Magyar Nyelvőr – 129. évfolyam – 2005.
1. szám - Nyelvművelés - Kenesei István: A nyelvelmélettől a nyelvművelésig. A nyelvészet egységéről és változatosságáról
MAGYAR NYELVŐR 129. ÉVF. * 2005. JANUÁR-MÁRCIUS * 1. SZÁM A nyelvelmélettől a nyelvművelésig. A nyelvészet egységéről és változatosságáról Örömmel tettem eleget a felkérésnek, hogy az Édes Anyanyelvünk megalapításának 25. évfordulóján egy rövid előadást tartsak; örömmel vállaltam, mert ebben a meghívásban is annak a jelét láttam, hogy egyre nyilvánvalóbb: az elméleti nyelvészet és a nyelvművelés, vagy másképpen: a nyelvelmélet és a nyelvi norma kutatása, művelése nem két külön birodalom, hanem a nyelvnek, e mindannyiunk érdeklődésének középpontjában álló jelenségcsoportnak két lehetséges, egymással esetleg vitában, de nem ellenséges viszonyban álló megközelítése. Hét egymással összefüggő gondolatkörben fogom felvázolni, miként képzelem a nyelvművelők és a más területeken dolgozó nyelvészek együttműködését, egymásra hatását. Először is, meggyőződésem szerint a nyelv nem olyan tárgykör, amely egyszerű és általános meghatározásokkal megragadható volna, szinte ahány irányból nézzük, annyi alakját mutatja, vagy más szóval az, hogy milyen választ kapunk, attól függ, mit kérdezünk. De még a legelső kérdéseinkkel sem kerülünk kényelmes helyzetbe, hiszen ha csupán azt a saussure-i ihletésű rövid definíciót tekintjük, hogy „a nyelv jelek rendszere", máris vitára ad okot, hogy mit tekintsünk jelnek: a morfémát, a szót, a szintagmát vagy a mondatot? Azután vajon miként értsük a „jel" terminust? Ha jelentő és jelentett klasszikus saussure-i viszonyaként, akkor a Budapest legrégebbi hídja kifejezésnek a jelentése vagy a referenciája lesz-e a „jelentett" oldalán? És vajon milyen értelemben rendszer a nyelv? Nyilván nem úgy, mint a számegyenes, amely egy lineáris függvénnyel ábrázolható, de nem is úgy, mint, mondjuk, a naprendszer, amely a gravitáció törvényének és a benne lévő vagy kívülről beleérkező égitestek tulajdonságainak engedelmeskedik. Az elméleti nyelvészet úgy véli, a grammatika rendszerének egyedi és csak rá jellemző szabályozó elvei és az egyes nyelvtípusokra vonatkozó paraméterei vannak, amelyeket most már évtizedek óta kutatunk. De ugyanilyen eldöntetlen kérdésbe akadunk, ha azt a felfogást, amely a nyelvet a gondolkodás eszközeként az egyén veleszületett képességei között helyezi el, szembesítjük a nyelvet elsősorban társadalomban és mindig különféle val Az Édes Anyanyelvünk alapításának 25. évfordulóján a Magyar Tudományos Akadémián 2004. október 7-én elhangzott előadás írásos változata.