Magyar Szemle, 1895 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1895-12-15 / 50. szám
Géo társaink jöttek számításba, akadnak képviselők és sajtóorgánumok, amelyek dicsérekeket zengnek Bartal Aurélnak, a stomfai választás vezetőjének. Nem ismerjük közelebbről Latkóczy Imre államtitkárt, azt azonban mindenki tudja felőle, hogy kifogástalan gavallér, aki visszautasította a nyitrai piszkos mandátumot. Igazán kiváncsiak vagyunk rá, vájjon mit fog tenni a szomjaival. A Keleten még mindig nagy a zavar és a fejetlenség. A szultán egymásután teljesíti az európai hatalmak kívánságait, mint most is a második állomáshajók tekintetében, de ezek — főleg pedig Anglia — még mindig elégedetlenkednek. Úgy látszik, hogy csak Bánffy báró akarja a status-quo-t föntartani, amely nyilatkozatát a porta nagy örömmel fogadta. A többiek hangulata olyan, mint a türelmetlen örökösöké, kik már nehezen várják a nagybácsi halálát, hogy aztán osztozkodhassanak . . . Vasárnap, a szeplőtelen fogantatás ünnepén a Petőfi-Társaság rendkívül érdekes felolvasó ülést tartott, Zichy Géza gróf, valóságos belső titkos tanácsos és a Petőfi-Társaság rendes tagja volt az első felolvasó. Lourdes : ez volt a czime felolvasásának. Jó félórát vett igénybe, de ez idő alatt lélegzetfojtottan figyelt minden hallgató. »Évekkel ezelőtt súlyosan beteg gyermekem ágya mellett álltunk. Az orvosi tudomány lemondott róla és hallgatott. A jó anya a legjobb Anyához fordult kétségbeesésében és fogadást tett, hogy a gyógyultat majdan elviszi Lourdesba, a boldogságos Szűz ragyogó kegyelmének egyszerű barlangjához. E fogadalmat nekem kellett teljesítenem, így kerültem Lourdesba. Nem voltam a kegyhelyek barátja ; a sok külsőség sértett; a nagy túlbuzgalom bántott; a hithűség gyakran nyers kifejezése fájt. Lourdesba is kötelességtudásból mentem, a lelki épülés minden reménye nélkül. Csalódtam. Csalódásomból szivem, lelkem és eszem ott annyi impulzust nyert, hogy föltettem magamban, hogy tapasztalataimat papírra teszem.« Ezzel kezdette gróf Zichy Géza felolvasását, melyet alapos és lelkiismeretes tanulmányok után irt meg könnyed modorban, az ő emelkedett, költői stílusában. Elbeszéli a lourdesi kegyhely eredetét, az ott történt csodák kiválóbbjait s ismételten fölkiált : »Lourdes nem legenda, Lourdes tanulmánytárgy. Lourdes nem katholikus kérdés, a szenvedő emberiség ügye és így közérdekű. Sem jogom nincs, sem hivatásom nem lehet az, hogy kísérletet akarjak tenni más vallásúakat vagy vallásnélkülieket megtéríteni. Felhívtam figyelmüket azon rendkívüli eseményekre, melyek Lourdesban lejátszódnak s melyek a tudománynak mostanáig hozzáférhetlenek. Ha az, ami ott történt, nem csoda, bizonyitsák be ; de ha bebizonyították, akkor állunk csak a legnagyobb csoda előtt, hogyan keletkezett az óriási mozgalom, mely milliókat foglalkoztat s az egész földre kiterjed ? Egyébiránt bárhogyan dőljön el a kérdés , Lourdesnak erkölcsi hatását nem fogják megdönthetni.« Zichy Géza gróf Zola regényével is foglalkozott, melyre azt az észrevételt tette, hogy kiérezni belőle, hogy Lourdesban Zola meg volt rendülve; de nem merte leírni azt, a mit szive érzett; azt írta, a mit érdeke parancsolt, hogy írjon . . .* A Szent László Társulat is közelebb tartotta meg huszonkilenczedik évi közgyűlését, szent László király halálának nyolczszázados évfordulóját ünnepelve egyúttal. E jeles társulat tudvalevőleg azt tűzte ki czélul, hogy az Egyház közszükségeinek fedezéséhez segítséggel járuljon s épen azért ő Szentségének péterfilléreket küld, a keleti elhagyatott egyházakat, különösen a bukovinai magyar katholikusokat támogatja, templomokat építtet, stb., stb. ... A Szent-László Társulat tiszteletbeli elnöke Schlauch Lőrincz kardinális, egyházi elnöke Steiner Fülöp püspök és világi elnöke Zichy Nándor gróf, mindnyájan jelen voltak s a gyűlést Steiner püspök szép beszéddel nyitotta meg. Beszédében az ünnepély jelentőségét méltatta s vázolta a társulat czélját és eddigi működését. Kívüle Robitsek Ferencz dr. nagymarosi plébános tartott előadást a bukovinai magyaroknál tett látogatásáról s Németh Péter kúriai biró olvasta fel »Szent László-korabeli törvényhozás« czimü értekezését. Ám ezek voltak a lefolyt hét számottevő s minket közelebbről érdeklő eseményei . . . Tankréd. dacsifaz Szemét Irodalom és művészet. Költemények. Irta Vajda János. Budapest, 1896. 8-rét, 480 l. Ára 3 frt. Nagy értékű gyűjtemény fekszik előttünk : Vajda János, modern költészetünk nagy alakjának költeményei, új és teljes kiadásban. A finom velinpapírra nyomott, szép kiállítású kötet a »Franklin-Társulat« műgondját és jóizlését dicséri. A kötetet a költő kitűnően talált arczképe nyitja meg. A rendkívül karakterisztikus, valódi lángelmeábrázaton meglátszik az idők haladása, de a szemek sejtetik a lélek fiatalságát, a kötetben pedig, lapozzunk bár a költő legújabb költeményei között, vagy hevüljünk az ifjú kor lángoló poézisén, sehol sem a múlás jeleivel, hanem a költő lelkének örök ifjúságával találkozunk. Tündérkertben érzi magát, ki ebben a kötetben lapozgat. A kötetet a hazafias versek csoportja nyitja meg : »Virrasztók«, »Washington«, »Kuzitán-dal« s a többi, a nemzet közkincsévé vált költemény. Azután következik »Artúr és Ida«, »A sírból«, »A gyilkos«, balladák, amelyeknek démoni hangjától megborzongunk s a melyek keserűsége legföljebb ha a Poe Edgár rémes világára emlékeztet. Ott a képzelem bámulatos játéka, azok a páratlan képek és hasonlatok, mindig a természetből véve, a naptól, a rengetegektől kölcsönözve, a regefélékben, minők : »A kiállhatatlan szépről« és a többiek mind . . . De mért nincsenek itt a Kisfaludy-Társaság által kiadott kötet darabjaiból a fantasztikus »Mért csengnek - bongnak a harangok«, vagy »A jávorka regéje« ? Keresve - keressük, de nem találjuk sehol a Vajda János poézisének e remekeit. Ott vannak azonban a költő . Megjegyezzük, hogy Zichy Géza gr. felolvasása egy 38 oldalra terjedő csinos kis füzetben külön is megjelent. Ára egy korona, kapható a budapesti katholikus kör titkári hivatalában, szerelmi cziklusai : »Sirámok«, »Szerelem átka«, »Gina emléke.« Mennyi izzó szenvedély, mily titáni erő nyilatkozik meg mindenidőkben, mely előtt szégyenkezve kell meghátrálnia a modern kaliberű poéták gyufalángocskáinak. Ott a régebbi költemények közül a »Bucsu«, »Húsz év múlva«, »A kárhozat helyén«, »Hajón« s a többi remeke költészetünknek. Vajda János újabb költészetében sok a filozofikus elem s erős rezgésbe hozzák indulatát a rázkódtató események. Ilyen költeményei »A meyerlingi halott«, »Vasúton«, »Jubilate«, »A végrendelet«, »Lenni vagy nem lenni«, »Az állatkertben«, »Borongás«, »Sodoma«, »Halál«, Nyári éjjel«, »Messze innen«, »Bucsú a naptól«... De ha a sorozatot végig folytatnók, az egész, tartalom jegyzéket illenék kiírnunk. Mindezekben — természetesen — erős szarkasztikus hang szólal meg, melynek visszhangja sokáig rezg szívünk mélyén tovább. Az elbeszélő költemények közül legérdekesebb az »Alfréd regénye.« Ami benne hiba, az az erő túlcsapongásában, a dúsgazdag költői képesség pazarlásában áll ; bizarr, exczentrikus alkotás, de semmivel sem áll hátrább a világirodalom legszebb ilyen alkotásainak. Szebb karácsonyi ajándék alig került a könyvpiaczra, mint a Vajda János költeményeinek uj gyűjteménye. Megjelent: »Szent beszédek (exhortácziók) a tanév minden vasárnapjára « A jelesebb német exhortátorok műveiből fordította Lakatos Ottó minorita r. áldozópap, nagybányai főgimn. hittanár. Nagybánya, 1895. 8 rét, 318 lap. E könyv, mely négy kiváló német exhortátor: Harrer Florid, Erdinger Antal, Wiedemann A. J. és Mark Dávid műveinek fordítását tartalmazza, esetleg első kötete egy második és harmadik hasonló gyűjteménynek. Ára 2 frt 20 kr. — »Útmutatás az erkölcsös életre.« A »Philothea« nyomán közli Haugg Leo. Szatmár, 1896. 16 rét, 71 lap. Szalézi sz. Ferencz legkitűnőbb munkájának, a Philotheának újabb kivonatos, népszerű kiadása e könyvecske. Ára 20 kr. Kapható Reizer János könyvkereskedésében Szatmáron. Uj tragédia a nemzeti színpadon. A nemzeti színház igazgatósága elfogadta előadásra Prém Józsefnek Bosnyák Anna című tragédiáját, amelyet tavaly a Teleki díjjal jutalmaztak. Tolstoi legújabb műve, Tolstoi legújabb elbeszélése, melyet baráti körben már fölolvasott, törvényszéki tárgyalással kezdődik. Egy középkorú hölgy ül a vádlottak padján. A tárgyalást a szokott formaságokkal nyitják meg. Az államügyész még fiatalember, ki egy pillanatra sem veszi le szemét a vádlottnőről. Mentül tovább nézi, annál jobban megbizonyosodik felőle, hogy látta már valahol ezt az arczot. Végre elrémülve fölismeri : annak az asszonynak, ki a vádlottak padján ül, bukását ő okozta. És neki kell vádbeszédet tartania ellene. Ez a pszichológiai összeütközés képezi az elbeszélés tárgyát. A téli tárlat juryje. Az aranyérmek és a társulati 2000 forintos díj pályabirósága megalakult. A beadott voksokat már összeszámlálták. A jury tagjai a következők lettek : I. Művészek : Roskovics Ignácz, Karlovszky Bertalan, Margitay Tihamér, Vastagh György, Keleti Gusztáv és Strobl Alajos. II. Műpártolók : gróf Andrássy Tivadar, Berzeviczy Albert és dr. Szmrecsányi Miklós. Póttagok lettek a művészek közül : Bihari Sándor, Fadrusz János és Zala György, a műpártolók közül: Szüry Dénes és báró Harkányi Frigyes. 50. szám. Főszerkesztő. Felelős szerkesztő: Kaczvinszky Lajos, Kaposi József.