Magyar Rendőr, 1937 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1937-01-01 / 1. szám

IV. ÉVFOLYAM BUDAPEST, 1937 JANUÁR 1 1. SZÁM MAGYAR RENDŐR A MAGYAR KIRÁLY I REHPŐRIÉG SZAKLAPJA Vitéz BENEDEK GÉZA, m. kir. rendőrfelügyeiő NAGY VALÉR m. kir. rendőrtanácsos HAJÓS LÁSZLÓ m. kir. rendőrfőfelügyelő DR. RIBICZEY GYULA m. kir. rendőrtanácsos DR. KRISZTINKOVICH ANTAL m. kir. rendcrlanácsos DR. SZATHMÁRY RÓBERT m. kir. detektívfelügyelő SZENTGÁLI GUSZTÁV m. kir. detektív ___________________________________________ Megjelenik 1-én és 15-én. — Előfizetés egy évre 20 P. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy-út 23, III. em. — Tel.: 1-241-48 Van a naptári esztendőnek egyetlenegy napja, ame­lyen még a legfagyosabb lélek is fölenged, és ennek a földi életnek a legfáradtabb vándorát is beragyogja a reménységnek jótékony, meleg sugara. Ez a mai n$ip, a pirosbetűs január elseje. Joggal nevezhetnénk az év első napját az optimizmus ünnepének is, hiszen az em­ber, ez az örök gyermek, ezen az egy napon könnyen felejti a sivár multat, sutba dobja az előző évek bána­tát, keserveit és ha máskor nem is, most bizakodik sor­sának jobbrafordulásában, boldogabb jövőt remél. Drága kincs is ez a reménység, sokaknak egyetlen kincse, amely ha egyszer elvétetnék tőlünk, vájjon mi segítene át minket, az emberi élet tüskés határmes- gyéin? ... így ünnepeltük az újesztendőt a múltban is, tavaly is. Életünk folyásában sötét emlékezetű, borús eszten­dők váltakoztak egymásután, bár január első napjának rózsaszínű varázslatában mindig biztató képek tárultak szemünk elé, és amikor az egyik, letűnt esztendő már bőven meghozta csalódásait, a rákövetkezőtől ismét csak vártuk kívánságaink teljesülését. A jövőben fürkésző ember nem szeret foglalkozni a múlt bajaival. Az újév küszöbén mi sem tartunk te- temrehívást az örökkévalóságba távozott 1936 földi maradványainál, nem olvassuk rá, hogy bajt, panaszt és siralmat ez is hozott bőségesen. Sok eredményt pe­dig nem könyvelhetünk el, ha lezárjuk számadásait, akár hazánk, nemzetünk, akár pedig szűkebb közössé­günk, a rendőrtestület jogos várakozásairól volt szó. Ámde azért mégis találunk egy jelentős tételt, amelyet az 1936-os óesztendő javára írhatunk: mintha új életre keltette volna, megsokszorozta és jogosultabbakká tette volna eddig szunnyadó magyar reményeinket! Elvitathatatlan, hogy az elmúlt esztendőben igen ko­moly lépést tett előre a magyar igazság ügye. A nyílt színen is olyan kérdéssé vált, amely a művelt világ köz­véleményét és nemzetközi tényezőit is foglalkoztatja s a trianoni drámának ez a felvonása, amely már a költői igazságszolgáltatást ígérő kibontakozás felé tart, csak az elmúlt hetekben zárult egy lelkeket megragadó, gyö­nyörű fináléval a világ színpadán. Ezt köszönjük neked, kifelé ezt a hatást, befelé ezt a jogosult reménysé­get, — 1936-os esztendő! És ennek jegyében kezdjük meg az újévet is. De nem káprázatos álomképek igézetében, hanem lehigga dt, komoly megfontolással, amely tudja, hogy éppoly hiba a túlzott reménykedés, mint a lemondó kishitűség. És amely tudja, hogy a hit, a bizakodás, a reménység csak akkor lehetnek igazán jogosultak, ha nyomukban — tettek következnek. Ezeket a tetteket várjuk a most beköszöntő újeszten­dőtől. Várjuk pedig a régi magyar bölcsességgel, amely azt tanítja, hogy: segíts magadon, az Isten is megsegít! Nem bízhatunk mindent a fölöttünk őrködő Gondvise­lésre, a tettek mezején magunknak kell helyt állnunk. De a mindenható Isten segítségével indulunk, Hozzá száll első fohászunk az újesztendő reggelén, hogy acé­lozza meg erőinket, fokozza kitartásunkat és áldja meg szent hazánkért folytatott áldozatos munkánkat. Nin­csenek elérhetetlen vágyaink, nem meseország kincseit kérjük az ég Urától, mi csak egy ezeréves multat kö- nyörgünk vissza, csak azért dolgozunk és harcolunk, ami viszontagságos ezer esztendőn át csorbítatlanul megvolt: a régi épséges Magyarországért, természetadta határaival, boldog, megelégedett, egységes — multat, jövendőt megszenvedett — nemzetével. Isten segítségével kezdjük ennek az újesztendőnek új feladatait. Szent lelkesedéssel vállaljuk újra azt a súlyos terhet, amit a legeszményibb nemzeti célok szol­gálatában hivatásunk reánk ruház, és ígérjük, hogy a magyar királyi rendőrség hazafias munkássága ebben az esztendőben sem hagy beteljesületlen várakozást maga után. Mi pedig, a rendőrség sajtójának szerény munkásai, ott állunk segítő, irányító és lelkesítő sza­vunkkal mindenkor bajtársaink oldalán, hogy az újesz­tendő kiharcolandó eredményei maradéktalanul valóra váltsák a múlt reménységeit. Ott állunk a testület minden egyes tagja mellett a mi átfogó bajtársi szeretetünkkel. Ennek hatalmas erejé­vel fonjuk össze a nagyot a legkisebbel, a csonkaország hatvan állomáshelyén azonos hivatásnak élő rendőr- bajtársainkat egymással és ennek a szeretetnek baráti melegségével kívánunk az év első napján mindnyájuk­nak sikerekben gazdag munkát, hazánk, testületünk és minden bajtársunk javát biztosító, boldog, valóban bol­dog újesztendőt!

Next

/
Thumbnails
Contents