Magyar Rendőr, 1939 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1939-01-01 / 1. szám

Vitéz Bonczos Miklós dr. a belügyminisztérium új politikai államtitkára Magyarország kormányzója a bel­ügyminiszter előterjesztésére vitéz Bonczos Miklós dr.-t, Csongrádi vár­megye főispánját, államtitkárrá ne­vezte ki. Vitéz Bonczos Miklós dr., a belügy­minisztérium új államtitkára 1897-ben született s a Ludovika Akadémia jeles eredménnyel való elvégzése idán nyomban a harctérre került, ahol többszöri sebesüléssel, rokkant főhadnagyként fejezte be harctéri szol­gálatát, amelynek elismeréséül vitézzé avatták. Ezután jogi tanulmányokat folytatott, s ezek befejeztével ügyvédi vizsgát tett és Szentesen nyitott ügy­védi irodát, ahol rövidesen hatékonyan kapcsolódott bele a város és Csongrád vármegye közösségi életébe. Csongrád vármegye hét évvel ezelőtt tisztifő­ügyészévé választotta, majd ez év már­ciusában főispán lett. Vitéz Bonczos Miklós államtitkárt december hó 16-án vitéz Keresztes-Fischer Ferenc dr. bel­ügyminiszter ünnepélyes külsőségek között iktatta be új hivatalába. KRÓNIKA A „KÖZIGAZGATÁSI VEZÉRKAR“ lé­tesítése — Magyari­ Zoltán professzor szerint —• a közigazgatás észszerű meg­szervezésének szükségességével mind­inkább elkerülhetetlenebbé válik. Az 1870 óta megtízszereződött feladataink sorá­ban észrevehetőleg elkülönülnek ugyanis a kitűzött célok megvalósítását szolgáló, ú. n. funkcionális feladatok (a gyakor­lati közigazgatás teendői) és másrészről a szervezet fennállását és működését biz­tosító ú. n. institucionális feladatok. Ezeknek az utóbbiaknak ellátását sorolja Magyary Zoltán a közigazgatási vezér­kar munkakörébe, amely: szervezési, sze­mélyzetpolitikai, gazdasági-tervezési, ko­­difikációs és eredményvizsgálati osztá­lyokra tagozódnék. A professzor elgondolása szerint ez a közigazgatási vezérkar egységes, köz­ponti szerv lenne a miniszterelnök mel­lett, ennek kizárólagos rendelkezésére, országos hatáskörrel. Nem a mi különvéleményünk kedvéért foglalkozunk most itt ezzel az ország­szerte nagy érdeklődést keltett kérdéssel, de hiba volna elhallgatnunk, hogy ré­szünkről a rendőrség institucionális fel­adatainak ellátását — éppen a rendőri igazgatás különleges voltára tekintettel — csakis rendőri szervek kezében lát­nánk biztosítottnak és eredményesnek. Azt sem hallgatjuk el, hogy mi ugyan­ezzel a nagyjelentőségű kérdéssel már ismételten foglalkoztunk a Magyar Rendőr hasábjain és egy ízben vezércik­künkben (Az egészséges kiválasztás, 1937 aug. 1.) kifejezetten javasoltuk, hogy az u. n. „vezérkari elv“ a közigazgatás min­den vonalán érvényesüljön, de legfőkép a rendőri szolgálat terén. Szerénytelenek volnánk, ha a kezde­ményezés körül érdemekre akarnánk hi­vatkozni, mi csak felhívjuk olvasóink figyelmét a magyar közigazgatás kiváló tudósának erre a munkájára, amelyet a rendőri igazgatásnak gyakorlati munkája is érdeklődéssel fogad és — legalább elvben — örömmel tesz magáévá. * ÓRÁK ALATT derített ki a fővárosi rendőrség legutóbb két gyilkossági ügyet. Mindegyikben valami titokzatosság lebe­gett a „szenzációs esemény“ körül. A Ráday­ utcai rablógyilkosságnál napok múlva találtak rá a lakásában megfojtott asszonyra, a pestszenterzsébetinél pedig hetek múltán az üzletében leütött keres­kedő holttestére. Alig voltak nyomok, alig merült fel néhány, jelentéktelennek látszó adat,­­ a rendőrség nagyrészt a következtetések logikai láncolatán jutott el a tettesekig. Mind a két nyomozás is­kolapéldája volt a tökéletes bűnfelderítő detektívmunkának, amely gyorsaságával megnyugvást kelt a legszigorúbb bíráló, a nagyközönség körében, szép eredménye pedig jogos büszkeséggel töltheti el mindazokat, akiknek tervszerű, céltuda­tos munkája a rendőrség jóhírnevét és megbecsülését megint öregbítette. A BŰVÉSZET a közlekedési rendőr mun­kája, mondta legutóbb az angol légügyi m­iniszter, amikor Franciaországból haza­tért. Az előkelő véleményt, amelynek di­cséretében minden közlekedési rendőr osztozhatik, egyébként a következőkkel okolta meg: „A rue Royal-on rettentő forgalmi zűrzavarba kerültem. Már azt hittem, hogy sohase fogok kikerülni be­lőle, amikor hirtelen feltűnt a közleke­dési rendőr egy kis fehér bottal a ke­zében. Egy perc alatt minden rendbe­jött.“ Hátha még azt is kibűvészkedi a köz­lekedési rendőr, hogy egyáltalán ne tá­madhasson az úttesten „forgalmi zűr­zavar“? * A RÉSZEG LOGIKÁJA komoly jogi kérdést adott fel egy angol rendőrbíró­­nak. A terhelt, aki botrányt okozó részeg­ségért állt előtte, a tárgyalás során azzal védekezett, hogy — ne bis in idem! — őt nem lehet másodszor is megbüntetni ugyanazon cselekmény miatt. Egyszer már ugyanis, hat napja, elítélték részeg­ségért, mivel pedig azóta folyton iszik, ezért az újabb kihágásért is meglakolt. — A bíró igen helyesen — és a mi jogi felfogásunknak is megfelelően — ak­ként döntött, hogy a terheltet nem a részegsége miatt, hanem a részeg álla­potában okozott botránya miatt bün­teti meg, ebben pedig nem lehet tett­azonosság a hat nap előtti botránnyal. Amint látjuk, Angliában is vannak öt­letes részegek, de van jogász rendőrbíró Amerre most magyar fiúk járnak. ..» (Pál Miklós felvétele.) MAGYAR RENDŐR ■ Egy rendőrtiszt^ jegyzetköny­véből Van, aki akkor is szid, ha dicsérni akar. S van, akinek a szidása is dicséret. * Ha bonyolult ügy intézése közben ké­telyed van, hallgass a szívedre. Meglásd, mindig jó tanácsadónak bizonyul. * A hűséget általában nem azért szegik meg, hogy eskűszegők legyenek, hanem mert egyesek más, esküvel nem fogadott hűséget, adott körülmények között, köte­lezőbbnek vélnek. K. G.

Next