Magyar Rendőr, 1938 (5. évfolyam, 1-24. szám)
1938-01-01 / 1. szám
V. ÉVFOLYAM BUDAPEST 1938. JANUÁR 11. SZÁM MAGYAR RENDŐR A MAGYAR KIRÁLYI RENDŐRSÉG SZAKLAPJA Vitéz BENEDEK GÉZA, m. kir. rendőrfőfelügyelő NAGY VALÉR m. kir. rendőrtanácsos HAJÓS LÁSZLÓ m. kir. rendőrfőfelügyelő DR. RIBICZEY GYULA m. kir. rendőrtanácsos DR. KRISZTINKOVICH ANTAL m. kir. rendőrtanácsos DR. SZATHMÁRY RÓBERT m. kir. detektívfelügyelő SZENTGÁLI GUSZTÁV m. kir. detektív Megjelenik 1-én és 15-én. — Előfizetés egy évre 20 P. — Szerkesztőség és kiadóhivatal, Andrássy út 23. III. em. — Tel.: 1-241-48 193« Itt van megint az új esztendő, megérkezett ez is. Elénk toppant az idők végtelenségéből, hogy felváltsa a csöndben elköszönő 1937-es évet, amely máris a múlté lett a maga kevés kis örömével, boldogságával, de annál több bajával, gyászával és szomorúságával együtt. Nehéz, küzdelmes idők folyamán megszoktuk már eddig, hogy kétkedve, reménységek nélkül vártuk a titokzatos újesztendőt. Ha ilyenkor jobbat is kivántunk magunknak és másoknak, ha régi, jószokáshoz híven le is írtuk az udvariasság „b. u. é. k.“ betűit, belülről kétkedők maradtunk, igyekeztünk beletörődni abba, hogy az új sem lesz különb a réginél. Vágyakat temető, reményeket letörő elődök után nem nagyon bízhattunk az utódban sem. És most mégis mintha derengene. Mintha valamivel jogosultabb lenne bizakodásunk az Úrnak 1938. esztendejében. Nem vagyunk csodavárók, és ha az 1931-ben kulminált világválság óta az a bizonyos hét szűk esztendő csakugyan le is telt, nem ujjongunk a népszerű időjóssal, aki most a bibliai bő esztendők eljöttét hirdeti. Mi a realitások talaján állunk és csak tényekre építünk. Január elseje, újév napja mndjárt hoz nekünk valami kis örömet, szerény biztatást. Nincs ok a „fizetésemelés" hozsannájának harsogására, hiszen minden érdekelt jól tudja, hogy nem ajándékhoz jutunk, hanem a válságos idők kényszerintézkedése következtében csökkentett illetményeinknek egy nagyon kis hányadát kapjuk most vissza. Úgyszólván filléreket azokból a jelentős összegekből, amelyeket éveken át a haza oltárára raktunk áldozatul. És most sem a visszacsinált csökkentésnek örvendünk elsősorban, hanem annak a vigasztaló ténynek, hogy a szomorú, kényszerítő okok megszűntek, a folyamat megállt, s az állam pénzügyi helyzete nemcsak nem romlik tovább, de bíztatóan javul. A magunk kis körében, leegyszerűsített háztartásában érezzük ennek első jelét, január elsejének első örömeként. De neálljunk meg az anyagiaknál, nézzünk távolabbra is az újév küszöbén. Meg kell látnunk a pirkadást trianoni éjszakánk sötét égboltjának peremén is. Még ugyan csupán annak az igazságnak felismeréséig jutott el a világ, hogy a magyar kérdés megnyugtató rendezése nélkül nem lehet orvosolni Középeurópa politikai és gazdasági sebeit, de ez a megismert igazság a mi oldalunkon áll és érlelteti azt a meggyőződést, hogy a dolgok összefüggése révén a nemzetek békéjének is elsőrendű érdeke: a magyar revízió. Talán nem véletlen, hogy ennek a kétségtelen, történelmi igazságnak megismerése, ennek a meggyőződésnek kialakulása idején köszönt ránk Magyarország első nagy királyának kilencszázados ünnepe. Szent Istvánnak, az államépítő fejedelemnek emlékére a vallásos kegyelet szentévvé nyilvánította az 1938-as esztendőt, amelyet áldott nevének szentel felekezeti különbség nélkül minden magyar. Nemcsak itt, e szűk határokon belül szorongó magyarok, de a föld minden magyarja, az elszakított területeken szenvedők és a tengereken túlról hazavágyódók is. És amikor a szentistváni gondolat kapcsol össze a kilencszázados közös múlt erejével mindannyiunkat, amikor az ő szelleme ihlet meg minden magyar testvért, ez a nagy erő nem maradhat teljes, meggyőző hatás nélkül a külvilágra sem. Mindennél erősebb tüntetés lesz ez az ezeréves Magyarország mellett, amelynek dicsőséges múltját, elvitathatatlan jogait, egységes, ép területét és népességét vette tagadásba a győztes hatalmak esztelen békediktátuma. Szent István esztendejében fog lezajlani Budapesten az Eucharistia ünnepe is. Katolikus hívők nagy népvándorlása — tengerentúlról is már eddig negyvenezernél több jelentkező — zarándokol el hazánkba Krisztus Király előtt hódolni. És egyben megismerni Magyarországot, amely felé 1938-ban az egész művelt világ figyelme irányul. A rend, a béke országa felé. Mit várhatunk mi várjon ettől a mozgalmas, eseményekben gazdag új esztendőtől? Talán nagyon sokat. De az eredmény nem csupán a Gondviselés kegyétől függ, nekünk magunknak is résen kell lennünk, hogy 1938 minden mozzanata hazánk üdvére váljék, s hogy ez az év csakugyan boldogságot hozzon a magyarra. Ami az országnak dicsőség, erkölcsi és anyagi áldás, a hívőnek áhitat és ünnep, az nekünk a komoly kötelességteljesítés egész sorát is jelenti. Próbaköve lesz 1938 a magyar rendőrség tudásának, teljesítőképességének. A határtól határig, az ország szívében és talán minden városában. Örömünk és igaz boldogságunk, ha ezekből akként vehetjük ki részünket, hogy méltóak maradunk jó hírnevünkhöz és a magyar rendőrség minden tagja közremunkálhat a közös, szent cél érdekében, hogy a most beköszöntő 1938-as esztendő végre valóban boldog újesztendő legyen!