dön­téshozóknak, vagy maradnak a feltá­rásnál? - Rengeteg javaslatot dolgoztunk ki a párt- és kampányfinanszírozástól kezd­ve, a közbeszerzési rendszer korrupciós kockázatainak mérséklésén keresztül a közérdekű adatbejelentés szabályozá­sáig, ezek megtalálhatók a honlapun­kon. A taopénzek ügyében régóta tart a vita a kormánnyal arról, hogy ez köz­­pénz-e vagy sem.­­ Azzal érveltek kormánypárti politiku­sok, hogy ha egy magánszemély az adó­ja egy részét felajánlhatja, akkor ezt egy gazdasági társaság miért ne tehetné meg a saját adójával arra a célra, amit fontos­nak tart. Ezzel nem ért egyet? - Ez hamis analógia. Semmi gond nem lenne a felajánlással, ha adózott eredményből ajánlanák fel. Adózás után a megmaradt profitot arra köl­ti egy cég, amire akarja. De a taopén­zek estében annyival kevesebbet fizet az adott vállalat a közösbe, amennyit a sportklubnak vagy­­szövetségeknek fi­zet. Kimutatható, hogy az elmúlt idő­szakban emiatt közel 400 milliárd fo­rinttal kevesebb adó ment a költségve­tésbe. Ráadásul ma még nem tudjuk, hogy pontosan honnan. Továbbá: a tao esetében a támogatás a vállalatnak alig­ha csak az önálló, autonóm döntésén múlik, szemben az 1 százalékos, amúgy nem túl nagy összegű felajánlásokkal.­­ Legutóbb Hadházy Ákos, az LMP társel­nöke próbált érdekes tételekre rámutatni annál az alapítványnál, amely uniós pén­zekből koraszülött gyerekek családjával foglalkozna, és amelyben egyébként ku­ratóriumi tag Lázár János felesége. Had­­házyt ezután tudatlannak és gazember­nek minősítették a kormányban. Normá­lisnak tartja ezeket a reakciókat? - Magát a konkrét ügyet mi nem vizs­gáltuk, de Hadházy Ákost hiteles em­bernek tartom. Magyarországon hisz­­terizált a közélet, rengeteg a dezinfor­­máció, és sokszor nagyon lebutított a kommunikáció. Szokták mondani, hogy az igazságon és a tényeken túli vi­lágban élünk és a magyar közélet ezt jól mutatja. Ez a hideg polgárháború egy­szer véget kell hogy érjen, mert ennek a GDP-ben kimutatható negatív hatása van. - A különböző nemzetközi szervezetek vagy hivatalok ebben mennyire hatéko­nyak? Akár egy uniós ellenőrző bizottság, akár az Európai Csalás Elleni Hivatal, az OLAF, amely vizsgálódott például az ORÖ korábbi pénzköltései miatt, de máig nem tudni, hová tűnt a Híd a munka világába program 1,6 milliárdja.­­ Úgy fest, a kormány ingerküszö­bét nem tolja ki, ha az OLAF vizsgáló­dik. Az említett szervezetnek nincse­nek meg a megfelelő jogosítványai ah­hoz, hogy szankcionálják a korrupciós eseteket. Az OLAF feltáró-nyomozó ügynökség, amely az eredményeket az Európai Bizottságnak, illetve az adott tagállam bűnüldöző szerveinek továb­bítja. A magyar esetben, hacsak nem az előző kormányok ügyeiről van szó, szinte biztosak lehetünk abban, hogy nem fog semmi történni, hiszen a hazai ügyészség tétlen marad. Az OLAF szá­mos problémát tárt fel, a legtöbb vissza­élést Románia és Bulgária után nálunk regisztrálták. Ennek ellenére ezekről az ügyekről sem tudunk, mert a magyar vádhatóság - a 4-es metrót leszámítva - a füle botját sem mozdítja.­­ A civil információs portálon már szere­pel a Transparency International. Miért regisztráltak mint külföldről támogatott szervezet, ha egyszer ellenezték a június elején elfogadott civiltörvényt? - A TI álláspontja kezdettől fogva vi­lágos: az új civiltörvényt - jogtisztelő szervezetként - végrehajtjuk, de káros­nak, feleslegesnek, megbélyegzőnek és diszkriminatívnak tartjuk. Eddig is át­láthatóan működtünk, erről tanúskod­nak az évente készülő közhasznúsági beszámolóink, ahol forintra pontosan szerepelnek a bevételeink, a kiadásaink és a donorok. Elutasítjuk a jogszabály­nak mind a szellemiségét, mind a tar­talmát, és jogi lépéseket teszünk a tör­vény visszavonása érdekében. És per­sze büszkék vagyunk arra, hogy régóta számos kiváló nemzetközi partnerrel dolgozunk együtt. Amúgy meg a kor­mánynál nagyobb „külföldről támoga­tott szervezet” nincs: a magyar állam­kasszába évente több mint ezermilliárd forint európai uniós pénz folyik be. „Az intézményrendszer torzítása a legnagyobb korrupciós kockázat" fotó: balogh dávid belföld 5

Next