Magyar Nyelvőr – 3. évfolyam – 1874.

A moldvai csángó nyelvről. Szarvas Gábor

^tyjelenik MAG Y A R SZERKESZTŐ minden hónap M V T IV H P K' ADÓ H 1™ L 15-én. JN 1 HIJ-JV L/JTV. Budapest, bárom ívnyi SZERKESZTI JllMgai'ia" Vfill(léglt). tartalommal. SZARVAS GÁBOR. 185-18 6 111. kötet. 1874. JANUAR 15. 1. fü\et. A MOLDVAI CSÁNGÓ NYELVRŐL. A moldvai csángó nép a Szeret folyó jobb partján el­nyúló hegyláncz tövében, az északi szélesség 46—47-ik foka közt, Román és Bákó városok közvetlen szomszédságában, az előbbitől északra, az utóbbitól délre fekvő falvakban la­kik. Ezek közöl az északi rész már meglehetősen el van oláhosodva, míg a Bákó vidékbeli déliek a mostoha viszo­nyok ellenére is aránylag elég épen megőriztek eddigelé magyarságukat, értem alatta a magyarnyelvet; mert visele­tük. szokásaik már ezeknek is egészen oláhosak; sőt meglett férliaik, saját vallomásaik szerint, egyként beszélik a magyar és oláh nyelvet. „Mán uram, ennek ez a szóra ! ez vala válasza egy beszédes Öregnek ebbeli kérdésemre. Mett akar Bakóba, akarhoa menyünk, akar adunk, akar vészünk, az olá ember nem tud magyarul szólani, hácz czak nekünk kell mégtanujjuk az ii szovukat. Műk immá étt méndenik olá hitre es törvényéz." Az asszonynép azonban és az ifjabb finemzedék az oláhból még nem sokat tud; s ezt csupán az iskoláknak köszönhetni, a mennyiben az alsó falvakban nin­csenek. A csángó nyelv kiválóbb sajátságai a következők. Az első, a melyet mindenki tud, a ki hallott valaha a csángó népről valamit, az, hogy a palatális cs, ^s, s helyett a sibilans járja náluk; pl. csak, kucsma, zsák, zsidó, semmi, isten helyett czak, kuezma, z á k, z i d ó, szem mi, iszten. E sajátság azonban annyira nem általános s annyira ingadozó, hogy nem csak egy helység lakói, hanem ugyanazon egy személy is nem csak más-más, hanem ugyanazon egy szóban is mind a két kiejtést hasz­M. NVELVOR III

Next

/
Thumbnails
Contents