Magyar Sakkvilág, 2003 (1. évfolyam, 1-8. szám)
2003-05-01 / 1. szám
Jöttünk, láttunk, megjelentünk A Magyar Sakkszövetség legutóbbi közgyűlésén kiosztottuk szórólapunkat. Többen kérdezték, hogy mikor jelenik meg az új sakkfolyóirat. Záporoztak a javaslatok, miről írtunk, milyen eddig szőnyeg alá söpört kérdésekkel foglalkozzunk, illetve hogy ne csak a saját hangunkat hallassuk , hanem engedjük szóhoz jutni az érintetteket is, és így tovább. Szükséges, hogy fokozottan figyeljünk oda az utánpótlás gondjaira, nyújtsunk segítséget a lépéseket még alig ismerő gyermekek sakkoktatásához. Az időszerű események szakszerű bemutatásán kívül törődjünk többet játékunk emberi oldalaival, s adjunk közre minél többet a magyar és nemzetközi sakkozás régi értékeiből. Megint mások arra bátorítottak: tárjuk fel kendőzetlenül napjaink hazai sakkéletének problémáit, s legyen mindenről határozott véleményünk. Valaki meg egyenesen Nagy László, a költő híres metaforáját átalakítva határozta meg követendő szemléletünket ilyeténképpen: igaz, hogy káromkodásból is emelhető katedrális, de hízelgésből és szolgalelkűségből kunyhót is bajosan lehet építeni. Nagyon sok pályatársunkkal együtt évek óta érlelődött bennünk az a gondolat, hogy a magyar sakkozás megérdemel egy olyan folyóiratot, amely megfelelő küllemű és terjedelmű. Amelyben a legjobb játékosaink és szakíróink havonta az érdeklődők elé léphetnek. Az új Magyar Sakkvilág megindulásához szükség volt a Magyar Sakkszövetség erkölcsi támogatására, de a függetlenség is fontos számunkra. Ebből a szempontból különbözünk az egykori Magyar Sakkvilágtól, amely a szövetség lapjaként képviselt példamutatóan önálló nézeteket. Mellesleg abban sem szeretnénk névadónkat követni, hogy anyagi nehézségei többször a megszűnés szélére sodorták, noha legutóbbi nagy korszaka így is 1922-től 1950-ig tartott, amikor jogutódjaként a Magyar Sakkélet folytatta tevékenységét. Engedelmes tanulókként, szorgos inasokként iparkodunk névadónk nyomdokaiba lépni, jóllehet, az engedelmesség éppenséggel nem volt jellemző a MÁV-ra. A Tóth László felelős szerkesztői irányításával az Első Kecskeméti Hírlapkiadó és Nyomda rt.-nél készülő kiadványban a tekintélynek feltűnően fittyet hányva (de mindig jólnevelten) mondogattak oda egymásnak az illusztris szerzők és nyilatkozók. Dr. Vajda Árpád vagy mondjuk Székely Jenő szellemes és szeretetteljes ítéleteitől azonban nehéz volt megsértődni. Még azok a világnagyságok sem nehezteltek meg a szokásosnál jobban egymásra, akik a lap hasábjain villantották egymásra pengéjüket. A Magyar Sakkvilágnak négy világbajnok - Lasker, Capablanca, Aljechin és Euwe - küldött rendszeresen írásokat. A két világháború közötti időszak olyan ünnepelt szakmai tollforgatói dolgoztak a lapba, mint Tartakower, Brinckmann, Kmoch vagy Müller. Magyar és külföldi világnagyságok publikáltak a feladványrovatban, s a hírrovat a vidék, az ágazati bajnokságok, - ahogy ma mondanánk - a tömegsakkozás legapróbb megnyilvánulásairól is beszámolt. Őszinteség, szakszerűség, frissesség, olvasmányosság, teljesség - mi tagadás, igen magasra tettük a mércét, de így jobban össze kell szednünk magunkat, s talán nagyobbat sikerül ugranunk. Havonta negyvennégy A/4-es oldalon jelentkezünk, ebből nyolc színes. Első számunk fényt vet folytatandó elképzeléseinkre, de rendhagyó is, minthogy néhány olyan nemzetközi versenyről is beszámolunk, amelyek az első negyedévben zajlottak le. Az időszerűség rovására is fontosnak tartottuk, hogy azokról a nemzetközi eseményekről, amelyeken nagy magyar sikerek születtek, önálló feldolgozásban tájékoztassuk önöket. ( lásd Polgár- és Lékó-interjúnkat) A startpisztoly tehát eldördült, várjuk olvasóink véleményét. Kérjük, hogy továbbra is tiszteljenek meg javaslataikkal, sőt, bírálataiktól sem kíméljenek meg bennünket. Szeretnénk, ha a sakkozók körében jóval ismertebb másik Nagy László szavaival élve mi is elmondhatnánk egy évtized múltán: " Minden oké, működik a rendszer". f)émeth Stöltrus felelős szerkesztő