Magyar Sakkvilág, 1945 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1945-01-01 / 1-4. szám
HÚSZ ÉVVEL EZELŐTT jelent meg az akkori magyar sakktudás szintézise, a magyar sakk bibliája, a győri tornakönyv. A legnagyobb és legszebbnek mondott magyar sakkönyvről újságírásunk akkori fejedelme a Pesti Hírlap 1925 július 26-i, vasárnapi számának élén vezércikkben emlékezett meg. Ilyen megtiszteltetés sakkönyvnek alig jutott még osztályrészül. Sakkéletünk újjászervezésének idején megszívlelendőnek tartjuk e sorokat és átmentjük őket a feledés homályából. A sakkról írta: Rákosi Jeni Hogy mért írok a lopnak ily előkelő helyen cikket a sakkról, azt a sakkozóknak nem kell, a nemsakkozóknak minden iparkodásom mellett talán nem is tudom megmagyarázni. Én elvégre írtam már vezércikkeket általában az atlétikáról, különösen a labdarúgásról és a vívásról. Ami pedig az atléta-művészet a testnek, az a sakk az elmének. Amaz fejleszti a testet, a sakkban az elme ereje acélozódik. Hogy pedig mily nagy fontossága van a mi civilizált, idegbontó életmódunkban a testedzésnek, azt mutatja a sportolásnak nagyszabású kultusza, az újra fölélesztett olimpiai játékok intézménye. Az egész világ sportol és egyegy nemzetközi olimpiászon nemes versenyre kel a nemzetek ifjúsága, hogy megmérkőzve elnyerje egy-egy sportágban a világbajnoki címet. Már most mért volna kevésbé fontos dolog az agyvelő gimnasztikája, mint a karokés lábakés a test egyéb izomrészeié ? Elvégre a sakkot fejedelmek játékának találták fel és tudtommal a nagy hadvezérek túlnyomó része passzionátus sakkművész volt. (Hogy mért nem írják a sakkot sachnak, vagy épen mint régebben schach-nek azok az írótársaim, akik a ch-t minden áron bele akarják iktatni a magyar hangrendszerbe, ahol pedig nem létezik, nem tudom). Az alkalom, mely arra indít, hogy e tárgyról írjak, kettős: egyfelől most jelent meg a tavalyi győri sakkverseny impozáns könyve a verseny eredményéről másfelől augusztusban lesz a debreceni nemzetközi sakkverseny, melyet Székesfehérváron akartak megtartani. Székesfehérvár, nem tudom mért, az utolsó pillanatban elhárította magától a szerencsét, hogy a sakkvilág érdeklődésének központja legyen egy pár hétig, ellenben Debrecen áldozatkészen és lelkesen vállalkozott a dologra, lekötelezve a magyar sakkozók világát és mindazokét, akikre nézve nem közömbös e legnemesebb sportművészet sorsa és fejlődése a mi magyar hazánkban, így a magyarországi sakkversenyek folytonossága biztosítva van s nem lehet kételkedni abban, hogy esztendőre Székesfehérvár fölveszi és tovább fonja a mesterek versengésének selyemfonalát s a magyar sakk meg fog maradni azon a díszes helyen, melyet eddig más országok sorában el tudott foglalni. Természetesen nálunk is sakkoznak az emberek. Hiszen diákkorában majd mindenki sakkozott. De ahhoz, hogy magyar sakkozás legyen, három dolog kell: sakkörök, sakkversenyek és sakkirodalom. Addig is vannak kitűnő magyar sakkozók. Mestereink is vannak és voltak, de inkább a világ, mint Magyarország számára. Magyar festőink is voltak régen már. Iparkodunk valahogy összeszedni Kupeczky és Mányoky képeit. De magyar festészet nem volt, az jóformán amaz úttörőink által jött létre, akiknek érdeme, hogy intézményesen szervezték meg a múlt században a magyar festészetet. Sakkmesterekre is tudunk hivatkozni, akik művészetükkel becsületet szereztek nevüknek. Charousek nevét mindenki tudta annak idején. És ma is itt van, harminc éves pályájával Maróczy mester. De sem egyik, sem másik, sem jeles társaik nem jelentettek semmit sem hosszú és dicsőséges pályájukkal a hazai sakkozásra nézve, aminek az az oka, hogy hazai sakkozás egyáltalán nem volt. Hiszen, épen ezért még a milleniumi budapesti sakkverseny játszmái sem maradtak fenn és az 1912-ben Pöstyénben rendezett verseny eredményei sincsenek meg. Pedig az egyes játszmák, mesterek keze alatt, ép oly nagyszabású művészi kompozíciók, mint más nagy alkotások a költészet, festészet vagy a zene terén. A sakkművészet alkotásaihoz még egy különösebb élvezet járul. Nem egy agyvelő szüli, hanem két agyvelő mérkőzéséből keletkezik. És az, aki tanulmányozva utána játsza az egyes játszmákat, úgyszólván egy-egy remek alkotásnak a keletkezését látja és követi fejlődésében. A sakkvilágban van egynémely partinak olyan világraszóló híte, mint Bach egy-egy fugájának, Rembrandt, Rafael, Murillo stb. egy-egy remekének. Ki tudja nálunk azt, hogy a sakkművészetben egész sora van az újításoknak, melyet magyarok találtak ki. Ez pedig ilyen alakjában elveszett a magyar sakkozók számára. Részben elsajátították, részben utóbb kitalálták külföldön és el is könyvelte a maga eredményei közé. Ilyen szemszögből nézve a dolgot, talán senki sem fogja túlzásnak venni, ha a győri verseny publikációját korszakos jelentőségűnek mondom — természetesen, amennyiben nem egymagában álló heroikus kísérletnek marad meg. Magától értődik, hogy ha én azt mondom, nincsen magyar sakkvilág, ez nem azt jelenti, mintha nem volna mondanivaló a magyar sakkozásról, sőt mintha ennek a fejedelmi művészetnek nem volna a mi földünkön is bizonyos múltja. Aki ilyent mondana, azt megcáfolná igen hathatósan maga a győri sakktorna kiadványa, melynek teljes címe: ,A győri sakk-kongresszus, nemzetközi mesterverseny és főtorna." Ebben a könyvben, az érdemleges tartalmát megelőzve, igen vonzón és érdekesen van előadva a sakkművészet története és nagy gonddal, szeretettel van összeszedve a sakkozásra vonatkozó minden magyar adat, amit a magyar sakk történetének is lehetne nevezni némi önhittséggel. Az olvasó gyönyörködni fog ez adatok összeállításában s ha végig ment a bevezető munkákon, kétszeresen támad föl benne a vágy, hogy valahára rendszeres, összefüggő, folytatólagos életet éljen közöttünk a sakkjáték. Ennek a közel hatszáz oldalra terjedő vaskos könyvnek főtartalma természetesen a győri verseny játékai, melyeken élükön Maróczyval, egyes jelesek kísérik végig az olvasót megfelelő észrevételekkel. Oly gazdag ez a könyv, hogy úgyszólván megérdemli minden eddigi magyar sakk kodifikációjának nevét. Megelőzi a szöveget egy fényképsorozat, a győri kongresszus résztvevőinek csoportképei. Befejezi a könyv tartalmát egy magyarázó szótár a sakk köréből. Szóval elméleti, gyakorlati és minden egyéb szempontból oly