Magyar Nyelvőr – 76. évfolyam – 1952.

Angyal Endre: Nyolcvan esztendő a magyar nyelvművelés szolgálatában

MAGYAR NYELVŐR 76. ÉVFOLYAM * 1952 JANUÁR-FEBRUÁR * 1. SZÁM NYOLCVAN ESZTENDŐ A MAGYAR NYELVMŰVELÉS SZOLGALATÁBAN Irta: Angyal Endre. 1952 január 15-én volt nyolcvan esztendeje, hogy napvilágot látott Szarvas Gábor folyóiratának, a Magyar Nyelvőrnek első száma. Azóta hatal­mas változások, átalakulások történtek az emberiség és a magyarság életé­ben: háborúk és forradalmak zajlottak le s hazánk is újjáalakult; feudál­kapitalista országból a nép államává lett. Szarvas Gábor folyóirata azonban ma is él és létezik, szolgálja a tudományt, a haladást, a nemzet ügyét. Szarvas kezéből leghűbb tanítványa, Simonyi Zsigmond vette át a zászlót, Simonyit tragikus összeomlása után Balassa József követte a szerkesztésben. Balassá­nak aztán meg kellett érnie, hogy a második világháborúba vakon rohanó fasiszta Magyarország 1940-ben betiltsa lapját, s alig öt évre rá maga Balassa is áldozatául esett a nyilas hóhérok őrjöngésének. Amikor azonban ^eljött a felszabadulás, 1946-ban új folyama indulhatott a Nyelvőrnek. Az ötévi kényszerű megszakítás okozta hogy 1952 „januáriusában" — ahogy a lap­alapítás korában írták volna — még csak a hetvenhatodik évfolyam indulhat meg, nem a nyolcvanegyedik, azonban így is tekintélyes és csodálatraméltó alkotása az emberi szellemnek a Nyelvőr egymás mellett sorakozó hetvenöt kötete. A kutató, aki ennek a hetvenöt kötetnek méltatására és ismertetésére vállalkozik, mindjárt az elején meg kell, hogy vallja: a feladat és erejének nagysága nincs arányban egymással. Nem egy tanulmány, hanem tanulmá­nyok sora, vastag könyv tellenék ki annak a gazdag anyagnak csak vázlatos kivonatolásából és értékeléséből is, amelyet a Nyelvőr köteteiben a magyar és a nemzetközi tudomány felhalmozott. Olyan rövid áttekintés, mint a mienk, csak egyes szempontok kiemelésére vállalkozhatik. öt szempontból akarjuk bemutatni a gazdag anyagot. Először a tulajdonképpeni „nyelvművelésről" lesz szó, arról a hősies munkáról, amelyet a Nyelvőr, Szarvastól egészen nap­jainkig, anyanyelvünk tisztaságának és szépségének, hajlékonyságának és kifejezőerejének érdekében folytat. Ehhez kapcsolódik szorosan a második és a harmadik szempont: a folyóirat érdemei a „nyelvkincsek" feltárása és feldolgozása területén, a népi nyelv adatainak közlésében és kutatásában, a régi és a 19. századi magyar irodalom nyelvi értékelésében. Negyedik szem­pontunk lesz a Nyelvőr viszonyának tárgyalása korának íróival és irodalmá­val, Arany Jánostól egészen Veres Péterig, ötödiknek pedig a folyóirat szer­kesztőiről, kiválóbb dolgozótársairól, tudománytörténeti jelentőségükről emlé­kezünk meg. 1. Amikor 1872 januárjában megindult a Magyar Nyelvőr, a Mit akarunk? című beköszöntő-cikk írója — nyilván maga a szerkesztő, Szarvas Gábor — így jelölte meg az új folyóirat egyik legfontosabb célját: „Akarjuk ott, a hol az ingadozó alapra fektetett s rögtönözve létesített nyelvújítás szabályellenes szóalkotásokat hozott forgalomba, a helyesség visszaállítását; a hol az idegen nyelvekkel 'való érintkezés korcs kifejezéseket termesztett, a tisztaság elé­mozdítását; akarjuk a követelményeknek teljesen megfelelő tudományos 1 — 21-55

Next

/
Thumbnails
Contents