Magyar Nemzet, 2017. szeptember (80. évfolyam, 204-229. szám)

2017-09-16 / 217. szám

■ 2 Q Hiányzó alumíniumlapok 2 Zinner Tibor V_1 az elmaradt igazságtételről2 O Kisboldogasszony 140 ruhája A csatkai cigány búcsúba­n két fajta ember jár 2017. SZEPTEMBER 16-22. HETILAP A NAPILAPBAN Együnk parlagfüvet! A Nyugat a táplálékkiegészítők fogságában Sok támogatás megy a határon túlra, de kisebbségeink védelmében még mindig nem tudunk elég erősen fellépni MINT EGY TÖMEGKATASZTRÓFA Hatásos-e a magyar nemzetpolitika, a szimbólumokon túl működik-e a gya­korlatban is a támogatási rendszer? Az ukrán oktatási törvény ügye és az egyre-másra Erdélyben is előforduló, a magyar nyelv használata és az alap­vető jogok ellen irányuló fellépések azt mutatják, a valódi kisebbségvé­delem terén egyes szomszédainktól Európa még túl messze van.­ oha annyi pénzt nem költött a magyar állam az anyaországon kívül élő nemzettársainkra, mint mostanában, és ez a tény szinte kötelezővé teszi, hogy a közelgő kampányban balliberá­lis oldalról előjöjjön a már ismert „túl­szerették a határon túliakat” érvelés, va­lamint a támogatás átszámolása lélegez­tetőgépekre. Ha viszont egy másik szem­pontból vizsgáljuk a kérdést, a tizen­­nyolcezer-milliárdos magyar költségve­tésből a tavaly erre a célra elköltött 90- 100 milliárd csak csepp a tengerben. Az éves magyar büdzsé alig több mint öt ez­reléke, vagyis minden ezer befizetett adóforintból öt. Ettől viszont még jogos a kérdés: van-e nemzetstratégiánk? Két fő forrásból csordogál (néha pe­dig valósággal ömlik, hiszen például ta­valy decemberben két nap alatt 36,7 milliárd forintot osztottak szét, de erről később) a támogatás a határon túlra: a Miniszterelnökséghez tartozó Nemzet­politikai Államtitkárság pénzosztó szer­vezetén, a Bethlen Gábor Alapon (BGA) keresztül, újabban pedig a Külgazdasági és Külügyminisztérium csatornáin is. Kezdjük az utóbbival: Magyar Leven­te, a Külgazdasági és Külügyminisztérium gazdaságdiplomáciáért felelős államtit­kára 2015 decemberében jelentette be, hogy a kormány ötvenmilliárdos gazda­ságfejlesztési programot indít a Vajdaság­ban. A keret nagy részét hitelprogram te­szi ki, közel harmincmilliárdos összeggel, a maradék húszmilliárd vissza nem térí­tendő állami támogatás. A program el­sődleges célja, szólt az MTI-hír, hogy a vi­lág legjobb termőföldjeit magáénak tudó Vajdaságot és az ottani gazdákat segítsék termékeik távoli piacokra való eljuttatá­sában. A programmal a turizmust is akar­ták támogatni, valamint a helyi kis- és kö­zépvállalkozásokat, utóbbiakat főként kedvezményes hitelekkel. A jó hírek az Ukrajnában élő nemzet­társainkat sem kerülték el: idén már­cius tizenötödikén a beregszászi Petőfi­­szobornál tartott ünnepségen Magyar Levente arról beszélt, hogy 2017 arany­betűkkel íródhat be a kárpátaljai ma­gyarság történelmébe, ugyanis ebben az évben a magyar állam húszmilliárd forintos támogatást utal ki a megye gaz­daságának felvirágoztatására (tavaly kétmilliárd jutott ugyanerre a célra). A borostyánki mezőgazdászról és kul­­túrpolitikusról, Egán Edéről elnevezett gazdaságfejlesztési programban eddig főként egyéni gazdálkodók földprivati­zációs költségeit fedezték, de ezentúl jut hitel vállalkozásfejlesztésre is. Ám a külügyesek által vitt program nem mindenütt fáklyásmenet, és ezt jól jelzi a romániai példa. Idén májusban Marosvásárhelyen az államtitkár arról beszélt, hogy az erdélyi magyarság szá­mára is beindul a másik két régióban már működő támogatási rendszer, és ki is hirdette, hogy kezdésnek a Mezőség Maros megyei részén élő magyar gazdák pályázhatnak összesen egymilliárd fo­rintra. Információink szerint a román kormány ráborította az asztalt a magyar­ra, és azt mondta: ha etnikai alapon osz­tanak pénz, ötvenszázalékos adót vet­nek ki a támogatásokra. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök ugyan már százmilliárdos támogatást vizionált Erdélyben, mi biz­tos forrásból úgy tudjuk, a program tel­jesen leállt. Szlovákiában pedig informá­cióink szerint egyenesen Bugár Béla tor­­pedózta meg a hasonló elképzelést - a vegyes pártjával kormányon lévő ma­gyar politikus nincs jóban a Fidesszel, és nem vette jó néven, hogy kihagyták a bu­liból, ezért meggyőzte Fico kormányfőt, hogy Szlovákia ne engedélyezze a felvi­déki magyarok efféle támogatását. A határon túli oktatási, szociális és kulturális támogatásokat kezelő Bethlen Gábor Alap költségvetési támogatása lát­ványosan emelkedett a 2010-es választá­si győzelem óta. Egyik forrásunk úgy fo­galmazott: sokáig erős határon túli poli­tikusok mondták meg, mire mehet pénz (Erdély esetében a szocialista kormá­nyok alatt Markó Béla akkori RMDSZ-el­nök, a második Fidesz-kormányzás ele­jén pedig főként Tőkés László), de ez most már nincs így. A százmillió forint fölötti támogatásokról Orbán Viktor mi­niszterelnök dönt, az annál kisebb ösz­­szegeknél van esélye tulajdonképpen bárkinek, ha jó a pályázat, és az érintett személyre vagy szervezetre nem harag­szanak a Fideszben. Információink sze­rint a magyar kormányfő két szempon­tot preferál: egyházi kezelésben lévő in­tézményt támogassanak, mert attól még az időnként ellenséges kormányok sem tudják elvenni a vagyont (így például ha­táron túli iskolaépület felújítására csak akkor lehet sikerrel pályázni Budapes­ten, ha egyházi tulajdonban működik, akár állami intézményként is); a másik szempont pedig az, hogy fenntartható legyen, tehát húsz év múlva is működjön az intézmény, amely jelentősebb össze­get kapott. ► Folytatás a 21. oldalon LUKÁCS CSABA-KÓSA ANDRÁS / ///“ — ' LJ I LJ Észak-erdélyi jelenet 1940-ben, a terület Magyarországhoz való visszatérése után. Ma szerencsére élő gyakorlat a határon túliak „túlszeretése” FOTÓ: FORTEPAN

Next