Magyar Szemle 10. kötet (1930. 9-12. sz.)

Bartucz Lajos: A modern nemzeti tudományról

A MODERN NEMZETI TUDOMÁNYRÓL N­API sajtóban, röpiratokban, tudományos és népszerű folyó­iratokban, szereplő politikusaink beszédeiben jó ideje gyakran halljuk vagy olvassuk, hol felhívás, buzdítás, figyelmeztetés, hol meg ígéret, kötelesség, parancs gyanánt, hogy mindennek nemzeti­nek, nemzeti érdekűnek, magyarnak kell lennie. Itt is, ott is magyar fajiságról, nemzeti renesszánszról s fajvédelemről beszélnek. Sajnos, többször hallunk hangzatos szavakat s az élet realitásaival és adottságaival nem számoló fellengzős terveket, mint alaposan megfontolt és kitartó, céltudatos, rendszeres munkával véghezvitt komoly, férfias tetteket. Pedig, hogy ma valóban a nemzeti megújhodás korszakát éljük-e és milyen mértékben éljük, azt nem mi maink, hanem a jövő kor tárgyla­gos historikusai fogják majd eldönteni. Ám nem az elhangzott szavak tömegéből, sem a hang erősségéből, hanem a végzett munkából, az ered­ményekben megmaradt tettekből. Ezért azt hisszük, hogy időszerű, ha a nemzeti tudomány mivoltát s e téren való feladatainkat a napi politi­kától mentesen, tisztán a nemzet és a tudomány érdekeit szem előtt tartva, röviden taglaljuk. Vessük fel mindenekelőtt a kérdést: van-e nemzeti tudomány s ha igen, miben áll az? A legtöbb ember természetesen rögtön kész a felelettel s a nélkül, hogy a kérdés lényegét alaposabban meghányná-vetné, egyszerű igen­léssel vagy tagadással napirendre is tér felette. Pedig aligha kétséges, hogy a nemzeti tudomány kérdése sokkal fontosabb és mélyrehatóbb, semhogy igenléssel vagy tagadással elintézni lehetne. Tanácsos lesz tehát, ha előbb az alapfogalmakkal jövünk tisztába: mi a „tudomány" és mi a „nemzeti" s különböző szempontokból mérlegeljük a kettő között lévő kapcsolatot. Közismert az a felfogás, hogy a tudomány az igazság keresése, megismerése. Az igazság pedig nincs országhoz, határhoz, nemzethez, egyénhez kötve, mert már lényegénél fogva egyetemes. Minden tudo­mányos megállapítás ugyanis, ha egyszer igaz, már nem kizárólag egy nemzeté többé, hanem az egész kultúremberiség közkincse. A meg­állapított igazságok lényege szempontjából ítélve tehát, valóban nem beszélhetünk nemzeti tudományról és pedig annál kevésbé nem, minél tovább halad a tudomány. A tudományos igazságok ugyanis nem Pallas Athene módjára születnek s csak a tudományos kutatások műhelyeitől távol élőnek tűnik az úgy fél, mintha egy-egy nagy igazság máról-holnapra egyszerre pattant volna ki valamelyik nagy elme fejéből. A tudományok történetében és módszereiben járatosak azonban jól

Next