Magyar Sakkvilág, 2003 (1. évfolyam, 1-8. szám)

2003-05-01 / 1. szám

Jöttünk, láttunk, megjelentünk A Magyar Sakkszövetség legutóbbi közgyűlésén kiosztottuk szórólapunkat. Többen kérdezték, hogy mikor jelenik meg az új sakkfolyóirat. Záporoztak a javaslatok, miről ír­tunk, milyen eddig szőnyeg alá söpört kérdésekkel foglalkozzunk, illetve hogy ne csak a saját hangunkat hallassuk , hanem engedjük szóhoz jutni az érintetteket is, és így to­vább. Szükséges, hogy fokozottan figyeljünk oda az utánpótlás gondjaira, nyújtsunk segítsé­get a lépéseket még alig ismerő gyermekek sakkoktatásához. Az időszerű események szakszerű bemutatásán kívül törődjünk többet játékunk emberi oldalaival, s adjunk köz­re minél többet a magyar és nemzetközi sakkozás régi értékeiből. Megint mások arra bátorítottak: tárjuk fel kendőzetlenül napjaink hazai sakkéletének problémáit, s legyen mindenről határozott véleményünk. Valaki meg egyenesen Nagy László, a költő híres metaforáját átalakítva határozta meg követendő szemléletünket ilyeténképpen: igaz, hogy káromkodásból is emelhető katedrális, de hízelgésből és szolgalelkűségből kunyhót is bajosan lehet építeni. Nagyon sok pályatársunkkal együtt évek óta érlelődött bennünk az a gondolat, hogy a magyar sakkozás megérdemel egy olyan folyóiratot, amely megfelelő küllemű és terje­delmű. Amelyben a legjobb játékosaink és szakíróink havonta az érdeklődők elé lép­hetnek. Az új Magyar Sakkvilág megindulásához szükség volt a Magyar Sakkszövetség er­kölcsi támogatására, de a függetlenség is fontos számunkra. Ebből a szempontból kü­lönbözünk az egykori Magyar Sakkvilágtól, amely a szövetség lapjaként képviselt pél­damutatóan önálló nézeteket. Mellesleg abban sem szeretnénk névadónkat követni, hogy anyagi nehézségei többször a megszűnés szélére sodorták, noha legutóbbi nagy korszaka így is 1922-től 1950-ig tartott, amikor jogutódjaként a Magyar Sakkélet foly­tatta tevékenységét. Engedelmes tanulókként, szorgos inasokként iparkodunk névadónk nyomdokaiba lép­ni, jóllehet, az engedelmesség éppenséggel nem volt jellemző a MÁV-ra. A Tóth Lász­ló felelős szerkesztői irányításával az Első Kecskeméti Hírlapkiadó és Nyomda­ rt.-nél készülő kiadványban a tekintélynek feltűnően fittyet hányva (de mindig jólnevelten) mondogattak oda egymásnak az illusztris szerzők és nyilatkozók. Dr. Vajda Árpád vagy mondjuk Székely Jenő szellemes és szeretetteljes ítéleteitől azonban nehéz volt meg­sértődni. Még azok a világnagyságok sem nehezteltek meg a szokásosnál jobban egy­másra, akik a lap hasábjain villantották egymásra pengéjüket. A Magyar Sakkvilágnak négy világbajnok - Lasker, Capablanca, Aljechin és Euwe - küldött rendszeresen írá­sokat. A két világháború közötti időszak olyan ünnepelt szakmai tollforgatói dolgoztak a lapba, mint Tartakower, Brinckmann, Kmoch vagy Müller. Magyar és külföldi világ­nagyságok publikáltak a feladványrovatban, s a hírrovat a vidék, az ágazati bajnoksá­gok, - ahogy ma mondanánk - a tömegsakkozás legapróbb megnyilvánulásairól is be­számolt. Őszinteség, szakszerűség, frissesség, olvasmányosság, teljesség - mi tagadás, igen magasra tettük a mércét, de így jobban össze kell szednünk magunkat, s talán nagyob­bat sikerül ugranunk. Havonta negyvennégy A/4-es oldalon jelentkezünk, ebből nyolc színes. Első számunk fényt vet folytatandó elképzeléseinkre, de rendhagyó is, mint­hogy néhány olyan nemzetközi versenyről is beszámolunk, amelyek az első negyed­évben zajlottak le. Az időszerűség rovására is fontosnak tartottuk, hogy azokról a nem­zetközi eseményekről, amelyeken nagy magyar sikerek születtek, önálló feldolgozás­ban tájékoztassuk önöket. ( lásd Polgár- és Lékó-interjúnkat) A startpisztoly tehát eldördült, várjuk olvasóink véleményét. Kérjük, hogy továbbra is tiszteljenek meg javaslataikkal, sőt, bírálataiktól sem kíméljenek meg bennünket. Szeretnénk, ha a sakkozók körében jóval ismertebb másik Nagy László szavaival élve mi is elmondhatnánk egy évtized múltán: " Minden oké, működik a rendszer". f)­émeth Stöltrus felelős szerkesztő

Next