Magyar Szemle, 1895 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1895-12-15 / 50. szám

Géo társaink jöttek számításba, akadnak képvise­lők és sajtó­orgánumok, a­melyek dicsére­keket zengnek Bartal Aurélnak, a stomfai választás vezetőjének. Nem ismerjük közelebbről Latkóczy Imre államtitkárt, azt azonban mindenki tudja felőle, hogy kifogástalan gavallér, a­ki vissza­utasította a nyitrai piszkos mandátumot. Igazán kiváncsiak vagyunk rá, vájjon mit fog tenni a szomjaival. A Keleten még mindig nagy a zavar és a fejetlenség. A szultán egymásután teljesíti az európai hatalmak kívánságait, mint most is a második állomáshajók tekintetében, de ezek — főleg pedig Anglia — még mindig elé­gedetlenkednek. Úgy látszik, hogy csak Bánffy báró akarja a status-quo-t föntartani, a­mely nyilatkozatát a porta nagy örömmel fogadta. A többiek hangulata olyan, mint a türel­metlen örökösöké, kik már nehezen várják a nagybácsi halálát, hogy aztán osztozkod­hassanak . . . Vasárnap, a szeplőtelen fogantatás ünne­pén a Petőfi-Társaság rendkívül érdekes fel­olvasó ülést tartott, Zichy Géza gróf, való­ságos belső titkos tanácsos és a Petőfi-Tár­saság rendes tagja volt az első felolvasó. Lourdes : ez volt a czime felolvasásának. Jó félórát vett igénybe, de ez idő alatt léleg­­zetfojtottan figyelt minden hallgató. »Évekkel ezelőtt súlyosan beteg gyermekem ágya mellett álltunk. Az orvosi tudomány lemondott róla és hallgatott. A jó anya a legjobb Anyához fordult kétségbeesésében és fogadást tett, hogy a gyógyultat majdan elviszi Lourdesba, a boldogságos Szűz ra­gyogó kegyelmének egyszerű barlangjához. E fogadalmat nekem kellett teljesítenem, így kerültem Lourdesba. Nem voltam a kegy­helyek barátja ; a sok külsőség sértett; a nagy túlbuzgalom bántott; a hithűség gyakran nyers kifejezése fájt. Lourdesba is kötelességtudás­ból mentem, a lelki épülés minden reménye nélkül. Csalódtam. Csalódásomból szivem, lelkem és eszem ott annyi impulzust nyert, hogy föltettem magamban, hogy tapasztala­taimat papírra teszem.« Ezzel kezdette gróf Zichy Géza felolva­sását, melyet alapos és lelkiismeretes tanul­mányok után irt meg könnyed modorban, az ő emelkedett, költői stílusában. Elbeszéli a lourdesi kegyhely eredetét, az ott történt csodák kiválóbbjait s ismételten fölkiált : »Lourdes nem legenda, Lourdes tanulmány­tárgy. Lourdes nem katholikus kérdés, a szenvedő emberiség ügye és így közérdekű. Sem jogom nincs, sem hivatásom nem lehet az, hogy kísérletet akarjak tenni más vallásúakat vagy vallásnélkülieket megtéríteni. Felhívtam figyelmüket azon rendkívüli eseményekre, melyek Lourdesban lejátszódnak s melyek a tudománynak mostanáig hozzáférhetlenek. Ha az, a­mi ott történt, nem csoda, bizonyitsák be ; de ha bebizonyították, akkor állunk csak a legnagyobb csoda előtt, hogyan ke­letkezett az óriási mozgalom, mely milliókat foglalkoztat s az egész földre kiterjed ? Egyéb­iránt bárhogyan dőljön el a kérdés , Lourdes­­nak erkölcsi hatását nem fogják megdönthetni.« Zichy Géza gróf Zola regényével is fog­lalkozott, melyre azt az észrevételt tette, hogy kiérezni belőle, hogy Lourdesban Zola meg volt rendülve; de nem merte leírni azt, a mit szive érzett; azt írta, a mit érdeke parancsolt, hogy írjon . . .* A Szent László Társulat is közelebb tar­totta meg huszonkilenczedik évi közgyűlését, szent László király halálának nyolczszázados évfordulóját ünnepelve egyúttal. E jeles tár­sulat tudvalevőleg azt tűzte ki czélul, hogy az Egyház közszükségeinek fedezéséhez segít­séggel járuljon s épen azért ő Szentségének péterfilléreket küld, a keleti elhagyatott egy­házakat, különösen a bukovinai magyar katholikusokat támogatja, templomokat épít­tet, stb., stb. ... A Szent-László Társulat tiszteletbeli elnöke Schlauch Lőrincz kardi­nális, egyházi elnöke Steiner Fülöp püspök és világi elnöke Zichy Nándor gróf, mind­nyájan jelen voltak s a gyűlést Steiner püs­pök szép beszéddel nyitotta meg. Beszédé­ben az ünnepély jelentőségét méltatta s vá­zolta a társulat czélját és eddigi működését. Kívüle Robitsek Ferencz dr. nagymarosi plébános tartott előadást a bukovinai ma­gyaroknál tett látogatásáról s Németh Péter kúriai biró olvasta fel »Szent László-kora­beli törvényhozás« czimü értekezését. Ám ezek voltak a lefolyt hét számottevő s minket közelebbről érdeklő eseményei . . . Tankréd. d­acsifaz Szemét Irodalom és művészet. Költemények. Irta Vajda János. Budapest, 1896. 8-rét, 480 l. Ára 3 frt. Nagy értékű gyűjtemény fekszik előttünk : Vajda János, modern költészetünk nagy alakjának költe­ményei, új és teljes kiadásban. A finom velin­­papírra nyomott, szép kiállítású kötet a »Frank­­lin-Társulat« műgondját és jóizlését dicséri. A kötetet a költő kitűnően talált arczképe nyitja meg. A rendkívül karakterisztikus, valódi lángelmeábrázaton meglátszik az idők haladása, de a szemek sejtetik a lélek fiatal­ságát, a kötetben pedig, lapozzunk bár a költő legújabb költeményei között, vagy he­­vüljünk az ifjú kor lángoló poézisén, sehol sem a múlás jeleivel, hanem a költő lelké­nek örök ifjúságával találkozunk. Tündér­kertben érzi magát, ki ebben a kötetben lapozgat. A kötetet a hazafias versek cso­portja nyitja meg : »Virrasztók«, »Washing­ton«, »Kuzitán-dal« s a többi, a nemzet közkincsévé vált költemény. Azután követ­kezik »Artúr és Ida«, »A sírból«, »A gyil­kos«, balladák, a­melyeknek démoni hang­jától megborzongunk s a melyek keserűsége legföljebb ha a Poe Edgár rémes világára emlékeztet. Ott a képzelem bámulatos játéka, azok a páratlan képek és hasonlatok, mindig a természetből véve, a naptól, a rengetegektől kölcsönözve, a regefélékben, minők : »A ki­­állhatatlan szépről« és a többiek mind . . . De mért nincsenek itt a Kisfaludy-Társaság által kiadott kötet darabjaiból a fantasztikus »Mért csengnek - bongnak a harangok«, vagy »A jávorka regéje« ? Keresve - keressük, de nem találjuk sehol a Vajda János poézisé­­nek e remekeit. Ott vannak azonban a költő . Megjegyezzük, hogy Zichy Géza gr. felolvasása egy 38 oldalra terjedő csinos kis füzetben külön is megje­lent. Ára egy korona, kapható a budapesti katholikus kör titkári hivatalában, szerelmi cziklusai : »Sirámok«, »Szerelem átka«, »Gina emléke.« Mennyi izzó szenve­dély, mily titáni erő nyilatkozik meg min­­denidőkben, mely előtt szégyenkezve kell meghátrálnia a modern kaliberű poéták gyufa­lángocskáinak. Ott a régebbi költemények közül a »Bucsu«, »Húsz év múlva«, »A kárhozat helyén«, »Hajón« s a többi remeke költészetünknek. Vajda János újabb költé­szetében sok a filozofikus elem s erős rez­gésbe hozzák indulatát a rázkódtató esemé­nyek. Ilyen költeményei »A meyerlingi ha­lott«, »Vasúton«, »Jubilate«, »A végrende­let«, »Lenni vagy nem lenni«, »Az állatkert­ben«, »Borongás«, »Sodom­a«, »Halál«, Nyári éjjel«, »Messze innen«, »Bucsú a naptól«... De ha a sorozatot végig folytatnók, az egész, tartalom jegyzéket illenék kiírnunk. Mind­ezekben — természetesen — erős szarkasz­tikus hang szólal meg, melynek visszhangja sokáig rezg szívünk mélyén tovább. Az el­beszélő költemények közül legérdekesebb az »Alfréd regénye.« A­mi benne hiba, az az erő túlcsapongásában,­­ a dúsgazdag költői képesség pazarlásában áll ; bizarr, exczentrikus alkotás, de semmivel sem áll hátrább a világirodalom legszebb ilyen al­kotásainak. Szebb karácsonyi ajándék alig került a könyvpiaczra, mint a Vajda János költeményeinek uj gyűjteménye. Megjelent: »Szent beszédek (exhortácziók) a tanév minden vasárnapjára « A jelesebb német exhortátorok műveiből fordította La­katos Ottó minorita­ r. áldozópap, nagybá­nyai főgimn. hittanár. Nagybánya, 1895. 8 rét, 318 lap. E könyv, mely négy kiváló német exhortátor: Harrer Florid, Erdinger Antal, Wiedemann A. J. és Mark Dávid mű­veinek fordítását tartalmazza, esetleg első kö­tete egy második és harmadik hasonló gyűj­teménynek. Ára 2 frt 20 kr. — »Útmutatás az erkölcsös életre.« A »Philothea« nyomán közli Haugg Leo. Szatmár, 1896. 16 rét, 71 lap. Szalézi sz. Ferencz legkitűnőbb mun­kájának, a Philotheának újabb kivonatos, népszerű kiadása e könyvecske. Ára 20 kr. Kapható Reizer János könyvkereskedésében Szatmáron. Uj tragédia a nemzeti színpadon. A nemzeti színház igazgatósága elfogadta elő­adásra Prém Józsefnek Bosnyák Anna című tragédiáját, a­melyet tavaly a Teleki díjjal jutalmaztak. Tolstoi legújabb műve, Tolstoi legújabb elbeszélése, melyet baráti körben már fölol­vasott, törvényszéki tárgyalással kezdődik. Egy középkorú hölgy ül a vádlottak padján. A tárgyalást a szokott formaságokkal nyitják meg. Az államügyész még fiatalember, ki egy pillanatra sem veszi le szemét a vád­lottnőről. Mentül tovább nézi, annál jobban megbizonyosodik felőle, hogy látta már va­lahol ezt az arczot. Végre elrémülve fölis­meri : annak az asszonynak, ki a vádlottak padján ül, bukását ő okozta. És neki kell vádbeszédet tartania ellene. Ez a pszicholó­giai összeütközés képezi az elbeszélés tárgyát. A téli tárlat juryje. Az aranyérmek és a társulati 2000 forintos díj pályabirósága megalakult. A beadott voksokat már össze­számlálták. A jury tagjai a következők let­tek : I. Művészek : Roskovics Ignácz, Kar­­lovszky Bertalan, Margitay Tihamér, Vastagh György, Keleti Gusztáv és Strobl Alajos. II. Műpártolók : gróf Andrássy Tivadar, Ber­­zeviczy Albert és dr. Szmrecsányi Miklós. Póttagok lettek a művészek közül : Bihari Sándor, Fadrusz János és Zala György, a műpártolók közül: Szüry Dénes és báró Harkányi Frigyes. 50. szám. Főszerkesztő. Felelős szerkesztő: Kaczvinszky Lajos, Kaposi József.

Next