Magyar Nemzet, 2017. szeptember (80. évfolyam, 204-229. szám)

2017-09-16 / 217. szám

Magyar Nemzet 2017. SZEPTEMBER 16., SZOMBAT SZÉPLAK Költői vezércikk a főszerkesztőtől, ak­tív olvasói részvétel kérdezz-felelek formában, kimondottan hasznos tip­pekkel, dizájnsarkok - az aktuális, au­gusztus-szeptemberi számban pél­dául egy halom vázával -, szép és ke­vésbé tetszetős lakásbelsők szellősen tálalva, méretes képeken: a Széplak hozza mindazt, ami egy lakberende­zési magazintól alapszinten elvárha­tó. Ám az ördög a részletekben lakik: a huszonkettedik évfolyamában járó lap nem nélkülözi az ilyen kiadványok szinte kötelezően előkerülő gyöngesé­­geit sem. Ott vannak például a képa­láírások: nyilvánvaló, hogy ilyeneket a fotók alá biggyeszteni muszáj, ám ami­kor egy fénykép többet mond ezer szó­nál, írni valamit mégis kell, törvénysze­rű a közhelyesség. „Ennél a nagyasztal­nál nem csak étkezni lehet, a gyerekek itt festegethetnek, társasjátékozhat­­nak is. Ünnepnapokon meg sokan kör­be ülhetik.” Hát igen. Magyar lakberen­dezési lapok visszatérő problémája az is, honnak kerítsenek hónapról hónap­ra izgalmas házakat, otthonokat, ame­lyeket érdemes bemutatni. A Széplak sem kivétel: az itt prezentált hajlékok nem kis részében alig van valami kü­lönleges, némelyik pedig az ízléstelen­ség határát súrolja. De legalábbis átla­gos. Átlagosságukkal azonban tökélete­sen illenek ebbe a korrekt, de tördelési megoldásaival, kreativitásával még vé­letlenül sem tüntetni próbáló termék­be, amelyet lapozgatva az az érzésünk, hogy szerkesztői biztonsági játékot ját­szanak. És - elnézve a hirdetések szá­mát, illetve a megélt, szép kort - jól te­szik: a biztonságot nagyon sokan szere­tik. (W. Sz.) ooooo OTTHON-KISLAKÁS Az első szerelmi fészek, stúdiólakás agg­legényeknek, kiadásra szánt apartma­nok - ezekből a példákból kiindulva jár­ja körbe a kislakások problematikáját az Otthon Magazin új, tematikus különszá­­ma. Rossz elrendezésű, csöppnyi laká­sok átalakítására belsőépítészek térnö­velő praktikáit konkrét példákkal egészí­tették ki. Szó esik arról, érdemes galériát építeni, miért jó a tolóajtó vagy az üveg­fal, és a minikonyhákban hogy érvénye­sülhet leginkább az ergonomikus elren­dezés. Vannak ugyan hasznos ötletek, de néha nem kapunk többet olyan alap­vetéseknél, mint hogy egy kicsi helyiség a világos színektől lesz tágas, a konyhá­ban pedig érdemes vertikálisan terjesz­kedni. Több külföldi otthont is megmu­tatnak, hogy legyen honnan inspirálód­­ni, de valljuk be, egy egyedülálló dán anyuka teljesen más pozícióból indul, mint a hazai társa. Sokan örülnek, ha a külvárosban össze tudnak szedni egy ki­sebb albérletet, formatervezők vonzó, légies bútoraira még gondolni sem na­gyon merhetnek. Esztétikai szempont­ból elfogadható lakások kerülnek terí­tékre, leszámítva azt a portugál legényla­kást, ahol a fürdőszoba akár David Lynch egyik elborult agyszüleményének a for­gatási helyszíne is lehetne. (M. S.) Kálni, a boldogságkeresés így óhatatla­nul is termékké silányul, és amikor már a vécépapírt is a skandináv boldogsággal akarják ránk sózni, elkezdhetünk gyana­kodni, vajon érdemes-e mindenáron ül­döznünk a dánokat. Ettől előbb-utóbb kiábrándultak leszünk, lemondunk a boldogságról, és beletörődünk, hogy ne­künk a melankólia jutott osztályrészül. Ez a hyggemelankólia pedig akárhol ránk törhet. Ha nem vigyázunk, még egy lak­­berendezési újság lapozgatása közben is. Az Octogon építészeti és dizájnlap lakás­kultúra-magazinja, a Deco ráadásul nem is könnyíti meg a helyzetünket, hiszen már az első oldali szerkesztői jegyzet­ben biztosít róla, hogy a kezünkben tar­tott szám valódi hügyóélményben része­sít. Az ígéretből szerencsére semmi sem lesz: a lap egy teljesen átlagos belsőépí­tészeti és dizájnmagazin. A témák felve­zetése és kidolgozása semmi újat (sem­mi hügyét!) nem hoz, bármelyik másik magazint vennénk el az újságosnál, az élmény ugyanaz lenne, így aztán a De­co kapcsán is elmondhatjuk, a gyönyö­rű lakásbelsők látványa mennyire külö­nösen hat a magyar valóság kontextusá­ban. Mintha egy párhuzamos univerzum boldogabb Magyarországának minden­napjaiba nyerhetnénk bepillantást. Egy olyan történet díszletébe, amelyben so­sem szerepelhetünk majd, de mindig vá­gyunk rá. És, te jó ég, sosem menekülhe­tünk a hygye elől. (F. B.) OOOOO lakáskultúra Gyerekkoromban, amikor a redőnyeik­kel unottan kacsintó falusi egyenházak, a soha be nem fejezett erkélykorlátok és a panellakások konyhafalára feszített, erdei tájat ábrázoló poszterek esztéti­kai farvizén bukdácsoltak előre a szelíd évek, a Lakáskultúra dimenziókapunak számított. A 80-as években a magasabb élet, a tudatosan alakított környezet meglehetősen távoli délibábjainak lát­tam a folyóiratban bemutatott lakáso­kat. Aztán kitört a kapitalizmus, és a ne­vében is kicsit a régi, döcögősen fogal­mazó világot képviselő lapnak számos konkurenciája akadt. Ma kézbe véve a Lakáskultúrát azt lehet mondani: tekin­télyes életkor ide vagy oda, nincs rossz formában. Külseje tetszetős, ami akkor is érdem, ha ennél a műfajnál ez alapkö­vetelmény. Ráadásul az ára is elfogadha­tó. Tartalmi téren persze sok újdonság nincs, a változó időket inkább az jelzi. Az 1980-as évek magas éle­tet kínáló magazinja, tekin­télyes életkor ide vagy oda, ma sincs rossz formában , ma a high life horizontját nem feltétlenül a hazai otthonbelsők testesítik meg, ha­nem egy villa a Comói-tó partján vagy az egyik svéd tévés hajléka. Nem lehet oka panaszra a praktikus tippekre vágyako­­zóknak sem - ez is a műfaj elengedhetet­len eleme -, a legújabb falburkolattípu­sok seregszemléje még akkor is érdekes olvasmány, ha az ember nem most ter­vezi ezzel ékesíteni a lakását. Visszaté­rő motívum az ilyen lapokban a tágasság illúziójának megteremtése, a mostani számban a fürdőszoba „nagyítására” ka­punk gyakorlati tanácsokat. Talán csak az eklektika tűnik picit zavarosnak, szí­vem szerint a kertészkedős olvasmányo­kat és a recepteket kihagynám, jut ezek­re épp elég szaklap. (Sz. I. P.) OOOOO MAGAZIN LAKÁSOK BELSEJÉRŐL Szép otthonokat nézegetni mindig szívmelengető dolog volt. Sokan csak álmodoztak, vagy inspirálódtak az ilyen kiadványokból. Ma ugyan az internet mindent visz, ám megnéztük, mi újság a lakás­belsők nyomtatott világában. (:»híúHí«ramdlr*'"" OOOOO OCT0G0N DECO A hygge szó hallatán menthetetlenül rám tör a melankólia. A kifejezés a dán életérzésre utal, amely az északi ország lakóit a cudar időjárás ellenére is a világ legboldogabb népévé teszi. A hygge te­hát a boldogság kulcsa, amelyet, érthe­tő módon, minden kevésbé szerencsés nép igyekszik megkaparintani. Az auten­tikus érzést persze képtelenség reprodu­ Kultúra 13 Mélyre ránt Sofia Coppola polgárháborús lányiskolája • Történelmi tablóként nem, érzékeny lélektani drámaként annál érdemesebb nézni a Csábítást LAKNER DÁVID Valószínűleg ha megfeszülnénk sem fel­tétlen gondolnánk, hogy napjaink Clint Eastwoodjaként a Daredevil sztárját, Co­lin Farrellt köszönthetjük. Thomas Cul­­linan 1966-os regényét, a Csábítást öt évvel később adaptálta először film­re a Piszkos Harry rendezője, Don Sie­gel. Negyvenhat évvel A tizedes háre­me után itt az újabb feldolgozás, szán­dékoltan kicsit másfajta hangsúlyokkal, eltérő hangütéssel. Sofia Coppola film­je a rendezőnőhöz méltóan mélyebbre ás, ugyanakkor sajnos félre is vezet né­mely ponton. Az 1971-es változatban még Clint Eastwood játszotta a tizedest, aki az amerikai polgárháború idején megsé­rül, és aztán egy eldugott lányintézet­be kerül. Bár vonakodnak befogadni őt, aztán meggyőzik magukat: felebaráti szeretetből nem hagyhatják, hogy a sé­rült északi katonát a déliek elvigyék, és úgy bánjanak vele, ahogy a többi „jen­kivel” is tették a konfliktus alatt. Csak­hogy fokozatosan kiderül, hogy a hu­mánumról vallott minden nemes kije­lentés csak már: a férfit rég nem látott nők mindegyike John McBurney-re vá­gyik, ő pedig egyszerre csábítaná el mindegyiküket. Igen, még a fiatal lá­nyokat is, akikben ugyancsak nyoma sincs ártatlanságnak: megtörte őket a kor vagy a közeg, és a versengésbe épp­oly lelkesen szállnak be, így araszolnak szép lassan a szükségszerű, mégis kiszá­míthatatlan tragédia elé. Egy váratlan eset teljesen megváltoztatja a viszonyo­kat, és hirtelen mindegyik félről lehull a lepel: az addigi kellemes évődést fel­váltja az agresszió és az iszonyat. Igaz, Siegel feszült thrillerjét oldják Coppola humorosabb megoldásai. Nála minden egy kicsit komikusabb, önironikusabb élt kap. Mindez viszont sokkal jobban kihozza az események mélyen emberi voltát, mint a korábbi változat. Az 1971- es film jóval konkrétabbnak bizonyult, kihangosítva hallhattuk a szereplők egyes gondolatait is, így egyértelművé téve, ki mit forgat valójában a fejében. A Siegel-verziónak drámaibb ért is köl­csönzött a folyamatos zene, míg Cop­­polánál lassabban, sötétebb tónusú ké­peken csordogálnak az események. Co­lin Farrell és a lányiskola élén található Nicole Kidman-Kirsten Dunst páros pe­dig jóval összetettebb, finomabb voná­sokkal megrajzolt karaktereket játszhat­nak el. Siegelnél sokkal jobban kijött a szereplők manipulatív természete, míg Coppola visszafogottabban festi meg fi­guráit. A sokkhatás jóval nagyobb így, hogy nekünk kell felfedeznünk az ese­mények és a motivációk ellentmondá­sos, őszintétlen voltát. És ezek a ha­zugságok, fel-felbukkanó szándékok (ámítások, ahogy az eredet cím, a The Beguiled mutatja) teszik sokkal lehan­­golóbbá ezt a történetet. Mindazonáltal Coppolának sajnos nem minden ponton sikerült felnőtt­ként kezelnie nézőjét. A korhangulat­nak megfelelően, valamifajta félreértel­mezett politikai korrektségből kihagy­ta például a sztoriból a déli asszonyok mellett dolgozó fekete rabszolganőt, ta­lán úgy vélte, rossz üzenet lenne a feke­te rabszolga szerepeltetése. Az új filmben a helyszínen járó dé­li csapatok is jóval barátságosabbnak tűnnek, míg korábban azért nem lehet­tek miattuk sem túl nyugodtak a lányis­kola tagjai. Történelmi tablóként tehát kevésbé, érzékeny lélektani drámaként annál inkább érdemes nézni a zseniális Elveszett jelentés készítőjének új film­jét, amelyért a cannes-i filmfesztiválon Coppola meg is kapta a legjobb rende­zés díját. A férfit rég nem látott nők mindegyike John McBurney-re vágyik, aki pedig egyszerre csábítaná el mindegyiküket forrás: imdb

Next