Magyar Nép, 1942 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1942-01-03 / 1. szám
P ri XXII. évfolyam, 1. s/mn. 1942. JANUÁR 5. Laptulajdonosy MINERVA R.-T. Megjelenik minden szombaton« Szerkesztőség és isholóbh»tíll Kolozsvár, Brassai-utca I. szín« Telefon: IS—8?, Előfizetési árak: Egész évre 6 pengő, félévre 3 pengő Egyes szám ára 15 fillér Külföldre egész évre 10 pengő Főszerkesztő: GYALLAY DOMOKOS. Főmunkatárs: DR. SZÁSZ FERENC. A háború vérzivataros ködében szorongó szívvel, de a jövőbe vetett törhetetlen bizakodással köszöntjük kedves olvasóinkat az örök reménykedés zöldjében pompázó üdvözléssel: boldog újesztendőt! Nekünk, a megújhodás útjára állított Magyarország népének különös jelentőségű a következő esztendő. A világ 1939. ősze óta vérben és vasban áll. Új Európa születik, s ebben az új Európában ott állunk az újraszületendő Magyarország mellett és várjuk sóvárgó lélekkel az idők beteljesedését. Az új Európában egy új Magyarország születik, s ennek számára kívánjuk a boldog újesztendőt. Nem mondhatja senki, legádázabb ellenségünk se, hogy országunk és népünk, öntudatának és akaratának teljes tudatában, erejének és elszántságának nem végső megfeszítésével igyekszik ennek az újjászületésnek legkedvezőbb feltételeit megteremteni. Nem mondhatja senki, hogy országunk és népünk kezdettől fogva nem ismerte fel annak a küzdelemnek sorsdöntő jelentőségét, mely talán századokra dönti el Európa jövő helyzetét. Ez az ország első volt a kevesek között, mely megértette, hogy sorsa nem egyedülálló, nem kivételes és nem elkülönülő az európai keresztény sorsközösségtől. Magyarország tisztában van vele, hogy itt, Európa közepén külön utat nem járhat, mert ez az út az egyedül bolyongóra nem remélt veszedelmeket jelenthet. Magyarország századokon át tartotta vértezett mellét a világhódító szlám támadásainak. Védte Nyugat kapuját, védte a keresztény kultúrát, s ezzel védte egész Európát. Ezért a becsületes, hősies védelemért galád módon jutalmazták őt épen azok a hatalmak, melyeket századokon át védett. Feldarabolták, s odadobták, mint kövér koncot olyan országoknak, melyek mint állam, még csak nem is léteztek akkor, amikor Magyarország már közel félezer év óta önálló állami életet élt. Ennek az igazságtalan és méltatlan állapotnak a megszüntetéséért folyik ma az az irtózatos küzdelem, mely akár méreteiben, akár jelentőségében jelentékenyen meghaladja már a világháborút. Ehez a küzdelenig meg, melyet a rablánctól való megszabadulása érdekében Németország kezdett, tétovázás nélkül csatlakozott Magyarország is és harcolja nagy szövetségesei oldalán; azt a sorsdöntő nagy harcot, melytől nemcsak az új Európa, hanem az új Magyarország jövője is függ. Ez a küzdelem, mint a keresztény Magyarország eddigi valamennyi küzdelme, a kereszt és kard jegyében áll. A magyarság karddal kezében szerezte meg véres áldozatok árán, becsületes harcokban ezt a földet, s a kereszt segítségével állította be az európai keresztény kultúrközösségbe, nem egyszer úgy, hogy a kereszténységet jelképező kereszt uralmát a honszerző karddal kellett megvédenie. És megvédte Ma is, mint korábban, világhatalmi érdekek állanak a küzdelmek előterében és pedig abban az értelemben, hogy Anglia és Amerika görcsösen ragaszkodik a megszerzett világhatalomhoz. Ennek megtartása érdekében az ördöggel is kész cimboráim, mely ez alkalommal a bolsevizmus képében kísérti a világot. E kísértés megtörésére fogtak fegyvert a tengelyhatalmak, s ezek oldalait igyekszik a magyarság is megtörni az ördög hatalmát. Így válik ez az óriási küzdelem végeredményben eszményi küzdelmévé a világ ama részének, mely egyfelől a világ javainak igazságos elosztását akarja, másfelől pedig a világerkölcsöt jelentő kereszténység végső és meg nem ingatható diadalát a Gonoszság fertőzött szelleme fölött. Ebben a küzdelemben még nagy feladatok és áldozatok várnak ránk. Vállalnunk kell. Egyik kezülkben a kereszttel, másik kezünkben a karddal, s a felfokozott elszántság szellemével kell állatnunk a vártán, lekimetünk a magyar egység örök jelképén, a magyar szent koronán. S amikor az idők végelemébe lebukó óesztendő romjain felbukkan a sugaras ég peremére az új nap,a magyarság óriási szívérek egységes dobbanásával mondjuk egymásnak: boldog újesztendőt! cv ***■. n