Magyar Rendőr, 1938 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1938-01-01 / 1. szám

V. ÉVFOLYAM BUDAPEST 1938. JANUÁR 1 1. SZÁM MAGYAR RENDŐR A MAGYAR KIRÁLYI RENDŐRSÉG SZAKLAPJA Vitéz BENEDEK GÉZA, m. kir. rendőrfőfelöoyelő NAGY VALÉR m. kir. rendőrtanácso» HAJÓS LÁSZLÓ m. kir. rendőrfőfelügyelő DR. RIBICZEY GYULA m. kir. rendőrtanácso* DR. KRISZTINKOVICH ANTAL m. kir. rendőrtanácsos DR. SZATHMARY RÓBERT m. kir. detektívfelügyelő SZENTGALI GUSZTÁV m. kir. detektív Megjelenik 1-én és 15-én. — Előfizetés egy évre 20 P. — Szerkesztőség és kiadóhivatal; Andrássy-út 23, III. em. — Tel.: 1-241-48 193« Itt van megint az újesztendő, megérkezett ez is. Elénk toppant az idők végtelenségéből, hogy felváltsa a csöndben elköszönő 1937-es évet, amely máris a múlté lett a maga kevés kis örömével, boldogságával, de annál több bajával, gyászával és szomorúságával együtt. Nehéz, küzdelmes idők folyamán megszoktuk már eddig, hogy kétkedve, reménységek nélkül vártuk a titokzatos újesztendőt. Ha ilyenkor jobbat is kivántunk magunknak és másoknak, ha régi, jószokáshoz híven le is írtuk az udvariasság „b. u. é. k.“ betűit, — belül­ről kétkedők maradtunk, igyekeztünk beletörődni abba, hogy az új sem lesz különb a réginél. Vágyakat temető, reményeket letörő elődök után nem nagyon bízhattunk az utódban sem. És most mégis mintha derengene. Mintha valamivel jogosultabb lenne bizakodásunk az Ürnak 1938. eszten­dejében. Nem vagyunk csodavárók, és ha az 1931-ben kulminált világválság óta az a bizonyos hét szűk esz­tendő csakugyan le is telt, nem ujjongunk a népszerű időjóssal, aki most a bibliai bő esztendők eljöttét hir­deti. Mi a realitások talaján állunk és csak tényekre építünk. Január elseje, újév napja mndjárt hoz nekünk valami kis örömet, szerény biztatást. Nincs ok a „fizetéseme­lés4' hozsannájának harsogására, hiszen minden érde­kelt jól tudja, hogy nem ajándékhoz jutunk, hanem a válságos idők kényszerintézkedése következtében csök­kentett illetményeinknek egy nagyon kis hányadát kap­juk most vissza. Ügyszólván filléreket azokból a jelen­tős összegekből, amelyeket éveken át a haza oltárára raktunk áldozatul. És most sem a visszacsinált csök­kentésnek örvendünk elsősorban, hanem annak a vi­gasztaló ténynek, hogy a szomorú, kényszerítő okok megszűntek, a folyamat megállt, s az állam pénzügyi helyzete nemcsak nem romlik tovább, de bíztatóan ja­vul. A magunk kis körében, leegyszerűsített háztartásá­ban érezzük ennek első jelét, január elsejének első örö­meként. De ne -álljunk meg az anyagiaknál, nézzünk távo­labbra is az újév küszöbén. Meg kell látnunk a pirka- dást trianoni éjszakánk sötét égboltjának peremén is. Még ugyan csupán annak az igazságnak felismeréséig jutott el a világ, hogy a magyar kérdés megnyugtató rendezése nélkül nem lehet orvosolni Középeurópa po­litikai és gazdasági sebeit, de ez a megismert igazság a mi oldalunkon áll és érlelteti azt a meggyőződést, hogy a dolgok összefüggése révén a nemzetek békéjének is elsőrendű érdeke: a magyar revízió. Talán nem véletlen, hogy ennek a kétségtelen, törté­nelmi igazságnak megismerése, ennek a meggyőződés­nek kialakulása idején köszönt ránk Magyarország első nagy királyának kilencszázados ünnepe. Szent István­nak, az államépítő fejedelemnek emlékére a vallásos kegyelet szentévvé nyilvánította az 1938-as esztendőt, amelyet áldott nevének szentel felekezeti különbség nélkül minden magyar. Nemcsak itt, e sziik határokon belül szorongó magyarok, de a föld minden magyarja, az elszakított területeken szenvedők és a tengereken túlról hazavágyódók is. És amikor a szentistváni gon­dolat kapcsol össze a kilencszázados közös múlt erejé­vel mindannyiunkat, amikor az ő szelleme ihlet meg minden magyar testvért, ez a nagy erő nem maradhat teljes, meggyőző hatás nélkül a külvilágra sem. Min­dennél erősebb tüntetés lesz ez az ezeréves Magyar- ország mellett, amelynek dicsőséges múltját, elvitatha­tatlan jogait, egységes, ép területét és népességét vette tagadásba a győztes hatalmak esztelen békediktátuma. Szent István esztendejében fog lezajlani Budapesten az Eucharistia ünnepe is. Katolikus hívők nagy népván­dorlása — tengerentúlról is már eddig negyvenezernél több jelentkező — zarándokol el hazánkba Krisztus Király előtt hódolni. És egyben megismerni Magyar- országot, amely felé 1938-ban az egész művelt világ figyelme irányul. A rend, a béke országa felé. Mit várhatunk mi vájjon ettől a mozgalmas, esemé­nyekben gazdag újesztendőtől? Talán nagyon sokat. De az eredmény nem csupán a Gondviselés kegyétől függ, nekünk magunknak is résen kell lennünk, hogy 1938 minden mozzanata hazánk üdvére váljék, s hogy ez az év csakugyan boldogságot hozzon a magyarra. Ami az országnak dicsőség, erkölcsi és anyagi áldás, a hívőnek áhitat és ünnep, — az nekünk a komoly kö­telességteljesítés egész sorát is jelenti. Próbaköve lesz 1938 a magyar rendőrség tudásának, teljesítőképessé­gének. A határtól határig, az ország szívében és talán minden városában. Örömünk és igaz boldogságunk, ha ezekből akként vehetjük ki részünket, hogy méltóak maradunk jó hír­nevünkhöz és a magyar rendőrség minden tagja közre­munkálhat a közös, szent cél érdekében, hogy a most beköszöntő 1938-as esztendő végre valóban boldog új­esztendő legyen!

Next

/
Thumbnails
Contents