Magyar Sajtó, 1941 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1941-01-15 / 1. szám
BUDAPEST, 1941 JANUÁR 15 III. ÉVFOLYAM MEGJELENIK MINDEN HÓNAP 15-ÉN. AZ ORSZÁGOS MAGYAR SZEKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, BUDAPEST, VI., ANDRÁSSY-ÚT 43.11 SAJTÓKAMARA TAGJAI TAGDÍJ FEJÉBEN KAPJÁK. HÁZIKÖZPONTUNK TELEFONSZÁMA: *428-558 NEM KAMARAI TAGOKNAK AZ ELŐFIZETÉSI DÍJ EGY HÓNAPRA I.PENGŐ. POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLÁNK SZÁMA: 11.230 A NYUGDÍJINTÉZETÉRT ÍRTA: GÁSPÁR JENŐ Ebben az esztendőben lesz hatvanéves a Magyar Hírlapírók Országos Nyugdíjintézete. Ezt az intézményt a magyar újságírók teremtették meg, hogy öreg napjaikra vagy rokkantságuk esetén ne álljanak teljesen elhagyatva, minden támasz nélkül. Az Intézet sorsa közismert. A világháborút követő öszszeomlás elsodorta a hadikölcsönbe fektetett összegeket, az egyes alapítványok devalválódtak, úgyhogy 1927-ben teljesen újjá kellett szervezni az Intézetet. Természetesen ez az újjászervezés megfelelő matematikai számítások alapján történt s közismert tény, hogy ezeken az alapokon a negyvenéves szolgálattal nyugalomba vonuló újságírónak mindössze kétszáz pengő nyugdíja van. Az Országos Magyar Sajtókamara megalakulása után megtörtént ugyan az Intézet újabb megerősítése, amely lehetővé teszi a fiatalabb tagoknak a jobb nyugdíjjuttatás lehetőségét, de az öregebb és régibb tagok még mind ist csak kétszáz pengő járadékot remélhetnek negyvenéves szolgálatok után. H Ha ezt az összeget összehasonlítjuk a köztisztviselői pályán élvezhető nyugdíjakkal, vagy akár a külföldi, hasoncélú újságíróintézmények nyugdíjaival, meg kell állapítani, hogy ez az öszszeg keserűen kevés. Az Országos Magyar Sajtókamara a fennállása óta elmúlt egy és fél esztendő alatt egész sereg szociális kérdést oldott meg közmegelégedésre. Amit a Kamara elnöke programotként adott, az újságírói név és hivatás erkölcsi védelmétől kezdve egészen a minimális fizetések megállamlásáig és a többi szociális vívmányig, mind valóra vált. Megvalósultak sokkal nehezebb elgondolások is az újságíró egység megteremtésétől egész a székház megvásárlásáig. Az 1941-ik esztendő programmja a Nyugdíjintézet teljes megalapozása, illetve teljes talpraállítása. Az Intézet vezetősége minden elismerést és dícséretet megérdemel, hogy nehéz körülmények között nem engedte elsikkadni a hatvanéves múlt erkölcsi tőkéjét s igyekezett megmenteni az anyagi tőkéből is azt, ami megmaradt. Most rajtunk, újságírókon múlik, hogy a jubiláns esztendő ünnepi hónapjait és napjait olyan propagandára használjuk fel, amely messze eljövendő esztendőkre olyan tőkét gyűjt, amely lehetővé teszi a magyar újságíró nyugdíjminimumának felemelését olyan nívóra, amelyet a magyar újságíró képzettsége, munkája és magyar hűsége megérdemel. Kérünk mindenkit, akinek egészséges és megvalósítható ötlete és gondolata van, a szép és valóban szent cél érdekében tudassa az illetékesekkel s a maga közéleti, társadalmi vagy baráti környezetében a propaganda minden eszközével hasson oda, hogy a Nyugdíjintézetet véglegesen megalapozhassuk. Meg vagyunk győződve arról, hogy minden magyar újságíró ezen a téren erőkifejtésének teljességét adja. De elsősorban a magyar államnak, a törvényhozásnak és a törvényhatóságoknak kell megérteniök azt, mit jelent az a magyar sajtó, amelynek nem kell rettegnie sem a jelenéért, sem jövőjéért. Mi a magunk részéről ebben az esztendőben minden alkalmat meg fogunk ragadni arra, hogy kongassuk az ünnepi harangokat. De ezek az ünnepi harangok nem elégszenek meg azzal, hogy a hatvanéves évforduló örömhangjait hallassák, hanem kérő szóval akarnak fordulni a magyar királyi kormányhoz, a törvényhozás mindkét házához, Budapest székesfőváros és az ország valamennyi törvényhatóságához, hogy íme itt van az ünnepi esztendőben az az alkalom, hogy adakozzanak és az elöregedett vagy megrokkant újságírók segítségére siessenek. Mi most nem hivatkozunk arra, hogy más testületek nyugdíjalapjai mennyire jobban vannak dotálva állami vagy törvényhatósági pénzekkel. Ez helyes, kapja meg mindenki a neki járó illő támogatást. De ugyanakkor annak az igazságnak hangoztatásával, hogy a magyar sajtó erkölcsi és anyagi integritása van olyan tényező a magyar közéletben, mint akármilyen más, tiszteletreméltó testület Hasonló célkitűzése, hinni akarjuk, hogy az ünnepi esztendőben pótoltatik sok régi mulasztás és az illetékesek megértik jogosan kérő szavunkat. Ebben a pillanatban nem akarjuk hangoztatni, hogy a magyar sajtó kezében milyen fontos, nemzeti érdekek vannak s hogy a magyar sajtó az Országos Magyar Sajtókamara felügyeletével milyen komolyan, elszántan és milyen kemény felkészültséggel áll hivatásának posztján. A magyar sajtó munkásai egyetlenegy nagy szellemi hadsereget képeznek s ma bármennyire is az anyagelvűség ko-