Magyar Nép, 1924 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1924-01-06 / 1. szám

IV. évfolyam. 1 szám. Előfizetési árak­­ Egész évre----------------------------- 66 L. Fél évre----------------------------------35 L. Negyed évre-------— -------------— 18 L. Egy szám ára------------------- 1­50 L. Felelős szerkesztő: DR. MALÁCZY ISTVÁN. Főszerkesztő: GY­ALLAY DOMOKOS. UJESZTENDŐRE. Megjelenik minden szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sir- Regina Maria (v. Deák F­ n.) 35. szí­­ n Ős ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS ŐS /05­- 3 MAGYAR MEP POLITIKAI, GAZDASÁGI, SZÉPIRODALMI KÉPES HETILAP Jön újra. Arca eltakarva, Mellén keresztbe fonva karja, Uszályos leple, mely sötét, Végig borítja termetét. Körülé vágy teljes ajakkal, Kérő, reménykedő szavakkal ráncot lejtünk, mint lábbal lángzó Szent tűz körül a tűzimádó. S csak áll mezőn az ismeretlen, Mint kőszobor a nagy, kietlen, Oázis-koldus sivatagban, Még az éjnél is titkosabban ... És ez a titkos az, mitől Aggódd lelkünkből kitör Kíváncsiságunk vágyas láza, Népesül álmunk puszta háza, Rügybe szökken meddő reményünk, S csalóka délibábja vélünk Hozsánnáztot az idegennek, E félelmes ismeretlennek. És ez a titkos az, mely által Szakítunk a gondtelte mával, Mely üres, fáradt *és kopott, — S várjuk, várjuk a holnapot... A szivünk lappal összerezzen, E nagy, varázsos érezetben f­ejet hajtunk, lelkünk kitárjuk, S jöttét remegve, lesve várjuk E gőgös, titkos Idegennek, Akinek fátyla nem lebben meg, Hogy arca lássék, szeme égjen A miénk éledő füzében, S ki mégis hogy most is kitárja Karját, vakon futunk alája, Simulunk redős köpenyéhez, Férkőzünk száz­ érző szivéhez, Mely aminő rejtélyes, álnok, Magához vonja a világot, Mert ez a titkos, néma nemző: ' MW Ou] (Kolozsvár), 1924, január 6 Vágyaink vágya — a Jövendő. Mit hoz... ? Nem tudja senki azt most, Békét sugároz szent s malasztost, Avagy vihart, fákat kitép­őt, Melybe belereszkethet ég, föld, De melynek múltán szép szivárvány Nem íveződik a menny határán . .. ? Hoz bánatot, bajt eleget? Vagy tán ebből most keveset, És az örömből garmadával ? Ki hitetné el ezt magával...? Hisz mindig úgy van, hogy a baj, A szenvedés, a gond, a jaj Csapatosan, seregbe jönnek, Hol lenne itt hely az örömnek ? Mit hoz? Ki mondja meg nekem? S csak áll a titkos idegen. S bár nem felel a néma vendég, A válasz mégis lelketen ég, S bár fanyar mosolyát se láttad, A választ mégis eltaláltad, Mert érzed, hogy az emberélet Egyszerre formát nem cserélhet, A baj, a gond, a szenvedés Az újévben sem lesz kevés. S örömid útja nem halad Folyton nyíló rózsák alatt, De fő, hogy erősen remélj, Virágos, boldog hitben élj, Hogy bánatodnak éle tompul, Nem lesz részed a fájdalommal, S hogy a boldogság csalogánya Az életed­ széppé danálja ... Higyj és tápláld forró reménnyel Szép, de beteg illúziódat.. Nincs változás... Majd ére­zed... Milyen a ma, olyan a holnap... P. Jálnosffy Béla: DJ-Síloon­rr

Next