Magyar Salon, 12. kötet (7. évfolyam, 1889-1890/1)

L. A VÁROSOK. •JOM LELT Irta PUIiSZKY FERKNCZ. Amint a gyémánt csak gyémánt ál­tal csiszolható, úgy az ember is csak más emberek érintkezése, a tapasztala­tok kölcsönös kicserélése által műve­lődhetik, a kultúra csak a városi élet által fejlődhetett ki. Maga a nyelv is ennek bizonysága. A városnak római Urbs és civitas, az Urbanitásnak, a c^ivi- lixácxiónak gyökere, a magyarban a «polgárosodás» szó a polgári élet eszmé­jéből ered, mert az ipar és a kereske­dés, a tudomány és művészet csak a városokban vehette eredetét, nem a fe­jedelmi palotában, nem az úri kastély­ban, nem a falusi kunyhóban. A rómaiak városlakók, városépítők voltak, nem is ismerték a falu eszmé­jét, csak a tanyáét, hol a rabszolga mű­velte a földet. A merre csak hatalmuk kitérj edett, mindenütt alapítottak váro­sokat, melyek az egész európai nyuga­ton mai napig fenntartották magukat. De a kelták művelődése is városi volt, s a régi hagyományok alapján Spanyol-, Franczia-, Angol- és Olaszországban mai napig sem ismerik a falusi faházat, a szalma- vagy nádtetőt, mert a falvak­nak és tanyáknak is városi az alakja, kőház, gyakran emeletes, cseréptető, mint a városban, holott Európa kelet­(Utánnyomás tilos. jén, mondhatnók az egész szláv világ­ban, hol a földmívelés, még pedig kez­detleges egyszerű alakjában a lakosság túlnyomó többségének foglalkozása, a ritka város is többnyire nem egyéb nagy falunál, s a külváros pedig min­dig alacsony falusi házakkal végződik. Ha Trieszttől Hamburgig vonalat hú­zunk, város éri a várost nyugat felé, minden pezsgő életnek, az ipar- és ke­reskedésnek, a tudomány- és gazdag­ságnak, az önállóság- és a szabadság­nak hazája, kelet felé pedig mindenütt ritkább a város és szegényebb az állam, mert a polgári elem fejlődöttségét nem pótolja ki sem a szélesbirtokú nagy úr, sem a földhöz ragaszkodó bármily szorgalmas, de mindig szűk látkörü földmívelő paraszt. A modern életnek követelményei nem egyeztet­hetők össze a patriarkális életmód egy­szerűségével. Azon városokat pusztító népek, me­lyeknek beütései a római birodalomba s végleg megtelepedése római földön a világbirodalmat megtörték s új álla­mokat alapítottak romjain, csak annyi­ban tartották fenn magukat, amennyi­ben megtudtak barátkozni a római ma­gasabb városi kultúra hagyományaival, Magyar Salon XII. I

Next

/
Thumbnails
Contents